A Stockholmi Magyar Ház Híradója, 1988 (9. évfolyam, 31-32. szám)
1988-05-01 / 31. szám
A STOCKHOLMI MAGYAR HÁZ HÍRADÓJA Á/JLHv évfolyam 31 szám, 1988 május. Kiadja a Magyar Ház Közösség, Box 11, 161 26 Bromma A MAGYAR MÁRCIUS ÜNNEPÉT az idén március 1<£-én, szombaton ültük meg a Magyar Házban. Az ünnepi beszédet, mint egy éve, most is magyarországi író tartotta. Nem felejtettük el Petri György költő tavalyi rövid, ue annál magvasabb beszédét: lehet, hogy a kiegyezések sokat megvalósítanak - engedmények formájában - a forradalmak programjából, 1ÖH8 és 19^6 azonban nem engedményekért, hanem jogokért küzdött. Az idei ünnepség szónoka Csurka István volt, ugyancsak a hazáért, nemzetért, népért felelősséget érző, vészharang-konditó uj hazai értelmiség képviselője. Látogatásáról - hála Csatlós János buzgalmának - a svéd sajtó (Svenska Dagbladet) is megemlékezett, idézve a nemcsak Magyarország, de egész Európa számára aktuális figyelmeztetést: korunk szörny-realitásainak elfogadása, harc nélküli tudomásul vétele csak katasztrófához vezethet. Miután tömören méltatta a 1Á0 év előtti március jelentőségét, Csurka István rátért tulajdonképpeni előadására, mellyel a múlt évben az amerikai magyar egyesületeket látogatta: "a magyar abszurditások" elemzésére. A hazai közéletet poshadó, pangó állóvízhez hasonlította, mely nem kedvez sem új eszmék sem társadalom-formáló tettek születésének. A pangás csak torz, groteszk képződményeket szül, például író - olvasó találkozókat, ahol az író nem író, s az olvasó is csak arra az alkalomra ölti fel szerepét; de az abszurditások súlyosabb eseteit is: féktelen alkoholizmust, a gyertyát mindkét végén égető, korai infarktushoz vezető kettős műszakot s az ön- és nemzetpusztítás egyéb formáit. A lélek maradandó kóros torzulására, az önbecsülés, öntudat sorvadására mutat egyebek közt a "kettős termelés", a kétféle áruminőség elfogadása, az exportból visszamaradt áru mértéken felüli kelendősége. De talán leginkább demoralizálja a hazai magyart az a lelki gyötrelem s megaláztatás, hogy tehetetlenül kell néznie, hogyen ölik, sanyargatják erdélyi véreit. Ha mégis van remény a reménytelenségben, akkor abban a tisztán látó, áldozatos és buzgó új nemzedékben van, amely egyre nagyobb számban jelentkezik mindenütt, ahol csak magyarok élnek a földön, s határokon innen és túl értik egymás szavát.
