Almásy György: Vándor-utam Ázsia szivébe / Budapest, Királyi Magyar Természettudományi Társulat, 1903. / Sz.Zs. 1415
III. fejezet. A hét folyam országában
A HÉT FOLYAM ORSZÁGÁBAN 110 hogy valami szükségelt holmit felajánlanak, de valamennyinek az volt az igazi czélja, hogy határtalan kíváncsiságát kielégítse. A lóvásárlás még aránylag könnyen és olcsón ment, ámbár a végtelen sokszor ismétlődő felvezetéssel, próbálással, alkuvással és veszekedéssel elég sok időt vesztettem, s elég sok bosszúságomba került. A legszabadabb és legfüggetlenebb eljárás az, ha az ember egyszerűen lovakat vesz és pedig jobb fajtákat, mert azokat megint aránylag kedvező áron eladhatja. A ki lovagló és teherhordó lovakat bérel, a mit különben ilyen expedicziós utazásoknál nem lehet mindig elkerülni, az legyen rá elkészülve, hogy temérdek időt veszít, töménytelen kellemetlenségben, bosszúságban és alkalmatlankodásban lesz része. Szemirjécsben háromfajta lovat ismertem meg, a melyek közül a kirgiz faj, úgy látszik, a legelterjedettebb. A kirgiz ló kicsiny, rendesen csak ponnynagyságú, durva testalkatú, szélesmellű és feltűnő rövidlábú. A feje nagy, és épp úgy, mint egész teste, nincsen arányban a végtagjainak hosszúságával. A szőre durva, kóczos és igen gyakran kondor, a patája nagy és esetlen, de vaskeménységű, úgy, hogy még a hegyek között is csak ritkán vasalják meg. Ez a lófaj a fejét és nyakát rendesen a testének irányában vízszintesen nyújtja előre, a mi semmiképen sem válik az amúgy is igénytelen alak javára. A legtöbb példányon — akármennyire benszülött faj legyen is — félreismerhetetlenül meglátszik az arab vérrel való keveredés nyoma; mindenekelőtt abban, hogy a fej bár esetlen, de azért száraz és elég jó formájú, a fark pedig magasnövésű. E fajta tisztán kezelt lovak, nyomott alakjuk daczára is, gyakran pompás, kifogástalanul szép állatok, de valamennyi, még a legjelentéktelenebb, legnyomorodottabb példány is mesésen kitartó, s ezzel a legértékesebb szállítóeszközzé válik. Elterjedésére második faj az orosz ló, a mely itt Szemirjécsben legalább is erős keveredést tanúsít kirgiz lovakkal. Ez kevésbbé kóczos, valamivel nagyobb, mint a kirgiz ló, de nehézkes, lusta és közelről sem olyan kitartó. Vontatásra nagyon alkalmas, de lovaglásra nem valami különösen. Mint harmadik, nem nagyon gyakori fajt, az argamak-ot említhetem, a mely kétségtelenül a kirgiz ponnyknak a khánságok kifogástalanul szép karabair lovával való kereszteződéséből keletkezett. Ez a lófaj emlékeztet az angol telivérekre, s különösen nyugati Turkesztán szárt népe tenyészti. Az argamak középmagasságú, vagy ennél is nagyobb; magas, finom lába s feltűnő keskeny melle van; már erősen felfelé irányult, hosszú nyakát magasan tartja. A míg így a ló elülső része erősen kifejlődött, addig a hátulsó rész aránylag gyönge, a mit még inkább kifejezésre juttat a lejtős keresztcsont, és a csúnyán, alacsonyan növő fark. Szőre finom és sima, s a gyakori pej-lovakon valóban szép színe és fénye van. Az argamakot kitűnő hátas-lónak tartják, s különösen alkalmas laiga-ló, 1 de tartós strapácziót 1 Baiga = a benszülöttek lóversenye.