St. Louis és Vidéke, 1968 (56. évfolyam, 1-25. szám)

1968-02-09 / 3. szám

4 + 1968 FEBRUÁR 9 ST. LOUIS ES VIDÉKÉ EURÓPAI HÍREK „Az új gazdasági mechanizmus­sal” kapcsolatos nehézségek má­ris kezdenek mutatkozni Magyar­­országon. Egyes iparágak képvise­lői rámutattak arra, hogy sokkal okosabb volna nem hajszolni a minden áron való exportot, hanem az otthon termelt áruknak Magyar­­országon biztosítani elhelyező pia­cot. Ez által meg lehetne takaríta­ni azokat az óriási szubvenciókat, amelyeket az export áruk számára biztosít az állam, csupán azért, hogy devizát szerezzen. Zűrzavarok mutatkoznak máris az új árrendszer körül. Az úgyne­vezett reform kapcsán két részre osztották az árképzést. Két féle ár­rendszer lépett életbe. Bizonyos cikkek árát továbbra is az állam állapítja meg. Ide tartoznak az életfontosságú élelmiszerek, fűtő­anyagok, építőanyag, gáz, áram, villamos, vasút, posta stb. árai. Ezekét sem alulról, sem felülről nem lehet — elméletileg! — meg­változtatni! A belföldi áruforga­lomnak fele ebbe a csoportba tar­tozik. A második csoportba tartoz­nak azok az áruk, amelyeknek árait alulról és felülről is változ­tatni lehet: ilyenek a divatáruk, édességek, tömeghasználatú ház­­ta Asi cikkek. A luxus cikkek, ék­szerek, importált cikkek árának megállapítását az úgynevezett .»szabad-kereskedelemre” bízzák. Mindez így „szocialistának” lát­szik, lényegében azonban a rend­szer haszonélvezőinek és parazi­táinak profitját szolgálja. Mindenesetre a Népszabadság megnyugtatja a közvéleményt, hogy nincs itt semmi baj. Új gazda­sági mechanizmus, liberalizálódás, kapitalizálódás ide vagy oda! — a Pártnak „nincs szándékában a gazdasági irányítást kezéből ki­adni”. ★ A néhány ős-diák és munkakerü­lő által alapított nyugat-berlini kommünardok, egy a pszychopato­­logia hatáskörébe tartozó „ideoló­gus”, Rudi Dutschke 15 főnyi cso­portjának vezetése alatt kezdenek egyre n ágy óbb teret nyerni, úgyis snint 7,parlamenten kívüli ellen­zék”. Karácsony éjszakáján betör­tek a berlini Kaiser-Wilhelm Ge­dächtniskirche Istentiszteletére és plakátokat vittek maguk előtt: „Segítsétek a békét! Segítsétek meg Vietnamot!” Az istentisztelen résztvevő hatalmas tömeg külön­féle ellen-kiáltásokkal felelt: „Kife­lé ezekel a disznókkal! Mosakod­jatok meg!” A lelkész hiába pró­bálta elnémítani a fogadatlan pré­dikátort. Rudi Dutschkenak sike­rült annyit bekiáltani a templomi zűrzavarba: „Csak annyit akartam mondani, hogy itt a békéről be­szélni — csalás!” Ez azonban már sok volt a hí­vődnek is. Néhányan — minden karácsonyi hangulat ellenére — a helyes utat választották és úgy megverték a mao- cse- tungista Dutscheket, hogy azt hirtelen el ctt vinni egy kis kórházi am­bulancia kezelésére. A helyzetre jellemző, hogy a sajtó, sőt itt-ott maga az evangé­likus egyház is, nem Dutschkét tá­madja, hanem a rendőröket és a hívőket, akik a „krisztustalan” po­fonokat kiosztották. Szomorú, hogy ezzel a kicsiny anarchista bandával szemben a né­met demokrácia, minden demokrá­ciák legkülönösebb elfajzása, telje­sen és tökéletesen tehetetlen. Elfe­ledkezvén a ..weimari demokrácia” szégyenletes végéről és arról a hercegferenci igazságáról, hogy minden demokrácia akkor hal meg, amikor megásta a maga sírját. ★ A második világháborúból és az azt követő bosszú hadjáratból sen­ki sem került ki sértetlenül, csak egy akkori katona-dal slágere és annak éneklője, a belgrádi német rádió művésznője: Lale Andersen. Ki ne emlékeznék a híres „Lili Marleenre”, amely a vészteljes időkben, először csak a belgrádi katonai rádióban, aztán a bolsevis­ta-ellenes szövetségesek minden rádióadásában, később pedig az an­gol, amerikai, sőt még orosz rádi­ókban is felcsendült. A totális há­ború ellenségei között úgyszólván egyetlen összekötő kapocs volt: a Lale Andersen által előadott Lili Marleen. Énekelték a németek, angolok, amerikaiak, franciák. A földkerekség millió és millió kü­lönféle nemzetiségű katonájának egységes érzelmét, hazavágyását fejezte ki a dal, amelyet a Magyar Rádió számára dr. Liszt Nándor fordított magyarra: „Kívül a kaszárnyán, Kint a kapunál, Lámpa lángol árván S most is ottan áll. Átalölelne két karom S a lámpa égne a falon. Te édes angyalom!” Most oly sok év után Derek Je­well, egy kiváló angol újságíró hosszú cikket írt a Lili Marleen­­röl, mint a minden idők legszebb katonadaláról, amely a szerzőnek, Norbert Schultze-nak eddig 500 ezer DM szerzői honoráriumot jö­vedelmezett. Az 1941-ben készült hanglemezt mindössze 700 pél­dányban készítették el. Mikor az­tán a belgrádi német katonai rádió vezetőjének nem volt „anyaga” Bécsbe küldött egy altisztet, hogy szerezzen be hanglemezeket. Az al­tiszt, hogy, hogy nem, rátalált egy Lili Marleenre. 1941 augusztusá­ban forgatta le először a belgrádi katonai rádió. Egy éven belül Lale Andersen egy millió (!) levelet ka­pott a német katonáktól, Rommel Afrika-harcosaitől, angol tommyk­­tól, akik a sivatagi harc éjszakáin épp úgy Lili Marleent énekelték, mint a német ellenség. Angliában, 1942-ben egy millió hanglemezt adtak el az angolra fordított Lili Marleenböl. A dal szövegírója Hans Leip volt, aki ma is él. Mikor az ame­rikaiak bevonultak Tirolba, Eisen­hower azt a kívánságát fejezte ki, hogy meg szeretné ismerni a Lili Marleen szövegíróját. Ez azonban már aludt. Eisenhower udvariasan elállt a látogatástól s azt mondta: „Hagyjuk a költőt aludni, mert a második világháború alatt ö volt az egyetlen, aki a világnak örömet tudott okozni”. Ez nem egészen így igaz, mert hiszen a siker hordozója mégis csak Lale Anderson volt. Egy fény­képen látjuk, amint most ott ül, egyik fogadás alkalmából, Hein­rich Lübke német köztársasági el­nök oldalán. „Lili Marleen”-en egyáltalán nem látszik, hogy azó­ta jó negyedszázad ment el fölöt­tünk. Olyan fiatalnak maradt meg, mint a nagy katona-sláger, ame­lyet még ma is énekelnek, szerte a világon. ★ — Párizs megér egy misét! — mondta IV. Henrik francia király. És most, a majdnem egészen vö­rös német fém-munkás szervezet lapja, az IG. Metall írja: „Magyaror­szág megér egy — delegációt”. Ezek után a nyugatnémet vörö­sök, akik 1956-ban még hévszív­vel lázadoztak a magyar szabad­ságharc eltiprása ellen, most rábo­rultak a budapesti elvtársak szé­les kebelére és kiküldtek egy bi­zottságot a magyar szakszerveze­tekhez. El kell ismerni, hogy Bu­dapesten értik a csíziót. A nyugat­német „imperializmus” szakszerve­zeti láncos kutyáit, látogató vörös szakszervezeti fömuftikat a német széplelkűségnek megfelelő masz­laggal fogadta Nemeslaki Tivadar, aki Magyarországon valamiféle fő-fő szakszervezeti boss. „Ké­rem, ne felejtsék el, — mondta a német elvtársaknak, hogy mi hosszú ideig éltünk feudális idők­ben és nem volt olyan modern ipa­ri-kapitalizmusunk, min az önöké. Mi tudjuk, hogy még mindig nem vagyunk olyan korszerűek, mint önök. Korábban azt hittük, hogy nálunk minden jobb, mint önöknél. Most a tapasztalatcsere alapján, meg kell találnunk az igazságot. Kérem tegyenek fel kínos kérdé­seket”. A németek fel is tették a kínos kérdéseket. Az eredményt azonban nagyon célirányosan sütötték ki a válaszokból. Megállapították, hogy Magyarország a ruházkodás, mo­­torizálás terén ott tart, ahol Nyu­gatnémetország 1950-ben (?) tar­tott. Természetesen az életnívó tekintetében is meg kell vigasztal­ni a nyugatnémet elvtársakat, akik számára megírják, hogy milyen ol­csó a lakás, a villamos, általában a közlekedés. „Ezzel szemben — is­merik be, — a cipők és textiláruk, összehasonlítva ma a mi német bé­reinkkel, rendkívül drágák. Egy ci­pőért egész heti bért kell áldozni (Nyugatnémetországban egy napit) és egy ruháért legalább havi bért kell fizetni. (Nyugatnémetország­ban egy, — legrosszabb esetben — másfél heti munkabérért lehet megvenni a legjobb öltönyt). Most már csak az a kérdés, hogy az igen ravaszul írott szakszervezeti tudalommal az elvtársak reklámot akartak-e csinálni a budapesti „Ge­nosseknak”, vagy a német munkás felé akarták megmutatni, hogy egyelőre mégis ajánlatosabb meg­maradni a nyugati imperialisták tisztesebb és a munkáshoz mél­tóbb bérén? ★ A második világháborús felelős­ség körül egyre hevesebben zajló vitában végre megszólalt a koro­natanú. Az angol külügyminiszté­rium tiszteletreméltó tárgyilagos­sággal nyilvánosságra hozott egy sereg dokumentumot. Ezek között szerepel Anglia berlini nagyköve­tének számos jelentése a cseh-vál­­ság, majd a danzigi krízis idejéből. Henderson ama kevés angol poli­tikusok közé tartozott, akik őszin­tén akarták a békét s tisztában voltak azzal, hogy a versaillesi, trianoni diktátumok az újra felerő­södött Németországra tekintettel nem tarthatók többé. Tehát azo­kat békés úton kell revidiálni. A dokumentumokból kitűnőleg Hen­derson jelentette kormányának Berlinből, hogy a németek „nem akarnak mást, mint a versaillesi diktátumok tárgyalások útján tör­ténő revízióját”. Ugyanezt akarta a magyar kormány is, amely a bé­kés revízió érdekében csatlakozott az egyetlen Versailles-Trianon el­lenes nagyhatalomhoz, Németor­szághoz. Henderson állandóan mélyértelmű jelentésekkel ostro­molta kormányát. Nem volt német­barát, de kínos gondossággal ra­gaszkodott az angol fair play-hez. Ebben az értelemben figyelmeztet­te az angol külügyminisztériumot, hogy amenyiben nem tudják mér­sékelni a „csehszlovákok” harci hangulatát és intrikáit, az angol te­kintély fog csorbát szenvedni nem­csak Berlinben, hanem az egész világon.” Ugyanilyen tárgyilago­san szállt szembe a lengyelek hó­bortos igényeivel. A berlini köve­ti jelentés hangoztatta már 1939. március 26-án, hogy „ha Danzig hat hónappal ezelőtt újra német fennhatóság alá kerül, senki se tö­rődött volna vele. Ezenfelül az ex­­territoriális korridor, mely átvezet a lengyel korridoron, a legigazsá­gosabb rendezés. Ha Skóciát Ang­liától egy ír korridor választaná el, mi is legalább azt követelnénk, amit most Hitler kíván”. Hitler és a Német Birodalom ugyanis csak annyit követelték, hogy a lengyel korridoron keresz­tül visszakapjanak egy pár kilo­méternyi német ko.ridort, amelyen át szabadon közlekedhetnek a lengyel korridor által elzárt és el­szakított Kelet-Poroszország felé. Hogy ezeknek a minimális és jo­gos német követeléseknek nem teljesítése megért-e egy második világháborút, azt aligha hiszi va laki, aki a gondolkodásnak mini mális képességével rendelkézik. Szigorú titoktartás 1971-ig Kennedy elnök meggyilkolása után, a boncolás közben készült fénykép- és röntgenfelvételeket 1971. október 29-ig „csak a kor­mány hivatalos kutató testületé vagy a Kennedy-család tagjai ál­tal elismert magánszakemberek” tekinthetik meg. A most közzétett nyilatkozat szerint a megállapo­dást már 1966 októberének végén megkötötte a Kennedy-család és a washingtoni Nemzeti Levéltár. Az összesen 65 fényképet és a né­hai elnök öltözékéhez tartozó ru­hadarabokat, különböző tárgyakat ekkor adták át Kennedyék a levél­tár igazgatójának, R. H. Bahmer­­nak. Az International Herald Tribune cikkírója tudni véli, hogy azok a kevesek, akiknek még ez előtt si­került látni a nagyon értékesnek mondható dokumentumokat, úgy gondolják; az anyag erőteljesen alátámasztja a Warren-bizottság ismert álláspontját: John F. Ken­­nedyt csak egy ember, Oswald öl­te meg. Fel lehet figyelni Bahmernek ar­ra a kijelentésére is, hogy amióta a dokumentumanyagot zár alá he­lyezték, az említett megállapodás ellenére lényegében senki sem lát­ta azokat. Kormányszerv nem je­lentkezett, Kennedyék képviselője pedig köntörfalazás nélkül meg­mondotta, hogy magánszemély 1971. október 29-ig nem kap en­gedélyt. A „század bűntényét” továbbra is sűrű homály fedi, az ellentmon­dások szövevényében nehéz eliga­zodni. A végzetes tragédia össze­kuszált szálait talán csak a múló idő fogja kibogozni — ha az érde­keltek is úgy akarják ... -j-Két és fél matrózra egy köcsögkalapos Legfrissebb hivatalos adatok szerint az angol fegyveres erők lassú csökkenését a hadügyminisz­­tériumi tisztviselők számának gyors felduzzadása kíséri — ponto­san úgy, amint ezt Parkinson pro­fesszor megfogalmazta híres tör­vényeinek egyikében. A brit fegyveres erők létszáma 1964 óta 424.000-ről 416.000-re csökkent, a hadügyminisztérium tisztviselőinek száma viszont 120 ezerről 146 ezerre emelkedett, te­hát 26.000-rel több hivatalnok ad­minisztrál 8000-rel kevesebb ka­tonát. A Whitehallon emelkedő had­­ügyminisztériumi épület 50 évvel ezelőtt 12 minisztériumnak adott helyet, ma pedig csupán egyetlen minisztériumnak egy részét képes befogadni. Ezenkívül Londonban és környékén harminc más épületet foglal el a katonai bürokrácia. 1914-ben az angol flottát — a világ akkori legnagyobb flottáját — összesen 4366 hivatalnok admi­nisztrálta. 1968-ra a sokkal kisebb brit flotta hivatalnokainak száma elérte a 33,000-ret, vagyis jelenleg két és fél matrózra jut egy köcsög­kalapos tisztviselő. Londoni sta­tisztikusok azt is kiszámították, hogy a brit fegyveres erők másod­percenként 70 fontot emésztenek meg. FOR THE BEST IN CARPETING EXPERT INST A I,CATION SEE Ha szép, jó szőnyeget akar megbízható áron, akkor nem megy máshová. Kedvező részletfizetés! 6985 CHIPPEWA MI 7-3500 9420 W. FLORISSANT UN 9-1440 Do it “The Modern Way” Storm Windows — Aluminium Doors — Aluminium Awnings Nyitva reggel 9-től du. 5-ig, szombaton 9-től 2-ig COlfax 1-36 13 ASTRO-SONIC STEREO the most magnificent way to enjoy beautiful music! Thrill to unequaled tonal dimension and flawless fidelity from your records, Stereo FM/'AM radio. Solid-State cir­cuitry replaces tubes, prevents component-damaging heat; maintains superb performance with lasting reliability. Graceful Contemporary -mocM 3600, <*Hi storage for over 70 records. Also awaüabte in five other fine furniture styles. NOW ONLY 268 50 Listen to it. Look at it. Price iß You’ll agree that Astro-Sonic Stereo FM/AM Racfio Phonographs surpass all other achievements m the re-creation of sound—yet cost you no more • 15- Watts jjndistorted music power • Two high-efficiency 12’ Bass Woofers • Two 1,000 cycle Exponential Treble Horns—have the equivalent acoustical effi­ciency of 20 cone-type speakers • Fabulous Micro­­matic Player banishes pitch distortion, plus dis­cernible record and Diamond Stylus wear • No*r your records can last a lifetime • Come in today— choose from 25 Astro-Sonic authentic furniture styles—all price reduced —FROM $268.50 to $550. BUY NOW and SAVE YOU CANT AFFORD TO SIMMER AIL SUMMER... YOU CAN AFFORD "SPACE ENGINEERED" SUMMER AIR-CONDITIONING

Next

/
Thumbnails
Contents