Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

XVI. fejezet. Búcsú a szyrtektől

BÚCSÚ A SZYRTEKTŐL 517 növésű füvekre, s ha már most a hó ezeket lenyomja, a legnyomorúságosabban pusztulnak el.

1 Magam is láttam a Száry-dzsasz-szyrteken néhány olyan helyet, a hol egész csapat kőszáli-vad vagy vadjuh esett áldozatul a hónak és éhségnek, de a csontok korhadt volta azt tanúsítja, hogy ez réges-régen volt. Hogy azonban egyetlen rossz év milyen szörnyű pusztítást képes végezni a vadak között, bizonyítja KUCZENKO A. przsevalszki tanító levélbeli közlése is, a ki elutazásunk után, 1901. tavaszán kirándult az Ak-szai-völgybe és a Csatyrkul vidékére. Szörnyű havazás, 2 m. magas hórétegek akadályozták meg gyors egymásutánban, még júniusban is a szabad mozgást a szyrteken, s a mikor végre a nyár valóban beköszöntött, majdnem semmi vadat sem talált, hanem e helyett olyan helyeket, a hol még 75 darab állat is hevert rettenetes halmazba összehányódva. Sok kőszáli-vad is volt köztük, a melyeket bizonyára lavinák sodortak le exponált helyükről, s így jártak szerencsétlenül. De elég a létért való küzdelemnek ebből a szomorú képéből, a mely borzalmasság tekintetében, Turkesztán különös klímájának következtében még a mi észak-vidéki teleink éhínségeit is felülmúlja. A két vad külső megjelenéséről és életmódjáról az előzőkben már több adatot közöltem s azért csak néhány rövid megjegyzésre szorítkozom. A kőszáli vad rendesen vegyes csapatokban él s csak egészen vén bakok vonulnak vissza magányos remete-életre, de ezt is megszakítják a párosodás idején, s visszatérnek a nyájhoz, a melylyel aztán együtt is maradnak télvíz idején. Májusban ellik az anyaállat 1—2 gödölyét, a melynek sárgásszürke, rövid, gyapjas bundája van. Szeptemberben már kibújnak a szarvak hegyei s körülbelül ebben az időben űzi el az anya is az emlőtől. A kőszáli vad téli ruházata fakóbarna, de a hátán és lapoczkáján csótárszerű, majdnem fehérszürke rajzolat van, a mely a sziklák színeihez való alkalmazkodást még jelentékenyen tökéletesíti. Az Izabella-barnának fehérszürkével való keveredése rendkívül hasonlít az elszáradó fűvel fedett, mállott sziklák színéhez, s kitűnő védelmére szolgál az állatnak, melynek régi német neve „Fahlwild" (fakóvad) nagyon jól jellemzi ezt a típusos színezést. A rendkívül sima nyári ruhán nincs olyan hosszú, pompás, lágy gyapjú, mint a télin, mert ez csak 1 Ennek a dolognak a valószínűsége ellen alig lehet valami kifogást tenni. Ezek érdekes adatot szolgáltatnak a természeti kiválasztás elméletéhez. Az idétlen nagy szarvaknak a hegyi juh semmi hasznát sem látja, mert az a mesék világába tartozik, hogy az állatok ugrás közben mintegy ütközőnek használják; de a mint láttuk, a párosodás idején sem kell nekik ez a fegyver. Mivel ez az idétlen szarv az állatra nézve, az itt leirt módon, rendkívül veszélyes lehet, s mivel ugyanez a növekedés a szártok által harczi játékokra használt kosokon, a hocskor-okon is előfordul, olyan esettel állunk szemben, melyet a természeti kiválás útján tovább származó fejlődéssel alig lehet magyarázni, hanem éppen egyike azoknak a mindig tagadásba vett eseteknek, a mikor a fejlődés éppen az állat kárát is okozhatja.