G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 9. 1974 (Budapest, 1974)

Szujkóné Lacza, Júlia: Tendenciák vagy szignifikáns differenciák érvényesülnek a Zalensky-szabályban? (Kvantitatív anatómiai vizsgálatok a Pimpinella anisum L. levelein)

illóolaj] áratok körüli szekretáló epithelsejtek számát, és a szivacsos parenchyma alatt, illetve a paliszádparendhyma felett, a metszet egyetlen vonalában megtalálható sztómák számát külön-külön osztottam a levélkeresztmetszet területtel. Ily módon kaptam meg a szállitónyaláb/levélkeresztmetszet területegységet (lkm te), illóolajjáratszám/lkm te, epithelsejtszám/lkm te, levélfonáksztómaszám/szivacsos parenchyma lkm te, levélszinsztóma szám/paliszádparenchyma lkm te, össz-sztómaszám/lkm t-re vonatkoztatott adatokat. A levélkeresztmetszet terület/szállitónyaláb szám esetén az egy szállitónyalábhoz tartozó mezofillum területe, a levélkeresztmetszet/illóolajjárat arány megállapitásával pedig az egy illóolajjárathoz tartozó mezofillum területet nyertem. A mérési eredményeket átlagoltam, variancia analízisüket SVÁB (1967) szerint végeztem el. Az eredményeket 5, 1, és 0,1 %-on fogadtam el szignifikánsnak. EREDMÉNYEK ÉS MEGVITATÁSUK Az 1. táblázatban összeállitottam az 1-től a 10. levélig vett mintákból nyert anatómiai sajátságok átlagértékeit, az egyes karakteri s ztikumok levélszámonkénti ill. levélemeletenkénti változása tendenciájának megállapítása érdekében, az 1973. 3. 26-án elvetett növények adatai alapján. Az 1. táblázat ai oszlopában a levélkeresztmetszet terület az első levéltől a tizedikig csökken, kivéve a 8. levelet. Az a.2 és az a.3 oszlopban a szivacsos- és a paliszádparenchyma területe nem mutatnak ilyen egyirányú gradált változást. A paliszádparenchyma vastagsága majdnem mindenütt megegyezik a szivacsos parenchymáéval, csak az első levél esetében haladja meg ez utóbbi értékét. Az a.4. oszlopban a szállitónyalábszám az 1. levéltől a 7. levélig nagyon lassan nő, ettől felfelé pedig gyorsabban emelkedik. Jóval egyenletesebb növekedési tendenciát mutat levélemeletenként az illóolajjáratok száma. Ugyanez a gradáció érvényes az epithelsejtek számára is, ami természetes, márcsak az illóolaj járatokhoz való assi'ociáltságuk miatt is. A levél fonákepidermisz sejtjei között, a szivacsosparenchyma alatt, a sztóma frekvencia egyenlőtlenül változó, de legkisebb az 5. levélen. Az 1. és a 10. levél között a szélsőértékek közötti különbségek nagyok, s a növekedés az utóbbi javára jelentékeny. A paliszádparenchyma területre standardizált levélszinepidermisz sztómaszámban kiugróan magas értéket mutat a 2. és a 10. levél, legalacsonyabbat a 9. Nem tapasztalható egyértelmű irányváltozás az össz-sztómaszám átlagértékeiben sem. Az oszlopértékek inkább egy három fokozatú, ismétlődő tendenciát mutatnak, kivétel a 10. levél. Az első levélnél magasabb a második, majd a harmadik levél össz-sztómaszáma, a negyediké alacsonyabb, mint a harmadiké volt, az 5. levélé újra magasabb mint a 4.-é és alacsonyabb mint a 6. -é és igy tovább. Az aio és az oszlop adatai olyan tulajdonság arányokat tartalmaznak, amelyek kialakulásuknál fogva függnek a levél merisztématikus szövetei differenciálódása révén, az akkor adott körülmények között létrejött, és az előzőekben már tárgyalt anatómiai sajátságoktól, de alapjában véve funkcionális egységek. Az egy szállitónyalábhoz tartozó mezofillum terület a levél keresztmetszetében azt a kétdimenziós mezofillum területet jelenti, amelyen belül az ellentétes irányú un. "short transport" történik, ill. a transzlokáció következő fázisában, az adott mezofillum te-