St. Louis és Vidéke, 1969 (57. évfolyam, 1-19. szám)

1969-04-19 / 8. szám

Ihirek a NAGYVILÁGBÓL I iJOTg-T.,,,.iTOOT'iar,,iilll|.,n.rr.ir.r,n -nr- mil III n.Tfin Iin- ■■■M II II I mmmfmmmmm. i i 1 "BB T 9 g !!. . - • • ....... — — . WASHINGTON D. C. — A kor­mányhoz közelálló személyek azt jósolják, hogy decemberre meglesz a kitárgyalt vietnámi „béke”. A • titkos tárgyalások javában folynak ! és állítólag — Nixon hangulatából ] ítélve — bizonyos sikerrel. A prob­léma az, hogy az Északvietnámiak is vonuljanak vissza, nemcsak Dél­ről, hanem a kambodzsai és lao­­'szi szentélyeikből is. De még így is fennáll az az igen nagy veszély hogy északi katonák, akik már évek óta délen harcolnak, tízezré­vel maradnak ott és átvedlenek délvietnámi civilekké. A cél termé­szetesen a forradalom továbbfoly­tatása lenne akár fegyveresen, akár , politikai síkon. Hogy Thieu elnök belement a Viet Cong politikai pártként való elfogadásába és hogy hajlandó titokban tárgyalni velük, az erős amerikai nyomásnak kö­szönhető. Bár, állítólag van ben­ne egy bizonyosfokú önbizalom is, mert úgy érzi, hogy politikai-síkon egyre erősödik. A hadsereg-veze­tők azonban nyugtalankodnak, mert még alig felszerelt és gyen­gén kiképzett csapatokkal kellene feltartóztatniuk az északiakat, ha az amerikaiak kivonulnának. Erre pedig valószínűleg még ebben az évben sor kerül, ha nem is az egész haderőt, de 100-200 ezer fő­nyi csapatot akar Nixon elnök visszavonni, hogy az 1970-es kong­resszusi választásokra megnyerje a nép hangulatát. A legérdekesebb az, hogy Hanoi is küzd már a né­pi elégedetlenséggel éspedig — a bombázások megszűnte óta. Addig érezték a háborút és szolidárisok voltak a kormánnyal, ma már azonban ráérnek gondolkodni is és a gondolataik meglehetősen söté­tek az örökös háború miatt. Élel­miszerben is egyre rosszabbul áll­nak. A Szovjet és Kína március­ban rekordmennyiségű — 100 ezer tonnányi — rizst, búzát és szójaba­bot. küldött Haiphongba, de ennek nagy része a Ho Chi Minh csapá­son leszivárgott a harcoló csapa­tokhoz. És ez az, ami a civillakos­ságot halálra izgatja. — Mindent egybevetve: Nixon határozott ál­lásfoglalása az, hogy mihelyt csak teheti, egyoldalúan is megkezdi a kivonulást, bár azt reméli, hogy Hanoi is hasonlóképpen fog csele­kedni. Mint már annyiszor, most is leszögezzük, hogy ez tisztán és kizárólag Moszkvától függ. Ha ez beszünteti Hanoinak a hadianyag- és élelmiszer-szállítást, Ho kényte­len lesz befejezni a háborút. Moszkva hajlandósága erre állító­lag megvan. De valóban megvan-e? ★ BERKELEY, Calif. — A diáklá­zongások, amelyeket egy kis cso­port néger és fehér anarchista tart életben, máris kezdi megterem­ni „gyümölcseit”. A komoly pro­fesszorok menekülnek a campu­­sokról. Berkeley híres volt kiváló tanárairól, emellett a legnagyobb fizetést is itt élvezték azok a USA egyetemei között. Most már va­dászni kell professzorokra és azok is másodosztályúak, s politikailag az anarchisták oldalán állnak. Ugyanez történik a Washington Egyetemen és más nagy főiskolá­kon is. A kormány addig tétová­zik, amíg az amerikai felsőoktatás is lezüllik, mint a középiskolai ok­tatás nagy része. — Itt említjük meg, hogy a már többször megéne­kelt japánszármazású Hayakawa professzor, a San Francisco Egye­tem keménykezű rendcsinálója sem akar sokáig ott maradni, ha­nem — politikai pozícióra pályá­zik. Nem tűdják még, hogy szená­tornak akar-e fellépni, vagy eset­leg Ronald Reagan kormányzó he­lyére pályázik, de igen kedvező esélyei vannak, lm nem is Reagan­­nel szemben, de bárki más ellen. ★ HONG KONG —A 9. kínai nép­­kongresszus zárt üléseken tárgyal, s eddig még nem sok szivárgott ki az ülésekről. Először is tényként lehet elfogadni, hogy Mao az új pártalkotmányba iktattatta hű se­gédjének, Lin Piao marsallnak a trónöröklési jogát. Hogy ezt meny­nyire lehet majd érvényesíteni, ha Mao eltűnik a színről, az más kér­dés. A másik tény, ami előttünk áll: a régi kommunista párt eltűnt. A kulturális forradalom végzett vele. így a kongresszuról a régi Központi Bizottság tagjainak két­harmada — hiányzott. Eltűntek a süllyesztőben. Helyüket elsősor­ban a Mao által kiválogatott hívők, tudósok, gazdasági tervezők és fő­leg a katonaság vezetői töltötték be. Különösen ez utóbbiak jelenlé­te feltűnő. A hadsereg sohasem tá­mogatta a kulturális forradalmat és ezzel mentette meg Kínát a tel­jes összeomlástól. Ezért a szavuk erősebb lesz, ami konzervatívabb politikát Ígér. Mao személyileg megmaradt első számú vörös is­tennek, de az „örök forradalma” megszűnt. De a katonaság túlsú­lya a szibériai kérdésben is óriási jelentőségű. A katonák általában elsősorban kínai hazafiak, csak azután kommunisták. És így a szovjet-Szibériára vetett tekinte­tük igen baljós terveket tartalmaz. A katonaság veszi át a belső rend és gazdasági élet helyreállításának munkáját is. A civil-élet katonai parancsnokságok alá kerül. Ezek gondoskodnak a gyárak megindí­tásáról és a mezőgazdaság na­gyobb termelékenységéről is. A volt Vörös Gárdistákat a mezőgaz­dasági kommunákba száműzték és a katonaság lesz a hajcsáruk. A mérsékelt irányzat Csu En-láj sze­repét is előtérbe tolja. Ez az egyet­len vezér, aki átvészelte a kulturá­lis forradalmat. Igen nagy egyé­niségnek tartják. Feladata az lesz, hogy megszüntesse Kína elszigete­lődését és elsősorban a külkeres­kedelmet fokozza. Halálos szük­ségük van gépekre, műtrágyára és technológiai tudásra. Ezért udva­rolnak a németeknek, s újabban a japánoknak is. — Akármit adnak is közzé majd a pártkongresszus befejezésével, tény az, hogy Kíná­nak mérsékelt irányban kell ha­ladnia, mert a katonaság ezt kö­veteli. ★ WASHINGTON D. C. — John­son volt elnök azt a tanácsot ad­ta Nixonnak, hogy ha jót akar, szabaduljon meg a „Kennedy-em­­berektől”. Ö abban tévedett na­gyot, hogy megtartotta őket és azok belülről szabotálták meg. Ugyanakkor a Pentagonban máris megkezdődött a tisztogatás. McNa­mara gyodagyerekeit egymás után küldik el, s részben katonákkal, részben megfontolt civilekkel he­lyettesítik őket. Éppen ideje! ★ WASHINGTON D. C. — Az ABM-vita során felmerült a kér­dés, hogy el tudják-e pusztítani a már kilőtt hidrogénbombákat, ha netán tévedés történnék? Az igaz­ság az, hogy — tudnák, de a je­lenleg szolgálatba állított rakéták nincsenek ilyen szerkezettel fel­szerelve. Ellenben a legújabb, igen „intelligens” Minuteman 3 raké­tákon, amelyeknek gyártása már megkezdődött, lesz egy elektroni­kus szerkezet, amely földi parancs­ra „leszereli” a hidrogén-töltetet, vagy elpusztítja az egész rakétát. Ez nem csupán tévedés esetén fon­tos, hanem azért is, mert így né­hány fellőtt rakéta elpusztításá­val „figyelmeztetni” lehet az el­lenséget, hogy a többi már „iga­zi” lesz. — Itt említjük meg, hogy az ABM költségeit jelentősen csökkenthetik azzal az új tervvel, hogy a Minuteman 1. rakétákat, amelyeket 1975-ig fokozatosan az új 3-as modellel cserélnek ki, egé­szen csekély költséggel módosíta­nák az elhárítás céljaira. Ezzel jó néhány billiót takarítanának meg. ★ MINNEAPOLIS — Hír szerint Hubert Humphrey volt elnök el-HatárostA fW mindenképpen in­dul szénátöri választó­buu, amneor McCarthy galambve­­zér mandátuma lejár. Akkor is, ha McCarthy indulni akar. A közvé­­lemánykutatás szerint Hubert igen nagy többséggel vezet McCarthy előtt ★ MOSZKVA — A Szovjet azért nem küldte Koszigint és Brezsnye­­vet Eisenhower tábornok temeté­sére, mert attól félt, hogy ez eset­ben az összes csatlósállamok ve­zetői is odatódultak volna és Titő, Svoboda, valamint Ceausescu a washingtoni jelenlétüket esetleg Nixonnal való tárgyalásokra hasz­nálták volna fel. De az oroszok Ni­xon iránt még nyájasabbak, mint valaha. Kína újjászervezését, ami küszöbön áll, veszélyesebbnek tartják, mint Mao „örök forradal­mát", mert a katonaság szerepe Sárvár ősrégi település. Már az ősember kedvező életfeltételeket talált itt. Jelentős hely a rómaiak idején a Szombathelyt (Savariát) Győrrel (Arabonával) összekötő hadi- és kereskedelmi út mentén. A honfoglaló magyarság egyik el­ső várát itt emeli, 1328-ban váro­si kiváltságokat kap, de 1886-ban újból községgé degradálják, hogy kevesebb legyen az adója a föl­desúrnak, aki nem más, mint a ba­jor királyi család mindenkori feje. Tavaly ősszel újból városi rang­ra emelték, de csak mostanában végeztek az ezzel járó teendőkkel. A várat restaurálták. Két szobá­ban itt kapott helyet a Nádasdy Ferenc Múzeum, amely a törökve­­rö „fekete bég” győzelmes csatái­nak emléktárgyait őrzi, de néhány művészi festmény is található ben­ne. De nemcsak a harcok viharai­ról tanúskodnak a muzeális tár­gyak és az öles falak. Otthont ta­láltak itt a fegyvernyugvások nap­jaiban a múzsák is. égyre lobban WdomborodU?* Való­színű, hogy a vietnámi kérdésben máris van ígéret a Kreml részéről, de az biztos, hogy mind ebben, mind a középkeleti kérdés megol­dásában Dobrinyin olyan serényen fáradozik, hogy ma már úgyszól­ván többet tartózkodik a State Departmentben, mint a saját kö­vetségén. ★ HONG KONG — Még egy na­gyon pikáns hír: Kínában a szov­jet rádióadások hallgatását halál­lal, vagy nagyon súlyos börtönnel büntetik ezzel szemben a Voice of America kínai nyelvű adásait csak „nem szabad” hallgatni. A bünte­tés maximálisan „újra-nevelés”, de halálról, vagy kényszermunkáról már szó sincs. Ha más nem, ez mutatja, hogy Kínának közeledési szándékai vannak! (FIGYELŐ) Nádasdy Tamás nádor udvará­ban szívesen látott vendég Tinó­di Lantos Sebestyén, a harcok kró­nikása, aki Sárvártól Egerig, Kas­sáig járja az országot. Lantja buz­dít és bátorít, erőt és reményt ad a népnek a küzdelemre. Ugyan­csak megbecsült vendég Erdős! Sylvester János is, akinek nyom­dát, festéket, papírost ad a nádor. Itt lát napvilágot 1539-ben a „Grammatica Ungaro-Latina” és 1541-ben az elfő magyarnyelvű nyomtatott biblia, az „Új Testa­mentum”, amelyet az író-nyom­dász fordított magyarra. Járt itt Dévai Bíró Mátyás, Ahády Bene­dek és sok más „észbeli” magyar kiválóság. Az egykori várkápolna ma a tanu­lók klubhelyisége, ami sok bosz­­szúságof. okoz. A lakosság szerint templomból még sem kellene klu­bot csinálni. De jönnek még más és jobb idők is Sárvárra. Ebben a reményben köszöntjük mi, emig­ránsok is az újból városi rangra emelt Sárvárt. SÁRVÁR ÚJRA VÁROS LETT! Krúdy Gyula a nagy író még az első világháború idején írta az alább közölt két tárcát, amelyekben elbúcsúzott és bennünket is elbúcsúztatott a kánaáni Magyar­­országtól, elődeink boldog életének színhelyétől. Mind a két írás remekmű. Angyalos bankó Ebből a képeskönyvből, amely a háború előtti régi • Magyarországot írja le, mint az egykori hírlapíró a Kis Tükörbe, nem maradhat ki a bankó, amelynek olyan jelentősége volt, mint akár a szerelemnek vagy ;az egészségnek. „Krajcárból lesz a forint”, szólt a régi közmondás ' és valóban éltek nevezetes emberek a régi Magyar­­, országon, akik takarékosságuk, mindenről való le­mondásuk, aszkéta életmódjuk révén végül meggaz­­' dagodtak. A harisnyák, a kebelben viselt zsacjskók, ;az egész életen át szolgáló,'rongyos börbugyéllári­■ sok a megmondhatói, hogy milyen hangyatürelemmel • hordták össze a dolgos kezek az első százast, majd az ezrest; mely emberi testből való test volt a hosszú . életen át melengetett, szalmazsákba varrt, szekrény ! titkos fiókjába, máskor föld alá ásott bankó! A régi bankó valóban részese volt az emberi élet­nek, a százasok, ezresek papírosaiért annyit szolgál­■ tak az emberek, mint Jákob Rebekáért. A megfeszí­­' tett munkának, a virrasztóit éjszakának, a fukarság­nak és az önkéntes nélkülözésnek várva várt' gyü­­.mölcse volt a régi ötven forintoson az arató pár, a ! száz forintos puhók asszonyfeje, az ezerforintos ban­­; kó halovány narancsszíne és kéttenyérnyi terjedelme. De még az ötös elnyújtott lábbal üldögélő, kalászos párkái is jelentékeny jutalmat jelentenek, míg az egy­forintos, kékesszürke papiros már elegendő volt ah­hoz, hogy az ember egy napra biztosítsa az élelme­■ zését. Szinte megcsalva érezte magát a régi magyar, • midőn jó forintosai helyett Wekerle kivereti Kör­möcbányán az ezüstkoronákat. Ügy vélte, hogy a ' pénzegység kisebbedésével szegényedik Magyaror­­. szág, új milliomosok, új gazdagemberek lettek, amint . a pengő helyett koronákban kezdtünk beszélni. Eleio­­; te azonban az élet olcsóbbodását jelentette a koro­­; na-rendszer. Bizonyos nyugati gazdagság volt érez­­; hető az országban. A forint idején arra voltunk büsz­■ kék, hogy a pénzünk csaknem kétszer többet ér, mint • a francia pénz. Mig a koronák megérkezésével a ré­gi gazdag emberek váltig azt akarták elhitetni, hogy • a korona megközelíti a régi forint értékét. Csak a muzsikus cigányok, koldusok és egyéb vagabundok . érezték magukat kijátszva Wekerle koronáival. ★ Milyen előkelőség volt egy régi százas! Emléke úgy suhan tova mai pénzes pénztelensé­günkben, mint egy előkelő, dús, nemes lovagnak az árnyképe, aki az embereket uraságra, gavallérságra tanította. A százas már a grand seigneurök osztá­lyához tartozott, felváltása, elköltése, esetleges el* tékozlása nem történt minden lelkiismeretfurdalás nélkül. A szegény ember kezében vagyonka, amelyen tehenet, házat, sorsboldogságot lehet vásárolni. Vi­gyáztak is rá az emberek. Rongyos százforintos ban­kóval nem igen lehetett találkozni, mint manapság méltatlan, foszladozó, meg nem becsült unokával, le­­vasalatlan százkoronással. A százast már a bugyel­­láris felső rekeszében őrizte mindenki és inkább le­mondott apró és nagy élvezetről a tulajdonos, ha százasa felváltásába került volna. Százforinttal zse­bében Pestre, Bécsbe, fürdőhelyre utazott az élnivá­­gyó gavallér. Gondtalan heteket lehetett rajta vásá­rolni, kiélvezni a vakáció napjait, regényeket lehetett szőni. Esetleg megházasodní is lehetett százforintra. Grófnők és kokottok bepárfömözték és csak a vado­natújat kedvelték belőle. A férjember zsebében szi­varszaga volt. De meg lehetett ismerni a faluról vá­rosba került bankót is. . Ha egyszer elindulnának a régi bankók (ha el nem égették őket) és meglátogatnák Magyarországot, mily furcsa tapasztalatokat gyüjtenének. Elmennének a régi bugyellárisokba, harisnyákba, kezekbe, ahol oly jól érezték magukat, mint fecske a fészkében: veréb­tojásokat találnának a régi kedves helyeken. A régi birtokosok, akik egykor a bankók tulajdonában emelt fővel, gondtalan szívvel és repedő kedvvel élték éle­tüket, házra, földbirtokra alkudoztak, nem féltek a holnap bizonytalanságától, még a betegségtől sem, manapság oly ijedt, bizonytalan és takarékosság nél­küli emberek, mintha egy gonosz varázsló elbűvölte volna őket. Többé senki sem vasalja ki szeretettel a bankókat, mert nem érdemes e futó vendégekkel bí­belődni. Nem őrzik már harisnyákban, fehérnemű kö­zött a színes papirosokat ahonnan alkalomadtán oly meggondoltan vétettek elő, mint az ereklye; gyakran ékekig hevertek elbújtatva fiókokban és ünnepnapon­­kint megolvastattak, a számjegyeik feljegyeztettek, gyűrődéseik kisimítattak és oly nehezen válnak meg a házból, mint az élet legdrágább java. A fukar töb­bé nem rendezgeti őket magányos éjjeleken, midőn attól remeg, hogy ásni kezdik a ház falát. Az uzso­rás liszteszsákját ölelgeti. Céda leány lett az új bankó. Ma itt, holnap ott ver tanyát, sehol sem tartogatják szívesen és eltá­vozása még csak annyi gondot sem okoz, mint egy futó kaland. Jön és megy, mint a bolygó zsidó. Ván­dorlásában elrongyolódik, szemétté foszlik, elmor­zsolódik a mohón kapkodó emberi kezek között. A háború szennye, vére, gonoszsága van ragadva min­den egyes darabhoz, mint a bűnjel a gyilkosok ruhá­zatán. Ő itthon ölt, mint a baeilus nagy tömegével. Elválásunk tőle nem lesz fájdalmas, hanem megköny­­nyebbítc^ Menjenek el a háború bankói, hogy soha többé ne lássuk őket. Magyar hasak Az étkezés kultusza nem egyszer felülmúlj^, a nő és a szerelem jelentőségét: csak fiatal hátgerincnek való a nők körül való forgolódás, mig a nemzet tör­zsei, a férfiak, elszélesednek, mint a tölgyfák és a csontrendszer és test alkata leginkább üldögéléghez idomul, mint a régi magyarok csontvázán ez ponto­san észlelhető. Ama tekintélyes, hosszú szárnyas-ka­bát, amelyet Magyarországon a megállapodott férfi­ak közönségesen viselnek, (amelyet Ferenc József­­kabátnak is neveznek, míg ha magyaros cifrák dí­szítik: hívjak Deáknak vagy kántor-kabátnak), a sza­bóknak előrelátó találmánya a növekvő emésztési helyek és részek befödésére. Nem is lehet egy fecs­­kefarkos, urfi-kabátos úriemberből alispán. Has nél­kül akár világra se jött volna a közéleti magyar. A keszegemberek még nőknek sem tetszenek. Szép, kövér emberekre várnak a stallumok és gazdag öz­vegyek. Ki hitt volna a sovány bírónak, kecsege pap­nak, agárhátú fiskálisnak? A férfiak hizottsága már karakterbeli szükségesség volt. Csak a soványokat akasztották fel. Rendes emberről külön vett mérté­ket az asztalos, amikor kiterítették. Ez a heptikás írói nemzedék, a bánatos tintanya­­lók és az Otthon-körbeli gavallérok honnan is tud­nák, hogy Magyarországon hasat illik ereszteni még a költőnek is? Petőfi, ha életben marad, bizonyosan olyan széles derekú ember lett volna, mint Arany vagy Vörösmarty. Amint a jó alispánnak testi ter­jedelmével be kellett tölteni vala a széket, a koszo­rús költőhöz illett némi férfias korpuíencia. Hiába erőlködik vala Virág Benedek vagy Tompa Mihály a nemzetbeli osztatlan népszerűségre. Aki fogyó hold­szerű arcképüket látta, bizony kiábrándult a versek Írójából. Csak a vagabundok halnak meg soványan Magyarországon, a mihasznák, a betegek, az elvete­mült lumpok. Nem is volt hitele egy hasatlan em­bernek. Hogyan lehetne tisztességes, megbízható, szavahihető férfi, aki egy országban sovány marad. Milyen szép hasak voltak! A főtisztelendö klérus körében a kerek, eípóh^sak voltak feltalálhatok, míg a bíráknak, ügyvédeknek, hatósági embereknek hegyes hasuk volt, mind a dár­da, amellyel megdöfték az igazságot vagy a gonosz­tevőt. Mint a tömlők lógtak a mamelukok basái, míg a szélsöbaloídalon olyan kemény dombok emelked­tek, amelyek a régi világban verekedésnél is hasz­nosak voltak; a hassal való lökdösést ismerték a per­­zekutorok, mikor a rab vallatása folyt. Milyen szép hasakat neveltek a házasemberek! Hogy elgömbö­­lyödtek az arcok és a fejek, midőn a férfiú megfe­lelő hivatalhoz jutott! Mily megható volt a testi pi­henés és nyugalom végig a hosszú életen, mintha senki sem lett volna beteg Magyarországon. Min­denkinek meg volt az ennivalója, bora és kényelmes ágya. A regények boldogtalan szerelmeseiről a mé­hes ebédütáni döngicsélésében vagy a divatlapokkal, Vasárnapi Újság-beli képekkel teleragasztott kama­rában egy megsárgult újság tárcarovatából értesült a jóravaló ember; a lugasban savanyu viz meg kerti bor hült, amig a gazda fejcsóválva forgatta az ujítő költők bolondos füzeteit. A régi magyarországbeli élet nem a változatosság­ra, hanem a jóságos hosszadalmasságra volt beren­dezve. A gondtól senkinek sem hullott ki a haja, mert a gondon könnyen lehetett segíteni. Teli gyomorral senki nem ment a folyónak, ebédután szundikált az ember, nem gondolt az öngyilkosságra. A kerekre hízott asszonyok egy hosszú életen át egyébre se gondoltak, mint arra, hogy mit főzzenek ebédre, — ez a gondolatvilág nem alkalmas a női léhaság és könnyelműség ébredezésére. A spájzok, Kamarák, konyhák, rendesen megfoltozott fehémemüek meg­nyugtatták a férfiakat az asszony hűségéről. Csak ott volt szemetes az udvar, ahol a nőknek gondolata messze csavargóit a háztól, mint éjjel a macska. Egy derék asszony nem is ügyelhetett egyébre, mint a háztartásra, — hisz annyi gondja, veszödsége volt szegénynek, hogy társaságba jutván, nem is tudott egyébről beszélni: — így hallotta, látta ezt már az anyjától, nagyanyjától. Az asszonyok összeültek és megtárgyalták a háztartási bajokat, eseményeket. Míg a férfiak nyugodtan szívták a pipáikat. Kinek jutna eszébe a féltékenység, amikor az asszony cse­­lédeiről panaszkodik. Á háború előtt mintha nem is lett volna szegény etnber Magyarországon. Minden kémény füstölt és harangszóra mindenütt ebédet tálaltak. Az volt a leg­szerencsétlenebb ember, akinek sehol sem terítettek. A testi megelégedettség érmetszöje, az elhibázott magyar politika egészségi szempontból is szükséges volt. Hiszen, ha politika sem lett volna, mindenkit megütött volna a guta a jóléttől. A nemzeti energia és a vér lecsapódott. A vérmes indulatok kitombolód­­tak. Senkinek sem rontotta el az étvágyát a politikai szenvedély. Tej jel-mézzel folyó Kánaán hova lettél? Vájjon következnek-e még századok Magyaror­szágon, amikor csendesen emészt a nemzet, erejét gyűjtögeti, hosszan pihen, lassan, meggondolva él, erős fiúkat nevel és szép lányokat hoznak a gólyák és mindenki jóllakik étellel, igével, csöndes politizá­lással? Úgy nézem, hogy a tunya, üldögélő, nagyokat evő magyar élet a történelem könyvébe kerül. A férfi­gerincek elszoktak a hosszú háború alatt a tölgyfás megállapodottságtól. Ruganyos, zenebonás, nyugta­lan életmód következik. A szép, kövét* embereknek befellegzett.

Next

/
Thumbnails
Contents