G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 9. 1974 (Budapest, 1974)
Szujkóné Lacza, Júlia: Tendenciák vagy szignifikáns differenciák érvényesülnek a Zalensky-szabályban? (Kvantitatív anatómiai vizsgálatok a Pimpinella anisum L. levelein)
TICHA (1964) nemcsak a sztómaszám alakulását, hanem a különbségek szignifikancia szintjét is vizsgálta. Egyéb anatómiai sajátosságokra vonatkozóan pl. WYLIE (1939) a levélszövetek és szállitónyalábhossz viszony alakulásán ismertet egy fokozatosságot az alsóbb levelektől a felsőkig. TURREL (1942) a Medicago sativa korai- és késői elsődleges, másodlagos és harmadlagos keletkezésű levelem, a paliszádparenchyma sejtek belső felületének növekedését {mM 2 /mí£-ban)', az intercellulárisok csökkenését mutatta ki a mezofillumon belül, a száron alulról felfelé haladva. A téma ASHBY (1948) érdeklődését is felkeltette, aki Ipomoea levelek területét, s bennük a sejtek méretét és számát tanulmányozta, a leveleknek a hajtáson elfoglalt poziciója szerint. A fenti jelenségek és kialakulásuk nem növényi tényezői közötti kapcsolatok egyikére már ZALENSKY is rámutatott. Szerinte az ökológiai effektusok közül elsősorban a vízellátás vált ki különbségeket az egymásfeletti levelek szöveti szerveződésében. A ZALENSKY által emiitett effektus elsősorban a xeromorfálás arányában hat. (A xerofiton növények jellemzését 1931-ben MAXIMOV, a xeromorf levél strukturális sajátságait pedig SHIELDS (1952) foglalta össze. ) SCHÜRMANN (1959) szerint kapcsolat mutatható ki a vizfaktor és a sztóma iniciálisok keletkezése között, bár a viz hatásmechanizmusa lényegileg ismeretlen ebben a folyamatban. A környezeti tényezők és a sztóma keletkezés közötti kapcsolatok kísérleti eredményeit 1963-ban összefoglalóan ismertette ZUCKER (v.o. FERNANDEZ - MIJICA 1973, ESAU (1969), ujabban pedig egyes vizsgálati eredmények GINDEL (1968), SIMON-WOLCSÁNSZKY - SZEGEDI (1969), KNECHT O' LAERY (I.e.), FERNANDEZ - MIJICA (I.e.) és mások munkái nyomán láttak napvilágot. Ismeretes azonban, hogy a xeromorf jellemvonások és gradációik nem csak egy egyeden belül, hanem azonos termőhelyen nőtt, de különböző fajok között is fellelhetők. Az idevonatkozó korábbi megfigyeléseket 1950-ig SHIELDS tárgyalja, vagy példaként a legutóbbi évekből megemlithető MOONEY-KUMMEROW (1971), akik a sztómaszám, a sztóma hosszúsága, a levélvastagság és a levélsürüség (g/dm 2 ) vizsgálataival, a xeromorfia eltérő fokozatait igazolták, négy szklerofill örökzöld cserjefajon. F ETZ - DUNHAM (1972) kísérletileg igazolták a kapcsolatot 3 eltérő fényintenzitás és azonos faj egyedei ugyanazon régiójában kifejlett leveleinek felülete, vastagsága, a két asszimiláló réteg vastagsága és szine között. (A fényintenzitás csökkentésével szignifikáns differenciát mutatott a levélterület és a levél szine). Statisztikailag is igazolható eltéréseket mutatott a Quercus pubescens négy különböző viz- és fényellátottságu termőhelyen nőtt egyedeinek azonos szintből vett levele a mezoallum-cella nagyság, a sztómaszám és a paliszád/szivacsosparenchyma arányában FEKETE - SZUJKO-LACZA (1973) szerint. A xeromorfia problematikájának érintése után visszatérek az egy növény levelein megállapított változások témaköréhez, ill. saját vizsgálati célkitűzésemhez, amelyet az alábbiakban körvonalazok. Kutatásaim elsősorban arra irányultak, hogy megállapítsam, a ZALENSKY szabály vájjon tendenciáiban vagy szignifikáns differenciákban is érvényesül e? E célra a Pimpinella anisum leveleit választottam, amelyek a növény architektúrájából adódóan különböző időpontokban fejlődnek ki és szintenként is jól vizsgálhatók. Ez a felépítés lehetővé tette, hogy mérjem és számoljam a tőlevélrózsa első levelétől a 7. szárlevélig, öszszesen tehát 10 levélen, 8 levélmenetben (egymás feletti régióban) az alábbi anatómiai sajátságokat: a levélkeresztmetszet terület (továbbiakban lkm t), a lkm szivacsosparendchyma t, a lkm paliszádparenchyma t, a lkm területre eső szállítónyalábok szá-
