G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 10. 1975 (Budapest, 1975)

Radics, Ferenc: Emlékezés Borbás Vincére (1844-1905) halálának 70. évfordulóján

okból (nincs két ajánlója) könnyen elhárítja. Erre ajánlói a nagy LOCZY LAJOS, az ivadékaiban is tudós KOCH ANTAL, majd a honi embertant megalapító TÖRÖK AURÉL. Mindhiába! Majd JUR ÁNYI meghal, a helyébe MÁGOCSYDIETZ SÁNDOR lép, és rá két évre BORBÁS megkapja a rendkívüli egyetemi tanári (1898) címet anélkül, hogy a középiskolai tanítást a válláról levették volna. Még négy évig megváratják, pedig közben a kolozsvári egyetem növénytani tanszéke megüresedett, melyre BORBÁS is pályázott. Nem ő kapja meg, mire BORBÁS visszavonja a budapesti egyetemen nyolc éven át hirdetett előadásait. Végre 1902-ben BORBAST a Kolozsvárt újonnan létesített növényrendszertani tanszékre meghívják tanszékvezető egyetemi tanárnak. Ám még egy utolsó mellőzés: BORBÁS, aki - amint azt balatoni flóraművében (I9OO) írta: még "a növénycsere katalógusait is élvezettel" olvasgatja (p. 201) -, az ottani botanikus kert vezetését csak egy évvel később kapta meg. Itt említhetjük azt is, hogy bár senki sem közölt annyi cikket az Akadémia kiadványaiban, mint ő, akadémikus sem lett soha (GOMBÓCZ, 1936, p. 562.). BORBÁS VINCE két évvel a kolozsvári egyetemi tanszék, illetve a botanikus kert átvétele után meghalt. Azonban minden elnyomás ellenére majdnem 900 kisebb-nagyobb dolgozatot, köztük remekműveket hagyott ránk örökül, mégpedig úgy, hogy műveiben folyton megújhodva fejlődött tovább. Halála után is nőtt a jelentősége. így hát ütöttek, ahogyan lehetett, még a halott BORBÁS-on is. A nemzeti Múzeum Növénytárának akkori igazgatója, a moszatok jól ismerője, FILARSZKY NÁNDOR, udvari tanácsos az özvegytől nem veszi meg - ahogy az szokás volt - férje híres magángyűjteményét, a világon akkor egyik legnagyobb növénygyűjteményt, melyre pedig - DEGEN ÁRPÁD szerint is - oly nagy szükség lett volna. TUZSON JÁNOS, akkori tanszékvezető egyetemi tanár érdeme, hogy azt a pesti egyetemmel megveteti. Viszont a Magyar Tanácsköztársaság idején (JÁVORKA SÁNDOR volt ekkor a Növénytár élén, MOESZ GUSZTÁV pedig a pesti egyetem Növényrendszertani Tanszékén) e növénygyűjtemény méltó helyére, a Növénytárba került. Azonban e gyűjtemény a Magyar Tanácsköztársaság leveretése után megint visszakerült a pesti egyetemre. A mindezt túlélő mesterkedőknek továbbra is tapasztalniuk kellett, hogy BORBÁS jelentősége és hatása csak nem szűnik az ^agyonhallgatás ellenére sem. Egy többnyire fiatal botanikusokból álló csoport 1938-ban "Borbásia" néven önerejéből új növénytani folyóiratot indított, miután közösen a T. T. T. Botanikai Szakosztályából is kiváltak. Sőt a ''Magyar Botanikusok Borbás Társasága" elnevezéssel növénytani munkaközösséget kezdtek szervezni. Azonban BORBÁS neve és öröksége hamar választóvíznek bizonyult. Ugyanis a csoport jobbik fele a törtető kezdeti szerkesztőt és felelős kiadót - aki később nácinyilassá vedlett - és néhány társát leválasztva, 1940-ben hivatalosan jóváha-