S. Orbán szerk.: Studia Botanica Hungarica 11. 1976 (Budapest, 1976)

Szujkóné Lacza, Júlia, Kováts, Dezső, Orbán, Sándor, P. Verseghy, Klára, P. Komáromy, Zsuzsa; Hajdu, Lajos: Néhány egyszerű módszer a Hortobágy Nemzeti Park (HNP) növényfajainak és vegetációjának tanulmányozásához

OCHNER (1927), BRAUN-BLANQUET (1951); morfológiai csoportosítások GIESENHAGEN (1910), HERZOG (1926); ökológiai csoportosítások LORENZ (1860), GAMS (1 932),MEUSEL (1935) elveti az életforma elnevezést és a növekedés-formával azonosítja. A fenti esetekben nem a RAUNKIER (1907) értelmében vett életforma szerepel, hanem annál sokkal leszűkítettebb és csak a morfológiát vagy az ökológiai körülmények valamelyikéhez való alkalmazkodást tükrözik. Éppen ezért vizsgálatunk során a RAUNKIAER (1. c. ) és FEKETE - SZUJKÓ-LACZA (1 971 ) definiciója szerint értelmezzük a hortobágyi mohák életformáit. Ennek alapján kétféle életformát különböztetünk meg: 1. a kedvezőtlen periódust nyugalmi állapotban, spóra formájában élik át, ezeket Bryotherophyton-nak nevezzük. Ide sorolhatók az egyéves és ephemer mohák. 2. A kedvezőtlen időszakot teljesen kifejlett állapotban a föld felett vészelik át, így a virágos irodalomból vett terminus szerint a chamaephyton csoporthoz tartoznak, amelyeket az itt helyénvaló megkülönböztetésül Bryochamaephyton-n

ak nevezzük. Az évelő máj és lombosmohák e csoportba sorolhatók. Jelölés: 1/1 bryothe

rophyton; 1/2 bryochamaephyton. II. Élőhely szerinti elválasztás: II/1 vízi - II/1 a. folyóvízi, II/1 b. lápi; II/2 szárazföldi - II/2 a. talajlakó, II/2b. sziklalakó, II/2c. kéreglakó, II/2d. korhadó anyagon élő, II/2e. mesterséges tárgyakon élő. III. Fényigény szempontjából lehetnek: III/1 - nyílt helyen élő, III/2 - félárnyékos helyen élő, III/3 - árnyékos helyeken (erdő) élő. IV. Vízháztartás szempontjából lehetnek: IV/1 - nagy vízigényű (hygrophyton), IV/2 - közepes vízigényű (me sophyton), IV/3 - kis vízigényú, szárazságtűrő fajok (xerophyton), IV/4 - magas talajsókoncentrációt elviselő fajok (halophy ton). V. Területegységre eső egyedsűrűség (denzitás) szerint: V/l - sporadikusan, V/2 - kis foltokban, V/3 - nagy összefüggő párnákban, gyepekben. A fenti sajátságok szoros kapcsolatban vannak a következő részben ismertetendő növekedésformákkal. VI. MEUSEL (1935) a lombosmohák növekedési formáit 3 főcsoportba és ezen kívül nagyon sok alcsoportba osztotta. Ez morfológiai vizsgálatokban nagyon jól használható, azonban fenológiai és ökológiai vizsgálatokhoz túl komplikált. Ezért a GIMINGHAM-ROBERTSON (1950) által készített, egyszerűsített növekedésforma-rendszerét használjuk. Növekedésforma szerint vannak: VI/1. Párnaszerű: a/ nagy párna, b/ kis párna; VI/2. Gyepszerű: a/ magas gyep, b/ alacsony gyep, c/ nyílt gyep, d/ örvösen elágazó forma; VI/3. Faszerű; VI/4. Szőnyegszerű: a/ tömött szőnyeg, b/ telep-szőnyeg, c/ fonalszerű forma; VI/5. Szövetszerű: a/ szétterülő, b/ szárnyalt elágazású. Természetesen a regisztrálás során másféle jelölés is lehetséges, de megfelelő jelölés azért szükséges, hogy a felvételezés során ne kelljen minden