L. Lőkös szerk.: Studia Botanica Hungarica 25. 1994 (Budapest, 1994)

Simon, Tibor: Boros Ádám, a flórakutató

BOROS ÁDÁM, A FLÓRAKUTATÓ Kedves Jelenlévők, Kedves Kollégák, Kedves Barátaim! Mindenekelőtt kérem engedjék meg, hogy felolvassam a készülő környezetvédelmi lexikon számára BOROS ÁDÁMról írt címszó anyagát, mint tevékenységének rövid összefoglalóját. BOROS ÁDÁM (1900-1973), a biológiai tudományok doktora (1957), c. egyetemi tanár. A karpato-pannon flórakutatás, hazai mohakutatás (bryológia) vezető egyénisége. Az Állatorvosi Főiskolán, Műegyetem Mezőgazdasági karán botanikát oktatott. Kutatott kísérletügyi intézményben, majd a Gyógynövény Kutató Intézet igazgatójaként működött (1944-1957). Később a tápiószelei Agrobotanikai Kutató Intézet alapító tagja, ahol tudományos főmunkatársként, majd nyugdíjasán tanácsadóként haláláig dolgozott. Számtalan flórafeltáró útja adatait, megfigyeléseit 51 kötet kéziratos útinapló őrzi. Az általa gyűjtött, mintegy 65 000 lap herbárium és 130 000 mohaminta ma nélkülözhetetlen referenciabázis a flóraváltozások felmérésére! Több száz tanulmánya gazdag információ tár, önálló kötetei, pl.: "A Nyírség flórája és növényföldrajza" (1932), "Magyarország mohái" (1953) és a "Bryogeografie und Bryoflora Ungarns" (1965) kiemelkedő alkotások. Sokoldalú tevékenységét szemlélve nyilvánvalóvá válik, hogy BOROS ÁDÁM egész életét maradéktalanul a botanikának, flórakutatásának, a megfigyelések és adatok feldolgozásának szentelte. Legtöbb munkájával szinte mindig "naprakész" volt. Gyűjtéseit, jegyzeteit este rendezte, feldolgozta és rendszerint másnap már az útinapló füzetbe is bevezette. Érdeklődése a környező természet, a növényzet iránt nagymértékű és szinte kielégíthetetlen volt. Mindig újabb lelőhelyeket keresett fel, szisztematikusan tervezte azokat részletes (1:75 000es) térképei segítségével. Természetesen az érdekes helyeken többször is megfordult és igen alapos - a közönséges fajokat is felölelő - listákat készítve. Amikor pl. egy akadémiai bizottsági ülésen hírét vette a csarodai tőzegmohalápok felfedezésének, másnap már odautazott, hogy megtekinthesse, megfigyeléseit elvégezhesse. Tereptapasztalatain alapult a fajokon túltekintő növényföldrajzinak nevezhető szemlélete. Látta az egyes termőhelyek vagy földrajzi területek, egymástól eltérő jellemző flóra összetételét. A fajok felismerését - először - természetrajz tanáraitól KOCH NÁNDORtól, CSEREY ADOLFÎOI, tanulta, majd JÁVORKA SÁNDOR volt a tanító mestere. A növény földrajzi szemlélete kialakításában DÉGEN ÁRPÁD játszott fontos szerepet. Nemcsak a feltáró munka tervezésében, végrehajtásában, a gyűjtésében és feldolgozásában volt alapos és gyors, hanem az értékelésben, publikálásban is! Egyike volt a közlés tekintetében a legtermékenyebb botanikusoknak. Teljes publikációs listája 716 cím, ezen belül jó néhány nagyobb tanulmány, monográfia, könyv és könyvrészlet is szerepelt. Munkáira itt nem térhetünk ki részletesen, de megemlíthetjük egyik legszebb Fiatalkori monográfiája: "A Nyírség flóráját és növényföldrajza" c. kötetét, amelyet a MILLEKER REZSŐ szerkesztette (A debreceni Tisza István Tudományos Társaság Honismertető Bizottság Kiadványai) sorozatban jelent meg (1932). E mű német nyelven, 208 oldal terjedelemben felölelte a Nyírség botanikai kutatásának történetét, annak irodalmát, magát a flórát és a terület növényformációit. Az enumeratioban mintegy 1600 taxont sorol fel (gombákat, zuzmókat, moszatokat, máj- és lombosmohákat is) ebből 1344 edényes fajt! Összehasonlításként érdemes megemlíteni, hogy a "Tiszántúl flóraműve" (Soó R. és MÁTHÉ I. 1938) 1230, a "Mátrahegység és környékének flórája" (Soó R. 1937) 1334 edényes fajt ölel fel. E munkája még ma is alapvető a Nyírség növényvilágát kutatók számára. A hazai karsztvizes lápokról közölt flóralistái adtak számunkra alapot 1986-ban, amikor a dunántúli bányászati vízemelések karsztvízszint csökkentő hatását mértük fel a mai flóraösszlet indikációja alapján! A fentebb említett naplókötetek a "Magyar növényvilág kézikönyve I-II" (Soó R. és JÁVORKA S. 1951) kéziratának készítésekor nyújtottak értékes információkat, amikor a vácrátóti "Növényföldrajzi Térképezési Tanfolyamon" az éjszakai pihenő helyett, a jelenlevő tapasztaltabb botanikusok - köztük BOROS ÁDÁM - Soó R. számára, kiadatlan adataikat ill. megfigyeléseiket közölték. Számos közönséges fajnak ekkor tisztázták a hazai elterjedését.