G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 10. 1975 (Budapest, 1975)

Radics, Ferenc: Emlékezés Borbás Vincére (1844-1905) halálának 70. évfordulóján

Miért nem juthatott olyan hivatali állásba, melyben nyugodtabban dolgozhatott volna, miért lehetett csak élete végén rendes egyetemi tanár? Későbbi méltatói, nagynevű botanikusaink (RAPAICS R. , GOMBÓCZ E. , BOROS A.. , és SOc5 R. ) erre nézve több okot említenek, amelyekre már lényegükben DEGEN ÁRPÁD is kitért: nem volt simulékony modorú, eléggé körültekintő folytonos bírálataiban, bizalmatlanná vált embertársai iránt, mert látta, hogy "nálunk nem a munka minősége az, amit a társadalom elsősorban honorál"; hogy nagyon sok növényváltozatot írt le (" BORBÁS-féle fajok"), melyek az idő rostáján kihulltak. Viszont ez utóbbi vádat BORBÁS halhatatlan érdemeinek elismerésével - a fentiek közül - jórészt csak GOMBOCZ E. osztja (GOMBOCZ 1936). Mindezek kétségkívül közrejátszottak BORBÁS félreállításában, azonban elegendő magyarázatául nem szolgálnak, annál kevésbé, mert a súlyos "fajfaragás" vádjára BORBÁS nem egyszer maga is válaszolt. Fő munkájában, balatoni flóraművében írja: "Némelyik gyengébb eltérést csak a teljesség meg a faji szétválás megkezdése kedvéért említettem meg. Amint a fajfelfogásról, erről is lehet vitatkozni, de ez a dolgon, kivált a fák közt semmit sem változtat" (BORBÁS 1900. p. 206.). BORBÁSNAK ez a felfogása abból is következik, amit az utolsó ránkhagyott kisebb közleményében (BORBÁS 1905) írt, ami egyébként BORBÁS mélységes darvinista meggyőződését is mutatja: "A pontos természetvizsgáló tudja, hogy a természetben faj nincs, csak hosszabb vagy rövidebb ideig tartó jelenség: az individuum sokaságának hosszú időkön át ismétlődő alakjelensége a faj. " (Tehát nem azt állítja, amit DEGEN is az idézett emlékiratában KUPFFERRE hivatkozva, hogy ti. "a természetrajzi faj fogalmának általános érvényű kritériuma nincsen és nem is lesz soha", hanem a faj fogalmát a maga "van-nincs" ellentmondásában határozza meg!) Még konkrétebben írta - a "fajfaragás" vádjára nézve - az említett utolsó írásában: "Rossz és mintegy ragadós szokása a botanikusoknak (tehát nem egy nyilatkozónak), hogy az előtárt jelenséget, fajt vagy alakot hevenyében kicsinyli vagy keményen elítéli. A kicsiből is lett már nagy jelentőségű, s tudnék példát, hogy az eleinte leszólt fajt ugyanaz a szerző később kellőképpen becsülte meg. " Bővebben idéztem, hogy ebből is lássuk, milyen volt BORBÁS felfogása a biológia központi kérdéséről, a fajról, milyen volt a gondolkodása, hogyan bírált. Tehát üldöztetésének nyomósabb oka kellett legyen. DEGEN csak jelzi, hogy "az itt le nem írható viszonyok miatt oly későn érte el azon hivatali állást, melyben nyugodtan dolgozhatott volna", viszont GOMBOCZ ENDRE adatai nyomán - a tényeket egymás után állítva - ez a homály eloszlik. Még él JURÁNYI, amikor BORBÁS három ízben közvetlenül a minisztertől kéri egyetemi rendkívüli tanári kinevezését. Ezt az egyetem autonómiája formai