A Stockholmi Magyar Ház Híradója, 1988 (9. évfolyam, 31-32. szám)
1988-05-01 / 31. szám
Az ünnepély keretéül és a márciushoz illő derűlátás megmentésére Kossuth-nó kát, szabadságharcos és kuruc dalokat énekelt, majd a Himnusszal fejezte be az ünnepélyt az előadó terem falait szinte szétfeszítő közönség. Vacsora után éjszakába nyúló beszélgetés keretében faggatták a megjelentek a vendéget a hazai valóság részleteiről; értették azt is, amit mondott, azt is, amit elhallgatott... Április 7-én, a Tömörülés klubestjén újabb alkalmunk nyílt a kérdezgetésre: ezúttal Lezsák Sándor költő, a Demokrata Fórum néven ismert hazai mozgalom másik nevezetes képviselője, a lakiteleki találkozó házigazdája volt a vendég. Nagy nyereségnek tartjuk a vele való megismerkedést, nemcsak azért, amit megtudhattunk tőle (tájékozottsága, tanyaközponti tanító létére, valóban imponáló!), hanem mert megnyerő modora, karizmatikus egyénisége, főleg pedig a nyugalma mögül kisugárzó elszántság s hivatástudat mindenkit meggyőzhetett, hogy "terem még a mandulafa mandulát", a magyar föld hu, okos fiakat. A Demokrata Fórumok minden tilalom s üldözés ellenére folytatják munkájukat, egyre több városban alakulnak meg. Jellemző Lezsák Sándor válasza arra a kérdésre, hogy honnan meritik a bátorságot, hogy mernek annyit kockáztatni a Fórumokhoz csatlakozó értelmiségiéit, diákok, munkások: ma már ott tartunk, hogy több vakmerőség kell a cselekvés elmulasztásához, mint a cselekvéshez, az igazság elhallgatásához, mint annak kimondásához. A magunk és gyermekeink jövője forog kockán. Az éjjeli beszélgetést irodalmi est előzte meg: Lezsák Sándor a verseiből olvasott fel, egyéniségéhez illően halk tónusú, belső dinamikájú verseket. A felolvasás szüneteit a költő társaságában utazó fiatal Birinyi József töltötte ki népi hangszerek bemutatásával, változatos, virtuóz előadású zenei műsorral. Szente Imre MÁSODIK SKANDINÁVIAI MAGYAR TÁRLAT Májusban Christina Rågestam - a bevándorlóhivatal vezérigazgatója - megnyitotta a Magyar Házban a második csoportkiállitást. Az idén nyolc országból vett részt 45 magyar művész. Az idei kiállitás szinvonala egyértelműen magasabb volt a tavalvinál. Egységesebb, összeállóbb volt, Meghatóak és mélyek voltak az ausztriai és dániai menekülttáborokból beküldött munkák: bizonytalanság, hazátlanság, elárvulás plasztikai tanujelei. Röviden a svédországi kiállitóinkról: Miklós József - életművével- magasröptű pastelvilág, Perges Dénes nyárszagú akvarelljeivel, Balló Ferenc impozáns kőnyomataival, Aurél Schiller absztrakt rajzaival, Miklós Marika szines,furcsa tájaival, Héjjá Mihály iskolázott rajzaival, Keresztesei György szürke,szomorú grafikáival, Benczédi Ilona groteszk szobraival, Kesserü Ilona magyarízü festményeivel, Kesserü György konstruktivista rajzaival, Lampel Betty és Katy textillel és szoborral, Bállá Attila meghökkentő festményeivel és finom metszeteivel, Veres Clary szines porcelánjaival, Beatrice von Czerny szép patinás kerámiájával, Kleinhempel Sarolta merész szines képeivel, Solymosi Péter minimalista rajzaival és végül Vánky Szabolcs székelyes és szép átütéses fafarágásaival. Reméljük, hogy a kiállitás lassan fórummá válik az északi magyar képzőművészet számára. K.Gy
