St. Louis és Vidéke, 1969 (57. évfolyam, 1-19. szám)

1969-07-26 / 14. szám

lóffts Ég VifcSifT Täe§. íüLfus 2« v sí ROSSZ A „SZOCIALISTA” PÉNZ, nem tudják dollárra átváltani! Mit tettek az emigráci Nixon és kísérete felvilágosítására ? A politikai emigrációk tevékeny­sége világviszonylatban soha sem volt számottevően eredményes. A siker majdnem mindig a kényszer­ből elhagyott hazában érlelődött, vagy idegen beavatkozás hozott olyan változást, amely az emigráns politikusoknak lehetővé tette a ha­talom átvételét. Az utóbbi történt 1945 tavaszán Magyarországon, ahol máig a szov­jetorosz megszállók a hatalom bir­tokosai. Ezen az emigráció a saját erejéből nem tud változtatni, de ügyes magatartással kihasználhat­ja a vele azonos világnézetet valló nagyhatalmak törekvéseit, ha az el­lenség is közös. Pillanatnyilag csak erről van sző. Nixon, az Egyesült Államok elnö­ke augusztus 2-án Bukarestbe lá­togat. Nyilván azzal a be nem val­lott szándékkal, hogy a Moszkva diktatúrájával torkig lévő Románi­át megsegítse a Nyugathoz való kö­zeledésben és ezzel gyengítse a Szovjetuniót. A cél eddig közös. Jogosan gyanakodhatunk azon­ban arra, hogy Románia csak ab­ban az esetben hajlandó a Nyugat­tal való szorosabb együttműködés­re, esetleg a teljes pálfordulásra, ha a Nyugat, szorosabb meghatáro­zással az Egyesült Államok nem­csak területi épségét grantálja, ha­nem kritika nélkül tudomásul veszi a kisebbséget, elsősorban az erdé­lyi magyarságot elnyomó politi­káját. Ha így lenne, csak világpoliti­kai általánosságban nyernénk Ni­xon bukaresti útjával, de aligha­nem nagyobb aggodalommal néz­hetnénk a Székelyföld és a Parti­um magyarságának a sorsa elé, mint eddig tettük. Amit Moszkva eddig elnézett Bukaresnek, ezen­túl Washington is elnézné. Őszintén meg kell mondanunk, hogy emigráns politikusaink a mai napig kevés leleményességet tanú­sítottak e veszedelem elhárítása te­„... Nekünk nincs egy csepp el­folyatni való vérünk se a jó Isten semmilyen világnézetéért...” (Szabó Dezső Imrédy miniszter­­elnökhöz). rén. De ne bolygassuk a múltat. A jelenről lévén szó, tisztelettel meg­kérdezzük: mit tettek az egyesü­letek vezetői most arra vonatkozó­lag, hogy Nikont, annak legfőbb kül­politikai tanácsadóját: Kissingert, sőt a Nixont kísérő kisebbrangú, de még mindig befolyásos munka­társait felvilágosítsák a romániai magyarság helyzetéről? Mit tettek ugyanezen a téren a kisérő újság­írók felvilágosítására? Remélni szeretnénk, hogy nem terheli őket mulasztás és ezt a so­ha vissza nem térő alkalmat ügye­sen felhaszánlták. Nem hosszú me­morandumokba foglalt követelé­* Sinka István költő és író 72 éves korában történt elhunytéról már megemlékeztünk. Most a Free Eu­­rope hírszolgálati iroda idézi egyik legutóbbi versének ezeket a sorait: „Ügy megyek át a zajongó vilá­gon, hogy sérelmeimet nem viszem fegyverül, csak mosolyt viszek, mo­solyát azoknak, kik a madaraknak is prédikálnak.” * Felszökött az első kőolaj a Ma­ros medre alól az algyői mező 186- os kútjából. Irányított ferdefuras­sal 90 kutat fúrnak a Maros és a Tisza alá. » 41 esetben indítottak árdrágítás­ért eljárást a budapesti hatodik ke­rületi vendéglők ellen. • Száz évvel ezelőtt született Kan­dó Kálmán, a váltóáramú vasúti vontatás feltalálója. Ebből az alka­lomból megkoszorúzták a miskolci Tisza pályaudvar előtt álló szobrát. •Jelenleg 8.000 ifjúmunkás dolgo­zik Keletnémetországban és szep­­temberben-októberben újabb 5.000 fiatal indul útnak. „Félő, hogy az errevonatkozó kormányegyezmény végrehajtását a saját hibánkból nem fogjuk tudni betartani”, — ír­ja a Népszabadság, — „mert a fia­talok érdeklődését nem egyszer ré­­misztgetés kíséri és a szűklátókörű vezetés időnként útját állja ennek az egészséges kezdeményezésnek.” • Nicolea Balcescu román politi­sekkel, hanem rövid, meggyőző statisztikai és frappáns kiérté­kelésekkel. Zathureczky Gyula leg­újabb, Erdélyről szóló tanulmánya például pompásan megfelel a cél­nak és csak helyeselni tudnánk ha angol nyelven megfelelően kivona­tolták. Persze, nem hosszan, mert a nagyon elfoglalt emberektől még akkor sem kívánhatnánk meg az időt rabló olvasást, ha testvéri ér­zéssel viseltetnének irántunk, ami nem minden esetben helytálló. A helyükben utaltunk volna ar­ra is, hogy a magyarok és a romá­nok között voltak már eredményes tárgyalások. 1849-ben Kossuth La­kus és történetíró születésének 150 évfordulóján Budapesten emlékün­nepet rendeztek. Ö volt az aki 1849- ben Szegeden Kossuth Lajossal le­tárgyalta a román-magyar kiegye­zés feltételeit. • A magyar kereskedelmi hajópark 21 egységből áll, 35.000 tonna szál­lítási kapacitással. A Fekete-, Föld­közi-, Adria- és Balti-tengeren köz­lekednek. A 2-3 ezer tonnás Duna­­tengerjáró hajók mellett a MA­HART két egyenként 6000 tonnás tengerjáró hajót is üzemeltet, ame­lyek eddig „még egyetlen kilo­gram magyar árút sem szállítottak, mert a vállalatok magasnak tartják a szállítási díjakat”, — közli a Ma­gyar Hírlap. A 21 hajó tavaly 450 ezer tonna árút szállított, ebből 240 külföldi cégnek 307.000 tonnát. A magyar hajók nem bírják a nemzet­közi versenyt. Míg a magyar fo­lyami hajók 1968-ban 40 millió fo­rint jövedelmet hoztak, a tenger­­hajózásra 8 millió forintot ráfize­tett az állam. • Díszsírhelyet kapott a kecskemé­ti új köztemetőben Kada Elek a századeleji városépítő polgármes­ter, aki az 1911 évi földrengés után helyreállította a „Hirös Várost”. • Részegen a vasúti sínek közé fe­küdt Zabos Zoltán tatabányai bá­nyász. A bécsi gyorsvonat átrohant jós megegyezett Bukarest képvise­lőjével, Nicolea Balcescu profesz­­szorral. Akkor az erdélyi román­ság egyenjogosításáról volt szó, most fordított viszonylatban jelent­kezik ez a követelés, amelynek tel­jesítése elöl nehezen térhetne ki Ceausescu, ha Nixon kéri erre meg­győző adatok alapján. Ahhoz azonban, hogy egyáltalán kérhesse, a már elmondott előfel­tételeket: a szakszerű felvilágosí­tást feltétlenül teljesíteniük kellett. Ha ezt elmulasztották, vagy Nixon által elfogadhatatlan követelések­kel álltak elő, úgy nem alkalma­sak a vezetésre ... felette, de semmi baja nem történt. Még egy karcolás se esett rajta. ■ A pestmegyei Halásztelken a 76 éves Hajevszky Ivánt és 79 éves feleségét 45 esztendős Ferenc fiuk a malacokkal és a csirkékkel egy helyiségben tartotta. Enni alig adott nekik. Édesanyja éhenhalt, édesapja az éhség következmé­nyeiként a halállal küzködik. A brutális „gyermeket” ' letartóztat­ták. • 230 vállalatnál 200 millió forint adócsalást fedeztek fel a revizo­rok, s emiatt a vállalati nyeresé­geket sem a valóságnak megfelelő­en mutatták ki. Magyarországon semmiféle „gazdasági jelentésnek” sem lehet hinni. Csalnak és ha­zudnak az elvtársak. ■ Az elkövetkező télre 8.2 millió tonna tüzelőanyag áll a lakosság rendelkezésére, a csecsemőket is beleértve fejenként nem egészen 80 kiló, egy tíztagú családnak 8 má­zsa, ami mellett 3-4 hónapig csak fagyoskodni lehet. A legjobb minő­ségű brikett mázsánként 48-67 fo­rint között váltakozik, aszerint, hogy magyar, vagy keletnémet bri­kettet igényel valaki. A fa árát nem közük. Az említett tüzelőanyag­­mennyiségben ugyanis a fa is ben­ne van. Hogy a kispénzűek is tud­janak vásárolni, 5-20 kilós csoma­gokban is adnak el tüzelőanyagot. A magyar országgyűlés a na­pokban tárgyalta le az 1968 évi költségvetés végrehajtásáról szóló miniszteri beszámolót. Vályi Péter pénzügyminiszter — kommunista szokás szerint — az egekig feldi­csérte az egyes intézkedéseket és azok eredményeit, végül mindig elkövetkezett a „de ...”, vagyis annak a beismerése, hogy bizony nagy bajok vannak az „új mecha­nizmusnak” nevezett gazdasági rendszer körül. Nincs helyünk az egész múlt évi költségvetés végrehajtásának is­mertetésére, csupán a legfonto­sabb adatokat írjuk ide. Eszerint a bevétel 138.9 milliárd forintra, a kiadás 140.5 milliárd forintra rú­gott. A hiány 1.6 milliárd forint, amit a korábban összegyűlt „pénz­készletből fedeznek”. A VÁLLALATOK ÉS A SZÖ­VETKEZETEK nyeresége 1968- ban 64 milliárd forint volt, 14 mil­liárd forinttal több a tervezettnél, de a többletet nem a többletter­melés idézte elő, hanem az árak emelkedése. A katasztrofális gaz­dálkodásra jellemző a pénzügymi­niszternek az a beismerése, amely szerint „az 1968-ra tervezett tizen­négy helyett csak öt nagy objek: tűm létesítése fejeződött be és ez a szám 1969-ben tovább csökken”. Nincsen rá pénz, se nyersanyag, azonkívül a munkásság sem töri magát az éhbérért. Hogy valóban erről van szó, kiderül a pénzügy­­miniszter beszédének következő passzusából. Szószerint idézzük: „Az átlagbérek és az árak ala­kulása a reálbéreknek csak arány­lag kisméretű növekedését tette le­hetővé. 1968-ban például az árak viszonylag széles köreinél — fő­leg, amelyeket kisebb keresetűek vásárolnak — igen jelentős, egyes cikkeknél 10-30 százalékos áremel­kedés következett be ... Az üzemi munkások gyakran felvetik, hogy a bérek alakulása nincs arányban az árak emelkedésével. Főleg a ki­sebb keresetű dolgozók panaszol­ják, hogy az elmúlt két-három év­ben életszínvonaluk nem emelke­dett kielégítően, a nagyobb létszá­mú családok helyzete pedig külö­nösen nehéz”. AZ IGAZSÁG AZ, hogy a jöve­delem egyáltalán nem emelkedett, csak a legfontosabb közszükségle­ti cikkek drágultak elviselhetetle­nül. Ami a legjellemzőbb, éppen a legszegényebbek, tehát a proletá­rok élete nehezült meg, bár fennen hirdetik, hogy a kommunisták ép­pen ő értük tesznek a legtöbbet. A pénzügyminiszter beszéde en­nek az ellenkezőjét bizonyítja. A kommunista közös piac (KG ST) pénzrendszerének abszolút ér­téktelenségére vall a pénzügymi­niszter beszédének ez a része: „Szükség van arra, hogy a szo­cialista országok pénzrendszere minőségi változáson menjen át. Ügy vélem, az is szükséges, hogy e valutáris rendszer megfelelő kapcsolatban álljon a tőkés mone­táris rendszerrel; hogy a szocialis­ta országok közös valutája ne csak bármely KGST-ország valutá­jára legyen átváltható, hanem fo­kozatosan konvertálható legyen aranyra, illetve más valutákra”. Más szavakkal ez azt jelenti, hogy forintért, de még rubelért sem lehet aranyat, vagy éppenség­gel dollárt venni, mert pénzük egy fabatkát nem ér a nyugati nemzet­közi pénzpiacokon. EZ IS RÁFIZETETT . . Hogy mire? A féltékenységre. Pedig nem is volt joga féltékeny - kedni, mert a felesége különvált tőle. Azaz, őt küldte el a közős la­kásból. Egy idő után Garry fogta magát és felkereste a nejét. Kul­csa volt, de a nej nem tartózkodott a hajdani közös boldogságuk fész­kében. Garry körülnézett és egy­szerre csak egy csomó férfiruhát fedezett fel a szekrényben. Irtó fél­tékenység gyűlt ki benne, neki esett a ruháknak és nagy szorga­lommal valamennyit apró darabok­ra szaggatta szét. Azután haza­ment. Nemsokára idézést kapott a bírósághoz. Ott kiderült, hogy a nej már elköltözött onnan és egy egészen ártatlan férfi költözött a lakásba, aki, mikor munkája után hazatért, megdöbbenve fedezte fel, hogy nem igen tudja többé viselni a ruháit. A bíró felmentette Garryt a betörés vádja alól, miután a le­meztelenített új bérlő megértőén mondta, hogy bizonyára ő is ezt tette volna. Garry kifizette a ruhák árát és azóta — nem keresi fel különélő feleségét. ___________________________________________________________________________________________________________________________________■______.______________________________________________________________ Magyarországról Harc az olaj körül HALLÓ, ITT LONDON! Az olaj még mindig a modern technikai korszak egyetlen komoly energiája és még sokáig az is ma­rad. Mivel a fogyasztása ugrás­szerűen növekszik, a világ ismert olajkészletei egyre csökkennek. Érthető tehát, hogy az olaj körül állandóan folyik a harc a nagy olaj­­vállalatok és az egyes országok kö­zött. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK energiaszükségletének kereken 75 százalékát szolgáltatja az olaj. Ez­zel szemben 1957 óta az új olajku­tak száma 40 százalékkal csökkent. A becslések szerint 15 év múlva az olajszükséglet 87 százalékát olyan kutakból kell majd nyerni, amelye­ket eddig még nem tártak fel. Sze­rencsére Alaszka északi részén, a Northern Slope-on a Humble Oil Co. olyan szédületesen gazdag olaj­területre bukkant az örök hó alatt, amelynek tartalmát 20 billió bar­relre becsülik. AZ AMERIKAI OLAJKUTATÁST két intézkedés löki előre. Az egyik az u.n. „kimerülési engedmény”, a másik az importnak kvóta útján történő korlátozása. A „kimerülési engedmény” alap­ján az olajtársaságok a kutjaik adó­zó hasznából 2714%-ot levonhat­nak, amíg csak a kút ki nem me­rül. Az engedmény célja az, hogy az olajvállalatokat a kárbaveszett fúrásaik, kutatásaik óriási költsé­geiért kárpótolja és így azok igye­kezzenek újabb és újabb forrásokat feltárni. A kvóta-rendszer az ame­rikai nyersolajtermelés 21 százalé­kára korlátozza az importálható olaj mennyiségét. Ez lehetővé te­szi, hogy a hazai árakat magasan tarthassák, ami a kárpótlás másik eszköze. MINDKÉT KÁRPÓTLÁS ELLEN nagy támadás indult meg a Kong­resszusban. A kimerülési enged­mény ellen azé#, mert ez állítólag sérti az egyenlő adóztatás elvét. Az import-kvóta ellen pedig azért, mert annak eltörlésével az ameri­kai gazolin ára jelentősen csökken­ne. Az arab olaj gallonja ugyanis 4 cent, míg a hazai olajé 7 cent. A harc vége valamilyen kompromisz­­szum lesz, mert egyrészt az olaj­kutatásnak valóban szüksége van kárpótlásra, másrészt, mert félő, hogy a külföldi, főleg az arab olaj­import háború esetén lehetetlenné válik. AZ ÜJ ALASZKAI ÓRIÁSI olaj­­területekről, hatalmas, több billió-A történelem, amely nyomon követi őket, rendesen csak dicsér vagy elítél, de nem keresi — a miértet. Sok, sőt a legtöbb „nagy ember­nek” volt valami betegsége, ami erősen befolyásolta az életüket. Néha a rossz, néha a jó felé. LINCOLN ÁBRAHÁMOT példá­ul a nagyság felé terelte egy meg­lehetősen ritka mirigy-betegség, a „Marfan szindrom”. Ez különle­ges, mélyen árkolt arcvonásokban és szokatlanul nagy kezekben és lábakban jelentkezik. De vannak lelki hatásai is. Kedvezőtlen hatá­sa a gyakori „fekete lehangoltság­­ban”, kedvező hatása szokatlanul élénk agytevékenységben nyilat­kozik. meg. Lincolnnál mindkettő tipikus volt. Napoleon a meglehetősen ro­­mantikátlan, de kellemetlenül fáj­dalmas aranyértől szenvedett. Ál­lítólag a Waterlooi ütközetet is az­ért vesztette el, mert emiatt nem tudott lóra ülni és erről a maga­sabb nézőpontról irányítani a har­cot. A NAGY ÍRÓK ÉS KÖLTŐK is tele voltak betegségekkel. Somer­set Maugham dadogott és ez^tette keserűen cinikussá. Mé2 fiú korá­ba kerülő csővezetékeken szállít­ják majd az olajat és a cseppfolyó­sított természetes gázt délre. De a legérdekesebb terv az, hogy a nyáron jégtörő tankhajót próbálnak ki, amely a nyersolajat az Északi Sarkkör magasságában, Kanada Északnyugati Átjáróján, tehát majd mindig befagyott vizeken keresztül igyekszik Amerika keleti partvidé­kére szállítani. Az út rövidébb, mintha Seattlebe szállítanák és emellett egy európai meghosszab­bítást is igér. ban azért imádkozott, hogy Isten szabadítsa meg a dadogástól. Ami­kor ez nem történt meg — ateista lett. Sinclair Lewis-nek bőrbeteg­sége volt, ami annyira elcsúfítot­ta az arcát, hogy nem mert idege­nekkel találkozni. Keats, Shelley, DA. WAGNER FERENC HÁROM TANULMÁNYA Dr. Wagner Ferenc tollából a közelmúltban 3 tanulmány jelent meg. A Studies for a New Central Europe legutóbbi száma hozza a „The Nationality Problem in Cze­choslovakia After World War II” című tanulmányát és „The Chan­ging Image of Tt. G. Masaryk bet­ween 1945 and 1968” címen írt kritikai szemléjét. A Survive An American Jour­nal of Civil Defense ezévi május­­júniusi száma feltűnő helyen közli Wagner Ferenc illusztrált cikkét Budapest ostromáról „Budapest Shelter — World War Ií” címen. A Survive ezen legutóbbi számának egyik érdekessége, hogy a cikk­írók között három magyar szárma­zású szaktudóst találunk. Teller Ede és Wigner Jenő is egy-egy cik­kel emelték a Survive első évfor­dulójának ütmem számát EZ A TERV KOMOLY VITÁT indított el Amerika és Kanada kö­zött. Kanada azt mondja, hogy az arktikus szigetvilág vizei az ö fel­ségjoga alá tartoznak, vagyis ha akarja, megakadályozhatja a hajó­zást. A USA viszont azt állítja, hogy csak a szokásos parti tenger­sáv kanadai, a többi nemzetközi viz. A vitát majd megelégedésre befejezik, mert ez mindkét ország közös érdeke. Az olaj tehát még mindig erős nemzetközi harcokat provokál. Az igazi baj azonban az lenne, ha idő előtt kifogyna és ezzel az emberi­ség modern energia nélkül marad­na. , (OECONOMUS) D. H. Lawrence-nek és sok más­nak tuberkulózisa volt, abban is haltak meg. Proust-nak súlyos asztmája volt, ami egész életét tönkre tette és remete életre kény­­szer^tette. Beethoven süketségét vérbaj okozta. Oscar Wilde is ebben szen­vedett, amit az alkoholizmus csak súlyosabbá tett. AZ EPILEPSZIA nagyon gyako­ri a „nagy embereknél”. A régi hel­lének az „istenek őrültségének” nevezték. Ebben szenvedett Nagy Sándor, Julius Caesar, sőt állító­lag Mohamed is. Jézus Krisztusról a Szentírás egy helyen megjegyzi, hogy ,,mint­ha nagy cseppekben vért izzadna”. Egy francia orvos hematidrosis­­nak, ritka betegségnek véli ezt, amely rendszerint a gyógyíthatat­lan fázisú tüdöbajosoknál fordul elő. Természetesen, ezekben az utó­lagos diagnózisokban sokszor több a feltűnést keresés, mint a tudo­mányos érték. De mindenesetre ér­dekesek és valószínű, hogy leg­alább bizonyos mértékben igazak is. Az ember csak nehezen küszö­bölheti ki testi bajainak hatását Aslki és szellemi viláaára. Egy nyugatnémet TV részére egyik „tipikus” angol kisváros éle­tét vették filmre június végén. A német tévések Newarkba látogat­tak el. A felvételek sikerültek, de a végén a TV-kamerát — cca 2500 dollár értéket képvisel — ellop­ták az autójukból. így e z t a tipi­kus kisvárosi jelenséget már nem tudták felvenni. Vincze Pál, a részben London­ban, részben a francia Riviérán élő világhírű szobrászművész a rit­ka szép idei nyarat — Londonban tölti. Egyik legújabb független ál­lam pénzérmeit tervezi. Újságírók megkérdezték tőle, honnan tudja, hogy melyik állam készül pénzt verni? Hogyan szerzi a kapcsolata­it? A magyar szobrász ezt mon­dotta: „Fogalmam sincsen róluk.. de ö k tudják, hogy én hol dolgo­zom __” Nagy divatba jött Angliában a szamaragoiás. Főleg gyerekek kö­zött. Egy jobb csacsi 70-80 dollár­nak megfelelő fontba kerül és júli­us első vasárnapján megrendezték az első szamárversenyt is. Egy hosszúfülünek sem esett baja ... Július 4-én, az amerikai nemzeti ünnepen Londonban tartózkodott többtucat amerikai város polgár­­mestere. Éppen egy nemzetközi városigazgatási kongresszuson vet­tek részt. A Tennessee várost kép­viselő polgármester felfedezte, hogy Londonban hajh, van szá-Kína-orosz háborús vicc Kitör az orosz-kínai háború. Az oroszok az első nap elfognak 2 millió kínait, harmadnap 14 milli­ót, hetednap az elfogottak száma meghaladja a 250 milliót. A nyolcadik napon Mao Tze­­tung a következő táviratot küldi Moszkvába: — Megadjátok magatokat a ha­difoglyaitoknak, vagy elfogassak •yjftlfítak; mAh i.QQ Hlíllíót? mos utca és egyik sarkán egy „Tennessee” nevű étterem is ... Július 4.-én kollégáival megszállta a vendéglőt és akkora bankettet rendeztek, hogy a végén a föpin­­cér csak ezt mondotta hamisítat­lan londoni udvariassággal: „Ura­im, remélem, legközelebb a „Te­xas” éttermet fogják meglátogatni, A tennessee-i stilust most már is­merjük ...” 250.000 fiatal vett részt a júli­us elején, a londoni Hyde Parkban rendezett pop-hangversenyen. A rendezők a költségek csökkentése céljából többszáz óriási zsákot osz­tottak szét a tömegben azzal, hogy aki a hangverseny végén degeszre tömött zsákkal jelentkezik, az 1 fontot kap jutalmul. Persze a zsák­ba csak a negyedmilliós kócos tö­meg által elhajígált szemetet gyüjt­­hették be a vállalkozók. Az ötlet sikerrel járt és potom 2-300 font­ból megúszták a terep feltisztítá­sát, ami különben ezrekbe került volna. A 72 esztendős Bossányi Ervin festőművész kiállítása a hasonló eseményekben mindig gazdag lon­doni szezon egyik fő attrakciója. Ha valaki egyszer elkerül Angliá­ba, az ősi Canterbury katedrális­­ban megtekintheti a székesegyház egyik hatalmas üvegablakát, amit Bossányi festett. Egy útépítkezésnél, bontás köz­ben 25 értékes képet találtak a munkások. Kiderült, hogy a nem­rég ellopott gyűjteményről van szó, melynek megtalálója 30.000 fontra tarthatott volna igényt. Mi­után a munkások csak rátaláltak, de nem találták „meg”, most csu­pán néhányezer font jutalmat kap­nak. Az egyik londoni lapban ez­zel kapcsolatban karikatúra jelent meg. Ószerest ábrázol, aki csacsi­fogatával egy bontás mellett halad és a kép aláírása: „Csontot, ron­gyot, mindenféle használt Picassót veszek”. < nemeskei) Nagy emberek nagy betegségei i /

Next

/
Thumbnails
Contents