S. Orbán szerk.: Studia Botanica Hungarica 11. 1976 (Budapest, 1976)

Szujkóné Lacza, Júlia, Kováts, Dezső, Orbán, Sándor, P. Verseghy, Klára, P. Komáromy, Zsuzsa; Hajdu, Lajos: Néhány egyszerű módszer a Hortobágy Nemzeti Park (HNP) növényfajainak és vegetációjának tanulmányozásához

irodalomban ELANIN (1968) erdei mohák, S Z MOL JAN Y IC KAJA (1969) a Poly_trichum co

mmune fenológiájával foglalkozik. Láthatjuk az előbbi felsorolásból, hogy régebbi szerzőknél a fenológiai yizsgálatok csupán a mohák fejlődésének egy bizonyos stádiumával (generatív) foglalkoztak és a vizsgálatokba a teljes ontogenezist nem vonták be. FORMÁN ( 1 965) dolgozata az első, amely már a vegetatív stádiumot is figyelembe veszi. Ugyanakkor az egyes fenológiai fázisokra betűkódot dolgozott ki,' az egyes lépcsőket az abc betűivel jelöli. 12 fenológiai fázist állapít meg,amelyekben a generatív fázist kisebb részletekre bontja, n vegetatívot csak három fázis képviseli. Jelölése szerint: a/ embrionális calyptra; b/ seta calyptrával; c/ zöld spóratok calyptrával; d/ spóratok meiosis után; e/ kinyílt spóratok; f/ csírázó spóra; g/ protonema; h/ protonema csirákkal; i/ fiatal szár; j/ fiatal gametangium; k/ anthe ridium; 1 / archegonium. Az alstádiumokat arab index-számokkal jelöli. Figyelembe veszi adott helyen a mohák gyakoriságát, amelyeket A, B, C stb és a, b, c stb. jelöli és az egyes fenő fázisoknál a spóra, ill. az előtelep kivé/ elével ezeket fel is tünteti. A fenti kódot használja arra, hogy a gyűjtés időpontjában az összeszedett faj-populáriók milyen állapotban voltak. Sajnos a felvételezés csak egy-egy alkalomra korlátozódott, így az egyes fajok évszakos fenológiai változását nem lehet figyelemmel kísérni, Ugyanakkor nem vett figyelembe két nagy egyedfejlődési stádiumot, az anabiotikust és a dezor ganizációst, így ezzel a kódrendszerrel pl. az egyéves mohák nem vizsgálhatók. A hasonló betűjelek használata a fenofázisokra és ßyakoriságokra az értelmezést néha nehézkessé teszi. KÁRPÁTI I. - KÁRPÁTI V. (Acta Bot. 1954, 1: 129-157) a dezorganizációt is jelöli, de a nyugalmi és előtelep állapotot nem. Jelen tanulmány az előbbi felfogást tovább korszerűsíti, egyrészt figyelembe veszi az előbbi szerzőnél kihagyott két nagy egyedfejlődési stádiumot, másrészt a jelölést egyértelműbbé teszi. A fenológiai fázisok feljegyzése mellett javasolja a terepmegfigyelcseket olyan egyéb információkkal kiegészíteni (időbeli felvételezés, életforma, növekedésforma, életmód, termőhely stb. ), amelyek a vizsgálatokat kiszélesítik és sok összefüggést tárnak fel a fenológia és az ökológiai körülmények viszonyában. A mohák nagyrészt többéves növények, ontogenezisük egyes lépései jól megfigyelhető külső változással járnak, időben az egymást követő fázisok jól elkülönülnek, így a virágos növényekhez hasonlóan alkalmasak fenológiai (szinfenológiai) vizsgálatok tárgyaként. A mohák egyedfejlődésében is négy fejlődési stádium figyelhető meg. Az első, az anabiotikus, melyet a spóra; a második, a vegetatív, melyet az előtelep, a vegetatív hajtáskezdemények és a kifejlett steril hajtások képviselnek; a harmadik, a vegetatív hajtások növekedése után, azok csúcsán vagy oldalán kialakult ivarszervek és az ezek megtermékenyülése után kialakuló sporofitonok által képviselt generatív stádium; végül pedig a negyedik, a dezo rganizációs, amelyet a sporofiton, illetve a leveles hajtások pusztulása jelöl. A mohanövények ontogenezise vázlatosan leírva a következőképpen játszódik le: A kihulló spóra kedvező körülmények között kicsírázik, a csíranövény-