St. Louis és Vidéke, 1969 (57. évfolyam, 1-19. szám)

1969-07-26 / 14. szám

Kit véd a Szovjet Ázsiában ?

(+) Nem vitás, hogy a Szovjet egész világpolitikáját egy csapásra megváltoztatták Kína szibériai követelései, amiket még a khabarovszki tárgyalásokon is hangsúlyoztak. Gromikő beszéde a szovjet „törvényhozás” előtt szinte kétségbeesett könyörgésnek hangzott — Amerika felé.

A tényeket ismerjük: Kínának szüksége van Szibériára, mert ez az egyetlen élettér, ahol élelmet is talál. A Szovjet ma még jóval erősebb haditechnikailag, de az óra Kína javára ketyeg. A sárga nukleáris erő éveken belül elegendő lesz ahhoz, hogy a Szovjet életfontosságú ipari központjait elpusztíthassa. Több nem is kell. A Szovjet globális helyzete — európai és középkeleti érdekei — egyre romlanak. Gazdasági ereje bizonyíthatóan elégtelen vállalt kötelezettségeinek teljesítésére.

Ezekből a komor tényekből következő logikus lépés az lenne tehát, hogy preventív háborút indítson és megpróbálja legyőzni — nem Kínát, hanem Maót. Abban a reményben, hogy egy új kínai rezsim lemondana Szibériáról. (Szavakban talán lemondana, de Kínának létfeltétele Szibéria meghódítása.) Ahhoz, hogy legyőzze Maót, Amerika segítségére lenne szüksége. Ezt nehezen kaphatja meg.

Ha — ennek ellenére is — elhatározná magát a háborúra, ez mindkét vörös óriásra katasztrófát jelentene. Mindegy, hogy — ki győz ...

Első valószínűség: H-bombákkal nem lehet területeket hódítani vagy megtartani. Ehhez óriási konvencionális haderőre van szükség. Másszóval: a háború évekre elhúzódhatnék.

Második valószínűség: Ebben a harcban Szibéria eddig kiépített ipara és mezőgazdasága, az életfontosságú transzszibériai vasútvonallal együtt, mindenképpen elpusztulna. A keleti részt aránylag könnyen levághatják a kínaiak Szibéria testéről. Ezzel Oroszország megszűnnék csendes-óceáni hatalom lenni, másszóval: a kontinentális börtönbe zárva — megszűnnék világpolitikai tényező is lenni.

Harmadik valószínűség: Sem a szovjet, sem a kínai kommunizmus, a maga dróton rángatott politikai rendszerével nem tudna túlélni egy ilyen háborút. A hatalom központi ereje és dirigáló képessége annyira szétmállanék egy hosszúra nyúló háborúban, hogy a központi diktatúra egyszerűen tarthatatlanná válnék. Ez viszont a kommunista rendszer bukását jelentené.

Negyedik valószínűség: Bárki győzne is, az újjáépítéshez a nyugati kapitalizmus masszív segítségére lenne szüksége. Tehát: Nyugat diktálná a politikai feltételeket is.

És ezzel eljutottunk a végkövetkeztetéshez: a szovjet-kínai háborúból csakis — a Nyugat kerülhet ki győztesként.

Még tovább fűzve ezt a gondolatot: a Szovjet Kína elleni háborújával tulajdonképpen a nyugati kapitalizmust védené meg — önmagával és a kínai kommunizmussal szemben. Egy lépéssel még tovább: A fehér embert védené a sárga veszedelem ellen.

Elképesztő vagy-vagy előtt állnak Moszkva urai. Ha nem indítanak preventív háborút, éveken belül benyomul a kínai sérv Szibériába és véget vet ottani nyersanyag-uralmuknak. Ha viszont háborút indítanának, a háború által elvesztik — önmagukat.

Kevés ilyen halálos dilemma merült fel még a történelem folyamán. Gromikó beszéde ezt fejezte ki.

Hogy az amerikai segítséget — esetleg — megkaphassa, a Szovjetnek le kellene építenie a marxizmusát és át kellene alakulnia. Ez viszont öngyilkosságot jelentene — nem az orosz nép, hanem a kommunista rezsim számára.

Mindezt egybevetve: Amerika érdeke nem Kína mellett van! A fehér kapitalizmusnak nem érdeke, hogy a sárga kommunizmus, vagy akár a nemkommunista Dzsingiz kán elárassza Szibériát. A dimenziók megnőttek. Már nem a két vörös óriás közti élethalál harcról van szó, hanem a sárga veszedelem elhárításáról. De az sem érdeke Amerikának, hogy a Szovjet mellé álljon. Washingtonnak egyetlen érdeke van: a teljes semlegesség, vagyis az, hogy ereje teljében legyen, amikor a két vörös óriás megbuktatja egymás kommunizmusát.

Azután pedig — ha csak a hazai liberálisok meg nem akadályozzák a történelem öntisztulási folyamatát — újraépíteni a rombadölt marxista világot.

Hírek a nagyvilágból

KÍNA KEZD MINDENBEN — BENNE LENNI! Nagy események torlódnak a világpolitikában. De egyik sem annyira fontos, mint Kína tevékenysége, mert ez a többi eseményeket is meghatározhatja. A legújabb és legnagyobb szenzáció: Huang Hua kairói nagykövetnek, Kína legrangosabb külföldi diplomatájának bizalmas nyilatkozata egy keleteurópai kommunista kollégájának. Huang szerint Nixon azért utazik Romániába, hogy rajtuk keresztül érintkezésbe lépjen Pekinggel a vietnámi háború befejezése ügyében! De a legnagyobb meglepetés az, — amit mi már régen logikusnak tartottunk, — hogy Huang szerint Kína szívesen látná a háború befejezését. Ez természetes. Mihelyt a háború megszűnik, a Szovjet befolyása is megszűnik Délkeletázsiában. A Szovjet már a kétségbeesett ázsiai biztonsági tervet is emiatt vetette fel: számít a vietnámi háború befejezésére. De az, hogy csak az amerikaiak vonuljanak ki és a délvietnámiak továbbfolytassák a háborút — nem felel meg Kínának. Ebben az esetben ugyanis még ott marad a Szovjet. Magának a háborúnak kell megszűnnie és — ezzel a céllal szemben Kína nem elutasító! Nixon előtt nagy lehetőség áll...

A GROMIKÓ BESZÉDÉT IS már

ez a feltevés lágyította meg. Nem vitás, hogy a közvetített amerikaikínai tárgyalásokról Moszkvának is van tudomása. így azután még az is lehetséges, hogy Nixon útjába váratlanul beiktatnak egy újabb megállót. Mondjuk — Taskentet! Micsoda szenzáció lenne, hogy amikor Nixon kiszállna az Air Force 1-ből — Koszigin üdvözölné. Ha ez kissé túlzottnak is látszik, egyáltalán nem lehetetlen. Az események irtózatos sebességgel kergetik egymást. A kommunizmus felrobbanásának lánc-reakcióit látjuk. Majdnem olyan érdekes, de sokkal fontosabb, mint a Holdra-lépés. A következő lépés Középkelet lehet. Ma már nem a világpolitikára lenne ez veszélyes, hanem a Szovjetre. Ha az arabok megint vesztenek — ami majdnem bizonyos — Moszkva végleg kivonul onnan. Ami tetézné Moszkva katasztrófáját: Kína nyomulna helyébe. Nem katonailag, hanem a befolyásával.

A KÖZÉPKELET FEJEZHETI BE

Moszkva világhódító álmait. Kína tudja ezt. Ezért ajándékozott 15 millió dollárnyi fegyvert Szíriának, miközben Atasszi elnök Moszkvában járt — ugyancsak fegyverekért. Fegyvereket és katonai oktatókat küld a gerilláknak. Albániában lévő nagyerejű rádiója állandóan a Szovjet ellen uszítja az arabokat. Forralja a helyzetet — krízist akar. Az alapvetően reális cél ez: zárva tartani a Szuezi csatornát, hogy a Szovjet ne használhassa azt a délázsiai flottáinak kiépítésére és stratégiai szállításokra. Ugyanaz a cél, mint — Amerikáé. Itt van Oroszország örök tragédiája, amit már (+) cikkünkben rég kifejtettünk: Oroszország kontinentális hatalom, a világ pedig még mindig azoké, akik a tengereket uralják.

ALBÁNIÁBAN OTT IS VANNAK A KÍNAIAK! Ezt ma már a NATO-felderítés is megállapította. Katonák, technikusok, rakéták tömege és két-három tengeralattjáró. A francia hírszolgálati iroda munkatársa a tulajdon szemeivel látta mindezt a helyszínen. Felszíni hadihajó nincs még ott, talán nem is lesz. Elég a néhány tengeralattjáró és a parti ütegek, hogy a Szovjet ne gondolhasson valami erőszakra. Az albániai flotta-bázis hiányában nagyon nehéz dolga lesz az orosznak, ha ugyan beleakarnának avatkozni a háborúba, mert flottájukat tönkrelövik az egyiptomi sarokban. H-bombákat viszont nem vehetnek igénybe Izrael ellen, mert a csekély távolságok miatt ez az arabokat is elpusztítaná. Hogy pedig a USA ellen indítsanak nukleáris háborút — az kettős öngyilkosság lenne, mert Kína azonnal benyomulna Szibériába. A „meleg tengerre” való kijutás tehát megint csak álom marad, a Kreml új cárjainak is.

A SZOVJET-USA VISZONYT

nem csak „jóvá”, hanem „barátságossá” akarja tenni Gromikő és amikor ezt mondta, visszafordult a mögötte -és fölötte!—ülő Brezsnyev-Kosziginhez. Ez a mozdulat húzta alá, hogy ebben ők is lelkesen egyetértenek. De — azért nem kell ezt szőszerint venni! Beszédének fele Nyugateurópáról szólt és még mindig — bár enyhe fogalmazásban — fenntartotta a két Nyugatnémetország egyesítésének ellenzését és Nyugatberlint is „külön egységként” emlegette. De ez éppen annyira tárgyalási adu nekik, mint az ABM és MIRV Amerikának. A liberális honatyák most követik el a legnagyobb bűnt Amerika történelmi szerepe ellen, amikor mindkettőt — tisztán politikai okokból — ellenzik. Arról most már megszégyenülten hallgatnak, hogy az ABM megakadályozza a Szovjettel való tárgyalást. Gromikő lelőtte őket. Most azután valamennyien technikai szakértővé léptek elő, azt mondják, hogy nem fog működni. Teller azt mondja, hogy fog. De — a Szovjeté sem működik? Figyelik, hogy a minden lében kanál Kennedy hogy lapul mostanában?

A VIETNÁMI BÉKE ÜGYE olyan messze van, mint a Hold. De —

ugyanolyan közel is! Szinte napokon belül megteremtődhetik, ha a Szovjet erre kényszerül és főleg, ha — Kína is így akarja. A harctéri „csend” lehet csupán lélegzési szünet, hogy a kommunista vert hadak összeszedjék magukat (ez a valószínűbb), de lehet politikai elhatározás is. Ez néhány hét alatt kiderül. Thieu „választási” felhívása a Viet Conghoz is erős nemzetközi nyomást gyakorol Hanoira. Ez ügyes lépés volt. Mi az? — kérdi a nemzetközi sajtó, — hát ők azok, akik nem mernek belemenni egy szabad, ellenőrzött választásba? Ha Nixon megteremti a szükséges kontaktust esetleg Kínával is, ez a csend a halál csendje lesz — a kommunista hatalomátvétel számára. — Amiről más helyen már írtunk: a legnagyobb probléma az, hogy a délvietnámi haderő megállja-e a helyét? A csapatok jók és önfeláldozóak. De — a generálisok nagyon gyengék. És ez bizony katasztrófát jelenthet...

A KUBÁBAN TARTÓZKODÓ SZOVJET FLOTTA állítólag nukleáris rakétákat vitt oda. De nem kubai területre és nem is kubai felügyelet alá. Ezek az atomtengeralattjáróik részére szolgálnak. Valahol egy rakíárhajón lennének, esetleg nemzetközi vizeken és a kikötőket csak javításokra és üzemanyagfelvételre használnák. Fidél újabb milliókat fog ezzel kizsarolni.

(FIGYELŐ)

MI AZ A DODO?

A dodo? Nos, a világ legbutább teremtménye, de az is csak volt. Mert éppen a butaságánál fogva már kihalt. A dodo Mauritius szigetén élt, egy nagy galambszerü madár volt, de nem tudott repülni, járni is alig és olyan buta volt, hogy nem félt senkitől és semmitől, mert nem tudta, hogy ellenség is van a világon. így a kutyák, amelyeket a 18. században vittek oda angol matrózok, hamarosan kiirtották a dodót, amely nyugodt barátsággal bevárta őket. — A dodo ma már szimbólum. Gyakran emlegetik azoknak a butáknak jellemzésére, akikben nincs semmi vágy a túlélésre. Mintha ... mintha Amerikában sokan lennének ilyen dodók ...

Magyar évfordulók

(július 28-tól augusztus 4-ig)

1813-ban meghalt Debrecenben Diószegi Sámuel botanikus, (156 éve).

1815-ben Katona József Kecskeméten elkészült a Bánk bán megírásával, (154 éve).

1863-ban született Baróton Gaál Mózes ifjúsági író, (106 éve).

1863-ban született Agárdon Gárdonyi Géza, (106 éve).

1868-ban meghalt Pesten Egressy Gábor színművész, (101 éve).

1868-ban meghalt Pesten Földváry Sándor, a 48-49-es szabadságharc legendáshírű ezredese, (101 éve).

Kérdések...

Nixon elnökhöz: Gondolja, hogy cikk-cakkban is lehet — egyenesen járni?

Pompidou elnökhöz: Fázik egy kicsit de Gaulle árnyékában?

Maóhoz és Brezsnyevhez: Kit utálnak jobban: az imperialistákat, vagy — egymást?

Hanoihoz: Miért ragaszkodnak a US-csapatok visszavonulásához? Nem olvasták saját nyilatkozatukat, hogy az idén 330 ezret megöltek és elfogtak belőlük? Mit vonjon vissza szegény Nixon?

A Viet Conghoz: Miért félnek a szabad választástól? Hát mégsem önöket követi a nép?

Az olasz kommunista párthoz: Ha netán, noha, mégis uralomra ke. rülnének — Iván hasböségéröl vesznek mintát?

Fidel Castrohoz: Mit gondol, a látogatóba érkezett orosz hadihajók hoznak, vagy — visznek valamit?

Gromikóhoz: Muszáj volt önnek pont a leghűségesebb szövetségeseit, a liberális honatyákat elfürészelni?

Jeromos W. Fulbrighthoz: Gromikő beszéde után is azt hiszi még, hogy ért a külpolitikához?

Edward Kennedyhez: Miért hallgat, amióta Gromikő — az ABM ellenére is — ölelkezni akar Nixonnal? Berekedt a más beszédétől?

A kéniai néger rendőrséghez: Mi az, ott is van rendőri brutalitás?

Carmichaelhez, az elmozdított fekete párduc-elnökhöz: Miért költözött Afrikába? Az ottani párducok nem feketék?

A „veszélyes bűnözőhöz”: Egyetért a liberálisokkal, hogy a tárgyalás előtti fogvatartása alkotmányellenes? Gondolja, hogy a bűnözése nem az?

Nixon ellen

megindult a roham. A törvényhozás liberálisai és félliberálisai, a liberális sajtó, az ál-intellektuelek gitegyletei, a „best sellerre” vágyó könyvesek és általában mindenki, akik a letűnt Kennedy-idők gyönyörű politikai jelszavait segítettek kitalálni, megkezdték Nixon elfürészelését. Most már tervezett és szervezett támadásról van szó. Mindegy, hogy mit tesz Nixon, vagy hogy mit akar — az csak rossz lehet. Azt ők jobban tudnák megcsinálni. Ha hirtelen elfogadná az IQ-osztáskor hiányzott McGovern szenátor azonnali és teljes kivonulási tervét Vietnámból, akkor — a szép-fiú McGovern lenne az első, aki ezért támadná. Ha az iskolák integrációját a makogó Rév. Abernathy ízlése szerint oldaná meg, — maga a nagyon ostoba reverend kiáltana rá átkot. Ha azt mondaná, hogy igaza van a dusállu Kennedynek: meg kell szüntetni a további űr-kutatást — ez a Harvardon „vizsgázott” lexikális tudós azonnal követelné a további űrprogramot.

Ez a liberális összeesküvés nem tervszerű, hanem természetes. A hatalomból kicsöppent, a remek „swinging” pártikat és a jet-set mii-' Hornosainak összejöveteleit nélkülöző társaság vissza akarja nyerni, a Fehér Házat, annak hatalmával és — főcímeivel. Alázatos lakájaik követik őket, mert ez jelent számukra eggyel nagyobb rangot a Who’s Who-ban. A törpék lázadása ez a nagy célok ellen. A sértődöttek bosszúhadjárata a — sértődésük ellen.

És a nép? A nép, amely csak a választáskor számít, de akkor nagyon, csendben undorodik. Majd eljön az ő ideje is. És akkor a jetset milliomos forradalmárai eltűnnek a fórumról.

Amerika legnehezebb óráiban kiütni az elnököt, több mint bűn — ahogy Talleyrand mondaná, — ez már hiba.

Nyíregyházy Pál:

Vörös Rébék

A magyar falunak az a legfőbb tragikumforrása, hogy lakosaj nagyon közel vannak egymáshoz. Mindenki mindent tud és a legkisebb rezdülést is figyeli a táplálékra leső pletyka.

Arany János idejében a Vörös Rébékek végezték aknamunkájukat a faluban. A néphit szerint már a vörös haj se jelentett semmi jót. Javasasszonynak hívták s a boszorkány jogutódjának tekintették. Beszélni se volt jő róla, mert megvert a szemével.

Ma ezt a titokban folyó aknamunkát a brigádvezetö és KISZ titkárnők intézik, akikre jól illik a Vörös Rébék neve. A ballada szerint az örök Rossz végrehajtói és lelkűk vándorlásra illetve száll varjúból varjúba.

Törvényszéki tanúvallomások beszélnek egy nyírbélteki dúvadról, akinek két háza, szép szőlője volt és a Vörös Rébékek védelme alatt rettegésben tartotta az egész falut. Erős ember volt, két tenyér akkora általában, mint az övé egy. Izmai majdnem szétfeszítik ruháját, amelyen hosszában piros csíkok virítanak.

Dehát a kommunizmusban se nőhetnek a fák az égig, nagysokára lebukott, s felesége, alacsony, vékony, ősz hajú, csontos arcú asszony, eladott mindent, ami az övé volt, s gyermekével, apjával olyan messze költözött férjétől, amilyen messzire cstak lehetett. így panaszkodott a bíró előtt:

— Dolgoztam, amennyit bírtam, mégsem volt elég. Azután rendszerint megvert. — Hangja közömbös, nem érzik rajta a vallomás tartalma. Csak egyszer sír. ja el magát: „Az uram megígérte, ha kiszabadul, a temetőben hervadok el.”

A „Vörös Rébék” balladát Arany János hatvan éves korában írta, amikor tespedt évek után csodálatos másodvirágzást ért meg. Olyan kis remek ez, melynek művészi tökéletességével csak lélektani igazsága és megrázó ereje versenyez. A székely népballadák hatása alatt az volt a meggyőződése, hogy az eszményi ballada szűkszavú és zenei természetű, nem szónoki, lírai és gondolati költészet.

Arany János Bihar szülötte volt. E vármegyében együtt van minden, ami hazánkban elszórva található. Erdély felé magas bércek és óriási erdők, a sziklák gyomrában ércek és kőszén. Az Érmellék apró dombjain terem a híres bakator. Debrecen irányában pedig nagy síkság terül el, egészen a tokaji hegyig, mely úgy mered fel a magyar Alföld szélén, mintha a természet óriási határdombul tette volna az Alföld és a Felföld közé.

Arany János tizedik és utolsó gyermeke volt öreg szüleinek: Arany Györgynek és Megyeri Sárának. A család szegény volt, bogárhátú kis kunyhóban laktak, de a „Családi kör” valódi szentegyház volt. Az öreg Arany vasárnaponként elővette a Bibliát, s ez volt a költő gyermekeikének első tápláléka. Az írás-olvasást már négy éves korában megtanulta apjától hamuba írt betűkön. Már kisdiák korában megpróbálta a rímelést, tanítói büszkék voltak verseire s egész Szalonta tudta, hogy Arany Györgynek poéta fia van.

Huszonhárom éves korában aljegyző lett Szabntán, ahol élénk figyelemmel kísérte a megyei pártok, a maradiak és haladók kakasviadalait, s a megyei közéletről megírta „Az elveszett alkotmányt”, melyről Vörösmarty azt mondta, hogy „nyelve és verseiére olyan, mintha irodalmunk vaskorszakát élnénk.” Ez nagyon bántotta önérzetét s a következő évben, 1847-ben, néhány nyári hónap alatt megírta a Toldit, mellyel az ismeretlen szalontai jegyző egyszerre Petőfi mellé emelkedik.

Mint nemzetőr résztvett az aradi várostrom körül, s a világosi szomorú napok után teljesen feldúlt lelkiállapotban Szalontára megy. A haza szerencsétlensége, saját sorsának bizonytalansága, a hétköznapi élet gondjai nehezedtek vállára. Szomorúan nézte a vad orosz csapatok kegyetlenkedéseit és az osztrák zsarnokság embertelen bosszúját.

A kiegyezés után a Szent István Rend nagykeresztjét elfogadta ugyan, de sohasem viselte és nem ment el Ferenc Józsefhez megköszönni. A király születésnapján a miniszterelnök rendszerint meghívta díszebédre. Ma is látható a meghívó a szalontai múzeumban: „Méltóságos Arany János főtitkár úr megjelenni kéretik.” Természetesen nem ment el, ismerősei előtt így mentegetőzött: „Nagyon síkos ott a padló, könnyen elcsúszna ott az ilyen magamfajta egyszerű ember.”

A „Vörös Rébék”-ben Arany nem népballadát írt. Ez nem illett volna tehetségéhez. Hanem a balladát termő közösségi hangulatot tette titkos főszereplővé. Kétsoros töredékből falusi tragédiát faragott. Nem cáfolta és nem nézte le a néphitet, hanem magas jelképpé alakította át, amelyben az élet felismerheti a maga mély értelmét.

A falusi Vörös Rébékek szerepe a sötétség, irigység, kommunista hatalomvágy terjesztése. A hazai „irodalom” novellákat készít titkos működésükről. A szövetkezeti raktáros és felvásároló, aki tagja a községi tanácsnak és szőlősgazda, várja a kútfúrókat, akik az első ártézi kutat hozzák a falunak. Az a nagy kérdés, hogy hová fúrják a kutat? Az asszony ebéd közben megkérdezi:

— Jönnek azok a kútfúrók, vagy nem jönnek?

— Tán jönnek — feleli a férj. — Az előleget felvették, a szerződést aláírták.

— Azért kérdem — folytatja Vörös Rébék, — mert az egész falu azt mondja, hogy nem tesz itt soha ártézi kút! Hörbölhetünik továbbra is az itatókútbSL Aztán hová fúrják? Leszakad 3 karom, míg hazahozok két kupa vizet.

— Ne féljen a falú, míg en* gém lát, — keresi a férj Rébék kedvét. — Te csak arra ügyelj, hogy legyen kéznél szalonna, kenyér, bor és poharak, mert itt lesz az ártézi kút a szőlőnk előtt, a sarkon.

Az asszony megsimogatja férje kezét, aki faragóbéresnek a fia, ö maga valamivel több: magtárosnak és éjjeliőrnek a lánya, s most az ö szőlőjük előtt tesz az első ártézi kút.

De a tanácselnök Rébékje erősebb: „A mi házunk előtt lesz!” — mondja ki megfellebbezhetetlenül.

A falusi nők résztvesznek a mezőgazdasági és ipari termelésben, a hivatali munkában. Helyük, szerepük a közéletben igen jelentős és érdekeik védelmét erős kézzel irányítják.

A Vörös Rébékek úgy érzik, hogy a nacionalizmus nem hazafiasság, hanem olyan nemzetszemlélet, mely a maga felsőbbrendűségét más népek tealacsonyításával igyekszik bizonyítani. Aki ellensége a haladásnak, a jobbra törésnek, az emberi szellem feltétlen szabadságának, hazaáruló, ha örökösen nem tesz is egyebet, mint a nemzeti himnuszt énekli.

Arany balladájában a gyilkos férj bitófán végzi életét, de a „cifra asszony” oda tér a szégyen oszlopa alá vezekelni. Mert az ember gyönge és a kísértés erős.

A balladának az emigráció számára is van üzenete: „Bujdosónak kín az élete. Reszket, ha levél zörög.” A menekült közvélemény a hiedelemnek melegágya. A nemzet jövőjéért aggódó magyar izgalma veszedelmesen fokozódik ebben a sűrű atmoszférában: senki sem tudja megőrizni hidegvérét, nem szakíthatja ki magát a csodalátó tekintetek láncából.

Hessegessük el a varjut, akiben Vörös Rébék gonosz telke rejtőzik. „Akinek azt mondja: kár! Nagy baj éri és nagy kár! Hess madár!”