G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 9. 1974 (Budapest, 1974)

Szujkóné Lacza, Júlia: Tendenciák vagy szignifikáns differenciák érvényesülnek a Zalensky-szabályban? (Kvantitatív anatómiai vizsgálatok a Pimpinella anisum L. levelein)

mát, a lkm t-re jutó illóolajjáratok számát. Megszámoltam ugyanezen területre jutó epithelsejtek számát, a szivacsosparenchyma t-re jutó sztómák számát a levél fonákán, a paliszád-parenchyma t-re jutó sztómák számát a levél szinén, az összsztómaszámot. S kiszámoltam az egy szállitónyalábhoz illetve egy illóolaj járathoz tartozó mezofillum területegységet. A tendenciák felismerése érdekében az azonos tulajdonság levélemeletenkénti változását az átlagértékek alapján követtem. A következő lépésként a vizsgált tulajdonságokat külön-külön variancia-analizisnek vetettem alá és ennek alapján minden levél (emelet)pár között vizsgáltam a szignifikáns differencia értékeket. Ezzel nem vettem vizsgálat alá a ZALENSKY által megállapított valamennyi anatómiai sajátosságot, közüle csak néhányat, ugyanakkor más irányban, elsősorban funkcionális anatómiai szempontok érvényrejuttatásával, megnöveltem a vizsgált elemek számát, a mintavételi szisztéma és vizsgálati módszer megtartása mellett. Ezen felül néhány anatómiai sajátság, igy a területegységre jutó sztómaszám (a levél szinén és fonákán), a paliszád/szivacsosparenchyma arány és e rétegek vastagsága értékeinek alakulását 1972-ben és 1973-ban elvetett növényeken és vizsgáltam, véletlen elrendezésű variancia analízis segitségével, az ökológiai tényezők hatás-konzekvenciájának ill. mértékének megállapítása érdekében. ANYAG ÉS MÓDSZER A leveleket 1972-ben a Természettudományi Múzeum kertjében kerti talajban, kb. 20 cm-es sortávolságra, 1973-ban Soroksáron, középkötött talajon, 20 cm-es sortávolságra elvetett, (a virágzati főtengelyen) a főernyő virágzását közvetlenül megelőző fejlődési fázisban lévő, de teljesen kifejlett s zár-levélzettel rendelkező növényekről szedtem. 1972-ben a mintavétel idején az 1. és a 2. tőlevél már lepusztult, 1973-ban még az összes tőlevél ép volt a gyűjtés időpontjában. Mindkét évben 3-3 átlagos magasságú példány leveleit szedtem le, majd a levelek - szárlevelek esetében a középső levélkék - csúcsa alatt vágtam ki 5-6 mm-es levéllemez darabkákat. Ezek kerültek fixálásra, majd paraffinos beágyazásra SÁRKÁNY - SZÁLAI (1968) szerint A metszetek 10 és 15 mji vastagságúak voltak, festésük tuloidinkékkel történt. A méréseket Amplival mikroszkóp alatt, okulár mikrométerrel végeztem; illetve 800 mn oldalhosszúságú négyzetekre osztott lemez szolgált a sztómaszámlálás alapterületéül. A levél keresztmetszetében sohasem egyenlően vastag, ezért a hiba csökkentése érdekében, a levél vastagságát (magasságát), szivacsos-és a paliszádparenchyma magasságát minden esetben két különböző helyen mértem, mégpedig a marginális és az elsőrendű oldalér között, és a főér mellett. Az igy kapott trapéz területét T = ' m képlet alapján számítottam ki. Az m értéket itt a levél félszélessége - a szélétől a főérig-jelentette, ugyancsak mjj-ban. Ezt neveztem el levélkeresztmetszet területnek, 111. szivacsos- és paliszádparenchyma területnek és mm

2-ben fejeztem ki. Tekintettel arra, hogy részben metszéshibából, részben pedig a levelek morfológiai változásából (az első három levél még ép lemezű, a felette levők pedig egyre keskenyebbek és osztottabbak) adódóan is felléphetnek különbségek, ezért ennek korrigálására a továbbiakban az adatokat standardizáltam a levélkeresztmetszet területre vonatkozóan. Olymódon, hogy a levélkeresztmetszetben megszámolható szállítónyalábok számát (tekintet nélkül nagyságukra), az illóolaj járatok mennyiségét (lokalizációjuktól függetlenül), az