St. Louis és Vidéke, 1968 (56. évfolyam, 1-25. szám)

1968-05-31 / 11. szám

1968, 1 (22)

* t

FÖLDRENGÉS

EURÓPÁBAN

(+) Európa vén történelme sok földrengésről tudna beszélni.

Spárta és Athén küzdelme, amiből a diktatúra és a demokrácia alapformáit kaptuk, éppen olyan földrengést okoztak, mint a római birodalom felduzzadása, majd összeomlása a barbárok előretörései nyomán. A reformáció földrengésének hullámait még ma is érezzük, részben a francia forradalom, részben az első ipari forradalom földrengéseinek közvetítésével. A lelkiismereti, a politikai és gazdasági szabadság hármas pillérein nyugszik még ma is a szabadvilág modernizált társadalmi-gazdasági rendje. Földrengést okozott a kapitalizmus mohón növekvő, rosszindulatú daganata is, a marxizmus. De a jelenlegi földrengés nem az öreg kontinens saját történelmének ismétlődése, hanexh idegen jövevény.

Ennek a földrengésnek a centruma Amerikában van, onnan sugárzik tovább, elsősorban a haladó j világban. A második ipari, vagy pontosabban: a | második tudományos forradalom földrengéséről i. van sző, ami elöl Európa ma az utcákra menekül, hogy el ne temessék múltba ragadt szerkezetének romjai.

A második ipari forradalom olyan mozaikká rázta szét Európa mindkét felét, amilyen még a középkori városállamok idején sem volt.

A keleti fele, a szovjet-blokk, még nem érett meg a második ipari forradalom befogadására, mert még az első forradalmat sem valósította meg a maga teljességében. Lehetnek — mint ahogy vannak is! — tudósai és egyes technológiai szektorai (különösen katonai vonalon), amelyek egyenértékűek a szabadvilágéval, de az első ipari forradalom technológiai szerkezete és főleg az ehhez szükséges magasan képzett munkásréteg hiányzik.

Ez magyarázza meg a keleti blokkban végbemenő társadalmi (politikai) zűrzavarokat. Az írók-költök, akik legelsösorban érzik meg — szellemi antennáik révén — a változás szükségességét, már rég lázadoznak az egyoldalú haditechnikai fejlődés ellen, amely kizárta a polgári igények kellő kielégítését és így társadalmi-politikai problémává vált. A tanult ifjúság, amely ösztönösen újat, változást akar, természetszerűleg az írókkal tart. Ez a góc azután megfertőzi a kisebb tanultságú kategóriákat is, közvéleménnyé dagad és nyugtalanságot okoz.

Ami most Csehszlovákiában történik, tipikus példája ennek. A nyugati szférához legközelebb esnek, tehát legjobban érzik a nagy különbség feszültségét. Ne felejtsük, hogy az igen fejlett cseh •ipart a Szovjet tisztán haditermelésre kényszerítette, hogy — a csehek költségére! — elláthassa fegyverrel dédelgetett védenceit, mint Castrot, a középkeleti és afrikai államokat.

De még a csehszlovákoknál is sokkal előbb érezték ezt a magyar írók-költök, és az ifjúság. Tizenkét évvel ezelőtt élcsapatává váltak ennek a nagy változásnak, ami elöbb-utóbb — éppen az ö áldozataik alapján — meg is valósul.

Szabadeurópában nincs meg ez a politikai elnyomás, mégis lázadozik az ifjúság és az intelligencia.

Érdekes, de könnyen magyarázható az az ellentmondás, ami a keleti és nyugati ifjúság céljaiban

látható. A keletiek a több szabadságért, a nyugatiak a több szabályozottságért küzdenek. A keletiek a szabadság hiányában látják a lemaradásukat a nagy technológiai előrelendüléstől, a nyugatiak viszont a megkövesedett politikai renszert, a csak profitálni akaró kapitalizmusukat okolják emiatt.

Európa erősen lemaradt a második ipari forradalom átvételében. Ezért van a nagy feszültség Szabadeurópa és Amerika közt, ezért van az Amerika ellenes hangulat. Pedig nincs igazuk. Nem Amerika zárja el őket a második ipari forradalom megvalósításától, hanem saját maguk. Amerika masszív segéllyel és kölcsönökkel helyreállította iparukat, amely abban az időben, természetesen, még az első ipari forradalom vívmányaira épült. De azóta az európai kapitalizmus — részben érthetően a hosszú nyomorúság után — csak keresni akar és így a kutatás és fejlesztés céljaira alig áldoz. Ha pedig amerikai cégek odatelepülnek, hogy átadják előrehaladott metódusaikat, rögtön az amerikai tőke kolonizációs törekvéseiről panaszkodnak. Így természetesen, hatalmas szakadék támadt a két földrész technológiai nívója között.

Ezt az általános és egyértelmű képet országonként különféle belső politikai, világnézeti, szövetségi kapcsolatok stb. homályosítják el. De ha tisztán akarjuk látni Európa földrengésének okát, a második ipari forradalomra kell gondolnunk.

Európa földrengése végzetes volna, ha csak a szabad országokban volna érezhető. De ez a földrengés — bár más megnyilatkozásban — a szovjet-blokk országait is rázza. így Szabadeurópa elporlódását kiegyensúlyozza a szovjet-blokk széthullása.

Moszkva szorítása gyengül, egyre több népi demokrácia szakad el tőle, ha egyelőre nem is szerkezetileg, de elvben és társadalmi törekvéseiben. Ha nem is várhatunk gyors csodát, mert a történelem lassan dolgozik, az nem kétséges, hogy a szovjet-birodalom szétrázódása feltartóztathatatlan.

Ha ezt a gyengeségi periódust Szabadeurópa ki tudná használni, meggyorsítaná vele a történelmet. Sajnos, azonban ez nem várható, mert de Gaullenak sikerült Szabadeurópát politikailag szétszabdalnia. Enélkül „harmadik erővé válhatott volna, ha Angliát és a többi országot is belefoglalja a Közös Piacba és az abból kifejleszteni remélt Egyesült Európába.

Ha ezt de Gaulle, önző sovinizmusával nem akadályozza meg, Szabadeurópa óriási gazdasági ereje épp úgy kiépíthette volna a maga sajátos rnásodik ipari forradalmát, mint Amerika. És emellett: Egyesült Európa politikai mágnese magához rántaná a szovjet blokk leváló részeit is.

De a történelem megint közbeékelt valakit, akinek önző gondolkodása megakadályozta Európa egységét és ezzel világpolitikai szerepét.

Szerencsére a történelem nem években méri haladását, hanem korszakokban. A de Gaulle-korszak is lejár majd és Európa egysége is megteremtődik.

A földrengés sok kárt okozott, sok ijpülö tervet döntött romba, de a végén csak megsiűnik és az építés újrakezdődhetik. Enélkül: Eunpa jövöjén túlrobogna a második ipari forradalom

Mikor halott a halott?

Rossz téma a halálról beszélni, kivált, ha az ember jet-sebességgel távolodik a fiatalságától. De ez a kérdés annyira aktuálissá vált a szívátültetések miatt, hogy egyszerűen nem lehet nem beszélni róla.

A régi világban egyszerűen meghaltak az emberek. Megállt a szívük és megállt vele együtt az életük is. Ma már nem ilyen magától értetődő a halál. Az embernek többféleképpen kell meghalnia, hogy elhigyjék neki.

A szívet, mesterséges módon, mozgásban lehet tartani hosszú ideig az után is, hogy az agy már megszűnt hullámokat adni, vagyis meghalt. Az agy meghalt, a szív még él, tehát külön kell meghalnia. Úgy látszik az ember is részletre hal meg ebben a részletre alapított modern világban.

NINCS SZÍVE. Clarence A. Nicks 36 éves munkás egy houstoni kocsmában összeverekedett valakivel és olyan súlyos agysérüléseket szenvedett, hogy a kórházban feladtak minden reményt az életben maradásához. De a szíve még vert. Erre a feleségének hozzájárulásával, átvitték a St. Luke’s kórházba, ahol egy 62 éves tisztviselő haldoklóit gyógyíthatatlan szívbajával. Dr. Denton Cooley szívspecialista a 62 éves John Stucwish szíve helyébe készült átültetni Nicks szívét.

Igen ám, de ez nem volt csupán sebészeti műtét kérdése. Előbb jogi műtéteket is el kellett — még pedig sikerrel — végezni. A megyei

halottkém (szintén orvos) figyelmeztette dr. Cooleyt, hogy nagy jogi felelősséget vonhat magára, ha átülteti a még élő szívet.

A JOG MEGSZÓLAL. Hirtelen színpadra lépett a jog. Ha Nicks szíve még ver, nem halt meg. Mindegy, hogy biztosan meg fog halni, de ameddig a szíve ver, addig él. Ezen felül, mivel gyilkossági ügyről volt szó, boncolásra van szükség. Igen ám, de ha Nicks szívét kiveszi dr. Cooley és átülteti, a a boncolás már nem lehet teljes. Dr. Cooley azt felelte, hogy Nicks szíve csak azért ver még, mert egy szív-tüdő géppel mozgásban tartják. Ez a gép működésben tartja a vérkeringést és ezzel a szívet is. Nicks agya már régen megszűnt működni, tehát halott. A halott test csupán arra szolgál, hogy a szívet mozgásban tarthassák, de az sem él.

A megyei halottkém megígérte, hogy ő a maga részéről nem emel vádat a boncolásba való beavatkozás miatt. Erre dr. Cooley előkészítette Stuckwish-t, akinek a halálosan beteg szíve helyébe készült Nicks szívét átültetni. Ez után megállította a tüdő-szív gépet, mire Nicks szíve megszűnt verni. Elérkezett tehát a halál jogi pillanata is.

Másnap a megyei halottkém felboncolta Nicks holttestét, amelyből a szív hiányzott és jelentésében megállapította, hogy Nicks agysérülésébe halt bele.

MIKOR ÁLL B1A HALÁL? Ezzel a szívátültetései tehát felvetődött az orvosi-jogkérdés, hogy mikor áll be a halál Eddig a szívműködés megszültkor állt be. Dr. Cooley — akinél,ez volt a harmadik szívátültette — kijelentette, hogy a megelőz két szívadományozó szíve is ft — gyengén rángatózott — amtor eltávolították testükből, de aíalál már korábban beállt, mert az .agyfunkciók megszűntek. Ezzelaz az orvosi felfogás látszik felülkerekedni, hogy a halál az agyműködés (az agyhullámok) megszűntével áll be. Ha a szív még mozog is, ez már nem élet, mert az így — a vér, vagyis oxigén hiányában — percek múltán olyan roncsolódásokat szenved, hogy hiába működtetik a szívet mesterséges módon, az illető soha többé nem támasztható fel. Kérdés, természetesen, hogy ezt az orvosi felfogást mikor követi majd a jogi felfogás is.

MU’ MONDHAT A GYILKOS?

Egy további jogi komplikáció az, hogy mivel Nicks esetében gyilkosságx-ól van szó, mit fognak mondani a gyilkos védői a tárgyaláson?

Elsősorban is visszautasíthatják a boncolás eredményét, arra hivatkozva, hogy a boncolás nem volt teljes, n Jrt az áldozat szíve hiányzott. Ezzel a halál okának megállapítását kétségbe vonhatják. Már pedig nem lehet agysérüléses .gyilkosság miatt felelősségre vonni védencüket, amikor az áldozat szíve meg vert, vagyis az eddigi jogi felfogás szerint még élt. Olyan kényes

A munkáspárt katasztrofális veresége az angol helyi választásokon

A városi kerületek és vidéki körzetek helyi tanácstagjainak múlt heti választásán a munkáspárti jelölteket súlyos kudarc érte. Hírügynökségi jelentések szerint az angol munkáspárt e tanácsokban több mint 1300 helyet vesztett, míg a konzervatív párt ugyanennyit nyert. A szokatlanul nagyarányú Vereség következményeképpen a munkáspárt nagyon sok helyi tanácsban elvesztette a többséget. Még olyan nagy ipari városban is, mint Sheffieldben, ahol a helyi tanács többsége negyven év óta szilárdan a munkáspártiak kezében volt, a konzervatívok kerekedtek felül.

A nagyobb városok tanácsainak többségében hasonló helyzet alakult ki, Az 58, százezer lakosnál többet számláló angol város tanácsainál nagy részében a konzervatív elöltek kerültek többségbe, holott 1964-ben még csak öt ilyen városban volt többségük. Négy évvel ezílött Nagy-London harminckét krülete közül még húszban a tanácstagok többsége munkáspárti volt most már.

csak négy kerületben.

Ez i nagyarányú veszteség a helyi váasztásokon úgy értékelhető, hogy tükrözi az általános belpolitikai hingulatot Angliában.

Haaz angol közvélemény hangulatát tekintjük, akkor igazat lehet adni Cecil Kingnek, a 67 éves angol sajtóaágnásnak, aki 250 lap és folyóirít tulajdonosa, s egészen a közelmiltig a Bank of England egyik igazító ja volt. ö ugyanis a bankigazgatói tisztségéről lemondó levéléin azt írta: „Mr. Wilson és kománya teljesen elvesztette szavahihetőségét, tekintélyét”. Csakhogy Cecil King azzal vádolta a munkáspárti kormányt, hogy hamis adáókat közölt Anglia arany- és valitatartalékairól. Nyílt fellépését szfhély szerint Wilson és általá- 5/Á a munkáspárti kormány ellen a helyi választások eredményeinek ismeretében tette, s ezt úgy értékelik, hogy elérkezettnek látja az időt arra, hogy a munkáspárti vezetőket eltávolítsák a kormányból.

Az Associated Press hírügynökség biztatóan meg is jegyzi: „King rendszerint el is éri azt, amit akar”.

(V. P.)

határvonal ez a halál valódi és feltett pillanata között, amit a bíróság esetleg nem tud mérlegelni, mert maguk az orvosok közt is vita van még e tekintetben. Ez pedig a vádlott felmentését eredményezheti — bizonyíték hiánya miatt.

Ezenfelül: mondhatják a védők azt is, hogy a még élő szív eltávolításával maga dr. Cooley követte el a gyilkosságot.

Természetesen, ezek annyira messzemenő feltevések, hogy nem lehet előre tudni, mennyiben fogadja el érvelésüket a bíróság. Kétségtelen azonban, hogy az operáló orvos közreműködése súrolja a technikai gyilkos szerepét.

A szívátültetést maguk az orvosok is erősen vitatják. Sokan állítják, hogy ezek a kísérletek túl koraiak. Eddig csak a délafrikai Philip Blaiberg esetében bizonyult teljes sikernek, a többi átültetéses betegek meghaltak és az a négy is, aki e sorok írása idején még életben van, még messze van attól, hogy operációjuk véglegesen sikernek legyen mondható.

A legérdekesebb az, hogy Stuckwish is meghalt már (egyéb, krónikus betegségek halmaza miatt), de Nicks átültetett szíve olyan jól működött, hogy dr. Cooley kijelentett tei ha lett volna kéznél páciense, m'ég egyszer átültette volna ugyanazt a szívet!

Természetesen, azzal, hogy Stukwish meghalt, Nick szíve is végleg meghalt, így Nick halála is megtámadhatatlanná vált (—)

Az okos embereknek igen nagy hibájuk, hogy a legbolondabb állítást is igen okosan tudják védelmezni. Vas Gereben

Nyíregyházy Pál:

Hazatérés megtagadása

Ez manapság a magyar emigráció életében a legdivatosabb bűncselekmény. Önzetlenül írok róla, hiszen engem talán ez sem terhel. Kegyesen megfosztottak állampolgárságomtól, így hát nincs hová hazatérnem.

Módomban volt azonban beletekintenem Légrádi Géza nyírségi földmíves bűnügyi irataiba, melyből világossá vált előttem némely honfitársunk szökésének és visszatérésének kényszerűsége. Hallgassuk meg Légrádi vallomását:

— Csak Géza fiam kísért ki az állomásra 1956-ban. Kérdezte, hogy mikor jövök haza? Azt válaszoltam, szombaton, de tudtam, hogy talán soha. ö sírt s mikor elment, én is úgy zokogtam, hogy még az állomásfönöknek is feltűnt.

— Mert engem a családom elintézett örökre. Földönfutóvá tett, kis földemet beadták a közösbe. Kenyér nélkül maradtam. Sikerült Ausztriába jutnom, ahonnan átmentem Nyugat-Németországba s tiltott határátlépésért hét napot ültem egy müncheni börtönben. Tízen voltunk a cellában, köztük egy magyar csavargó is, de nem szólt hozzám, csak társaival tárgyalt németül. Innen átvitték az internáló táborba, ez itt így szokás.

— Amit ott szenvedtem, azzal minden bűnömet levezekeltem. Ezerötszázan voltunk a lágerben, ötven magyar, de aljasok. Nyolc napot dolgoztam egy papírgyárban, de egyszer otthon kellett maradnom s azalatt kitúrtak az állásomból. Kivándorlásra jelentkeztem Kanadába, vagy az USÁ-ba.

— Kérdezték, hogy miért hagytam el az országot? Én elmondtam, hogy a földem nem akartam beadni a közösbe, ezért a fiam agyon akart verni, a családom három hónapig nem szólt hozzám és így elhatároztam, hogy világgá megyek. Ez a családi zűrzavar volt tettem okozója, A lágerben rosszakat álmodtam. Egyszer nagy szekér szalmát vittem haza. Gyorsan hajtottam, mert égett a szalma. Megérkeztem a házunkhoz, s akkor az is leégett. Álmomban már minden magyart hazaküldtem, nem érdemes a szép hazát és családot elhagyni a mostoha nyugatért.

A disszidens felesége ezalatt otthon azt kérdezi: „Özvegy vagyok? Vagy nem?”

— Csak özvegy vagyok — •mondja végülis. — Hisz igaz,

hogy él a férjem, de ötvenhatban disszidált. Miért? Ö tudja. Ivott, nem éltünk jól, rettegett tőle a család. Gondolta, itt hagy bennünket s nem kell gyermektartást fizetnie. Csak erre tudok gondolni. Három gyerek szakadt a nyakamba. Géza üveges Pesten, nemsokat érek vele, magát tartja el. Ilonka lányom fényképész tanuló, benne reménykedem. Még több mint két éve van hátra, s az is megtörténhet, hogy mire szabadul, bekötik a fejét. Jóska fiam napközis, fizetni kell érte naponként két és fél forintot. Még az a jő, hogy saját házban lakunk. Lakbérre nincsen gond. Csak az adó, meg a javítás. Férjemről semmit sem tudok. Nem hiányzik. Már megszoktuk. A gyerekek is tudják, hogy milyen volt, már nem emlegetik.

— Pedig nehéz az élet férfi nélkül. Áru alig van a boltokban, a legszükségesebbekért a szomszéd faluba kell gyalogolni az asszonyoknak. Sertésvágáshoz seholse kapunk kölcsön edényeket. Zárjavítás, ablaküveg bevágás helyben lehetetlen. Húsért Kisvárdára vagy Demecserbe járunk. A beteg embereknek Gégénybe kell járni orvosi rendelőbe. Gyógyszert csak Nyírtasson kaphatunk.

A hazai kommunisták eredménytelenül küzdenek a nyugati életfonna illúzióival. Nagy az idegenforgalom, valóságos karavánok érkeznek, s a fiatalság látja kedvteléseiket, felszabadult életüket. „Nyugaton másként van. Ott jobban élnek, ott mindenre jobban telik.” Valóságos ábrándvilág alakul ki bennük a külföldi életformáról. Nemcsak a nyugati zenei, ruházkodást

tartják eredetinek, imponálónak, hanem főként az ottani társadalmi berendezkedést. Irigylik, akiknek telik „országúti cirkálóra”, könnyű külföldi költekezésre.

Délibábot, romantikát keresnek a hazalátogatók. Hiszen nagyrészük még úgy emlékszik a Hortobágyra, ahogy azt Jókai Mór „Sárga rózsa” című regényében leírta:

— A pusztán nincs ösvény, kocsinyomot, patkónyomot menten benő a fű. A végtelen látóhatárig nincs más, csak fű: egy élőfa, egy kútágas, egy kunyhó nem zavarja meg a fenséges zöld sivatag országát.

Különösen a külföldi vadászok keresik fel nagy előszeretettel a Hortobágy vízterületeit. A halastavakat és rizstelepeket benépesítik a vadkacsák és vadlibák.

A kommunista Magyarországon a nacionalizmust: „dühödt hazafiság”-nak nevezik. Ezek szerintük ellenségei a haladásnak, az emberi szellem feltétlen szabadságának és hazaárulóknak tekintik akkor is, ha nem tesznek egyebet, mint örökösen a nemzeti himnuszt éneklik. A kommunista társadalom magyar életformájára ráillik Vörösmarty ostorozása: „Hol nevét csak rut fordításban ismerik csak átokképpen ... Neve szégyen, neve átok: Ezzé lett magyar hazátok”.

Légrádi Gézát aztán a nyugatnémetországi lágerből a hajó kihozta Kanadába, az „ígéret földjére”.

— Szénbányász lettem Kanadában. Nem kíméltem erőmet, a kibányászott szén városok melegét, gépek energiáját táplálta. Szerettem a munkát, de a hajcsárok engem állítottak oda, ahol legtöbb volt a kő és legkevesebb a szén. Dolgoztam térdig érő vízben, a bánya mélyén a pumpáknáL Később megismerkedtem a kanadai kommunisták ukrán szekciójának munkásaival s annak mintájára néhány elégedetlen társammal önálló magyar szekciót alakítottunk.

— Ettől kezdve megnehezült az életem. Változtatni kellett a munkahelyemet, címemet, sőt a nevemet is, mert a rendőrség nem tűrte a felforgató tevékenységet. Táskámban kis sokszorosító masinát hordtam s lázító röpcédulákat terjesztettem a farmokon, a dohány és cukorrépa földeken, a bányákban, hogy sztrájkokra biztassam a munkásokat. Társaim szovjet írók szólamaira tanítottak és Ilja Ehrenburg nyomán az amerikai burzsoáziát „a dollár és a Biblia társadalmának” neveztük.

Pedig álmában juhász volt most is, mint az apja, meg a nagyapja. Már tíz éves korában mindent tudott a juhokról. Akkor halt meg az apja. Elvitte a háború. Attól kezdve ő járt a juhokkal, télen-nyáron, minden nap. Kutyája is volt, a Legény. Nem puli, csak valami keverék, de nagyon jó kutya. Még versenyre is mehetett volna, persze nem a szépségével, hanem az okosságával. Jő kutya nélkül nem is lehet juhot legeltetni. Egész nap kint volt a határban, vagy négy kilométerre az otthontól. Ebédet nem vittek neki, csak hideg koszton élt. Itt szokta meg már fiatalon az italt.

Ezt a kommunizmussal kacérkodó vándorló életet azonban nem bírta soká. A nemzeti érzésű magyarok megvetették s egyre több összeütközése támadt a rendőrséggel. Hazatért, de akkorára már a. megyei bíróság hazatérés megtagadásáért tíz hónapi szabadságvesztésre ítélte. Jelentkezett a bíróságnál, kegyelemért esedezett, hivatkozott külföldi kommunista szolgálataira. A „független” bíróság vörös érdemeire tekintettel szabadságvesztés büntetését megsemmisítette és csupán figyelmeztetésben részesítette. Az ítélet jogerős.

Márcsak azért is leírtam ezt a történetet, hátha kedvet kapnak belőle hazatérésre a még közöttünk bujkáló kommunisták, akik rontják a magyar nemzeti emigráció becsületes nírnevét. Már az első lépést megtették, a „Munkás” elnevezést szégyenkezve eldobták magúktól