A Svédországi Magyarok Országos Hiradója, 1988 (8. évfolyam, 29-31. szám)
1988-12-01 / 31. szám
Beszámoló a november 15-i lundi tüntetésről Bethlen Gábor-díjak 1988 november 15-én, a brassói megmozdulások egyéves évfordulóján, Lundban fáklyás tüntetést tartottunk a romániai falurendezési terv ellen. Az akciót egy nemrég alakult, Kommittén "Stoppá kulturmordet i Rumänien", nevű helyi csoport szervezte. A fáklyás felvonulás 19.00 órakor indult el a Clemenstérröl. Kb. 50 személy - magyarok, svédek, románok - csatlakoztak a menethez, mely síri csendben hgaladt át Lund központján. A tüntetők több plakátot, transzparenst is magukkal hoztak. A város főterén a szervező csoport szóvivője üdvözölte a tüntetőket. Beszéde után a lundi kommunista, szociáldemokrata és környezetvédő párt egy-egy képviselője szólalt fel, keményen elítélve a romániai falurendezési tervet. A tüntetés a lundi dómban zárult, ahol egy unitárius, egy katólikus és egy protestáns pap szólalt fel a falurendezési terv ellen. A háromnegyedórás együttléten a tüntetők nagyrésze ott volt. A helyi lapok a következő napokban arról számoltak be, hogy a tüntetéssel kapcsolatban a lundi tanács hat pártja közös nyilatkozatot adott közre. A nyilatkozatban kijelentették, hogy támogatják az olyan csoportok munkáját, amelyek a romániai falurendezési terv végrehajtásának leállításáért harcolnak és az ENSZ ezen ügybe való mielőbbi beavatkozását sürgetik. 8. oldal________________________________________DUNA TUDÓSÍTÓ______________________XXIX. évf. 7,szám 1988- október KÉPEK A BERNI TÜNTETÉSRŐL AKTIONSKOMITEE közleménye Augusztus 27-én Bernben szervezett tüntetésünk nemvárt, óriási visszhangra talált: 3000 ember tüntetett a mai romániai közállapotok ellen, különös tekintettel a tervezett falurombolásra A svájci, nemzetközi és hazai sajtóban is számtalan cikk jelent meg erről . Bizonyára sokan kérdezik, kik ezek a ..rendezők'*? ..Mi magyar fiatalokból álló csoport vagyunk. 4 héttel a tüntetés előtt egy kis bizottságot alakítottunk, mert véleményünk szerint már nem lehetett itt, Svájcban, szó nélkül tűrni a román kormány népirtó politikáját! A román barbár politikát nem lehet „csak magyar-román” ügynek tekinteni. hanem összeurópai kultúr-problémának. megpróbáltunk svájci szervektől támogatás keresni az akciónkhoz. Két komoly keresztény szervezet. a ,,Christian Solidarity International (CSI)” és a ,.Glaube in der Zweiten Welt (G2W)” csatlakozott hozzánk és elvállalta a SMESZ mellett a rendezői szerepet. Minden berni egyházközség - felekezeti különbség nélkül - kézszer is harangozott Erdélyért ezzel is megerősítve és hitet téve a tüntetés fontossága mellett. Ezen kívül több más szervezet, egyének és a DUNA Tudósító (rendkívüli számmal) segített a szervezés és a hírvetés munkájában. Az erdélyi véreink nevében is köszönjük mindenkinek, aki ebben a munkában segített. Tudjuk, hogy idő és tapasztalat hiányában nem tudtunk tökéletes műnkét végezni, de célunkat teljes mértékben elértük! Már a tüntetésen elindítottunk egy Peticiót a Bundesrat számára (lásd a felhasználásra idemellékelt ívet), amelyben felkérjük, hogy emeljen szót a román kormány tervei ellen. Október közepéig már több. mint 15 000 aláírást kaptunk vissza. Időközben a svájci Nationalrat is 7 sürgős kéréssel fordult a Bundesrathoz nyilatkozatát kérve a romániai helyzetről. A Nationalrat közbelépésének nem várt sajtóvisszhangja támadt! Az aláírás gyűjtést november 15-ig tovább folytatjuk, hogy ezzel a kormányt továbbra is kéijük, minden lehetőséget kihasználva lépjen fel az emberi jogok védelmében a román népirtás ellen. Kérünk mindenkit az aláírás gyűjtés folytatására a mellékelt ívek mielőbb visszaküldésére, - határidőre!! AzARMS a most alakult Svájci Magyar Munkacsoporttal együttműködve további tevékenységet tervez, amiről alkalmankint értesítést adunk. Nagyon köszönjük eddigi együttműködésüket és kéijük további szíves támogatásukat. Aktionskomitee zur Rettung der Minderheiten in Siebenbürgen Postfach 73 8041 Zürich Postcheck 49-392-1 Fönnállása óta harmadik alkalommal osztott díjat idén, november 2-án Budapesten Közép- és Kelet-Európa egyetlen kulturális magánalapítványa. Újabban megszaporodott Magyarországon az alapítványok száma, közöttük azonban egyedülálló a Bethlen Gábor Alapítvány, hiszen kezdettől fogva igazi autonómiára törekedett, arra, hogy tevékenységét a politikai hatalomtól, az állami hivataloktól függetlenül folytassa. Ez a törekvés eleinte nehezebben, újabban valamivel könnyebben valósul meg. A kuratórium személyi összetétele az alapítók szándéka szerint alakult ki, a titkárság tagjait a kuratórium bízta meg munkájuk végzésével. Az Országos Széchényi Könyvtár előadótermében, a budai királyi palotában megtartott ünnepséget Juhász Gyula, az alapítvány kuratóriumának tagja nyitotta meg. Rövid kulturális műsor után a kuratórium elnöke, Márton János agrárközgazdász nyújtotta át az 1988. évi Bethlen Gábor-díjakat: Ujszászy Kálmánnak, a sárospataki református gyűjtemény nyugalmazott igazgatójának, akinek immár több mint fél évszáza dós tanári és tudósi munkássága nyert elismertést; Bohumil Hrabalnak, a világhírű és Magyarországon is rendkívül népszerű cseh írónak, aki a közép-európai szellemiség képviselője és nem egy alkalommal fejezte ki rokonszenvét a magyarság iránt; Janics Kálmánnak, a szlovákiai magyar nemzetiség jeles történetírójának, nyugalmazott orvosnak; és végül de nem utolsósorban Duray Miklósnak, a szlovákiai magyarság jogaiért akraszálló politikusnak, pozsonyi geológusnak. A Bethlen Gábor Alapítvány idén Márton Áron erdélyi püspökről elnevezett emlékérem alapítását határozta el. Olyan testületeket és személyeket tüntettek ki a Szervátiusz Tibor szobrászművész által készített díszes plakettel, akik fölemelték szavukat a romániai magyarság emberi és nemzetiségi jogainak védelmében, segítették a Romániából menekülteket, akik Magyarországon vagy külföldön tiltakoztak a falurombolás ellen. Márton Áron emlékérmet kapott: az Erdélyi Magyar Világszövetség (együtt az európai, az amerikai és az ausztráliai tagozatok); az Egyesült Államokban működő Hungarian Human Right Foundation, a csehszlovákiai (zoboralji) Zsére község lakói, akik faluközösségként tiltakoztak a buldózerpolitika ellen; a romániai Kriterion Könyvkiadó; a budapesti 1988. június 27-i tüntetés szervezői; a debreceni Szent Anna római katolikus plébánia és hívei; a Budapest Rákosszent mihályi református gyülekezet; Henryk Jankowski, a gdaríski Szent Brigitta templom plébánosa; dr. Bárki Éva-Mária bécsi ügyvéd és Kiss Ferenc budapesti tanár, irodalomtörténész. A zsúfolásig megtelt előadóterem vastapssal köszöntötte az újdonsült Bethlen Gábor-díjasokat, az Amerikában tartózkodó Duray Miklós kivételével személyesen vették át a díszoklevelet és az 50 ezer forintról kiállított betétkönyvet. Az ünnepség befejező részében került sor a Márton Áron-érmek kiosztására. Nem tudott eljönni minden kitüntetett Budapestre; Jankowski atya sem, az Alapítványnak küldött üzenete föltehetően kifejezi a jutalmazottak érzéseit: „Eddigi munkám - melynek megtisztelő elismerését látom kitüntetésemben - abból a mélységes meggyőződésből fakad, hogy minden európainak, így nekem is, mint lengyel papnak, elsőrendű kötelessége, hogy küzdjön a keresztényi szeretet, a szolidaritás és a béke nevében a II. vilaghá ború után az európai népekre kényszerített mindennemű mesterséges megosztás és megkülönböztetés ellen, ezek felszámolása érdekében.” A budapesti napilapok mindössze négy-öt soros rövidhírt szenteltek a díjkiosztó ünnepségnek, ahol pedig számosán jelen voltak a magyar szellemi élet kiválóságai közül - művészek, írók és tudósok arról pedig egy szót sepi ejtettek, ki kapott Márton Áron-emlékérmet. Igaz, az is hozzátartozik a valósághoz, a nyugati hírközlő szervek sem figyeltek föl jelentőségének megfelelően a Bethlen Gábor Alapít vány egyedülálló vállalkozására. Tevékenységét persze nem kísérik botrányok, inkább szívós munka jellemzi, lassú építkezés. Annak a két célnak a megvalósítása érdekében, amely létrejöttétől fogva aktuális: a magyar kultúra országhatároktól szabdalt részeinek egymáshoz való közelítése, illetőleg a középeurópai jószomszédság erősítése. (CS) OLVASÓNAPLÓ 1988
