G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 10. 1975 (Budapest, 1975)

Radics, Ferenc: Emlékezés Borbás Vincére (1844-1905) halálának 70. évfordulóján

NYIT a növények sejt- és szövet-, illetve fejlődéstana érdekelte, BORBÁS-t pedig a magyar flórakutatás. JURÁNYI az akkori floristák, köztük BORBÁS későbbi eredményeit nem sokra becsülte. Nem úgy BORBÁS, aki tanárát, kitől a korabeli "felsőbb botanikát" tanulta (JURÁNYI SCHLEIDEN, német tudósnak, a növényi sejt felfedezőjének új kutatás-irányát igyekezett nálunk is meghonosítani) változatlanul tisztelte. Jellemző epizódja e viszonynak a következő történet. BORBÁS 1 876-ban egyik Fiume-környéki új Verbascum faját JURÁNYI-ról nevezte el, akinek előbb a növény egy példányát bemutatta és átnyújtotta. JURÁNYI az elnevezés ellen nyílt levélben tiltakozott a Természettudományi Közlönyben (JURÁNYI 1876), hogy ti. ő erre külön engedélyt nem adott. Mire BORBÁS ezt az új ökörfarkkórót lelőhelyéről Verbascum liburnicumnak nevezte el. Ennek ellenére később egy menta-változatot és egy kakukfüvet ugyancsak JURÁNYI-ról nevezett el (

Mentha dalmatica TAUSCH var. Jurányiana BORB. ; Thymus Juránvianus BORB. ). BORBÁS VINCÉT, miután a középiskolai tanári képesítést megszerezte, 1872ben kinevezték az V. kerületi Főreáliskola tanárává. Botanikai gyűjtőútjait most is, mint egyetemi évei és korábbi tanárkodása idején (természetesen jobbára szünidőben) ernyedetlenül tovább folytatta. Több ízben járt Budapest környékén, a Bánságban, Krajnában, Horvátországban, Fiume környékén, Békés megyében, majd Erdélyben, Nyitra környékén és másutt. Főreáliskolai tanár korában szerezte meg, 1874-ben a bölcsészkari doktorátust. Doktori disszertációjául "Pestmegye flórája SADLER (1840) óta és újabb adatok" c. dolgozatát (BORBÁS 1872) fogadták el, melynek megírásával még JURÁNYI bízta meg. (Ez a munkája kibővítve 1879-ben könyvalakban is megjelent, BORBÁS 18 79. ) BORBÁS a bölcsészdoktorrá avatását követő tanévben a kultuszminiszter engedélyével egy évi tanulmányi szabadságra ment, melynek legnagyobb részét a híres növényrendszer- és alaktankutató, ALEXANDER BRAUN professzor mellett, a berlini HUMBOLDT egyetemen töltötte. Hazajövet még a koppenhágai, lipcsei és müncheni növénytani intézeteket tanulmányozta, majd egy hónapig Innsbruckban az egyetemen, ANTON KERNER mellett időzött. Innen kijárt botanizálni Tirolba és Stájerországba is. KERNER korábban, mint főreáliskolai, később főiskolai tanár 5 évig élt fővárosunkban, és Magyarország flórájának s növényföldrajzának egyik legjobb ismerője, illetve ismertetője volt. Mégsem ő, hanem - mint BORBÁS későbbi munkái is tanúsítják - BRAUN volt rá nagyobb hatással. A tudomány nemzetközi, és a tudósnak is azzá kell válnia, bármilyen nemzetiségű. BORBAST is főleg ez a külföldi tanulmányút ötvözte ilyenné. Sokrétű tudása, temérdek tapasztalata kivált növényrendszer- és alaktanból elmélyült, széles európai látókört kapott. Személyes tudományos kapcsolatokra is szert tett, többek közt az összehasonlításokhoz szükséges növénycsere és -kölcsönzés közvetlen lehetőségére. Ettől kezdve kap szárnyra BORBÁS tudományos publicisztikai tevékenysége.