A Svédországi Magyarok Országos Hiradója, 1988 (8. évfolyam, 29-31. szám)

1988-06-01 / 29. szám

t If I

A Magyarorszagra menekülő erdélyi magyarok egyre növekvő száma felrázta az otthoni közvéleményt is. Mutatóban álljon itt a Heti Világgazdaság március 26.-i számának egy cikke, valamint a Magyar Hirlap "Európai normák" ci-i i i

mü Varkonyi Tibor áltál irt irasa.

> , i i i

Ballai Eva,Csipko Sándor, Horvath Miklós,Ki-I f

i

i /

raly Ferenc, Király Zoltán es Pregum István

< .. i i u i

országgyűlési képviselők javaslatara 300 millió forintot szavaztak meg a menekültek meg-segitesere.

/Döry Imre/

ROMÁNIAI ÁTTELEPÜLÖK

Országúton

Háromszáz millió forint összegű alapot különített el a Magyarországon letelepülni kívánó külföldi állampolgárok támogatására az állami költségvetésből a múlt héten a parlament. Ma még nehéz volna megjósolni, hogy a szóban forgó összeget néhány ezer. vagy esetleg több tízezer áttelepülő — elsősorban erdélyi magyar — között kell-e szétosztani 1988-ban.

Az a négytagú, magyar nemzetiségű romániai család, akikkel Debrecenben a véletlen összehozott, vakmerő vállalkozás után érkezett a múlt héten Magyarországra. A férj és a feleség szabályos útiokmányokkal lépte át a román—magyar határt, azzal az elhatározással, hogy itt ideiglenes tartózkodási, majd letelepedési engedélyt kér. Néhány nap múltán azonban, amikor kiderítették, hogy családegyesítési kérelmük teljesítése beláthatatlan ideig elhúzódhat, s a nagyszülőkre bízott gyerekeik áttelepítésére semmi jogi biztosíték nincs, az apa visszautazott Romániába. Még aznap sötétedés után lóra ültette a hatéves fiút és az ötéves lányt, s elindultak a néhány kilométerre húzódó országhatár irányába. „Órákon át jöttünk, az állatok térdig süllyedtek a felázott szántóföldeken, amíg egyszercsak ránk világított egy magyar határőr" — mesélte a férfi a Hajdú- Bihar Megyei Rendőrfőkapitányság épülete előtt, ideiglenes tartózkodási engedélyükre várva.

Nehéz ma választ kapni arra a kérdésre, vajon a Romániából jöttek közül hányán kívánnak letelepedni jelenleg Magyarországon. A kormány szóvivője ez év január 28-án azt közölte, hogy 1985-től 1987-ig 11 492-en nyújtottak be áttelepülési kérelmet a magyar ható-Ságokhoz. Másfél hónappal később, Gál Zoltán belügyminiszter-helyettes, a Vasárnapi Újság című rádióműsorban az idei adatokról úgy nyilatkozott, hogy az első két és fél hónapban nem érte el az ezret az ideiglenes tartózkodási engedélyért folyamodók száma. A miniszterhelyettes, aki február vége óta a letelepedési ügyekkel foglalkozó tárcaközi kormánybizottságot is vezeti, utalt ugyanakkor arra, hogy vannak, akik még nem jelentkeztek papírjaik meghosszabbításáért a hatóságoknál. Egy kérdésre válaszolva teljesen megalapozatlannak minősítette viszont azt a feltételezést, hogy a Romániából áttelepülni kívánók száma 1988 márciusában elérte volna már az 50 ezret.

Elégséges információ hiányában további híresztelések is keringenek az erdélyi magyarokról. Néhány hete hallani lehetett olyan szóbeszédet, hogy Debrecenben a református Nagytemplomot kellett megnyitni az áttelepülni szándékozók ideiglenes elhelyezésére. Ez a hír — mint arról az alföldi városban meggyőződtem — megalapozatlan, de némi igazságot mégiscsak tartalmaz. Mint kiderült, február közepén valóban létesítettek egy átmeneti szállást a városban, csakhogy ez a katolikusok kezelésében, s nem egy templomban, hanem egy plébánián működik a Béke úton. A 10—

12 fő befogadására alkalmas, vaságya kai felszerelt, néhány napra átmeneti e helyezést nyi^tó otthon az elmúlt hónap ban folyamatosan „telt házzal üzemelt".

A határtól 30 kilométerre fekvő Debrecenben tavaly novembertől idén március közepéig egyébként összesen 360- an kértek — útiokmányuk lejárta után

— ideiglenes tartózkodási engedélyt. A Romániából érkezettek nagy számát látva, március 14-én a tanácsi szervek is megnyitottak egy átmeneti szállást a városban, az Ifjúság utca 2-ben. Ezt az intézményt, ahol naponta háromszor ingyenesen étkezhetnek az ottlakók, nem állt módomban megtekinteni. Újságírót ide — mint a helyszínen közölték — a hatóságok utasítása értelmében nem engednek be.

Debrecen üzemei, intézményei egyébként az elmúlt hónapokban minden különösebb nehézség nélkül alkalmazni tudták azt a 200 romániai magyart, aki

— ideiglenes munkavállalási engedélyének kézhezvétele után — itt kívánt elhelyezkedni. Mint a helyi munkaerőszolgálati irodán elmondták, a városban még további 600 betöltetlen álláshely található.

Áttelepülőkkel legnagyobb számban Budapesten, a rákosszentmihályi református templomban lehet ma találkozni. Péntek délutánonként 600—700 ember is megfordul itt. „A legnagyobb gondot a töredékcsaládok jelentik. Férjek, aszszonyok hagyják otthon, többnyire kényszerűségből, házastársukat, szülők indulnak el gyerekeik nélkül — mondja Németh Géza lelkész. — A református egyháznak jelenleg 100 olyan Romániában maradt gyerekről van tudomása, akinek szülei ideiglenes tartózkodási engedélyt kértek Magyarországon. Az emberek reménykednek, hogy előbb-utóbb sikerül a családegyesítés. Elvétve persze olyanok is akadnak, akik így kívánnak megszabadulni hozzátartozóiktól. Az érkezők között előfordulnak nem magyar anyanyelvűek is. Legutóbb mintegy 50 román anyanyelvű és 20 szász nemzetiségű román állampolgár kérte segítségünket. ök kivétel nélkül Nyugatra kívánnak továbbmenni."

A rákosszentmihályi református templom a hozzá tartozó lelkészlakással együtt péntekenként egy átmenetitábor képét mutatja. A bejáratnál — biztonsági megfontolásból — az egyházközség presbiterei ellenőrzik a csomagokat. Az előtérben forró teát, meleg ételt, élelmiszercsomagokat osztanak. A leikésziakás folyosóján a hívek ajándékai: zsákolt krumpli, használt mosógép, varrógép, füstölt szalonna. A templomban az orgona mellett orvosi szolgálat működik, egy másik asztalnál jogi tanácsadást tartanak. néhány lépéssel arrébb a ruhaadományok közt válogat, aki szükségét érzi. Közben a templom falai megállás nélkül állásajánlatokat visszhangoznak: 20—30 munkaközvetítő sorol az Úr asz-