Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415

XVI. fejezet. Búcsú a szyrtektől

BÚCSÚ A SZYRTEKTŐL 513 2f>-én meglehetős nagyot jártunk s jóval lejebb jutottunk a Kok dzservölgyben, egészen a Szárt-dzsol (szárt-út), homokkő és pala között magában álló dolomit-szirtig, a melyen át a Tekkesz völgyéből hágó vezet át a Kok-dzser, illetőleg a Karkara völgyébe. A Kok-dzser az előbb említett Dzsaman-icske, Gyaak-tas és Kübergenti patakok összefolyásából ered s neve is eredetileg felső folyásán Kübergenti, mert a Kok-dzser (kék-föld) nevet a Tekkesz-basi hegyekről jövő, meglehetősen jelentékeny mellékfolyónak beszakadása után veszi fel, és pedig arról a hatalmas, valóságos dombokat alkotó világoskék, márgaszerű földnemről, a mely néhány kilométer hosszúságban kiséri a folyó völgyét. A Szárt-dzsol lábától kezdve, a hol szűk pala- és dolomitfalak közé lép be, a folyót végül Karkarának nevezik, s ez ugyanaz a Csong-Karkara, vagy Nagy-Karkara, a melynek partján azokat a híres vásárokat tartják, a hol júliusban tanyáztunk. Az út első része meglehetősen egyhangú volt, mert a szűk völgyből nem nyílik kilátás, hanem igazán unalmas egyformaságban kanyarog az ember a jobbkéz felől felmeredő Kapkak-basi palalejtői, balról meg a .Ming-tör szyrt meredek falai között. Öt farkasból álló csorda, meg egy kis csapat vadjuh hoztak csak némi változatosságot az utazás unalmába, de sokkal jobban siettünk, hogysem a vadászatért kitérhettünk volna. Annál szebb volt az út utolsó részlete, az erdőrégió kezdetén s azon belül; mielőtt azonban erre rátérnék, még néhány szót szólok a hegyi-vadakról, a melyek területét itt, fájdalom, végleg elhagytam. Ezeket Európában úgy zoologiai, mint vadászati tekintetben még oly kevéssé ismerik, hogy a dolog érdekében meg kell bocsátania kedves olvasómnak az itt következő száraz kitérést. Azokból a megjegyzésekből, a melyeket elbeszélésembe szőttem a két nagy vadról, a kőszáli vadról meg a hegyi-juhról, világos, hogy ezek itt nemcsak, hogy nem gyéren, hanem valójában meglehetős nagy mennyiségben fordulnak elő. A vadászat nehézségei, a hegyvidék óriási kiterjedése a nagy üldözés ellen is sikerrel védték a vadat, s remélhető, hogy a turkesztáni vadászati törvénj' érvénybelépése, mindenekelőtt pedig a kirgizek lefegyverzése nagyban hozzájárul a különben is tekintélyes vadállomány még jelentékenyebb kifejlesztéséhez. A kőszáli vad igazi hazája a hegylánczok sziklás gerinczei, a szyrtfalak kopár bástyái; minél vadabb, minél meredekebb és szaggatottabb a térszín, annál jobban tetszik ez a pompás, valóban királyi vadnak, a mely még ma több-kevesebb mennyiségben, Szemirjecs minden hegységében előfordul. Ezzel ellentétben a vadjuh a lankásan hullámos, gyepes szyrtvidékeket és magas pusztákat kedveli. A Tien-sanban főleg az Ovis poli karelini alfaj fordul elő, ritkábban s csak a délibb részeken az Ovis poli typ., míg a Kara-tanban és a Buam szurdokban, meg az Alexander-lánczban a SZEvERCZOv-féle Ovis nigrimontana él. ALMASY : Vándor-utam Ázsia szivébe. 33