St. Louis és Vidéke, 1968 (56. évfolyam, 1-25. szám)

1968-03-22 / 6. szám

EURÓPAI HÍREK Az európai ideológiai felfogás és a jellem tökéletes rothadására jelleírzö Nyugatnémetország leg­nagyobb foto-iparosának esete. Hanrsheinz Porstot, aki Nürnberg­­ben a legnagyobb fényképészeti vállalattal és évi 150 milliós forga­lomnál rendelkezik, a nyugatné­met alkotmányvédelmi rendőrség letartóztatta, mert kiderült, hogy a deiék milliomos a keleti szovjet­zóna kémje volt, aki — feltehető­leg katonai titkokat is elárult a ke­leti zóna titkos rendőrségének, va­lójában a Szovjetuniónak. Millio­mosoknak azonban nem sok bajuk eshet a nyugatnémet, úgynevezett demokráciában. Hat hét után egy millió márka kaució ellenében sza­badlábra helyezték. Utána Porst, aki egyszerre volt tagja a nyugat­német Frei Demokratische Partei­­nek és a keleti zónái kommunista pártnak, fölényesen kijelentette, hogy „Én milliomos és marxista vagyok”. Nyugatnémetországban csak egy lap akadt, amely meg merte kér­dezni a milliomostól és marxistá­tól, hogy: „helyesli, de akkor mi­­éirt nem osztja fel millióit a prole­tárok között?” ★ Magyarországon tovább folyta­tódik a kommunisták földrablása. A mindenükből kibirtoktalanított parasztoknak eddig legalább meg­hagyták a 800—1000 négyszögöles háztáji gazdaságot. A háztáji gaz­daságok az ország megművelt föld­területének csupán három százalé­kát jelentették. Azonban ezen a három százalékon termett meg az ország tej, baromfi, tojás szükség­letnek 75 százaléka. A kolhozok, vagy mint magyarul mondják, a „termelő szövetkeze­teiben” pedig senki sem akart dol­gozni. Mindezen most úgy akarnak segíteni a kommunisták, hogy ki­hirdették: férfinek 150, asszonynak 1Ö0 tíz órás munkanapot, tehát 1500, illetőleg 1000 órát kell ledol­goznia a tszcsben, különben elve­szek a háztáji gazdaságot is, mert „szociális termelésből fakad a jó­lét”. ★ A budapesti Népszabadság, a hi­vatalos kommunista pártlap nyolc­­százezer példányával ma a vörös Magyarország legnagyobb újságja. A „Budapester Rundschau” c. né­­metryelvű folyóirat azonban érde­kes útkokat árul el a Népszabad­ságról. Kiderül, hogy a kommunis­ta párt tagjainak összelétszáma 600.0)0. Ezeknek számára kötele­ző a Népszabadság megrendelése. A tölbi 180,000-et hivatalból kül­dik apárt és kormány-szervezetek számira. Így az egész országban összesen 20,000 példányt vásárol­nak neg hírszomjas hazafiak. En­nél lagyobb népszerűségnek ör­­vejpdrtt valamikor a Bivalybürgözd és Vüéke is. ★ A világhíres löweni egyetemen, Belgámban tovább tartanak az if­júság zavargások. Ezek nem kom­­munsta jellegűek, mint a nyugat­németországiak. Sokkal inkább nemzetiségi jellegük von. A napó­leoni láborúk után jött létre Bel­gium, amely a germán származású flamardokból és a francia nyelvű, kultúrájú vallonokból áll. Ez a né­pi köfösség egész jól működött 1914-g, azonban a két világhábo­rú következményeként a nemzeti­ségi ellentétek mindinkább kiéle­ződte. Ma már Belgium francia és fiamaid nyelvű intelligenciája és egyeemi ifjúsága heves nemzeti­ségi ellentétben áll egymással és a lőveni egyetem naponta ismétlő­dő avargásait alig-alig tudja elfoj­tani a kivezényelt rendőrség. Az ifjúság célja: kivívni a teljes nyevi elkülönülést az egyetemi oktitásban is. Európai megfigye­lők oly komolyan veszik e zavar­gásokat, hogy szerintük azok a legközelebbi jövőben Belgium szét­eséséhez vezethetnek. ★ Budapesten február 28-án meg­kezdődött a vörös kommunista vi­lág-találkozó, amelyre — a világ­­kommunizmus egységének helyre­állítási céljából — 81 kommunista oártot hívtak meg. A kommuniz­­nus ejyre növekvő szétesettségére jellemző, hogy eddig csak 65 párt fogadta el a meghívást. Indonézia kivételével a legtöbb ázsiai kom* munista párt elutasította a meghí­vást, miután azok Pekinggel állnak ideológiai kapcsolatban. Peking és a kis Albánia viszont nem akarják magukat alávetni a moszkvai veze­tésnek. Ekként alapvetően nem fog­nak résztvenni a budapesti vörös jamboreen. Románia részvétele egyelőre na­gyon kétséges, mert Ceausescu „Nagy-Románia” vörös diktátora 50-ik születésnapját ünnepelvén hosszú beszédet mondott ugyan a kommunista egység helyreállításá­ról, azonban egyáltalán nem árul­ta el, hogy a román KP részt vesz-e a budapesti csúcstalálkozón. Ceau­sescu a vörös román Führer való­színűleg Besszarábiára gondolt, mi­kor bejelentette, hogy izraeli min­tára katonai szolgálatra hívja be az összes fátákat és minden 18 éves lánynak fegyveres katonai szolgá­latot kell teljesíteni. ★ Nyugatnémetország jelenlegi kül­ügyminisztere, Willy Brandt, ere­deti nevén Frahm, norvég kommu­nista partizán-vezér, egymásután követi el a legszégyenletesebb bak­lövéseket. A nyugatnémet szociál­demokrata párt ravensburgi párt­­napján heves támadást intézett de Gaulle francia államelnök ellen, ki­jelentvén, hogy az „ostoba kormá­nyok és a hatalmi őrületben szen­vedő megcsökönyösödött államfér­fiak nem fogják megakadályozni az európai egységet”. Mint ilyenkor szokásos, a port egy kis újságírón verték el, aki a hivatalos nyugatnémet távirati iro­da képviseletében nemcsak gyors­írta, hanem hangszalagra is felvette a nyugatnémet szociláldemokrata külügyminiszter ostoba és minden diplomáciai szabállyal ellenkező beszédét. Mikor aztán a francia kormány mérgelődni kezdett, ak­kor Willy Brandt megijedt és egy­szerűen tagadta, hogy a hangsza­lagra rögzített beszédet mondotta volna. A nyugatnémet fekete-vö­rös koalíció lázasan mosakodni kezdett, mert esedékes volt Kiesin­ger kancellár és Willy Brandt láto­gatása de Gaulle elnöknél, és az a veszély fenyegetett, hogy de Gaul­le ,aki Adenauerrel együtt létre­hozta a XX. század egyetlen poli­tikai csodáját, a német-francia ki­békülést, — egyszerűen kiakólbő­­litja a külügyminiszterré avanzsált frakkos partizánvezért. S mikor a látogatás megtörtént Willy Brandt tapasztalhatta, hogy mi a különbség egy régi vágású gentleman és diplomáciai parket­ten ügyetlenül csúszkáló csiszlik­­demokrata között. De Gaulle, aki ma Európa utolsó grand seigneur­­je, úgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. Vagy mint monda­nák csúfosan „lefözte” az ál-ba­rátot. Egyébként Willy Brandtra és családjára jellemző hogy a Nyu­­gatberlinben rendezett nemzetközi kommunista kongresszus alkalmá­ból a rendőröknek őrizetbe kellett venni 50 kommunista tüntetőt és plakát-ragasztót. Az első őrizetbe vett Willy Brandt elvtárs, külügy­miniszter 19 éves fia volt, aki a berlini Kommün II. tagja. ★ A mesterséges ürügyekkel ren­dezett „szociológiai” viták, ame­lyek intellektuális nívója legfel­jebb egp birka-őrző román paku­­lár szellemi színvonalának felel meg, egyik ilyen kiválasztott cég­táblája a Springer Verlag, amely a négy milliós Bild Zeitungon kívül a nyugatnémet újságok 38 százalé­kát kontrolálja. Kéteségtelen, hogy ez a közvélemény-koncentráció nem egészséges és jogos kételye­ket támaszt a sajtószabadság érté­ke iránt. Azonban a hocsiminista, castroista szakállas majom-hadnak nem ez a baja Axel Springerrel, a német sajtócézárral, hanem az, hogy a nagy elterjedtségű lap eré­lyesen mer szembeszállani a bolse­­vizmus minden formájával. A Bild Zeitung színvonala nem igen kü­lönb a hajdanvalő magyar Friss Újságénál és maguk a németek is szívesen nevezik azt Brotzeít Zei­tungnak, amelyet a tízórai húsz­perces szünetében minden gyárban, üzemben, hivatalban elolvasnak. Óriásira nagyított gyilkossági és sex-hírek között azonban mindig ott van egy ügyesen elhelyezett ve­zércikkecske a bolsevizmus ellen, a keleti munkásság helyzetéről, a szovjet állapotokról. S miután az amerikaiak által egykor licenziro-ST. LOUIS ÉS VIDÉKE sa nagyobb Holdé. Ennek a súly­nak a beütödése bizony felszakít­hatná a Föld kérgét is, kimozdít­hatná helyükből az óceánokat is és nagy körzetben kioltana minden életet. A súly mellett figyelembe kell vennünk a hőjét is, amit az at­moszférában való zuhanásával sze­rezne és ami fehéren izzó vasgom' bőccá tenné az Icarust. De, szerencsére, az Icarus csat egy sunyi pillantást fog vetni a Földre, azután megint eltűnik e világűrben. Nyugodtan alhatunk június lé­ikén! Lajossy Sándor: EL ESCORIAL A londoni állatkertben ez a 12 éves fiú etet egy beteg leopárdot. A kép a „Dr. Dolittle” című világhíres film egyik érdekes jelenetét mutatja. zott, szalonbolsevista és keletfelé kacsingató nagysajtóban ezt nem találja meg az olvasó, így nagyobb­részt a Bild Zeitungnak köszönhe­tő, hogy a német munkásság he­lyes képet kap a kommunizmus minden formájáról. Ennek következtében az új kom­­münadrdok között nem található egyetlen munkás sem. Sőt! a mun­kásság élesen szemben áll ezzel a rendbontással, mert tudja, hogy az kenyerét, a német gazdasági élet prosperitását veszélyezteti. Ez a szembenállás annyira erős, hogy mikor az egyik berlini tüntetés so­rán a rendőrök tehetetlenkedtek, a szakállas kommünardokat a szoci­áldemokrata munkások pofozták szét olyan óriási testvéri és atyai pofonokkal, hogy több kommü­­nardot sürgősen kórházba kellett szállítani. Most aztán végleg kibújt a vö­rös lóláb a zsákból. Az örök és hi­vatásos tüntetők a nyilt vörös ter­ror útjára léptek. Miután maguk követelik a vélemény-szabadságot, háromezren vonultak fel a Sprin­ger Verlag berlini 18 emeletes nyomdapalotája elé, hogy az ellen­­véleményt eltiporják. A kinyomott újságokkal induló teherautók hosz­­szú sorát már az épület kapujánál megakadályozták az elindulásban. „Államosítsák a Springert! Minden hatalmat a tanácsoknak!” — kiál­tásokkal padlóviaszkkal végig lo­csolták az utcát s mikor az autó­­kolonne indulni akart felgyújtották a viaszkot, a kivonuló tűzoltóság autóit megtámadták, felborították, a rendőröket megverték, mire azok csak udvarias rosszalással felelhet­tek, miután a szélső-marxista fő­polgármester és szenátus már elő­zőleg megtiltotta nekik az erélye­sebb fellépést. Összeiitközik”e a Föld június 14.-én egy kis bolygóval? Jeane Dixon, washingtoni jósnö, aki világhírt (és milliókat) szer­zett John F. Kennedy elnök meg? gyilkolásának jóslatával, arra fi­gyelmeztet bennünket, hogy ebben az évben nagy természeti kataszt­rófa éri a Földet. Szerinte ez — mint isteni beavatkozás — a túl­népesedés problémáját is megold­ja. Ebben a komor jóslatban benne van az a ki-nem-mondott jóslás is, hogy ez a természeti katasztrófa alaposan megtizedeli a Föld népes­ségét. Nem árulja el, hogy mi lesz ez a katasztrófa, csak annyit mond, hogy olyasmi lesz, mint egy mete­or lezuhanása és hogy meg fogja változtatni a tengerek jelenlegi helyzetét is. Elég súlyos jólat ez, amit a ba­bonás emberek biztosan nagy iz­galommal fogadtak. Miss Dixon nyilván hallotta az ijedt „tudomá­nyos” pletykát az Icarus nevű asz­teroida lezuhanásáról és erre ala­pította jóslatát. Hogy, hogy nem, az utóbbi fél­évben az a hír terjedt el, hogy az Icarus június 14-én olyan közel ke­rül hozzánk, hogy bejuthat a gra­vitációs vonzásunkba és rázuhan­hat a Földre. Ez a félelem olyan gyorsan elter­jedt és — minden tudományos cá­folat ellenére is — olyan makacsul tartja magát, hogy az angol parla­mentben egy képviselő felszólítot­ta Wilson miniszterelnököt, hogy adjon biztosítékot arra, hogy az Icarus nem zuhan le ránk. Wilson nem csillagász ugyan, de ügyes politikus és így nyomban felállt s ezt válaszolta: „Őfelsége kormá­nya biztosítja a képviselő urat, hogy nem égitestek felelőtlen ak­ciója miatt fog meghalni, feltéve, hogy június 14-én otthon marad és az óvóhelyére vonul le.” Ez a tréfás válasz sok gőzt kiengedett ugyan az aggodalmakból, de ez — úgy látszik — Jeane Dixonnak nem volt elég. Az Icarus egyike a mintegy 1600 eddig felfedezett (és 50,000 még fel nem fedezett) aszteroidnak, amelyek legközelebbi szomszé­dunk, a Mars és a kifelé utána kö­vetkező Jupiter között mozognak. Az aszteroidok kis bolygók, va­gyis éppen úgy a Nap körül kerin­genek, mint a Föld és a többi nyolc bolygó. Ezek az aszteroidok álta­lában nagyon tömör kis bolygócs­­kájc. Annyira, szinte elképzelhetet­lenül tömörek, hogy anyagukból egyetlen kocka, amelynek falai mindössze 2 y2 centi magasak, 400 tonna súlyt képvisel! Általában magas értékű vasat, nikkelt és más ipari fémanyagokat tartalmaznak. Egy 300 mérföld átmérőjű aszte­roida a Föld egész egy évi vas­­szükségletét fedezhetné. Az aszte­roidák, természetesen, semmi leve­gővel nem rendelkeznek, hidegek és semm i gravitációjuk sincs, tehát ha valaki rajtuk állna, egyszerűen legurulhatna róluk a világűrbe. A legnagyobb aszteroida a Ce­res, kb. 480 mf-es átmérővel, de a többségük jóval kisebb ennél, ál­talában 1—50 mf-es átmérőjű. Keletkezésükről két elmélet is van. Az egyik szerint egy nagy bolygó felrobbanásából visszama­radt romok ezek, a másik szerint azonban a Nagy Csattanással — a világegyetem keletkezésével — együtt keletkeztek, mégpedig mindjárt önálló bolygókként, ame­lyeket később a gyakori összeütkö­zések még jobban feldaraboltak. Ez utóbbi elmélet mellett szól a már említett végtelen tömörségük. Egy ilyen aszteroida az Icarus. Az Icarus arról nevezetes, hogy va­lamennyi között a legrövidebb a Nap körüli keringési ideje, 409 nap. Egyébként halvány kis boly­gó, amely csak erős teleszkóppal látható. Mármost, az összeütközésí plety­ka nyilván onnan keletkezett, hogy az Icarus ez év június 14-én lesz legrövidebb Föld-távolságban, va­gyis nagyon közel hozzánk. De ez a „nagyon közel” csak csillagá­szatilag van közel, a valóságban nagyon messze van. Dr. Samuel Herrick kaliforniai csillagász szá­mításai szerint június 14.-ikén 4,250.000 mf-re lesz a Földtől, más­szóval: minden összeütközésí lehe­tőséget kizáró távolságban. Már gyakran volt rá eset, hogy egy-egy aszteroida megközelítette a Földet, sőt még az Icarus 4% millió mf-es távolságánál is köze­lebb jutottak, de természetesen ez még mindig kizárta a Föld gravitá­ciójának érvényesülését. Ha azonban mégis lezuhanna az Icarus, az bizony óriási katasztró­fát jelentene, mert ez az aszteroi­da elég nagy (kb. 100 mf-es átmé­rőjű lehet) és hihetetlen tömény­ségénél fogva fantasztikusan nagy súlyt képvisel. Lehetséges, hogy nagyobb a súlya, mint a sokszoro­Ha Monserrat, Zaragosa, Avila, Burgos, Barcelona, Valencia és a többi Spanyolországban különös kegyben állnak a hívő emberek előtt, úgy El Escorial kimondottan zarándokhely. A népek zarándok­­helye. Azt hiszem, Lourdes és Fatima után következik. Természetesen más a misztikus vonzóereje. Itt nem annyira vallási, mint történel­mi jelentősége áll ellenállhatatlan varázzsal minden látogatója elé. Aki rászánja magát, hogy rész­letesen gyönyörködjék a régmúlt idők korunkig átmentett kincsei­két nap alatt csak átrohanni lehet ben, többször látogat el ide. Egy­­rajtuk. Vagyis csak megtekinteni lehet. Bár csak lassan szemléltem meg minden tárlatot, mégis mindig a második és harmadik látogatásnál fedeztem fel részletes katalógus szerint is azt, ami igazán érdekes vagy értékes volt számomra. Sok­szor annyi sokfélét láttam, hogy — az erdőtől nem láttam a fát! Sok volt egyszerre. Az egykori királyi kastély ma Szolgálat-Háza. A spanyol nép és bővebb értelemben a nagyvilág előtt tárja ki ma felbecsülhetetlen kincseit. Drága értékeivel fémjelzi azt a kort, amelyben épült és vált a nemzet közkincsévé. A környéke is ehhez méltó. A Sierra de Guadarrama hegy­lánc koszorúja veszi körül, úgy hogy szebb helyen nem is épülhe­tett volna. Ennek megfelelően az ősi településtől eltekintve valósá­gos hotel- és villanegyed. Olyan előkelőek és kényelmesek, hogy belevágyunk falaik közé. S hogy a nagy alapító II. Fülöp­­nek mi volt a vágya, álma ezzel a remekbe készült rostélyhoz hason­ló kastéllyal, tudjuk; rendeltetését tökéletesen be is tölti mindmáig. Csak éppen más szelek fújnak, s a nemzeti érdek ma egy részét Mo­­nastery-nek, azaz iskolának hasz­nálja. Az épülettömb többi szárnya, be­leértve a kis „Szent Péter Bazili­kát” is, középen, párját ritkító mú­zeum valódi értékekkel. (Nincs hely egy szűk beszámolóban még csak ízelítőt sem adni róla, de aki csak egyszer is megfordult a Nagj Király városában, tudja, hogy olyan elvarázsolt kastélyba lépetl be, amelyről elbeszél mindent, vagy nem szól semmit.) Ezért választot­tam én is csak az általános benyo­mások pillanatfelvételeinek meg­rajzolását. Mert, ilyennek épült El Escorial, a Nagy Király városa. Város, pe­dig csak nyolc ezer lakosa van. Város jellegét azonban az a sok nyolc ezer vendég tartja fent, aki évröl-évre ellátogat ide, hogy kül­ső és belső erősségének gazdagsá­gából merítsen. És kiapadhatatla­­nul ontja magából, mint bűvös kincs-eldorádö a nagy szellemű al­kotók hagyatékának múzeális ér­tékeit ... Szinte nincs se szeri- se száma. Boldog hely is ez egyben, mert örökségül érte a legnagyobb ki­tüntetés: a hozzá közelben felállí­tott Santa Cruz-zal ajándékozta meg Franco generális bölcsessége. A Szent Isten így használ fel na­gyokat és kicsiket, hogy kedves helyét megszentelje. Mert Santa Cruz del Valle de los Caídos, a vi­lág legnagyobb Hősök Emlékműve és ékes Sziklabazilikája mélyében megszenteli ezt helyet! Boldog és szent hely tehát teljes nevén: San Lorenzo de El Escorial. A kereszt áll diadalmasan, kecsesen Spanyolország felett, s magasan a Világ felett, minden sötét hatalmasság felett áll sziklaszilárdan! Magas hegy tetejére épült. Örök Mementó a spanyoloknak, nagy Emlékeztetés minden népnek, — istenfélőnek és hitetlennek — Santa Cruz a mi keresztünk! -Santa Cruz hősökre vigyáz ... A hazáért halt spanyolokra, támadókra, ellenségre — szabadságért halt minden népre. Kihullott vérük bő aratásra vár! Michéle Monran „TITKA” Michéle Morgan a legnépszerűbb filmszínésznő Franciaországban: el­ső helyen áll, maga mögött hagy­va Gina Lollobrigidát, Claudia Car­­dinalet, sőt még Brigitte Bardo-t is. A Paris Jour című lap 50 ezer mozinézőhöz intézett körkérdésé­ből az derült ki, hogy a közönség kedvence nem egy sex-girl, hanem egy érett szépasszony. Nehéb megállapítani Michéle Mórganról, hány éves. Olyan szép és fiatalos, hogy nem is érdekes a kora. Már nős fia van és nem tit­kolja, hogy az ötvenhez van köze­lebb, mint a negyvenhez. „Csak minden negyedik esztendőben ün­neplem a születésnapomat” — mondja gyakran, nevetve. Barátai, munkatársai szerint Michéle Mor­gan az évek múltával nem lett öre­gebb, csak érettebb és most is su­gárzóan szép. Különös szépség. Negyed évszázada filmezik, és több mint ötven filmben szerepelt. Saját állítása szerint hároméves kora óta csak a színészi pálya vonzotta és tizenöt éves, amikor a kis Simone Roussel — ez az eredeti neve — elindul, hogy vágyát valóra vált­sa. Minden apró szerepet elvállalt. 1936-ban fedezik fel, a Ködös utak fiatal hősnőjeként írja be először a nevét a filmtörténetbe. Partnerei: Jean Gabin, Charles Boyer és több más nagynevű színész. Egyénisége, tehetsége, szépsége lenyűgöző. A sikert nemcsak deko­ratív külsejének, érdekes arcának köszönheti — kiváló drámai szí­nésznő, érzelemgazdag, intellektu­ális játéka különleges helyet bizto­sít számára a filmvilágban. A „rejtélyt”, hogyan őrizte meg szépségét Michéle Morgan, gyak­ran feszegetik. A Bunte Illustrierte című német s a Marie Claire című francia lap próbálta feszegetni, mi a „titka”. — Az évek múlása nem nyugta­lanít. Megtanultam szeretni kóro­mat — mondja. — Nem ig olyan nehéz az évek elviselése, uralkod­ni kell az idő felett, csak idejében kell felismerni korlátáit, és amel­lett kihasználni lehetőségeit. Ah­hoz, hogy az ember szép legyen, mindenekelőtt egészségre, mérték­tartó étkezésre, a szeszes ital ke­rülésére, no és kiegyensúlyozott­ságra van szükség. Nem szabad bosszankodnom minden semmisé­gen, az embereket úgy fogadom el, amilyenek, nem kívánok tőlük töb­bet, mint amennyi egyéniségükből telik. Cselekedeteim következmé­nyeit pedig vállalom. A bosszanko­­dás fárasztó és csúnyit. Ezért, ha lehet, elkerülöm. Mindig s minden alkalommal tudok nemet mondani. Tudom, mit akarok és mit nem. Na­gyon szeretek dolgozni. Ha nem filmezek, nyelveket tanulok, spor­tolok (tornázik, sízik, vízisízik és nagyokat sétál), és a legnagyobb szenvedélyem — a festészet. (Kiál­lítása is volt, nem is számítják amatőrnek). Örömet okoz nekem a festés, és az öröm pihentet. —■ Könyörtelenül őszinte vagyok magamhoz, szembenézek tükörké­pemmel és pontosan tudom, mi áll jól, mit szabad és mit nem. Nagyon fontos, hogy „a negyvenéves asz­­szony” szolidan öltözködjön. Ma­gam tervezem ruháimat. (Az elmúlt hónapokban az ö irányításával sza­lon is nyílt Párizsban.) Jő anyag­ból egyszerű, de jól szabott, ele­gáns ruhákat csináltatok. Jelentős a színek kiválasztása, összeállítá­sa is. A fekete hangsúlyozza a fá­radtságot. Ha rossz a közérzetem, a színek segítenek. Nem félek pi­ros ruhát sem fölvenni. Kedven­cem a kék, a zöld, a türkiz és sze­retem a lilát, a pirosat, a rózsa­színt és a csontszínt is. Soha nem viselek szűk szoknyát, Kényelmet­len cipőt, s tudom, hogy kisportolt alakhoz nem áll jól a mély dekol­tázs. Ruháimban jól érzem magam — ez az elegancia fő törvénye. Az öltözködésnek az egyéniséghez kell alkalmazkodnia.

Next

/
Thumbnails
Contents