Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

XVI. fejezet. Búcsú a szyrtektől

514 BÚCSÚ A SZYRT ÉKTőL A vadászat módja mind a két vadra nézve első sorban a térszín alakulatától függ; de főbb vonásaiban mind a két kük-isi) tekintetében körülbelül ugyanaz. A hol a talaj alakulata megengedi, ott a cserkészet nemcsak a legvonzóbb, hanem a legtöbb esetben a legháladatosabb módja is a vadászatnak; és csak a hol ezt nem lehet alkalmazni, mint pl. nehéz sziklák között, a hol a tüdő nem bírja ki a sok mászkálást, ott ajánlatos a hajtóvadászat. A mint már a kőszáli-vadra való vadászat alkalmával említettem, a hajtók főfeladata, hogy a vad előtt csak mutatkozzanak és ezt csak annyira nyugtalanítsák, hogy menekülni kezdjen ugyan, de inkább hátra, a hajtókra figyeljen, mint útjára és ezzel a lesben álló vadász puskája elé állítsák. Természetesen, a kőszáli-vadat így könnyebb hajtani, mint a nyílt térszínen járó hegyi-juhot, mert míg az előbbit lehet meghatározott útra kényszeríteni, addig a hegyi-juh előtt rendesen az egész szyrt szabadon nyitva áll. Megfigyeltem, hogy a kőszáli-vad csak a legnagyobb veszedelem idején vág neki a hómezőknek és a glecsereknek, úgy, hogy erre az ember vadászat közben egész biztosan számíthat. A vadjuh azonban egyáltalában nem fél a hótól és jégtől, hanem minden kényszer nélkül, csupán a saját jószántából is rámegy a jégre; sőt a vén kuldzsák szívesen pihennek a firn-vonal hűvös átmeneti zónájában, a melyben a nyugoti és déli lejtők csupaszok, míg a többi hóval van fedve. Itt hevernek lomhán a napon, gyakran épp úgy, mint a kőszáli-vad, mind a négy lábukat szétterpesztve — s itt teljes biztonságban érzik magukat, mert fölülről a magas hegyláncz jégvilágából nem fenyegetheti őket ellenség, a völgy felé pedig egészen szabad kilátásuk van s hihetetlen éleslátásukkal több kilométernyire elláthatnak. Érzékeinek élessége tekintetében, azt hiszem, hogy a vadjuh a kőszálivadat felülmúlja, mégis, bár az hatalmas testalkatával és rengeteg szarvával igazán impozáns állat, a kőszáli-vadat vadászatilag többre becsülöm, A kőszáli-vad valóságos vad, a mely rugalmasság és szemfülesség tekintetében még a mi zergéinket is felülmúlja, míg a juh birka-természetét nem tudja eltitkolni, akár azért, mert rendkívül szapora, de nevetségesen nehézkes birka-ugrásokkal szokott menekülni, akár pedig azért, mert a vezető kos eleste után tanácstalanul búvik össze és tehetetlen butaságban löveti magát agyon. Amott minden mozgás öntudatos s igazi kecskeszerű intelligencziát árul el, itt minden fejetlen korlátoltság, a mely a veleszületett érzéki tökéletességeket nem tudja kellőleg kihasználni. Csak akkor szép igazán a hegyi-juh, a mikor nyugodtan legelészve mászik a sziklaszirtek közt. Mászóképessége a csodával határos, és az ember nem tudja elképzelni, miképen bír könnyedén mozogni óriási szarvával a veszedelmes utakon; ilyen látvány alapján érti meg az ember, hogy miképen válhatott ez az állat a megtestesült erő jelképévé.