St. Louis és Vidéke, 1969 (57. évfolyam, 1-19. szám)
1969-04-19 / 8. szám
Ihirek a NAGYVILÁGBÓL I iJOTg-T.,,,.iTOOT'iar,,iilll|.,n.rr.ir.r,n -nr- mil III n.Tfin Iin- ■■■M II II I mmmfmmmmm. i i 1 "BB T 9 g !!. . - • • ....... — — . WASHINGTON D. C. — A kormányhoz közelálló személyek azt jósolják, hogy decemberre meglesz a kitárgyalt vietnámi „béke”. A • titkos tárgyalások javában folynak ! és állítólag — Nixon hangulatából ] ítélve — bizonyos sikerrel. A probléma az, hogy az Északvietnámiak is vonuljanak vissza, nemcsak Délről, hanem a kambodzsai és lao'szi szentélyeikből is. De még így is fennáll az az igen nagy veszély hogy északi katonák, akik már évek óta délen harcolnak, tízezrével maradnak ott és átvedlenek délvietnámi civilekké. A cél természetesen a forradalom továbbfolytatása lenne akár fegyveresen, akár , politikai síkon. Hogy Thieu elnök belement a Viet Cong politikai pártként való elfogadásába és hogy hajlandó titokban tárgyalni velük, az erős amerikai nyomásnak köszönhető. Bár, állítólag van benne egy bizonyosfokú önbizalom is, mert úgy érzi, hogy politikai-síkon egyre erősödik. A hadsereg-vezetők azonban nyugtalankodnak, mert még alig felszerelt és gyengén kiképzett csapatokkal kellene feltartóztatniuk az északiakat, ha az amerikaiak kivonulnának. Erre pedig valószínűleg még ebben az évben sor kerül, ha nem is az egész haderőt, de 100-200 ezer főnyi csapatot akar Nixon elnök visszavonni, hogy az 1970-es kongresszusi választásokra megnyerje a nép hangulatát. A legérdekesebb az, hogy Hanoi is küzd már a népi elégedetlenséggel éspedig — a bombázások megszűnte óta. Addig érezték a háborút és szolidárisok voltak a kormánnyal, ma már azonban ráérnek gondolkodni is és a gondolataik meglehetősen sötétek az örökös háború miatt. Élelmiszerben is egyre rosszabbul állnak. A Szovjet és Kína márciusban rekordmennyiségű — 100 ezer tonnányi — rizst, búzát és szójababot. küldött Haiphongba, de ennek nagy része a Ho Chi Minh csapáson leszivárgott a harcoló csapatokhoz. És ez az, ami a civillakosságot halálra izgatja. — Mindent egybevetve: Nixon határozott állásfoglalása az, hogy mihelyt csak teheti, egyoldalúan is megkezdi a kivonulást, bár azt reméli, hogy Hanoi is hasonlóképpen fog cselekedni. Mint már annyiszor, most is leszögezzük, hogy ez tisztán és kizárólag Moszkvától függ. Ha ez beszünteti Hanoinak a hadianyag- és élelmiszer-szállítást, Ho kénytelen lesz befejezni a háborút. Moszkva hajlandósága erre állítólag megvan. De valóban megvan-e? ★ BERKELEY, Calif. — A diáklázongások, amelyeket egy kis csoport néger és fehér anarchista tart életben, máris kezdi megteremni „gyümölcseit”. A komoly professzorok menekülnek a campusokról. Berkeley híres volt kiváló tanárairól, emellett a legnagyobb fizetést is itt élvezték azok a USA egyetemei között. Most már vadászni kell professzorokra és azok is másodosztályúak, s politikailag az anarchisták oldalán állnak. Ugyanez történik a Washington Egyetemen és más nagy főiskolákon is. A kormány addig tétovázik, amíg az amerikai felsőoktatás is lezüllik, mint a középiskolai oktatás nagy része. — Itt említjük meg, hogy a már többször megénekelt japánszármazású Hayakawa professzor, a San Francisco Egyetem keménykezű rendcsinálója sem akar sokáig ott maradni, hanem — politikai pozícióra pályázik. Nem tűdják még, hogy szenátornak akar-e fellépni, vagy esetleg Ronald Reagan kormányzó helyére pályázik, de igen kedvező esélyei vannak, lm nem is Reagannel szemben, de bárki más ellen. ★ HONG KONG —A 9. kínai népkongresszus zárt üléseken tárgyal, s eddig még nem sok szivárgott ki az ülésekről. Először is tényként lehet elfogadni, hogy Mao az új pártalkotmányba iktattatta hű segédjének, Lin Piao marsallnak a trónöröklési jogát. Hogy ezt menynyire lehet majd érvényesíteni, ha Mao eltűnik a színről, az más kérdés. A másik tény, ami előttünk áll: a régi kommunista párt eltűnt. A kulturális forradalom végzett vele. így a kongresszuról a régi Központi Bizottság tagjainak kétharmada — hiányzott. Eltűntek a süllyesztőben. Helyüket elsősorban a Mao által kiválogatott hívők, tudósok, gazdasági tervezők és főleg a katonaság vezetői töltötték be. Különösen ez utóbbiak jelenléte feltűnő. A hadsereg sohasem támogatta a kulturális forradalmat és ezzel mentette meg Kínát a teljes összeomlástól. Ezért a szavuk erősebb lesz, ami konzervatívabb politikát Ígér. Mao személyileg megmaradt első számú vörös istennek, de az „örök forradalma” megszűnt. De a katonaság túlsúlya a szibériai kérdésben is óriási jelentőségű. A katonák általában elsősorban kínai hazafiak, csak azután kommunisták. És így a szovjet-Szibériára vetett tekintetük igen baljós terveket tartalmaz. A katonaság veszi át a belső rend és gazdasági élet helyreállításának munkáját is. A civil-élet katonai parancsnokságok alá kerül. Ezek gondoskodnak a gyárak megindításáról és a mezőgazdaság nagyobb termelékenységéről is. A volt Vörös Gárdistákat a mezőgazdasági kommunákba száműzték és a katonaság lesz a hajcsáruk. A mérsékelt irányzat Csu En-láj szerepét is előtérbe tolja. Ez az egyetlen vezér, aki átvészelte a kulturális forradalmat. Igen nagy egyéniségnek tartják. Feladata az lesz, hogy megszüntesse Kína elszigetelődését és elsősorban a külkereskedelmet fokozza. Halálos szükségük van gépekre, műtrágyára és technológiai tudásra. Ezért udvarolnak a németeknek, s újabban a japánoknak is. — Akármit adnak is közzé majd a pártkongresszus befejezésével, tény az, hogy Kínának mérsékelt irányban kell haladnia, mert a katonaság ezt követeli. ★ WASHINGTON D. C. — Johnson volt elnök azt a tanácsot adta Nixonnak, hogy ha jót akar, szabaduljon meg a „Kennedy-emberektől”. Ö abban tévedett nagyot, hogy megtartotta őket és azok belülről szabotálták meg. Ugyanakkor a Pentagonban máris megkezdődött a tisztogatás. McNamara gyodagyerekeit egymás után küldik el, s részben katonákkal, részben megfontolt civilekkel helyettesítik őket. Éppen ideje! ★ WASHINGTON D. C. — Az ABM-vita során felmerült a kérdés, hogy el tudják-e pusztítani a már kilőtt hidrogénbombákat, ha netán tévedés történnék? Az igazság az, hogy — tudnák, de a jelenleg szolgálatba állított rakéták nincsenek ilyen szerkezettel felszerelve. Ellenben a legújabb, igen „intelligens” Minuteman 3 rakétákon, amelyeknek gyártása már megkezdődött, lesz egy elektronikus szerkezet, amely földi parancsra „leszereli” a hidrogén-töltetet, vagy elpusztítja az egész rakétát. Ez nem csupán tévedés esetén fontos, hanem azért is, mert így néhány fellőtt rakéta elpusztításával „figyelmeztetni” lehet az ellenséget, hogy a többi már „igazi” lesz. — Itt említjük meg, hogy az ABM költségeit jelentősen csökkenthetik azzal az új tervvel, hogy a Minuteman 1. rakétákat, amelyeket 1975-ig fokozatosan az új 3-as modellel cserélnek ki, egészen csekély költséggel módosítanák az elhárítás céljaira. Ezzel jó néhány billiót takarítanának meg. ★ MINNEAPOLIS — Hír szerint Hubert Humphrey volt elnök el-HatárostA fW mindenképpen indul szénátöri választóbuu, amneor McCarthy galambvezér mandátuma lejár. Akkor is, ha McCarthy indulni akar. A közvélemánykutatás szerint Hubert igen nagy többséggel vezet McCarthy előtt ★ MOSZKVA — A Szovjet azért nem küldte Koszigint és Brezsnyevet Eisenhower tábornok temetésére, mert attól félt, hogy ez esetben az összes csatlósállamok vezetői is odatódultak volna és Titő, Svoboda, valamint Ceausescu a washingtoni jelenlétüket esetleg Nixonnal való tárgyalásokra használták volna fel. De az oroszok Nixon iránt még nyájasabbak, mint valaha. Kína újjászervezését, ami küszöbön áll, veszélyesebbnek tartják, mint Mao „örök forradalmát", mert a katonaság szerepe Sárvár ősrégi település. Már az ősember kedvező életfeltételeket talált itt. Jelentős hely a rómaiak idején a Szombathelyt (Savariát) Győrrel (Arabonával) összekötő hadi- és kereskedelmi út mentén. A honfoglaló magyarság egyik első várát itt emeli, 1328-ban városi kiváltságokat kap, de 1886-ban újból községgé degradálják, hogy kevesebb legyen az adója a földesúrnak, aki nem más, mint a bajor királyi család mindenkori feje. Tavaly ősszel újból városi rangra emelték, de csak mostanában végeztek az ezzel járó teendőkkel. A várat restaurálták. Két szobában itt kapott helyet a Nádasdy Ferenc Múzeum, amely a törökverö „fekete bég” győzelmes csatáinak emléktárgyait őrzi, de néhány művészi festmény is található benne. De nemcsak a harcok viharairól tanúskodnak a muzeális tárgyak és az öles falak. Otthont találtak itt a fegyvernyugvások napjaiban a múzsák is. égyre lobban WdomborodU?* Valószínű, hogy a vietnámi kérdésben máris van ígéret a Kreml részéről, de az biztos, hogy mind ebben, mind a középkeleti kérdés megoldásában Dobrinyin olyan serényen fáradozik, hogy ma már úgyszólván többet tartózkodik a State Departmentben, mint a saját követségén. ★ HONG KONG — Még egy nagyon pikáns hír: Kínában a szovjet rádióadások hallgatását halállal, vagy nagyon súlyos börtönnel büntetik ezzel szemben a Voice of America kínai nyelvű adásait csak „nem szabad” hallgatni. A büntetés maximálisan „újra-nevelés”, de halálról, vagy kényszermunkáról már szó sincs. Ha más nem, ez mutatja, hogy Kínának közeledési szándékai vannak! (FIGYELŐ) Nádasdy Tamás nádor udvarában szívesen látott vendég Tinódi Lantos Sebestyén, a harcok krónikása, aki Sárvártól Egerig, Kassáig járja az országot. Lantja buzdít és bátorít, erőt és reményt ad a népnek a küzdelemre. Ugyancsak megbecsült vendég Erdős! Sylvester János is, akinek nyomdát, festéket, papírost ad a nádor. Itt lát napvilágot 1539-ben a „Grammatica Ungaro-Latina” és 1541-ben az elfő magyarnyelvű nyomtatott biblia, az „Új Testamentum”, amelyet az író-nyomdász fordított magyarra. Járt itt Dévai Bíró Mátyás, Ahády Benedek és sok más „észbeli” magyar kiválóság. Az egykori várkápolna ma a tanulók klubhelyisége, ami sok boszszúságof. okoz. A lakosság szerint templomból még sem kellene klubot csinálni. De jönnek még más és jobb idők is Sárvárra. Ebben a reményben köszöntjük mi, emigránsok is az újból városi rangra emelt Sárvárt. SÁRVÁR ÚJRA VÁROS LETT! Krúdy Gyula a nagy író még az első világháború idején írta az alább közölt két tárcát, amelyekben elbúcsúzott és bennünket is elbúcsúztatott a kánaáni Magyarországtól, elődeink boldog életének színhelyétől. Mind a két írás remekmű. Angyalos bankó Ebből a képeskönyvből, amely a háború előtti régi • Magyarországot írja le, mint az egykori hírlapíró a Kis Tükörbe, nem maradhat ki a bankó, amelynek olyan jelentősége volt, mint akár a szerelemnek vagy ;az egészségnek. „Krajcárból lesz a forint”, szólt a régi közmondás ' és valóban éltek nevezetes emberek a régi Magyar, országon, akik takarékosságuk, mindenről való lemondásuk, aszkéta életmódjuk révén végül meggaz' dagodtak. A harisnyák, a kebelben viselt zsacjskók, ;az egész életen át szolgáló,'rongyos börbugyéllári■ sok a megmondhatói, hogy milyen hangyatürelemmel • hordták össze a dolgos kezek az első százast, majd az ezrest; mely emberi testből való test volt a hosszú . életen át melengetett, szalmazsákba varrt, szekrény ! titkos fiókjába, máskor föld alá ásott bankó! A régi bankó valóban részese volt az emberi életnek, a százasok, ezresek papírosaiért annyit szolgál■ tak az emberek, mint Jákob Rebekáért. A megfeszí' tett munkának, a virrasztóit éjszakának, a fukarságnak és az önkéntes nélkülözésnek várva várt' gyü.mölcse volt a régi ötven forintoson az arató pár, a ! száz forintos puhók asszonyfeje, az ezerforintos ban; kó halovány narancsszíne és kéttenyérnyi terjedelme. De még az ötös elnyújtott lábbal üldögélő, kalászos párkái is jelentékeny jutalmat jelentenek, míg az egyforintos, kékesszürke papiros már elegendő volt ahhoz, hogy az ember egy napra biztosítsa az élelme■ zését. Szinte megcsalva érezte magát a régi magyar, • midőn jó forintosai helyett Wekerle kivereti Körmöcbányán az ezüstkoronákat. Ügy vélte, hogy a ' pénzegység kisebbedésével szegényedik Magyaror. szág, új milliomosok, új gazdagemberek lettek, amint . a pengő helyett koronákban kezdtünk beszélni. Eleio; te azonban az élet olcsóbbodását jelentette a koro; na-rendszer. Bizonyos nyugati gazdagság volt érez; hető az országban. A forint idején arra voltunk büsz■ kék, hogy a pénzünk csaknem kétszer többet ér, mint • a francia pénz. Mig a koronák megérkezésével a régi gazdag emberek váltig azt akarták elhitetni, hogy • a korona megközelíti a régi forint értékét. Csak a muzsikus cigányok, koldusok és egyéb vagabundok . érezték magukat kijátszva Wekerle koronáival. ★ Milyen előkelőség volt egy régi százas! Emléke úgy suhan tova mai pénzes pénztelenségünkben, mint egy előkelő, dús, nemes lovagnak az árnyképe, aki az embereket uraságra, gavallérságra tanította. A százas már a grand seigneurök osztályához tartozott, felváltása, elköltése, esetleges el* tékozlása nem történt minden lelkiismeretfurdalás nélkül. A szegény ember kezében vagyonka, amelyen tehenet, házat, sorsboldogságot lehet vásárolni. Vigyáztak is rá az emberek. Rongyos százforintos bankóval nem igen lehetett találkozni, mint manapság méltatlan, foszladozó, meg nem becsült unokával, levasalatlan százkoronással. A százast már a bugyelláris felső rekeszében őrizte mindenki és inkább lemondott apró és nagy élvezetről a tulajdonos, ha százasa felváltásába került volna. Százforinttal zsebében Pestre, Bécsbe, fürdőhelyre utazott az élnivágyó gavallér. Gondtalan heteket lehetett rajta vásárolni, kiélvezni a vakáció napjait, regényeket lehetett szőni. Esetleg megházasodní is lehetett százforintra. Grófnők és kokottok bepárfömözték és csak a vadonatújat kedvelték belőle. A férjember zsebében szivarszaga volt. De meg lehetett ismerni a faluról városba került bankót is. . Ha egyszer elindulnának a régi bankók (ha el nem égették őket) és meglátogatnák Magyarországot, mily furcsa tapasztalatokat gyüjtenének. Elmennének a régi bugyellárisokba, harisnyákba, kezekbe, ahol oly jól érezték magukat, mint fecske a fészkében: verébtojásokat találnának a régi kedves helyeken. A régi birtokosok, akik egykor a bankók tulajdonában emelt fővel, gondtalan szívvel és repedő kedvvel élték életüket, házra, földbirtokra alkudoztak, nem féltek a holnap bizonytalanságától, még a betegségtől sem, manapság oly ijedt, bizonytalan és takarékosság nélküli emberek, mintha egy gonosz varázsló elbűvölte volna őket. Többé senki sem vasalja ki szeretettel a bankókat, mert nem érdemes e futó vendégekkel bíbelődni. Nem őrzik már harisnyákban, fehérnemű között a színes papirosokat ahonnan alkalomadtán oly meggondoltan vétettek elő, mint az ereklye; gyakran ékekig hevertek elbújtatva fiókokban és ünnepnaponkint megolvastattak, a számjegyeik feljegyeztettek, gyűrődéseik kisimítattak és oly nehezen válnak meg a házból, mint az élet legdrágább java. A fukar többé nem rendezgeti őket magányos éjjeleken, midőn attól remeg, hogy ásni kezdik a ház falát. Az uzsorás liszteszsákját ölelgeti. Céda leány lett az új bankó. Ma itt, holnap ott ver tanyát, sehol sem tartogatják szívesen és eltávozása még csak annyi gondot sem okoz, mint egy futó kaland. Jön és megy, mint a bolygó zsidó. Vándorlásában elrongyolódik, szemétté foszlik, elmorzsolódik a mohón kapkodó emberi kezek között. A háború szennye, vére, gonoszsága van ragadva minden egyes darabhoz, mint a bűnjel a gyilkosok ruházatán. Ő itthon ölt, mint a baeilus nagy tömegével. Elválásunk tőle nem lesz fájdalmas, hanem megkönynyebbítc^ Menjenek el a háború bankói, hogy soha többé ne lássuk őket. Magyar hasak Az étkezés kultusza nem egyszer felülmúlj^, a nő és a szerelem jelentőségét: csak fiatal hátgerincnek való a nők körül való forgolódás, mig a nemzet törzsei, a férfiak, elszélesednek, mint a tölgyfák és a csontrendszer és test alkata leginkább üldögéléghez idomul, mint a régi magyarok csontvázán ez pontosan észlelhető. Ama tekintélyes, hosszú szárnyas-kabát, amelyet Magyarországon a megállapodott férfiak közönségesen viselnek, (amelyet Ferenc Józsefkabátnak is neveznek, míg ha magyaros cifrák díszítik: hívjak Deáknak vagy kántor-kabátnak), a szabóknak előrelátó találmánya a növekvő emésztési helyek és részek befödésére. Nem is lehet egy fecskefarkos, urfi-kabátos úriemberből alispán. Has nélkül akár világra se jött volna a közéleti magyar. A keszegemberek még nőknek sem tetszenek. Szép, kövér emberekre várnak a stallumok és gazdag özvegyek. Ki hitt volna a sovány bírónak, kecsege papnak, agárhátú fiskálisnak? A férfiak hizottsága már karakterbeli szükségesség volt. Csak a soványokat akasztották fel. Rendes emberről külön vett mértéket az asztalos, amikor kiterítették. Ez a heptikás írói nemzedék, a bánatos tintanyalók és az Otthon-körbeli gavallérok honnan is tudnák, hogy Magyarországon hasat illik ereszteni még a költőnek is? Petőfi, ha életben marad, bizonyosan olyan széles derekú ember lett volna, mint Arany vagy Vörösmarty. Amint a jó alispánnak testi terjedelmével be kellett tölteni vala a széket, a koszorús költőhöz illett némi férfias korpuíencia. Hiába erőlködik vala Virág Benedek vagy Tompa Mihály a nemzetbeli osztatlan népszerűségre. Aki fogyó holdszerű arcképüket látta, bizony kiábrándult a versek Írójából. Csak a vagabundok halnak meg soványan Magyarországon, a mihasznák, a betegek, az elvetemült lumpok. Nem is volt hitele egy hasatlan embernek. Hogyan lehetne tisztességes, megbízható, szavahihető férfi, aki egy országban sovány marad. Milyen szép hasak voltak! A főtisztelendö klérus körében a kerek, eípóh^sak voltak feltalálhatok, míg a bíráknak, ügyvédeknek, hatósági embereknek hegyes hasuk volt, mind a dárda, amellyel megdöfték az igazságot vagy a gonosztevőt. Mint a tömlők lógtak a mamelukok basái, míg a szélsöbaloídalon olyan kemény dombok emelkedtek, amelyek a régi világban verekedésnél is hasznosak voltak; a hassal való lökdösést ismerték a perzekutorok, mikor a rab vallatása folyt. Milyen szép hasakat neveltek a házasemberek! Hogy elgömbölyödtek az arcok és a fejek, midőn a férfiú megfelelő hivatalhoz jutott! Mily megható volt a testi pihenés és nyugalom végig a hosszú életen, mintha senki sem lett volna beteg Magyarországon. Mindenkinek meg volt az ennivalója, bora és kényelmes ágya. A regények boldogtalan szerelmeseiről a méhes ebédütáni döngicsélésében vagy a divatlapokkal, Vasárnapi Újság-beli képekkel teleragasztott kamarában egy megsárgult újság tárcarovatából értesült a jóravaló ember; a lugasban savanyu viz meg kerti bor hült, amig a gazda fejcsóválva forgatta az ujítő költők bolondos füzeteit. A régi magyarországbeli élet nem a változatosságra, hanem a jóságos hosszadalmasságra volt berendezve. A gondtól senkinek sem hullott ki a haja, mert a gondon könnyen lehetett segíteni. Teli gyomorral senki nem ment a folyónak, ebédután szundikált az ember, nem gondolt az öngyilkosságra. A kerekre hízott asszonyok egy hosszú életen át egyébre se gondoltak, mint arra, hogy mit főzzenek ebédre, — ez a gondolatvilág nem alkalmas a női léhaság és könnyelműség ébredezésére. A spájzok, Kamarák, konyhák, rendesen megfoltozott fehémemüek megnyugtatták a férfiakat az asszony hűségéről. Csak ott volt szemetes az udvar, ahol a nőknek gondolata messze csavargóit a háztól, mint éjjel a macska. Egy derék asszony nem is ügyelhetett egyébre, mint a háztartásra, — hisz annyi gondja, veszödsége volt szegénynek, hogy társaságba jutván, nem is tudott egyébről beszélni: — így hallotta, látta ezt már az anyjától, nagyanyjától. Az asszonyok összeültek és megtárgyalták a háztartási bajokat, eseményeket. Míg a férfiak nyugodtan szívták a pipáikat. Kinek jutna eszébe a féltékenység, amikor az asszony cselédeiről panaszkodik. Á háború előtt mintha nem is lett volna szegény etnber Magyarországon. Minden kémény füstölt és harangszóra mindenütt ebédet tálaltak. Az volt a legszerencsétlenebb ember, akinek sehol sem terítettek. A testi megelégedettség érmetszöje, az elhibázott magyar politika egészségi szempontból is szükséges volt. Hiszen, ha politika sem lett volna, mindenkit megütött volna a guta a jóléttől. A nemzeti energia és a vér lecsapódott. A vérmes indulatok kitombolódtak. Senkinek sem rontotta el az étvágyát a politikai szenvedély. Tej jel-mézzel folyó Kánaán hova lettél? Vájjon következnek-e még századok Magyarországon, amikor csendesen emészt a nemzet, erejét gyűjtögeti, hosszan pihen, lassan, meggondolva él, erős fiúkat nevel és szép lányokat hoznak a gólyák és mindenki jóllakik étellel, igével, csöndes politizálással? Úgy nézem, hogy a tunya, üldögélő, nagyokat evő magyar élet a történelem könyvébe kerül. A férfigerincek elszoktak a hosszú háború alatt a tölgyfás megállapodottságtól. Ruganyos, zenebonás, nyugtalan életmód következik. A szép, kövét* embereknek befellegzett.
