L. Lőkös szerk.: Studia Botanica Hungarica 25. 1994 (Budapest, 1994)
Szabó, László Gy.: Boros Ádám gyógynövénykutatásban betöltött szerepe
A Tápiószeléhez közel fekvő farmosi homokos terület és mellette lévő szikfoltok különleges növényvilágát minden évben végignéztük. Májustól őszig magvakat is gyűjtöttünk. Magismereti tudása is kiváló volt, e tekintetben ZSÁK ZOLTÁN tanítványának tartotta magát, hiszen kisebb megszakítással a DEGEN ÁRPÁD által világhírűvé vált Vetőmagvizsgáló Intézet utódintézményében, az Országos Vetőmagfelügyelőségen is tevékenykedett. A gyűjtések közben csendes pihenőket tartottunk, ilyenkor elővette kabátzsebeinek egyikéből kopott, de nagy becsben tartott kincsét, MADÁCH "Tragédiáját". ÁPRILY LAJOS versei mellett "Az ember tragédiáját" szerette a legjobban. Ebből idézett szebbnél szebb részeket. Élményeim, emlékeim közül csak néhányat említettem meg, mielőtt BOROS ÁDÁM profeszszorról, a gyógynövénykutatóról szólnék. Miért volt az alkalmazott botanikában is kivételesen nagy egyéniség? A tökéletes megbízhatóság, a pontos és biztos taxonazonosítás és helyismereti tájékozottságjellemezték e tudományterületen is, akárcsak a bryológiában és florisztikában. Az egyetemi tanulmányok befejeztével rögtön, már 1922-ben doktori szigorlatot tett növénytanból, geológia és paleontológia melléktárgyakból. Egyetemi doktori disszertációja is gyógynövénnyel (a szöszös ökörfarkkóróval) kapcsolatos, címe: "A hazai Verbascum-fapk és hybridek trichomáinak rendszertani jelentősége". Már egyetemi évei alatt asszisztált a gazdasági botanika és genetika professzoránál, SZABÓ ZOLTÁNnál, majd VARGA OSZKÁR műegyetemi tanár mellett. 1922-ben a budapesti Gyógynövény Kísérleti Állomás szolgálatába állt mint szakdíjnok. Még nincs 30 éves, amikor mezőgazdasági növénytanból, majd később gyógy és vegyipari növénytan tárgykörből magántanárrá habilitált. (Képesítését később, 1948-ban elismerték és címzetes egyetemi tanári címmel tüntették ki, ennél nagyobb hazai elismerést, később sem kapott.) 1938-tól átmenetileg a Vetőmagvizsgálói Intézetben dolgozott, és a mohakutatás mellett gyombiológiai kérdésekkel, láp és barlangkutatással, valamint agrobotanikai tevékenységgel tűnt ki. 1944-től 3 éven át az Állatorvosi Főiskolán a növénytan tanára volt. 1945-től 12 éven át, háború utáni nehéz időkben - mint a Gyógynövénykutató Intézet igazgatója - újjászervezte a magyar gyógynövénykutatást, és kiemelkedő érdemeket szerzett a Kárpát-medence gyógyászati szempontból fontos fajainak felkutatása terén, külföldön is keresett magyar drogok botanikai azonosítása terén. Élete végéig tevékenyen vett részt a gyógynövények szabványainak kidolgozásában. Gyógynövény tárgyú cikkeiben a következő növényeket tárgyalta: menta, erdei pajzsika, orvosi székfű, hunyor, ökörfarkkóró, kakukkfű, vidrafű, konyhakömény, kankalin, beléndek, fagyöngy, mézcirok, szappangyökér, cserszömörce, gyűszűvirág, macskagyökér, édesgyökér, ezerjófű, őszi kikerics, kálmos, nadragulya, anyarozs, turbolya, kapor. "Magyarország flórája" (Akadémiai kiadó) sorozatban írt monografikus művei is nagyrészt gyógynövényekről szólnak: Anthriscus cerefolium, Verbascum phlomoides, továbbá néhány többhasznú kultúrnövényről, így: Spergula arvensis, Phacelia tanacetifolia. A Gyógynövénykutató Intézet éléről - rajta kívül álló okok miatt (másnak kellett a poszt) 1957-ben (a Földművelésügyi Minisztérium intézkedésére) felmentették. Ekkor került a tápiószelei Intézethez. Ennek alapító tagjaként, és osztályvezetőjeként megszervezte a magyar flóra takarmányértékű vad fajainak begyűjtését és értékelő vizsgálatát. Mint említettem, 1960-ban nyugdíjba került, de ugyanitt tevékenykedett tovább szakértőként. Egyéniségét kortársai, néhai nagy botanikusaink zöme elismerték. Nem véletlen, hogy DEGEN ÁRPÁD rózsát (Rosa Borosiana Degen), LYKA KÁROLY kakukkfüvet (Thymus Borosianus Lyka), WAGNER JÁNOS kökörcsint (Pulsatilla Borosiana Wagner), Soó REZSŐ csormolyát és kosbort (Melampyrum Borosianum Soó, Orchis Borosianum Soó), TRÜTMANN RÓBERT mentát (Mentha Borosianum Trautmann), KÁRPÁTI ZOLTÁN berkenyét (Sorbus Borosianus Kárpáti) nevezett el BOROS ÁDÁMról. E taxonok egy része fontos gyógynövényekből került ki. 20 évvel halála után úgy érzem, hogy szelleme, példája köztünk van. Ezt fejezi ki az a meghatóan szép emlék kiállítás is, amelyet olyan lelkes fiatal botanikusok rendeztek a Természettudományi Múzeum Növénytára részéről, akik személyesen nem ismerhették BOROS ÁDÁMOL
