S. Orbán szerk.: Studia Botanica Hungarica 11. 1976 (Budapest, 1976)

Szujkóné Lacza, Júlia, Kováts, Dezső, Orbán, Sándor, P. Verseghy, Klára, P. Komáromy, Zsuzsa; Hajdu, Lajos: Néhány egyszerű módszer a Hortobágy Nemzeti Park (HNP) növényfajainak és vegetációjának tanulmányozásához

Az előbbieket figyelembe véve, a vizsgálatok során, elsősorban a jól megfigyelhető fenofázisokat kell alapul venni (teljesen kifejlett szár, megjelenő fertilis hajtás, sporofiton megjelenése, a seta és a tok kialakulása, ezek dezorganizációja, a vegetatív szárak pusztulása), amelyek legtöbbször terepen is jól megfigyelhetők. A terepen nem látható jelenségeket (ivarszervek megjelenése kistermetű acrocarp és pleurocarp moháknál, egyes telepes májmoháknál) mikroszkópi vizsgálattal, laboratóriumban kell megvizsgálni és regisztrálni. Tájékozódási vizsgálatok nyomán a következő felvételezési módszert alkalmaztam a HNP területén mohák fenológiai vizsgálatára. A már kijelölt mintaterületeken, különböző növénytársulásokban 1 x 1 m-es dróthálót szögezek le, amely 1 6 db 25 x 25 cm-es négyzetre lesz felosztva, egészen a föl dfelületre, hogy a legelésző állatok nehogy felszakítsák. Ez lesz egész évben az állandó, rögzített mintaterület. Az egyes 25 x25 cm-es négyzetekből a következő információkat jegyzem fel: 1. a mintanégyzetbe eső fajok nevét 2. a fenofázisok decimális számait 3. a mohák %-os borítási értékét 4. a mohagyepek kerületének, ill. átmérőjének értékét 5. a különböző fajok gyepeinek egymáshoz viszonyított növekedését, vagy az egyes fajok egyedszámának változását 6. az egyes fajok egyedeinek fenofázis különbségeit %-ban (nagytermetű moháknál). Ez a vizsgálati módszer talajlakó mohákra alkalmazható. Az epifitonokra legjobb, ha a vizsgálati területen megjelöljük a mohos fák közül azokat, melyek különböző fajokat vagy fajcsoportokat hordoznak és egy vagy több éves mintavételi helyként használva 25 x 25 cm-es négyzet területről jegyezzük fel a fent leírt jelenségeket. Az ephemer moháknál az okoz problémát, hogy a kijelölt, állandó 1 m^-es területen nem biztos, hogy megjelennek. Ajánlatos ezért megjelenésükkor kijelölni a mintahelyeket, ahol aztán vegetációs periódusuk alatt 25 x 25 cm-es területről írjuk fel a fenti adatokat. A vizsgálatokat hónaponkénti regisztrálással végezhetjük évelő talajlakó és kéreglakó moháknál, az ephemereket legalább hetenkénti, kéthetenkénti megfigyeléssel kell vizsgálni, hogy a gyors egymásutánban bekövetkező fenológiai változásokat észlelni tudjuk. A fent leírt információk mellett érdemes feljegyezni a mohák életformáját, élőhelyét, vizigényét, területegységre vonatkozó egyedsűrűségét, megjelenési módjukat, élettartamukat. I. A mohák életformájának megállapítása igen nehéz problémakör. Számos szerző foglalkozott moha-életforma rendszerek felállításával és mind más alapelvből kiindulva fogalmazta meg életforma felfogását. így születtek fiziognómiai csoportosítások HŰLT (1881), FREY (1922), HILIZER (1922),