St. Louis és Vidéke, 1969 (57. évfolyam, 1-19. szám)

1969-07-26 / 14. szám

w

ft, fsssg p

Gályarabként leláncolj ák

a munkást,

hogy ne keressen jobb helyet

Szétesett a kommunista „testvériség” — mindnyájan gyűlölik egymást

A magyarországi „munkafronton” teljes a káosz a kommunista vezetés tudatlansága és tehetetlensége miatt. Nem mi mondjuk ezt, hanem Keserű Ernő, a rendszer kedvelt publicistája állítja a Magyar Nemzet egyik minapi vezércikkében.

Se gép, se munkás

A kapitalista rendszert bárgyúan majmoló „új mechanizmus” megköveteli a többtermelést, amihez több munkás, vagy jobb gépek kellenének. Mivel új gépek beszerzéséről csak ritkán lehet sző, a munkások számát szeretnék növelni.

Szabad szombattal, a vállalat balatoni üdülőjével, korszerű munkásszállással csábítanak — eredmény nélkül. A szombati munkaszünet már majdnem általános az iparban, üdülni meg legfeljebb csak egyszer lehet egy évben és egyáltalán nem biztos, hogy minden jogosultat „be tudnak utalni”, sőt éppen a jogosultakat mellőzik a protekciósokkal szemben, a munkásszállás pedig csak éjjeli menedékhely marad még akkor is, ha szalmazsák helyett matrac kerül az elfáradt test alá. Mikor már minden kötél szakad, beígérik a „fizetéskiemelést”: 2-3 forintos

órabéremelést ajánlanak az újonnan jelentkezőknek, de ugyanakkor nem emelnek a régi munkásoknak, ami miatt az öregek „dühödnek meg” annyira, hogy otthagyják a gyárat és elvándorolnak máshova.

„Az egyik angyalföldi üzemben előfordult olyan eset, hogy két új marós felvételét három marós kilépése követte, mivel nekik nem adták meg ugyanazt a bért, mint az újonnan felvetteknek”. Pedig a kilépések nemcsak a szakemberek csökkenését jelentik, hanem a kiképzésükre fordított anyagi áldozatok elvesztését is, ami nem csekélység. Az Egyesült Izzóban például minden egyes munkás szakszerű betanítása 10.ÜÜÜ forint több' letkiadással jár.

■fa Basák az új vezetők

Sok múlik azon is, hogy milyen I a munkahely légköre, milyen hangnemben beszélnek a vezetők. Hát 1 bizony többnyire basáskodnak, ; mert a kommunizmusban sem tud‘ ták hatálytalanítani azt a szabályt,

amely szerint „a proletár sorból jött vezető sokkal rosszabb, mint aki úrból lett azzá”.

De egyik helyről a másikra vándorolnak a munkások már azért is, mert nem látnak előmeneteli lehetőséget, „perspektívát” maguk előtt. A settenkedő infláció miatt

ALIG SZÁRADT MEG A TINTA a moszkvai kongresszus zárónyilatkozatán, az „évszázad fiaskója” máris érezteti hatását. Az új európai politika értelmezésében, megítélésében új szempontok érvényesülnek. A nyugati politika és a sajtó hangja egy árnyalattal határozottabb, keményebb. Lemérheti benne: mennyit ártott a moszkvai kudarc a szovjet papíroknak a politikai tőzsdén, hány ponttal esett a szovjet „béke” és gazdasági követelések árfolyama és hány ponttal emelkedtek a vasfüggöny mögötti országok „papírjai”. Kétségkívül legélénkebb a lengyel „piac”. Amíg Gomulka Moszkvában szemrebbenés nélkül jóváhagyta a szovjet javaslatokat, a poseni ipari kiállításon Schütz, nyugatberlini polgármester, „nem hivatalos” ajánlatot kapott: ha a nyugatnémet töke betársul a lengyel gazdasági élet 50 milliárd dolláros modernizálási tervébe* „szóbakerülhet” az alápvetö szovjet álláspont felülvizsgálata és a lengyelek elismerik, hogy Nyugat-Berlin a Bundesrepublik szerves része. Az ajánlat nem hivatalos, de jellemző: elérkezett az idő, amikor a nyugati gazdasági kapcsolatok többet érnek a legpatinásabb szovjet politikai alaptételeknél. Hivatalos német álláspont még nem alakult ki, de a gazdasági kapcsolatok tanulmányozása elkezdődött: mit,

mennyiért? Már a szovjet otaj- és földgázrüzlet sem olyan fontos, hogy csipetnyi politikai ígérgetésekért százmilliókat adományozzanak a Szovjetnek. Felesleges. A kínai olaj olcsóbb és a nagytőke több fantáziát lát egy távolkeleti üzletben. A moszkvai fiaskó után Kína a legszilárdabb „papír” lett. határidő-üzletre jobb, mint a Szovjet.

★

MAO GYŐZÖTT a moszkvai

jövedelmük inkább csökken, mint növekszik; a munkaviszonyok nem javulnak és a tetejébe még megkívánják tőlük, hogy jóképet vágjanak a kommunizmushoz, holott éppen azt kívánják a pokolba.

Ebben a helyzetben már felmerült a kérdés, hogy ne szünteskongresszuson — monják Európában. Igen . .. Kompromisszummal: a cseh megszállást és a Brezsnyevdoktrinát levették a napirendről, viszont a kínai-szovjet tárgyalások szükségességének hangsúlyozása olyasmit takar, hogy a pártkiküldöttek legnagyobb része Kínának ad igazat. A jelenlegi szovjet határ-álláspont ellenkezik Lenin felfogásával és cári „imperialista” diktátumokon alapszik. A pekingi kormány jő előre gondoskodott róla, hogy a kínai-szovjet határkérdés történelmi háttere időben a delegátusok asztalára kerüljön. A kiküldöttek anyanyelvükön kapták meg a 1860-as, az 1881-es tárgyalások anyagát, továbbá az 1919- es és 1924-es szovjet-álláspont szövegét — a cári területrablások érvénytelenek, az Oroszországhoz csatolt 1,100.000 négyzetkilométer jogos kínai terület — és az 1950-A londoni Sunday Times, Anglia egyik legnagyobb példányszámban megjelenő lapja ezt kérdezte a britektől és a beérkező válaszok óriási meglepetéssel szolgáltak.

Anglia 37 milliónyi felnőtt lakosságából több mint kétharmad hisz abban, hogy van valami megmagyarázhatatlan, a fizikai törvényeken felül. Közülük 4'A millió teljesen hisz a halál utáni életben.

Az egyik kérdés így hangzott: „Hiszi, hogy bizonyos személyek képesek üzeneteket felfogni távol élő személyektől?” Az igenlő válasz meglepően nagy — 45%. Férfiak és nők majdnem egyenlő arányban vélik ezt.

Arra a kérdésre, hogy „Hiszi azt, hogy egy halott személlyel lehet érintkezni?” — 10% férfi és

sék-e meg a „munkaerőmozgást”, ami gyakorlatilag körülbelül azt jelentené, ami a gályarabságot jelentette: egy-két paragrafussal

mindenkit odakötnének a munkahelyéhez, akár tetszik neki, akár nem. Ha mégis odább állna, kényszermunkára ítélnék.

A munka termelékenységének megjavításához a jogi eszközök nem alkalmasak, — érvel ma még Keserű elvtárs. Lehet, hogy csak ijesztgetni akar. De ijesztgetéssel még soha és sehol nem vitték előbbre az emberiség sorsát, viszont annál jobban kikényszerítették az eb ura fakót, aminek hamar odavágás lett a vége.

es Sztálin-Mao gazdasági és ideológiai határozat egy részét. A tárgyalások alatt Moszkvában újra megjelentek azok a térképek, melyek feltüntetik a cári Oroszországhoz, illetve a Szovjetunióhoz csatolt történelmi kínai területeket. Elég egyetlen pillanatás a térképekre: nemcsak a csendesóceáni partvidék, a nyugatszibériai Kuznyecki szénmedence és a Kazahsztáni Szüzföldek (vagyis a csendesóceáni meleg kikötök, Szahalin sziget aranytermelése, a kuznyeci energia, szén, vegyi és acélipar, a szüzföldi kenyér) kínai követelés, hanem az új határ már a kuznyeci szénmedence északi peremén blokkírozza a transszibériai vasútvonalat is, az egyetlen életszálat Távol-Szibéria és Európa között. Ezek nélkül a szibériai „részvények” eladhatatlanok.

(München, 1969 július hó)

15% nő válaszolt csak igennel. De ez is igen nagy százalék a mai materialista korszakban.

„Hiszi-e, hogy a hittel gyógyítók valóban tudnak gyógyítani?” — volt a következő kérdés. Átlagosan 39% válaszolt igennel, a nők és férfiak megint nagyjából egyenlő arányban.

„Szokta olvasni a horoszkópját a lapokban?” — erre a kérdésre 65% válaszolt igennel, köztük 77% nő és csak 53% férfi.

A legérdekesebb azonban az, hogy az igennel válaszolók körében a 21-24 év közti csoport sokkal nagyobb arányban vett részt, mint az idősebb évjáratok.

A modern tudomány és materiálizmus világában ez igazán meglepő felfedezés.

Traiskirehenben, Bécstöl délre terül el Ausztria legnagyobb menekülttábora, a kommunista államokból szökésre kényszerültek első menedéke. Tizenhárom esztendeje áll fenn ez a tábor és bár Csehszlovákia elözönlése óta semmiféle nagyobb megrázkódtatás nem történt Délkelet-Európában, lakóinak száma egyre jobban növekszik.

NEM TÖMEGES bekéredzkedésröl van szó, mint 1956-ban a magyarok és 1968-ban a csehszlovákok esetében, hanem lassú szivárgásról, de ez a szivárgás megközelíti a havi ezer embert, sokkal többet, mint tavaly ilyenkor. 1968 első öt hónapjában 1137 menekültet voltak kénytelenek beutalni a táborba, 1969 január elsejétől május végéig 3992 embert. A pillanatnyi létszám felül van a kétezren. De ezek nem mind délkelet-európaiak, hanem északvietnámi és északkoreai, sőt tatár, kirgiz, szamojéd is jócskán akad köztük, akiket Prágába, vagy Budapestre küldtek „tapasztalat-cserére”, vagy egyszerűen tanulni és innen léptek meg Nyugatra.

ELLENTÉTBEN A KORÁBBI menekültekkel a mostaniakat kénytelenek nemzetiségek szerint elválasztani, mert a horvátok gyűlölik a szerbeket, a csehek a szlovákokat, a magyarok a románokat, valamennyien az oroszokat és megfordítva. Egymást vádolják azzal, hogy elősegítették a Szovjetunió érvényesülését Délkelet-Európa határain belül, holott régen lerázhatták volna a nyakukról Moszkva igáját, ha akár a keletnémet és lengyel lázongások, akár a magyar forradalom, vagy Csehszlovákia elözönlése idején összefognak és egymás segítségére sietnek.

Kari Radek, a tábor igazgatója szerint a menekültek nemzetiségi beállítottsága „a proletár testvériség” teljes szétesettségét tükrözi, az egyes nemzetiségek között sokkal nagyobb az ellenségeskedés, mint a Monarchia idején volt és csak azért nem esnek egymás torkának, mert a megszálló orosz haderők féken tartják őket. Még Románia esetében is, mert annak határain is nagyok az orosz haderők.

MOSZKVA CSAK EGYIK kezével őrzi a békét, a másik kezével szítja az ellenségeskedést és ezzel követi azt a habsburgi politikát, amely egymás ellen játszotta ki a nemzetiségeket, hogy uralmát fenntarthassa. Most ez az általános gyűlölet az oroszok ellen nyilvánul meg.

A menekültek számának emelke dése egyébként arra vezetheti vissza, hogy a csatlősállamokbai egyre bizonytalanabb lesz a hely zet, a közellátás romlik, ahelyett hogy javulna. És — a fejük felet, lebeg az orosz-kínai háború réme amelyből nekik is ki kell majc venniük a részüket. Megint vérez niök kell olyasmiért, amihez sem mi közük nincsen.

A boszorkány-doktor

Legalább is Des Lawlemél, az u trénernél jobb! így találták ezl Rodézia fekete lakói, akiket as Egyesült Nemzetek egyenlő jogokba akarnak helyezni az ország fehéreivel.

Des Lawler kitűnő labdarúgó edző hírében állt és egy rodéziai fekete csapat, nagy áldozatok árán. leszerzödtette, hogy bajnokot csináljon belőlük. Lehet, hogy az ír valóban érti a dolgát, de úgy látszik, Rodéziában mások az eredményes labdarúgás szabályai. A csapat ugyanis négy első mérkőzését elveszítette, ami bajnoki kilátásaikat erősen lecsökkentette.

Ám a rodéziai szurkolók sem szívbajosak és küldöttséggel járultak a csapat vezetői elé. Azt követelték, hogy dobják ki a fehér embert, s forduljanak a boszorkány-doktorhoz, mert az mindent tud. Az elnökség hosszú tárgyalás után elfogadta a felizgatott szurkolók kívánságát és elbocsátotta Des Lawlert. Az ír hazautazott, a csapat pedig elment a boszorkánydoktor kunyhójába. A tudós férfiú keresztet rajzolt mindegyikük cipőjére és így bocsátotta őket a küzdelembe.

Nyertek ... !

A szurkolók üvöltöttek, ünnepellek és — a tréning folytatódott: az újabb bajnoki meccs előtt újabb kereszt következett. Megint nyertek ...

Mit szaporítsuk a szót? A csapat megnyerte a rodéziai fekete bajnokságot. Nincs ma Rodéziának egyetlen elnyomott fekete polgára sem, aki ne lenne meggyőződve arról, hogy a boszorkány-doktor jobb edző a fehér ördögnél.

Arra, hogy ezt a sikert Des Lawler egy éves előkészítésének köszönhetik, szó sincs. Az edzéseket abbahagyták, mert minek? A doktor keresztje többet ér és hát ... így kényelmesebb is.

Gábor Áron írja:

„Hisz a túlvilág életben?”

Megtalálták a szenilitás gyógymódját ?

Nem is olyan erkölcstelen Amerika!

A szenilitás az aggkor súlyos betegsége. Nem is betegség, csak állapot. Az elöregedett személy emlékező tehetsége kihagy, gondolkodása és beszéde zavarossá, összefüggéstelenné válik, súlyosabb esetekben pedig már a saját higiéniájáról sem tud gondoskodni. Elviselhetetlenné válik környezetére és leggyakrabban kórházba, esetleg elmegyógyintézetbe kerül, ahol a szenilitása — tovább fejlődik.

■ ELHALNAK AZ AGYSEJTEK

Á szenilitás valószínűleg abból keletkezik, hogy az agy nem kap elég vért (oxigént). Ez vagy az elerötlenedett, elmeszesedett vérerek és a szív hiányos munkája következtében áll elő, vagy mert egy kis vércsomó lezárja, de legalábbis akadályozza a vér kellő mennyiségű áramlását az agyba. így az agyfunkciók nem lehetnek teljesek, sőt idővel az *gy egyes sejtjei el is halhatnak.

Ezt a feltevést vette alapul Dr. Arthur Walsh, a pittsburgi egyetem pszihiátere és kísérletezni kezdett egy olyan gyógyszerrel, mely ; a vért felhígítja és így biztosítja a szabadabb áramlását az agy felé.

Első betege egy 66 éves asszony volt. Szokatlanul alacsony kor ahhoz, hogy a szenilitás jelentkezz|k> de tény az, hogy az asszonyon a szenilitás előrehaladott jelei tnu" tatköztak. Köztük a legsúlyosabb}

amikor már a saját higiéniájáról sem tudott gondoskodni és nem tudta a „fürdőszobát” használni. Dr. Walsh egy Dicumarol nevű anticoaguláns (vérrögképződés elleni, hatásában: vérritkító) gyógyszerrel kezdte kezelni az asszonyt. Két hét után a beteg ismét normálisan beszélgetett, sőt a fürdőszobát is tudta már használni. Hat hét után teljesen meggyógyultnak volt tekinthető.

Ez az eredmény további kísérletekre késztette Dr. Walsh-ot. A következő betege egy 72 éves férfi volt, aki már nem tudta megszámolni az ujjait, azt sem tudta, hogy hol van (egy elmegyógyintézetben volt) és egy toló-kocsihoz szíjjazták, hogy le ne essék. Két heti kezelés után már nemcsak járni tudott, hanem segített más betegeknek, azután hétvégére haza is engedték. Két hónap múltán — amire az orvos fokozatosan megszüntette a gyógyszer használatát — teljesen megszabadult a szenilitás minden megnyilvánulásától.

Később csoportokon is kísérletezett Dr. Walsh és további meglepő eredményeket ért el. Mindazonáltal azt mondja, hogy a gyógymód még további kísérleteket igényel.

■ MÉG VESZÉLYES LEHET

Vannak betegek, akiknél meg

lehet szüntetni a Dicumarol adagolását, de vannak, akiknél nem. Másfelől viszont a Dicumarol életveszélyt is jelenthet. Annyira felhígíthatja a vért, másszóval: anynyira megszüntetheti alvadó képességét, hogy a beteg esetleg halálra vérezhetik. Három betege meghalt, amikor a gyógyszer adagolását megszüntette. Mivel igen idősek voltak, lehet, hogy egyébként is meghaltak volna, de ez fi-Wales népe — a welsh — roppant büszke és ragyogó hazafi. Mivel elég régen az már, bőséges történelmi alkalom kínálkozott ezeknek a nemzeti jótulajdonságoknak gyakorlására.

SZÁRMAZÁSILAG KELTÁK, Középeurópából kerültek Angliába és — jellemző túlzással — az első briteknek tartják magukat. A szabadságszeretö welshek szinte állandóan harcoltak — az újonnan érkezettek ellen. így: Róma légióival, majd a szászokkal, akiktől az elnevezésük — „weales”, azaz: idegen — is származik. A szászok nyomták ki őket Angliából a Sziget nyugati, terméketlenül festői sarkába. Utána a dánok, normanok és végül az angolok ellen folytatták szabadságharcukat Cymruért — ahogy ők maguk Walest nevezik.

AZ ELSŐ WALESI HERCEG I. Edward angol király fia volt, 1284-gyelmeztetés volt arra, hogy a gyógymódot még tovább kell próbálni és fejleszteni.

Kétségtelen azonban, hogy Dr. Walsh egy olyan csapást nyitott meg a szenilitás „gyógyításában”, ami nagy reményekkel kecsegtet.

Semmi sem olyan szánalomraméltó, mint az a látvány, hogy szeretteink, akik esetleg ragyogó elmével és vitalitással rendelkeztek, fokozatosan elveszítik kontroljukat az agyuk és egész testük funkciói felett. Az „örökifjúság elixirjétöl”, természetesen, még meszsze van ez a kísérleti terápia, de kétségtelen, hogy nagy jelentősége van, s ezért tovább kell fejleszteni.

ben született Walesben és 17 éves korában kiáltották ki walesi herceggé Caernarvon kastélyban, amelynek területén Charles herceg beiktatása is végbement. Majd hétszáz éves tehát ez a hagyomány, de nem mindig volt fenséges. Legtöbbször inkább szürke, vagy inkább tragikus esemény volt.

A húsz walesi herceg közül hatan nem érték meg, hogy trónra kerüljenek. Négyen erőszakos halált haltak már trónra lépésük után. Kettő lemondott közülük. Az egyik az 1911-ben beiktatott walesi herceg volt, a későbbi VIII. Edward, aki összesen tizenegy hónapig uralkodott. Akkor otthagyta a trónt, hogy elvehesse „a nőt, akit szeretek”. Nem tudni: nem ö volt-e mind között a legboldogabb?

CHARLES TRÓNÖRÖKÖS elődjei tehát nem mindig élvezték a walesi herceg, majd az angol ki-A Gallup poll június 21-én közzé tett kutatási adatai szerint az amerikai felnőtt még mindig nagyon maradi és elítéli a tomboló szex-őrületet.

A felnőttek 73%-a kifogásolja a magazinokban megjelenő meztelen fényképeket.

76%-uk bántónak tartja, hogy az éjjeli klubok „felsőrésztelen” pincérnőket alkalmaznak.

81% pedig felháborodik azon, hogy a színpadokon a színészek és színésznők teljesen meztelenül jelennek meg. (Mint például az „O, Calcutta” c. darabban).

Még a college-diákok sorában

rály dicsőségét. Több volt köztük a boldogtalan, mint a boldog. De a fiatal Chariest most más körülmények közt avatták Cymru hercegévé. A királyi trón már csak tradicionális és hasznos jelkép. Ha trónra kerül is, nem uralkodik, csak reprezentál. Egyénisége: kedves, közvetlen, emberi. Biztos, hogy jó király lesz és talán — boldog is lesz.

Az, hogy a welshek még most is kisebb erőszakosságokkal igyekeztek tüntetni Charles ellen, nem sokat jelent.

És Charles, a huszonegyedik Walesi Herceg, bizonyára őszintén gondolta, amit mondott — az ősi jelszót — Ich Dien. Én szolgálok. Ez a mottó már több, mint 600 éves. Egy vak cseh király sisakjáról való, aki a franciák oldalán esett el az angolok ellen.

Charles nem is tehet már mást — csak szolgálhat.

is 59-70% között mozog a fentiek elleni kifogás.

Csak a teenagerek vallják — 66%-os arányban, — hogy a házasság előtti szex nem „szükségszerűen” elkölcstelen.

A fenti kép azt mutatja, hogy az éretlen gyerekeken kívül Amerika népének túlnyomó többsége utálja azt, amit — rákényszeritenek az üzleti érdekek, vagy a perverz törpe kisebbség. Hogy miért van akkor iíyen szex-őrület irodalomban, mozikban és színházakban egyaránt? Mert a liberális sajtó, TV és más hírközlő média állandóan ezekről ír. Sokszor nagyon dicséröen. Ha elhallgatnák ezeket, a szex-őrület megint visszazsugorodnék a homályba, ahol mindig élt: a nagyon éretlenek és a nagyon romlott felnőttek körére.

OTT SEM SZERETIK A FINÁNCOT!

Az afrikai Tanzánia pénzügyminisztere ötévi adómentességet ígért egy őserdei falu lakosságának ha olyan helyre költöznek, ahol az adóhivatal emberei könynyen elérhetik őket.

Van eszük a néger fináncoknak, de a néger adóalanyoknak is volt: messzebb mentek három hegyháttal, ahova autóut vezet, tehát könnyen megközelíthető, viszont a szerpentinek miatt 483 kilométerrel hosszabb az út, amelynek középső szakaszán emberevő oroszlánok járnak át egy tóra a szomjukat csillapítani.

A pénzügyminiszter most azon töri a fejét: hogyan csábítsa viszsza őket eredeti lekóhelyükre.

Nehéz teher az “Ich Dien” — a Walesi Hercegek jelmondata