G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 10. 1975 (Budapest, 1975)

Verseghy, Klára: Talajlakó xerofiton zuzmófajok ökológiája és elterjedése Magyarországon (II.) s néhány taxon revíziója

függetlenül másként értékeli, a P. delisei NYL. -el és a P. addanubica GYEL. el tartja rokonnak. Ez a felfogás téves és e fajok ökológiai igényével és alkalmazkodásával ellentétes. Faji rangra SZATALA (1925/b) emelte, minden indoklás nélkül. Szerintem felfogása helyes, mert a Parmelia pokornyi mind habitusában, (nem összefüggően szétterülő, a szubsztratumra nem erősen rátapadó) mind termőhelyi viszonyaiban eltér a P. prolixa-tói. Ez utóbbi szilikátkőzeten, hegyvidéken él. A P. pokornyi egy tipikus sztyep-növény, homokon, főként alföldjeinken elterjedt, de felhúzódik mészmálladékos déli, meleg, száraz domb- és hegyoldalakra is 300-400 m magasságig. Rokonsága a P. ryssolea -ho z nagyobb, mint a P. prolixa-hoz Alföldünkön a virágos növények között számos keleti (tauriai, balkáni) elem van, amely éppen a Kárpát-medence délfelőli, nyitott kapuján keresztül könnyen bevándorolhatott. Hasonlóan magyarázható a zuzmóvegetáció számos fajának származása az alföldi homokon. Leírás: T. 1-2, 5 cm átmérőjú, dorsiventralis szerkezetű, meglehetősen merev, nem összefüggő, hanem egymás mellett és egymásba fonódó, villásan elágazó sallangokból áll, felső oldala kissé domború, olívbarna, fénylő, nedvesen olívzöld, a sallangok szélei kihegyezettek. Fonáka fekete, a vége felé barna, sűrűnálló, fekete rhizinákkal. Ap. tál alakú, discus fénylő, barna épszé1Û. Terméses példány nálunk elég ritka. Formái: a P. pokornyi f. magyarica GYELN. , a P. pokornyi f. collina GYELN. , P. pokornyi f. bulgarica GYELN. és a P. pokornyi f. csepelensis GYELN. (1931) azonosak a tőfajjal. Ez utóbbinál az ágacskák meglehetősen szélesek, laposabbak, mint a tőfajnál. Teratológia is lehet. Elterjedés : Főként a Duna-Tisza közén és a Mezőföld homokján található, valamint felhúzódott az Alfölddel határos mész- és dolomitvonulatok meleg, déli, száraz lejtőire, így a Budai- és a Pilisi-hegységbe. A P. pokornyi egy sztyepnövény, homokon, laza homokos talajon elterjedt Csehországban, Alsó-Ausztriában, valamint a Délorosz sztyepeken, itt a P. ryssolea és a P. taurica társaságában él. PODPERA (1936) szerint kifejezője a kontinentális klimának és a telep a teljes kifejlődését a délorosz arid tájakon éri el. Ebben az értelemben kontinentális flóraelemnek, ezen belül pontusi fajnak tekinthető. Vertikális elterjedése: nálunk főként az alföldi szintben, 100-130 t. sz. f. m között van (66%), de 350 m-ig a fentebb tárgyalt hegyoldalakon is él (32%). 350-400 t. sz. f. m között már kevés példányt találunk. Lelőhelyek: IV/l mt. Zempléni-hegység: m. Néma-hegy pr. Sátoraljaújhely (F)SZ - Abaújszántó (F)F - V/2 mt. Budai-hegység: Kamaraerdő pr. Budaörs (SI)T - m. Monalovác pr. Budakalász (T)G

Y - m. Rossberg pr. Budaörs (T)T m. Csiki-hegyek (T)T - m. Kis-Kikhegy pr. Izbég (SZ)SZ - mt. Pilis: m. Silberger pr. Pilisborosjenő (T)T - V/3 mt. Velencei-hegység: m. Meleghegy pr. Nadap (B)SZ - mt. Vértes inter Csóka et Csákberény (T)T - V/4 m. Szentgyörgy-hegy pr. Kisapáti (GY)V - VIl/l "Esztergerő-puszta" pr. Győr (Z, B)V Bácsa (com. Győr) (PO)SZ - VIl/2 ins. Csepel (KÜ)T - Sükösd (T)T - VIl/3 "Lőportár-dűlő" pr. Vác (B)SZ - Vácbottyán (SZ)SZ - Vácrátót (B)V - Sződ (J)T - Káposztásmegyer (T)T - Ecser (T)T - Isaszeg (B)SZ - "Pótharaszti-erdő" pr. Vasad (D)SZ - Monor (TOMEK)SZ - Dabas (TU)GY - Örkényi-erdő pr. Örkény (T)T- "Szikrakorcsma" pr. Alpár (T)GY - Ágasegyházi-erdő pr. Izsák (T)T - inter Ó*csa et Alsópakony (B)SZ - Felső Peszér ad Alsó-Dabas (B)SZ -