G. Fekete szerk.: Studia Botanica Hungarica 8. 1973 (Budapest, 1973)

Huszty, Sándor: Kanitz Ágost és az első magyar botanikai folyóirat

Knapp ügyetlen és topographiai ignorantiát tanúsité felszólalása ellen. De ezeket mind tessék bizalmas nyilatkozatoknak tekinteni ,mely eket nem mint szerkesztő iróhoz, hanem barát baráthoz intéz. Én szükségesnek tartom lapom belviszony

ait egy derék erdélyivel közölni, hogy akkor is, ha én nem vagyok többé és lapom csak mint lap lesz tekintetbe véve, tudják, mily egyenetlenségek, agyarkodások existáltak akkor, mikor tiszta ügyszeretetből áldozni kész volt. Csak ritkán van szerencsém Önhöz, de én nem tudom, oly őszinte tisztelet vonz engemet Önhöz, hogy azt hiszem, bizalmas nyilatkozatomat szivesen fogadandja." Ez a kitörés a kortársnak, de egy kicsit az utókornak is szólt, valamelyes sopánkodva, olykor panaszkodva, de teljes öntudattal. Nyilvános válaszában viszont büszkén utasit vissza minden konvencionális erőszakot; "Midőn a lap kiadására elszántam magam, azt akartam, hogy lapom az egész botanikát felölelje, ezen magasztos feladat lebegett szemem előtt. Én épen azért elszántam magamat az áldozatra és mondhatom, azok, a kik hozzám csatlakoztak, azt oly szívélyesen tették, hogy az ügy érdekében meleg köszönetemet 'már most is kifejezhetem. Csak Dr BORBÁS úrnak voltak kifogásai és azoknak hozzám, mint a szerkesztőhöz intézett levelében adott kifejezést. Én csodálkoztam a felett, de válaszoltam egyes pontokra. Ma azonban kapok egy levelet, melyben velem ezen ügyben rekriminál, habár tudtommal egy felelős szerkesztő azt teheti, a mit jónak lát. Levelében azt mondja: 'Jelen cikket is, ha másutt közlése által, támadásról, idegenkedésről stb. nem vádolnának esetleg, s ha nem az ön lapjában lenne legjobb helye, hid

je meg, másutt közleném. Ha nem tetszik közleni, másutt jelenik meg.' Tehát egyszerűen az én actioszabadságomat gátolja! És most még egy pár szerkesztői megjegyzés. Ilyen 'Streit um des Kaisers Bart,-féle közleményeket nem szeretek és nem is tagadom, hogy ilyeneket nem szeretek közölni. Az iró eltalálta a módot, melylyel mégis rábirt - megtámadott és én már azért is, hogy ne mondjanak részrehajlónak, kényszerítve voltam lapom több oldalát tulajdonképeni rendeltetésétől elvenni. Ha jövőre ilyen közlemények lapomban küldetnének, kérem a tisztelt irókat, azokat lehetőleg röviden fogalmazva, minden felesleges