L. Lőkös szerk.: Studia Botanica Hungarica 25. 1994 (Budapest, 1994)
Papp, Beáta: A Boros Ádám emlékülésen elhangzott előadások anyaga - Pócs, Tamás: Boros Ádám, a bryológus
Fimbriaria vagy a POLGÁR SÁNDOR által gyűjtött és BOROS által azonosított Tortula velenovskyi, mely a löszfalak mohavegetációjának kutatására irányította figyelmét. Megadatott neki az a szerencse (kétségtelen nem a véletlennek, hanem alapos gyűjtőmunkájának, éleslátásának és ítélőképességének köszönhetően), hogy 23 éves korában felfedezte és leírta, mint a tudományra nézve új és azóta is elismert fajt, a Funaria hungaríca-í, mely a Magyar Alföld elsősorban szikes, (de más pusztai vegetációtípusainak is) legjellegzetesebb eleme. A faj ökológiájából, előfordulási körülményeiből következtetett, hogy az bizonyára kontinentális, pusztai eleme flóránknak és a délorosz sztyepvegetációnak is tagja lehet. Sejtése beigazolódott, mert már 1928ban közölni tudta LAZARENKO kijevi kollégája ukrajnai gyűjtéséből is a hozzá vizsgálatra elküldött anyagból ezt az új fajt. GAMS pedig 1934-ben már a Volgán is túlról, Kirgizisztánból közli. BOROS ÁDÁM már nem érhette meg, hogy a Funaria hungarica a katalán medencéből, az eurázsiai sztyepzóna legnyugatibb szigetéről is előkerült, így tagja a spanyol flórának is. Még két, a tudományra nézve új mohafaj leírása fűződik nevéhez, ami a nagyon alaposan kutatott holarktikus flórában komoly érdem: MOLDVAI REZSŐ barátja mongóliai gyűjtéséből írja le 1970-ben a Syntrichia mongolica-í és VAJDA LÁSZLÓ barátjával közösen a Börzsönyből a Marsupella hungarica-í. Sajátos élőhelyek, melyek kivívták érdeklődését és melyekről számos új és növényföldrajzilag is érdekes adatot közölt, elsősorban a lápok, különösen a tőzegmohás lápok. Számos Sphagnum előfordulás felfedezése az ő, illetve az élete utolsó 25 évében vele együtt kutató VAJDA LÁSZLÓ érdeme hazánkban. Ezek között talán legfeltűnőbbek az előttük is oly sokszor kutatott bakonyi bazalt vidék tőzegmohás lápjai. A Sphagnum fajok előfordulásáról, hazai elterjedéséről több összefoglaló közleménye jelent meg. Rendszeresen vizsgálta a hazai barlangok, (kül. bejáratuk) mohaflóráját. Úttörő volt a nagy folyók medrének bryológiai kutatásában is. Számos helyen fedezte fel (még Franciaországból is közölte) az ezen élőhelyekre oly jellemző Cinclidotus fajokat. Felhívta a figyelmet a nálunk csak extrazonálisan, mikroklímazugokban élő, a Kárpátok lucosaira jellemző mohaegyüttesekre. Leírta VAJDA LÁSZLÓval a szurdokerdők szilikátos kőzeten élő különleges típusát a Börzsöny, Mátra, Bükk és Zempléni-hegységekből, ahonnan számos, az országra nézve új mohaadatot közöltek. Részletesen kutatta VAJDA LÁSZLÓval bakonyi-balatonfelvidéki bazalthegyek mohaközösségeit és kimutatta több érdekes atlanti ill. mediterrán faj jelenlétét, amilyen pl. a Pterogonium gracile, vagy az egész Európában ezzel együtt csak 3 helyen előforduló Frullania inflata, vagy a Fabronia fajok. Palaeobryológiai munkássága külön fejezetet érdemel. Részletesen foglalkozott a tatai és más pleisztocén-óholocén mésztufalerakódásokat képző Barbula tophacea (Didymodon tophaceus) szerepével és leírta a mohák mészkötő tevékenysége által létrejött "Didymodontolith" tufakőzet féleséget. Sokkal részletesebben foglalkozott a diluviális tőzegrétegek moháival és SCHILBERSZKY úttörő munkái után ő dolgozta fel először részletesen a Duna-Tisza köze és a Nyírség jégkori mohamaradványait, megállapítva hazánkban is a Scorpidium scorpioides és a Drepanocladus sendtneri rétegjelző vezérkövület voltát. A jövő palaeontológiai kutatásai szempontjából tán még fontosabb úttörő jellegű, KOMLÓDI MAGDÁval készített mohaspóra atlasza, melynek 1975-ben történt megjelenését sajnos, már nem érhette meg. Nagyon hiányos lenne a BOROS ÁDÁM bryológiai munkásságáról szóló kép, ha nem beszélnénk róla magáról, az emberről, tudományos és kollegiális kapcsolatairól. Fiatalon, már diák korában aktívan bekapcsolódott a botanikai közéletbe, első publikációja 17 éves korában jelent meg a Botanikai Közleményekben. A Királyi Magyar Természettudományi Társulat Botanikai Szakosztályának, majd az ebből kivált Borbásia Társaságnak, Magyar Növénytani Társaságnak illetve jogutódjának, a Magyar Biológiai Társaság Botanikai Szakosztályának lelkes és igen aktív tagja volt. A
