St. Louis és Vidéke, 1968 (56. évfolyam, 1-25. szám)
1968-06-28 / 13. szám
A KAPITALIZMUS TÁRSADALMOSÍTÁSA (+) Ahogy a kígyó időnként levedli bőrét és újat növeszt helyébe, ugyanúgy a profit is. A kígyó is ugyanaz marad és a profit is. A profit — a haszon — a világ legrégibb gazdasági szervező ereje, de igazán klasszikus formájában csak a kapitalizmus kialakulásával jelentkezett. A kapitálizmus a dolgozó töke gazdasági (rendszere. | Az ipari profit, a kapitálizmus haszna, a modern közgazdaság bőre az első ipari forradalom után Alőtt ki. Ez a bor durva és mérgező volt. A fiatal kapitálizmus mohó profitvágyát még nem fékezték kém erkölcsi, sem állami törvények. A gép egyszerűen elsöpörte az addigi emberi életformát, í Ez a fiatal kapitálizmus kegyetlen volt, ember-Íelen volt és társadalomellenes volt. Első szakazában olyan mély nyomort szántott a társadalom 'édtelen rétegeiben, hogy annak keserűségét még nfla is érezzük. Ebből a korai kapitalizmusból sarjadt a marxizmus, eg\ másik embertelen és társaitialomellenes képlete a tőkés termelésnek, j Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk arcról a gyakran félreeuett tényről, hogy a kapitáliz- J mus és a marxizmus pontosan ugyanaz a kapitáliz- i mus. Csak, amit kapitálizmusnak nevezünk, az magántőkével és magánprofitért dolgozik, a szóciálizmus pedig állami tökével, állami profitért. A szociálista kapitálizmus azonban nem tud működő ipari életformát teremteni. Ahol megvalósították, csak saját nehézkes szervezetét szolgálta, nem a társadalmat. A magánkapitálizmus azonban elég gyorsan, fokozatosan átalakult, levédlette előző bőrét és mindjobban alkalmazkodott a társadalom emberi igényeihez. A marxista kapitálizmus viszont az őskapitálizmushoz ragadt, úgy tűnik, mint egy itt felejtett ipari dinozaurusz, miközben a társadalmi környezet és az emberi klíma teljesen megváltozott körülötte. A kapitálizmusnak itt, Amerikában sohasem kellett a marxista fekéllyel bajlódnia, ezért is tudott gyorsan naggyá lenni és főleg: ezért tudott tüneményes gyorsasággal alkalmazkodni az emberi igényekhez. Nem kellett ideológiákkal küzködnie, hanem saját gyakorlati fejlődésének logikáját követhette. Első korszaka a zsákmányoló kapitálizmus volt, az „ipari kapitányok” korszaka. Ez a korszak a halálfeje* kalózlobogó alatt hajózott. Néhány kíméletlen, sőt könyörtelen, de a konkvisztádorok bátorságával előretörő ember rávetette magát Amerika kincseire: az ércekre, a szénre, az olajra, mások vasutat építettek, gyárakat emeltek, bankokat szerveztek és irtózatos méretű bevándorlást teremtettek. Ez a nagy milliomosok vagy milliárdosok kora, a Gouldoké, Morganoké, Vanderbilteké, Rockefellereké és a többi ipari kapitányé, akik maguk szabták a törvényeket, amelyeknek csak ők nem engedelmeskedtek. A zsákmányoló kapitálizmus azonban rövidesen levedletté a bőrét. Helyet adott egy még sok vonalon családi, de egyre inkább demokratizálódó kapitálizmusnak. Nem vitás, hogy ezt a fejlődést elsősorban az amerikai munkásmozgalom kialakulása segítette elő, párosulva a Ford által intézményesített ..fogyasztói” munkabér általánossá válásával. A harmadik korszak a demokratikus kapitalizmus lett, amelyben már nem az egyén, nem is a család, hanem a névtelen tőkések tömörülése, a corporation, a magyar részvénytársasághoz hasonló intézmény játssza a főzerepet. Ahogy a kapitálizmus formái egymás után kialakultak, velük együtt alakult át a profitnak a társadalomhoz való viszonya is. Az egyéni profitból családi (osztály-) profit lett, ebből pedig a demokratizált profit, amely már a névtelen milliók kicsiny megtakarításának gyümölcseként jelentkezik. Ennek a harmadik korszaknak a teljességében köszöntött be a második tudományos-ipari forradalom. Ez ma még a totyogó óvodás fejlődési fázisában él, de irtózatos társadalmi hatásait máris érezzük. A második tudományos-ipari forradalomból nem az a lényeges, amit máris technológiává valósított meg, hanem amit — igér. Ez az ígéret az emberi élet csodavilágát vetíti elénk. Az ember egyre inkább megszabadul a verejtéktől, amivel eddig biztosította az életét és egyre inkább a gép-rabszolgákra bízza a munka végzését. A kapitálizmus első fázisaiban a munkás volt a termelés motorja, a mai kapitálizmusban a fogyasztó, az új kapitálizmusban pedig a közösség lesz. A robotgép és a computer összeházasítása feleslegessé teszi a dolgozó embert. Nem csak a kézi munka, hanem a gépek kiszolgálása is feleslegessé válik. Egy egészen kicsiny, magasképzettségü technikai személyzet látja el a gyárak központi felügyeletét és a gépek karbantartását. De már a jelenlegi fejlődés is — bár egyelőre még csak a laboratóriumokban — olyan computereket produkált, amelyek saját tévedéseiket korrigálják, sőt a feladat megnövekedésének vagy megváltozásának megfelelően — minden embei beavatkozás nélkül — kiegészítik, átalakítják önmagukat. Néhány évtized múlva eljutunk az önállóan élő és fejlődő computerekhez, amit az ember már nem is tud ellenőrizni, annyival gyorsabb és komplikáltabb lesz nála. Ez a fejlődés — hangsúlyozom — nem tudományos regény, nem Verne-féle fantázia, hanem máris valóság. Hihetetlen, de valóság. A termelésnek ilyen megváltozása megint levedli a kígyó bőrét: egy egészen új kapitálizmusnak kell kialakulnia. A találmányok nagy része állami, államilag támogatott kísérleti és fejlesztési munka eredménye. Már csak ezért is: a közösséget illeti. Másfelől: a dolgozó ember kiűzése a termelésből megköveteli, hogy ez a kapitálizmus a társadalmi közösségé legyen és annak profitja ne egyeseket, ne a részvénytársaságokat, hanem az egész közösséget illesse. Hogy milyen lesz ennek az új, társadalmasított kapitálizmusnak a bőre, még nem sejthetjük. De hogy megvalósul, az olyan bizonyos, mint ahogy az első ipari forradalom után az első kapitálizmusnak is ki kellett alakulnia. A tudósok szerint a kígyó vedlése nagyon fájdalmas és életműködését lelassítja. Ugyanilyen fájdalmas lesz az új kapitálizmus kialakulása is. A fájdalom vonaglásait, a társadalmi nyugtalanságokat máris érezzük. A mi bölcsességünktől függ, hogy önként elébe megyünk-e ennek a változásnak, vagy ellentállunk-e annak? Ha ellentállunk, az első ipari forradalom végtelen nyomorúságát és véres forradalmát zúdítjuk magunkra. Ha önként alkalmazkodunk hozzá, az emberi fejlődésnek soha nem álmodott távlatai nyílnak meg előttünk. Csak az ostobák próbálják megállítani a történelmet. A történelem nem véletlen müve, hanem az embernek az isteni rendeltetés útján történő, megállíthatatlan haladása. Elsöpri azokat, akik az útjába állanak. ROBERT KENNEDY HALÁLÁT IS MEGJÓSOLTA JEANE DIXON! Washington, D. C. — Az ember nem szívesen ad hitelt „jóslásoknak”. Részben, mert tele van a technológiai ember fölényével, részben, mert — resteili. Jeane Dixon azonban olyan megdöbbentő megérzéssel jósolta meg egymás után három közéleti férfi halálát, hogy egyszerűen nem lehet közömbösen elmenni mellette. Az első, a már közismert jóslat volt John F. Kennedy elnök meggyilkolásáról. Ezt nem csak felületesen, jóslatszerűen mondta, hanem az utolsó napokban kétségbeesetten igyekezett lebeszélni a végzetes útról. Dehát — mondták a hitetlenkedök — ez lehetett véletlen is. Ezt az egyet „eltalálta”, de voltak egyéb jóslatai, amik nem váltak be. Érdekes, hogy azok a jóslatok, amelyek megcáfolták Jeane Dixont, általában természeti jelenlégekre, s más nem személyi tragédiákra vonatkoztak. De személyi (óslatai megdöbbentően tökéletesek voltak. Rev. King meggyilkolása Jean Dixon Washingtonban él és meglehetősen híressé vált, főleg a Kennedy elnök meggyilkolásáról nondott jóslatával. Állandóan megórdul jelentős személyek társaságban és így alkalma van nem miniig publikáit jóslatait igazán sza’ahihetö személyek tanúságával tizonyítani. így történt ez Rév. Martin Luher King civiljogi vezér meggyil;olásával is. A néger-vezető háláit megelőző napon Miss Dixon Jew Yorkban volt és néhány szenátor és közismert újságíró társaságában beszélgettek a Szegény Emberek felvonulásáról Washingtonba, ami érthető nyugtalanságot okozott közéleti körökben. Ekkor Jeane Dixon hirtelen felkiáltott: „Rev. King sohasem ér el Washingtonba, mert holnap meggvilkolják!” A megdöbbent jelenlevők hitetlenkedve ostromolták kérdéseikkel a jósnöt, de nem tudott többet mondani. Csak annyit, hogy érzi magában az egész tragédiát, amely holnap történik. A gyilkosság másnap meg is történt. Soha újságban vagy másként nem tette ezt a jóslatát közzé, de a fültanúk annyira szavahihetők, hogy utólagos tanúságuk megdönthetetlen. A Róbert Kennedy-jóslat Robert Kennedyről baráti körben már 1967-ben tett olyan kijelentést, hogy sohasem lesz az Egyesült Államok elnöke, mert sötét erők gomolyognak körülötte. Később ezt magánkörökben sokkal nyíltabban is megfogalmazta. Azt mondta, hogy Kennedy szenátort meg fogják gyilkolni. De arra kérte a fültanúkat, hogy ne adják ezt közre, mert ezzel valami beteg elmébe beleültetik a gondolatot. Nem is került ez ilyen formában nyilvánosságra. Csak a Washington Star közölte az általános, 1968. évre szóló cikkében ezt: „Nagy robbanást látok Robert Kennedy körül. Ez nagy tragédiát és tervezett szerencsétlenséget jelenthet.” k Jeane Dixon és ismerősei próbálták erre felhívni a Kennedy család figyelmét, de azok vonakodtak a jóslatot komolyan venni. Képőbtí Miami ben járt és ott Col. Sanders és társai jelenlétében, akik barátai voltak, ezt mondta: „Mondok önöknek valamit, feltéve, ha teljes titoktartást fogadnak. Bobby Kennedynek ugyanaz lesz a sorsa, mint a bátyja és pedig júniusban, Calif ormában.” De ennél még sokkal drámaibb módon is beszélt a szenátor meggyilkolásáról, éspedig pontosan ott, ahol a gyilkosság be is következett. A gyilkosság színhelyén Május 28-án Jeane Dixon egy beszédet készült mondani a Los Angeles-i Hotel Ambassadorban, abban az előkelő szállodában, ahol Sirhan B. Sirhan gyilkos golyója halálra sebezte a fiatal szenátort. Hogy elkerüljék a tömeget, amely a híres jösnőt várta, hátsó bejáraton vitték a szállodába és pont azon az útvonalon mentek végig, amelyen később Kennedy megfordított irányban haladt, amikor a merénylet megtörtént, Jeane Dixon hirtelen megborzongott és elkezdett félig hangosan motyogni: „Ez az a helyiség! Látom, amint kiviszik, az arcát vér borítja!” A kíséretében lévő Capt. George H. Maines megkérdezte, hogy miről beszél? Miss Dixon így felelt: „Bobby Kennedyről! Ez az a hely, ahol lelövik. Érzem egész lényemben!” És valóban, ugyanazon a helyen gyilkolták meg Robert Kennedyt. A kiváló újságírőnő, Betty Beale meséli el mindezt és természetesen, a gyilkosság után első gondolata Edward Kennedy szenátor volt, akit egyesek, különösen a Kenne-Mcgalakult az új belga kormány Gast ón Eyskens, Belgium kereszténydemokrata miniszterelnöke kinevezte 28 tagú kormányát, amely a keresztényszocialisták és a szociáldemokraták koalícióján alapul. A kormányban részt vesz 9 flamand és a 7 francia nyelvű keresztényszocialista miniszter, 6 flamand és 7 francia nyelvű szociáldemokrata miniszter. A főbb tárcák tulajdonosai: Gaston Eyskens miniszterelnök (flamand kér. szocialista), Paul-Wilhelm Segers hadügyminiszter, (flamand kér. szocialista), Pierre Harmel külügyminiszter, (francia kér. szocialista) és Luden Harmegnles belügyminiszter, (francia szociáldemokrata). Az új kormány programja nem biztosítja a szociáldemokraták ama követelésének teljesítését, hogy a szülők szabadon választhassák meg, milyen nyelvű oktatásban kívánják részesíteni gyermekeiket. Brüsszeli politikai körökben emiatt rövid életet jósolnak az új kormánynak. Megsebesült Kolumbia elnöke Halálos incidenst okozott Carlos Lleras Restrepo kolumbiai elnök egyik testőre. Az államfő a fővárostól mintegy kétszász kilométerre fekvő Ibague városában tett látogatást, hogy megtekintse az itt épülő kórházat. Az üdvözlésére öszszesereglett tömeget az elnök tesiörsége csak üggyel-bajjal tudta visszaszorítani. Ekkor véletlenül eldördült az egyik katona fegyvere és halálosan megsebesített egy 14 éves fiút. Két másik személy kisebb sebesülést szenvedett. A hadsereg által kiadott hivatalos közlemény szerint az egyik golyó az elnök gépkocsivezetőjét is megsértette és az államfő vállát is súrolta. A hírügynökségek rámutatnak, hogy Lleras Restrepo elnök személye körül az elmúlt napokban heves politikai csatározások folytak. Az államfő ugyanis bejelentette, lemond, mert a törvényhozók viszszautasították a reformjavaslatait. Lemondását azonban a szenátus nem fogadta el. Előtted a küzdés, előtted a pálya. Az erőtlen csügged, az erős megállja. Tudod-e az erő micsoda? Akarat. Mely előbb vagy utóbb, de borostyánt arat! Arany János ■-1 "■ — ■ ■ t dy-család környezetéhez tartozó politikai szervezők Robert helyébe akartak léptetni. Miss Beale felhivla telefonon Jeane Dixont és megkérdezte Edward esélyeiről, ill. sorsáról. Edward Kennedyről Jeane Dixon ezt válaszolta: „Én remélem, hogy Teddy nem lép fel elnökjelöltként. Ha nem teszi, meghosszabbítja vele az életét!” Miss Beale természetesen tovább kérdezte, hogy mit ért ez alatt, mire Miss Dixon megismételte: „Ha meg tudják akadályozni abban, hogy fellépjen, megmentik az életét!” Ennél pontosabban nem mondta meg mire gondolt, vagy mit érzett, de ennyiből is nyilvánvaló, hogy Edward Kennedy sorsában is ott látta a véres merénylet lehetőségét. Megismétlem: az ember lehet fölényes materialista, vagy hívő keresztény és egyik esetben sem hisz az ilyen megmagyarázhatatlan jóslatokban, pedig az egész történelem folyamán bőven akadtak nők és férfiak, akik meg voltak áldva a „tisztánlátás” ajándékával. Jeane Dixon esetében pedig immár három precíz jóslata bizonyult véres igazságnak öt év alatt. így talán nem szabadna megint hitetlenkedve elmenni mellette és a fiatal Edward Kennedyt, az utolsó életben maradt Kennedy-fivért nem volna szabad beugratni egy elnöki kampányba, amelynek során őt is utolérhetné bátyjai tragédiája. Az élet fontosabb, mint a politikai ambíció. Egyrészt esélye sem sok volna, másrészt, ha volna is, a Kennedy-család sok szegény kis elárvult gyermekének szüksége van egy fiatal nagybácsira, aki az önfeláldozó anyák mellett a sorsukat irányítani tudja. (H, T.) Nyíregyházy Pál: < | Köszöntő Hősök Ünnepén I Ez a nyomorúság fajtánkat j belső erejének fokozott kifejté- \ sére serkentette. A kultúra, a \ gazdasági élet és a politika ősz- j szes területein nemes versengés $ támadt. Az 1936-os berlini olim- < piászon a világ nemzetei között ? a harmadik helyet értük el a > győztesek sorában. Irodalmunk- j nak, képzőművészetünknek és j színjátszásunknak nagy külföldi > sikerei voltak, tudósaink mun- s káját pedig két Nobel-díj dicséri. \ A második világháborúval be- j következett tragédiánk maga alá 5 temette a magyar szabadságot j és nemzeti függetlenségünket. j Az 1944. október 15-én tartott > koronatanács elhatározta, hogy \ az ellenségtől fegyverszünetet 1 kér. Ekkor Tolbuchin csapatai i Belgrád déli szélén álltak, Sze- j ged és Csongrád között a tiszai \ átkelésért folyt a harc, Debre- < centöl délre pedig heves páncé- t los csaták dúltak. Délután egy > óra tájban a ko-rmányzó kiáltvá- | nyát felolvasták a budapesti rá- j dióban. Még emlékezhetünk sza- ? vaira: „Bízom az igazság iránti l szeretetben, hogy megmenthet- \ jük nemzeti létünk folytatását. > Minden becsületes magyart arra í kérek, hogy kövessen ezen az i áldozatos úton.” I Horthy Miklóst 1944. október j 17-én fogolyként hurcolták el a < fővárosból és börtönökön vala- \ mint internáló táborokon kérész- l tül csak 1948 márciusában vit- j ték Nürnbergbe, ahol a háborús < törvényszék előtt tanúként ki- > hallgatták és visszaadták sza- < badságát. t Osztozott a mi emigráns sor- ? sunkban és az UNRRA szeretet- s csomagjaiból élt. Amerika két i legutolsó budapesti követe támo- t gáttá. Amikor XII. Pius pápa fi- | gyeimét felhívták nélkülözései- < re, a Pápa magánpéztárából rög- \ tön pénzösszeget utalt át rendel- j kezésére. XII. Pius pápa bíboros < államtitkár korában, az 1938-as í budapesti eucharisztikus kong- > resszus alkalmával, a kormány- i zói pár vendége volt. Horthy t Miklóst ,,a kereszténység hű és > nemes lovagjának” nevezte. A Magyarországról érkező hí- < rek borzalommal töltötték el. j A vörös hadsereg bevonulása so- s rán elkövetett rablások és erő- < szakoskodások rettenetesek vol- j tak. A bankok páncélszekrénye- j it feltörték, különleges kutató- < készülékekkel keresték az ara- j nyat és más értékeket. Minden | lakást feldúltak. Az utcán fog- t dosták össze az embereket mun- > kaszolgálatra és szállították gya- j logmenetben Szibéria felé. < Portugáliába csak véletlenül ? került. Miklós fia ismerte a bér- 5 ni portugál követet s ez beuta- < zági engedélyt szerzett szamuk- l ra. A virágos szép Estorilban ta- j Iáit a portugál kormány egészen * kivételes előzékenységére. In- t nen üzente a sír felé hanyatló \ napjaiban minden magyarnak, \ aki e névre méltó, és akár ott- < hon szenved némán elnyomatás j alatt, akár számüzötten keres s magának és családjának fedelet < és falatot széles e világon: te- 5 messenek el minden viszályt és l személyes perpatvart, csak < egyetlen célra fordítsák minden | erejüket s ezért imádkozzanak. > Ez a szent cél: Magyarország < felszabadítása. < Teljesen még nem valósult > meg ez az egyetértés. Amikor < erre a hősi emlékünnepélyre \ meghívóm megjelent az újság- < ban, különféle leveleket kaptam. \ Az egyikben kommunisták fe- \ nyegetnek merészségemért, a ' másikban nemzeti érzelmű ma- > gyarok ölelnek magukhoz sze- \ relmes szívemért. Mindenki vér- < mérséklete szerint. Hozzá kell ^ szokni ehhez annak, aki magyar \ maradt közel negyedszázad szén- <: védéséi után, s aki ki meri man- | dani véleményét. > De nem vagyok egyedül, érez- > tem magasztos hősi emlékűimé- s pünKön Szent László és Horthy \ Miklós segítségét. Szent László 5 személyes példaképem, hiszen i öt a „nyíri föld fejedelmének” \ is nevezték. Horthy Miklós pe- > dig „nemzedékröl-nemzedékre, < időtlen-időkre, örökkétartó ol- < tárként” fogadott a Vitézi Rend- > be. Szolgálni fogom utolsó lehe- s létemig.. ' í j c-Doen a oeueuen, legyverzaj tói hangos 1968. esztendöber I történelmünk két nemzeti hősé \ nek emléke nyújt reményt né i pünk fennmaradására. C ' I 1 Az egyik a magyar hősiesség I eszményképe: Szent László ki- I rály. Szentté avatásának 775. év< fordulóját ünnepeljük az idén 1 Abban a korban ez volt a kérész$ tény világ legnagyobb elismeré\ se. Árpád-házi királyi családunk l arcképcsarnokában ilyen glória > övezte Szent István, Szent Imre s Szent László, Szent Erzsébet, I Szent Margit alakját. ? A sok belső harc és a rengel teg külföldi hadivállalat koránt< sem merítette ki az ország erejét 1 Nemhogy leszakadtak volna ré> szék Szent István örökségéből l hanem a 13. század elején az or I szág határai már majdnem miní deriütt elérték a természetszabl ta vonalat, a Kárpátok hatalmas < bérckoszorúját és a Duna-Száva I folyását. > Magyarország volt ezer éver s át Európa védőbástyája, harcolt < bessenyökkel, tatárokkal, törö> kökkel, oroszokkal s mégis a s Párizs-környéki békét diktáld < hatalmak már nem emlékeztek > önrendelkezési jogot hirdető igé\ reteikre és szentesítették az or < szág területére betört hordák ? foglalásait. Trianon nemcsak I magyar tragédia volt, hanem ma< gában hordta a világ mai békét- I lenségét is. > Ebben a megcsonkított, kifoszs tott, „nem akarok katonát lát- I ni” szomorú napokban találta > meg népünk legújabb történel\ mének nemzeti hősét: vité2 1 nagybányai Horthy Miklóst. Jú- I nius 18-án volt születésének száí zadik évfordulója. I A magyar nép a csonka-haza 1 határain belül nem emlékezhe> tett meg sem Szent Lászlóról, s sem Horthy Miklósról. Testvé[ reink otthon az idén csak a bol? sevista forradalom ötvenedik és a I „felszabadulás” huszonharmadik < évfordulóját ünnepelhették. Meg- 1 hatottan helyeztem el azonbar > a Vitézi Múzeumban a brazilia < posta Szent László arcképét áb- I rázoló bélyegzőjével ellátott bo > rítékait, mely bélyegzőt nagy kis rályunk szentté avatásának 775 < évfordulóján három napig hasz> nálták. A Vitézi Rendnek pedií s javaslatot tettem, hogy alapítt < Főkapitányunk születésének szá> zadik évfordulójára hívja fel í > magyar emigráció figyelmét < Most megemlékezéseket tarta- i nak az egész nyugati világban. I Horthy Miklóst 1920. márciu: < 1-én választotta meg a 141 tagi l nemzetgyűlés 131 szavazattal aj > ország kormányzójává, Prohász I ka Ottokár püspök vezette azt a I küldöttséget, mely felkérte, hogj > az eskü letétele végett jelenjer > meg az országházban. A kor s mányzói intézmény nem volt ú i alkotmányos életünkben. Hunya i di János 1446-tól hat évig voll l kormányzó Albert király utószü < lőtt fia, V. László külföldi tar ? tózkodása idején. Kossuth Lajo: > pedig 1849-ben a Habsburg-háj < trónfosztása idején. I Horthy Miklós részére a nem > zetgyülés biztosította mindazo s kát a jogokat, melyek a király < megillették, a nemesség adorná I nyozásának és a főkegyúri jog í gyakorlásának kivételével, éppet < úgy, mint Hunyadi János idején \ Nem volt a kormányzóság l könnyű feladat, hiszen rögtör I azzal kezdődött, hogy 1920. jú nius 4-én alá kellett írni a világ történelem legaljasabb fércmü vét: a trianoni szerződést. Az el sö világháború előtt Magyaror szág területe 282 ezer négyzet kilométert ölelt fel és lakossá ga meghaladta a 18 milliót. Tria nonban elvesztette területénei több mint kétharmadát, lakossá gának pedig 58%-át: 10 millii 600 ezer embert. E veszteségek mellett a kis antant fojtogató gyűrűje vett körül csonka hazánkat. Bene például Károly király 1921-bei történt visszatérése alkalmává mozgósítást rendelt el Csehszlc Ivákiában s annak költségeit Ma gyarországtól követelte. „Nerr nem, soha!’ lett Trianonnal szem ben a nemzeti jelszó. A Triano l szó különben latinul „háror s n»m”-»t ielent.
