A Svédországi Magyarok Országos Hiradója, 1988 (8. évfolyam, 29-31. szám)

1988-06-01 / 29. szám

Tíznapos svédországi tartúzkodásuk, illetve köútjuk során, öt városban nyolc előadást tartottak (Stockholm, Jöhköping, Ljungby, Malmö, Göteborg),- a pedagógus továbbképző szemináriumokról Iskola Bizottságunk számol be a MHH oldalain-, továbbá a tranási és mohedai menekülttáborokat is meglátogattuk. Az 1700 km-es autótárát gyönyörű, "svéd-nyárelő" időben tettük meg, s a szoros program ellenére végig jó hangulatban, kedves vendéglátók körében lehettünk. Naagy Károlyné, Kati^ érdekes összehasonlításai, Amerika-történetei is gazdagították a meg nem szűnő, mindég érdekes, változó tartalmi beszélgetéseinket.

Az előadássorozat május 15-én, Stockholmban kezdődött. A Magyar Ház ebédlője megtelt, s a közös ebéd után, este 6-kor zsúfolt házban tartották előadásaikat. A számtalan aktuális kérdés között, az Anyanyelvi Konferencia és a Magyarok Világszövetsége közti egyenlőség vagy ellentét elmezése dominált.

Az Anyanyelvi Konferenciát, mint az összmagyarság nyelvi,- irodalmi,- történelmi, - néphagyományi tudományos terjesztő fórumának kell tekintenünk és megvalósítanunk, míg a Magyarok Világszövetségét ettől különálló, csak az adminisztrációban hozzákapcsolt kormányzati és politikai szervnek. "...És ennek igaza csak az Anyanyelvi Konferencián résztvevő pedagógusok gerincességén múlik! Hivatásérzésük, magyarságtudatuk legyen erősebb, ítélőképességük éberebb, semhogy engednének az esetleges csábításnak vagy erőszakosságnak, -hangsúlyozta Nagy Károly. Hogy a hivatalos rendszer beépítettjei megpróbálnak "hatni" ránk, annál mi sem természetesebb. Mint ahogy mi is hatunk rájuk, bizonnyal erősebben, -mondotta mosolygósán Borbándi Gyula.

A másik, mindég és mindenütt központi téma, a Kárpátkoszorúban, de az országhatárokon kívül élő testvéreink aggasztó, olykor katasztrófális helyzete volt. Borbándi Gyula a magyarországi, féllegális Demokratikus Fórum, de újabban már a kormányzat erőfeszítéseiről is beszélt, míg Nagy Károly, Hámos László nagyszerű munkásságáról számolt be a Hungarian Human Rights Foundation keretében.

Egy héttel később a göteborgi repülőtéren búcsúztam a Nagy házaspártól és Borbándi Gyula barátainktól. Merem írni barátainktól, mert úgy érzem, tíz nap alatt eleget láttak a svédországi magyarok életéből, magyar-ügy-munkásságáből, célkitűzéseiből. Reméljük és hisszük, köztünklétük ismét közelebb hozott három magyar szigetet egymáshoz, s segítő munkatársakat, barátokat nyertünk bennük, - mint ahogy mi is úgy gondolunk Rájuk...!

Nagy Károly: SZIGETMAGYAKSAG és SZOLIDAN3TAS (Készletek a szerző elöadásábíl, 1988 május 15-21, Stochkholm, Jönköping, Ljungby, Malmö, Göteborg)

A nyugati magyar szigetek lakóinak legtöbbje disztingvál.

Különbséget tesz a Kárpát-medence magyarsága és az azt uraló rendszerek között. A magyar nép. a magyar kultúra, a magyar élet. a magyar relemelkedés iránt szeretettel, scgitőlcg. támogatólag érez és gyakran cselekszik is. míg a Kárpát-medencében uralkodó hatalmak, rendszerek, pártok, politikák iránt legtöbbnyire kritikával él. ellenérzéseket nyilvánít.

De a nyugati magyar szigetvilágnak kialakult, vagy kialakulóban van egy egyre általánosabban vallott és élt politikai közmegegyezése is. aminek az alapja nem nagyhatalmi politika, pártpolitika, ideológiai politika. egyházpolitika, szervezeti, egyéni, vagy napipolitikai taktika, hanem: etika, erkölcs,-« két-alternativás út helyett egy ..harmadik út*: a 16 milliónyi magyarság sorsa iránt érzett szolidaritás.

E szerint a nyugati országokban élő magyarok — csakúgy, mint a tömbökben élő magyarok, amikor csak ezt kinyilváníthatják — helyeselnek és támogatnak minden olyan politikát, bármely országé legyen is az. ami a magyarság bárhol élő tagjainak

1. nemzeti függetlenségéért, emberi jogaiért, szabadságáért, demokráciájáért eredményesen munkálkodik:

2. létszámbeli, szociális, kulturális és gazdasági gyarapodását hatásosan előmozdítja:

3. természetes magyarságtudatának, az igazságnak megfelelő történettudatának. egészséges magyar nemzeti öntudatának megnyilvánulásait. fejlődését elősegíti:

4. kisebbségi veszélyeztetett helyzetében védelmet biztosit;

5. a ..szellemi haza* tömbjeinek, szigeteinek és szórványainak egyllttműködését előmozdítja.

Megfordítva: a nyugati magyarság nagyon sok szigete és egyéne nagyon sokszor kinyilvánította azt. amit a tömbök magyarsága is néha kinyilváníthatott egy-egy ritka alkalomkor — és aminek az alapelvárásait az 1956-os forradalom alatt nyilatkoztatta ki az „emelkedő nemzet" a történelemben eddig utolsó népszavazás-erejű és -nyilvánosságú felelősségteljes követelés-sorozatával —. hogy a nemzeti szolidaritást becsületbeli kötelességként élő magyar ember etikája ellen való bármely országban olyan politikát támogatni, ami

1. Quisling-politika. amely legitimizálni igyekszik idegen hatalmaknak a magyarságra kényszeritett erőszakját;

2. diktatúra-politika, amely egy uralkodó kisebbség, egy párt hatalmát erős^kolja rá a magyarság tömbjeire:

3. önpusztító politika, amely a népesség-fogyást, az öngyilkosságot, a szegénységet, az alkoholizmust és a többi szociális problémát nem orvosolja:

4. nemzettudat roncsoló politika, amely történelmet hamisít és „nacionalizmusnak*bélyegezve tiltja a nemzet iránti szolidaritás megnyilvánulásait:

5. cserbenhagyó politika, amely nem emel szót és nem cselekszik

nyilvánosan, határozottan és hatásosan a veszélyeztetett magyar népcsoportok érdekében: ,

6. antidemokratikus poj^ika. amely autoriter módszerekkel korlátozza az emberi szabadságot: szólás-, sajtó-, gyülekezeti és lelkiismerereti szabadságot cenzúráz, folyóiratokat, magyar iskolákat, könyveket betilt, magyarokat az országból kitilt. íróktól, rádióktól. TV-től közlést letilt, állampolgáraitól könyveket, folyóiratokat eltilt, általa meghatározott témákról, eseményekről, tényekről minden nyilvános említést megtilt.

Tekintve, hogy az összmagyarság — úgyis mint a magyar „szellemi haza* közössége leginkább az aktív kettősséget küldetésszerűen vállaló külföldi magyar cselekvő szolidaritására számíthat, szigeteink, intézményeink is e magatartás kialakulását, elterjedésétíeféségltsék. Tisztázással. tudatosítással, hirdetéssel, biztatással, elvárással, lehetőségek teremtésével. példaadással és a példák felmutatásával, kritikával és elismeréssel