L. Lőkös szerk.: Studia Botanica Hungarica 25. 1994 (Budapest, 1994)

Szabó, László Gy.: Boros Ádám gyógynövénykutatásban betöltött szerepe

Flórakutatásai, közleményei az ország és a környező területek minden jelentősebb termőhelyét, növényzeti típusát, védett és védelemre érdemes területét érintették. Korai ilyen eredményeit GOMBOCZ E. is méltatta, kiváló összefoglaló müvében. Eszerint florisztikailag feltárta a Dunántúl déli és délkeleti részét, lápjait, tőzeges láperdőit. Felfedezte az Aldrovanda-t, Galdesia-í, Ludwigia-í. Rámutatott a mésztelen somogyi homok növényzete balti jellegére. Bevezette a praeillyricum, praenorico- és pannonico-praeillyricum florisztikai növényföldrajzi megnevezéseket. Igen színvonalas hazai mezőnyben vívta ki az elismerést, a megbecsülést, így a tanári, professzori, igazgatói pozíciót, az egyetemi magántanárságot, a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság dísztagságát. A szakmai közösség iránti szeretét, megbecsülését időigényes, önzetlen társadalmi munkával fejezte ki: 22 éven át volt a Botanikai Szakosztály jegyzője. Részese, aktív alkotója volt a magyar botanika szép és felfutó fejlődési szakaszának. Kortársa kiemelkedő nagyságoknak (JÁVORKA S., Soó R., ANDREÁNSZKY G.), kiváló szakembereknek (PÉNZES A., KÁRPÁTI Z., VAJDA L, ÚJHELYI J., SZATALA Ö. és másoknak). Bizony jó és fontos lenne ennek a szép és eredményes flórakutatási időszaknak a történetét megírni. Szerző címe: SIMON Tibor Eötvös Loránd Tudományegyetem Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék H-1803 Budapest, Ludovika tér 2 BOROS ÁDÁM GYÓGYNÖVÉNYKUTATÁSBAN BETÖLTÖTT SZEREPE 1965-től élete végéig tanítványa és munkatársa lehettem, amit az élet külön ajándékaként tekintek. Akkoriban a tápiószelei országos Agrobotanikai Intézetben igazgatónk, néhai JÁNOSSY ANDOR akadémikus kitűnő, de mellőzött tudósokat és növénynemesítőket vett maga köré. BOROS ÁDÁMon kívül még MÁNDY GYÖRGY professzort, CSÁK ZOLTÁNÍ, POZSÁR BÉLÁt, KOMLÓSSY GYÖRGYöt, SCHMIDT GABRIELLÁÍ és másokat. Nekünk, akkori fiatal, kezdő kutatóknak óriási lehetőséget jelentett a nagy tudású és jellemes emberek közelsége és az Intézet demokratikus légköre, így kerülhettem közel BOROS ÁDÁM professzorhoz, Ádám bácsihoz, aki ekkor már nyugdíjas szaktanácsadóként "járt le" Tápiószelére minden héten legalább egyszer. (Innen ment utána nyugdíjba 1960-ban, mint tudományos osztályvezető. Utána a botanikai osztály vezetését MÁNDY professzor vette át.) Színes, kedves egyénisége, megalkuvást vagy meghunyászkodást nem ismerő jelleme, óriási tudása belőlem is tiszteletet és szeretetet váltott ki iránta. Elete végéig gyakran voltunk együtt hol az intézetben vagy kiszállásokon, hol lakásán, ahol könyvtárát rendszeresen használhattam. Sokat leveleztünk is. Az Országos Agrobotanikai Intézet egyik feladata volt a haszonnal kecsegtető vadon élő növények kutatása, herbáriumi megörökítése, magtételeinek begyűjtése génbank létesítése céljából. Emellett a takarmányértékű és gyógyászati szempontból ígéretes, vadon előforduló taxonokból mintákat gyűjtöttünk fítokémiai szűrővizsgálatokra. A taxonazonosításban elmaradhatatlan eszköz volt a kézi nagyító. Ezt, a 8-szorosan nagyító keretes lencsét szemüveg közelségében kellett a szem elé tenni. így teljes pompájában tárult elénk a szemlélt virág-, termés- vagy levélrész, és persze a csodaszép mohák apró szervei. Megtanított minket egy sajátos "látásmódra", természetközeli szemléletre. Bejártuk szinte az egész országot, különösen kedves gyűjtési helyünk volt a Bakony. Minden növényt és lelőhelyet ismert a Kárpát-medencében, sőt a Kárpátok nagy részében is. Mindenről pontos feljegyzést készített. (Nem kis feltűnést okozott apostolos megjelenése, nem egy utunkon a rendőrség vagy katonaság firtató kérdéseinek voltunk kitéve!)