St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)

1967-12-29 / 26. szám

ST. LOUIS ÉS VIDÉKE 6 " ' V 1967. DECEMBER 29. Magyarok az 50 éves szovjet forradalomba] A kommunisták kiárusítják a magyar munkaerőt A cseh „szocializ99 a magyarok fogják A nagy szovjet októberi szo­cialista forradalom és polgárhá­ború 50. évfordulójának tiszte­letére agyafúrt kommunista saj­tópropaganda folyt Magyaror­szágon is. A lapok vörös cím­szalaggal jelentek meg és több­kötetes dokumentum gyűjtemé­nyeket adtak ki a magyar hadi­foglyok politikai és katonai mozgalmáról. Mert kommunista becslés sze­rint 1917. októberében mintegy félmillió magyar hadifogoly lát­ta a szovjet forradalmat és pol­gárháborút, s legalább százez­ren tevékeny részt vettek ben­ne, Kijevben hadsereget szer­veztek, melynek az lett volna a feladata, hogy a Kárpátokon át­törve megsegítse a Tanácsköz­társaságot. Ennek a hadsereg­nek az élcsapatát magyar hadi­foglyokból verbuválták. Kijev kitűnő környezet volt ehhez a szervezkedéshez, mert a város első parancsnoka Laka­tos István nevű magyar kommu­nista volt. Ö vezényelte azokat az ukrán partizánokat, melyek megszállták a várost és véres kegyetlenségeket vittek véghez. Türr Istvánoknak nevezik eze­ket a partizánokat, akik fogság­ba esésük idején legfeljebb káp­lárok voltak, most pedig szaka­szokat, századokat, ezredeket, katonai iskolákat vezettek. A tegnapi bányászok, üzemi mun­kások most partizánparancsno­kokkal, anarchistákkal, elfogott tengernagyokkal, szakszerveze­tekkel, párttitkárokkal tárgyal­tak és hoztak döntéseket. A magyar vöröskatonák 18- ban és 19-ben pedig otthon fo­kozták a forradalmi erjedést, majd a „Horthy-fasizmus” évei­ben titkos tagjai lettek a föld­alatti kommunista pártnak. Lelkesítő visszaemlékezések jelennek meg azokról a szörnyű napokról, amikor a szovjet ka­tonák elözönlötték hazánkat. Jöjjenek velem — kedves olva­sóim — 1945 februárjában egy pesti alagsori lakásba, ahol hu­szonnyolcán koplalnak már má­sodik napja a szovjet tüzérség szüntelenül dübörgő tüzében. Este aztán két pisztolylövés csattan egészen közel. Felsza­kítják az ajtót s ott áll szolgá­lati pisztollyal kezében Zsorka Pavlovics Dubilin szovjet gárda­­főhadnagy. Nevet. Ötvenhat kéz a levegőben és egy pisztoly, ezen nevetett. A pince lakói pe­dig majd feldöntik a nagy öröm­től, annyira várták. Azért a hős szájából mégis ez az első óvatos kérdés: — Nyemci jeszty? — (Néme­tek vannak?) Végigjárják a sötét és hideg házat, a gárdafőhadnagy láthat­ja, hogy igazat mondtak: német nincs! Mindenki azt szeretné tudni, mikor jönnek a többi szovjet martalócok? — Szicsán — legyint Zsorka. — (Mennyi lehet ez?) — Majd sakkot hoznak s a gárdaföhad­­nagy, ahogy illik, háta mögé dug egy fehér meg egy fekete gyalogot, hogy a sors döntse el, ki kezdi a játszmát. De a máso­dik parti után megdöngetik a lépcsőház bezárt ajtaját: — Aufmachen! Deutsche Wehrmacht! (Kinyitni! Német hadsereg!) Néma csend, de a puskatus újból csattog. A hu­szonnyolc pincelakos halálra ré­mülten civilruhába kezdi átöl­töztetni a sakkozó Zsorkát, aki­nek egyszerre inába szállt a bá­torsága. De nem lehet lehúzni a csizmáját, mert bedagadt a lá­ba. Lenyomják tehát egy kes­keny, kihúzható pőtágyra, pok­rócot, kabátot dobálnak rá, mintha súlyos beteg volna, aki beszélni sem tud. Vijjognak új­ra a szovjet aknák, s a pincela­kók bebeszélik a németeknek, hogy innen nincs jő kilövés. Még szerencse, hogy osztrákok — sóhajt fel e kiváló dokumen­tum szerzője —, ők is unják már a háborút. A hős felderítő Zsorka Pavlo­vics Dubilin szovjet gárdaföhad­­nagy akkorára már a félelemtől kimerültén úgy aludt a keskeny pótágyor egy halom pokróc, ka­bát és egyéb gönc alatt, hogy ágyút sütögethettek a füle mel­lett. Idillikus, boldog napoknak rajzolják a szovjet megszállás borzalmait, de szörnyű képet festenek az 56-os disszidensek nyomorult sorsáról. A nyíribro­­nyi Kelemen Józsinak, mint szö­kött francia légionistának ka­landjaival rémítgetik a Nyugat­ra vágyó magyar népet. — Úgy került Józsi külföld­re, ryfmt a többi fiatal. Vonzot­ta a kaland, az izgalom, a titok­zatos nagyvilág, hiszen mind­össze csak 16 éves volt. Búcsú nélkül hagyta el szüleit, testvé­reit, ismerőseit, a szabolcsi fa­lut. Sógor Jóska csalta el 1957. januárjában. Jugoszlávia felé szöktek, de már Kiskúnhalasnál elfogták őket és hazatoloncol­­ták szülőfalujukba. Az ilyen ti­zenhatéves forma legények azonban nem könnyen monda­nak le szándékukról, már az el­ső állomásnál visszafordultak és háromszori kísérlet után Kele­­biánál átlépték a határt. Láger­be kerültek, ahol éheztek, szö­kési kísérlet miatt alaposan el­verték őket, matrac nélkül kel­lett aludniok, s egy hétig fát vágattak velük. Titokban levelet írtak a belg­rádi francia követségre s rövi­desen mindkét fiút Franciaor­szágba szállították. Különböző üzemekben dolgoztak, de nem bírtak annyit keresni, hogy kín­zó éhségüket csillapítsák. Utol­só „sou”-jukon Párizsban betér­tek a „San Sussie” (magyarul: Gondnélküli) kávéházba, ahol asztalukhoz telepedett egy fa­siszta magyar férfi. Elmondta, hogy ő az idegen légióból szerelt le. Órák hosszat ecsetelte a lé­giós élet örömeit s aztán elvitte őket a légió toborzó irodájába. A két nyíribronyi fiú, Kele­men Józsi és Sógor Jóska, rögtön aláírtak öt évi szolgála­ti kötelezettséget azzal, hogy a jelentkezés után mindjárt 100,000 frank felvételi jutalmat kapnak. Ehelyett azonban azt közölték velük, hogy még nin­csenek 17 évesek s így a légió tagjai nem lehetnek. — Ha akarjátok, segíthetünk a dolgon — mondta a francia sergeant — egyszerűen átírom a születési bizonyítványotokat. Szörnyű napok következtek ezután. Vérhigítő injekciókat kaptak, hogy bírják majd a tró­pusi kiimát. Betegek lettek, de azért dolgoztatták őket. Később Algériába szállították központi kiképző táborba. Rohamosztago­­sok lettek német, olasz, jugosz­láv és magyar újoncok között. A kiképzők mind SS és Wehr­macht katonák voltak. Hitler egykori tiszthelyettesei. A kiképzés alatt majd össze­roppantak a fáradságtól s a leg­kisebb hibáért keményen meg­büntették őket. Elhatározták tehát, hogy meg­szöknek. Haza Nyíribronyba, az ígéret földjére. A termelőszövet­kezetek paradicsomi bőségébe. Veszélyes vállalkozás volt ez, hiszen megtörtént, hogy felsora­koztatták a századokat és lefe­jezett szökött légionistákat dob­tak eléjük. így jár, aki megszö­kik a légióból. Olyan hősi történekkel is di­csekednek, amelyeknek tanúja voltam. Állításuk szerint a két háború között Nyíregyházán tit­kos munkáskórus működött s annak a lutheránus egyház kán­tora volt az oktatója. A késő es­ti órákban vendéglők különter­mében és magánházakban pró­báltak s a karnagy álruhában lo­pakodott a próbákra a sötét ut­cákon. A templomi orgonától az ateista munkáskőrushoz. Még országos dalosversenyekre is ké­szülődtek, de a távoli Győrött nem szerepelhettek, mert össze­adott filléreikből nem futotta útiköltségre. A polgármester 200 pengőt ígért nekik, de az csak szép szó maradt. Nem igaz ebből egyetlen betű sem, s az ilyen történetek nem dokumen­tumok, hanem kitalált hazugsá­gok. A kétkötetes gyűjteményt te­hát, mely magyar és szovjet történészek közös munkája a nagy októberi szocialista forra­dalom 50. évfordulójára, s mely egyidőben jelent meg magyarul és oroszul Budapesten és Moszk­vában: nem ajánlhatom senki­nek. Pedig elég kegyelmesek vol­tak, hogy a polgármestert csak felelőtlen ígéretekkel vádolják, hiszen azt is írhatnák, hogy megkapták ezt a 200 pengő Ju­­dás-pénzt. Kommunista kijelen­téseket a vasfüggöny mögött nem lehet cáfolni. Ahhoz az emigráció szabadsága kell! A Szovjet mindig is rendelke­zett azzal az ördögi ügyességgel, hogy a nagy, hasznos európai kul­­túrgondolatokat a maga javára tudta felhasználni. A kommuniz­mus nem termelt önálló gondolato­kat, hanem másolt, kompilált, kém­kedett, vagy pontosan megcsinál­ta azt, amit a nyugati imperialis­ták kitaláltak. A NATO ellentéte­ként életre szülték a Varsói Szer­ződést, az Európai Közös Piac­cal szemben a COMECON-t (Köl­csönös Gazdasági Segély) amely utóbbinak az a hivatása, hogy a kis-államok, az elnyomott népek szüntelenül megsegítsék a nagy és dicsőséges szocialista testvért, aki citromként kifacsarja őket. Az Európai Közös Piac szerző­dés lehetővé tette, hogy a legfej­lettebb európai nyugati államok, Nyugatnémetország, Svájc, Fran­ciaország és kisrészben Hollandia is úgynevezett vendégmunkáso­kat alkalmazzanak. A nyugatné­met ipart és az alaposan leha­nyatlott gazdasági csodát Európa fejletlenebb vidékeinek munkássá­ga segítette a csúcsig. Egyedül Nyugatnémetországban 1,300.000 olasz, görög, török és spanyol mun­kás dolgozik ma is. Igaz, hogy eze-A magyar és keletnémet kor­mány együttműködési egyezmé­nye keretében november 16-án két­ezerötszáz fiatal magyar munkás utazott Keletnémetországba, — je­lenti a Népszabadság (nov. 17). A szűkszavú közlemény csupán azt említi, hogy az ifjak három évre állnak munkába, ki- és hazautazá­si költségeiket megtérítik és Kelet­németországban eltöltött idejük nem számít munkamegszakítás­nak. A Polityka című lengyel hetilap augusztus 26-án közölte, hogy ja­nuár elsejével húszezer magyar munkás kezd el dolgozni Keletné­metországban, mint „Gestarbei­­ter”, akiknek számát fokozatosan százezerre növelik: erről a magyar­­országi lapok hallgatnak. A Ma­gyar Nemzetben (nov. 22) egy bi­zonyos Kovács Judit vezércikkben így lelkesedik az első csoport fo­gadtatásáról és elhelyezéséről: „Miután az utazás fáradalmait és a hosszú vikendet kiheverte, most' ismerkedik az üzemmel a 2500 magyar ifjúmunkás. Nem csellengenek a munkahelyeken, mint nemegyszer idehaza az ,új fi­úk’, van helyük, gépük, és van, aki alaposan elmagyarázza a teendői­ket, van, akihez fordulhatnak, ha megakadtak. Azok, akik egy hó­nappal ezelőtt kint jártak, hogy érdeklődjenek, milyen körülmé­nyek között fognak élni, dolgoz­ni véreink, meglepetve tapasztal­ták: a .körülmények’ már készek voltak, s nem lesz semmi rögtön­zés, semmi kapkodás az elhelyez­kedésben, a munkabeosztásban. Karl-Marx-Stadtban például egy 14 emeletes épületben már berendez­ték az ultramodern garzonlakáso­kat — egyet-egyet négy személy számára — olyannyira, hogy nem­csak frizsiderrel látták el, hanem a beépített konyha szekrényében glédában álltak a poharak, tányé­rok és evőeszközök is. S minden emleten egy klubszoba, tévével. A házigazdák azt is előre látták, hogy éppen szabad szombat előtt érkeznek, tehát programról is gon­doskodtak a hosszú hétvégre. S hogy karácsonykor ne érezzék ma­gukat anyátlanul, még kint sem voltak, mind a 2500-nak volt már meghívása egy német családhoz. Mindez pedig nem elsősorban a német pontosság és remek szerve­zés műve, hanem az internaciona­lizmusé. Újfajta, két szocializmust teremtő nép kapcsolata ez. NDK- ban (Keletnémetország) sem mun­kaerőkérdésként, vállalati ügyként kezelték a megállapodást. A párt, a szakszervezet, az ifjúsági moz­galom és az állam funkcionáriusai szívügyüknek tekintették. A meg­állapodás természetesen kölcsönös előnyöket is nyújt. Az adott üzem hasznát látja majd a magyar fia­talok igyekezetének, akik a türel­mi, illetve betanítási idő után egyenlő elbírálásban részesülnek a német dolgozókkal. Reméljük, be­csületet szereznek majd népünk­nek.” két nagyobbrészt segédmunkás­ként alkalmazzák, azonban mint ilyen, — az építőiparban — meg­kapja a 4 DM 39-es segédmunká­si órabért, ami például magyar vi­szonylatban a jelenlegi 7-10 forin­tos órabérek helyett 25-30 forin­tos órabérnek felelne meg. Ha pe­dig nem a „hivatalos” uzsoraára­kon értékeljük a forintot, hanem tényleges értékének megfelelően, akkor a hazai viszonylatban leg­alább 45 forint lenne az órabér. Olyan „horribilis” összeg, amely­ről a magyar munkás nem is ál­modhat. Magyar emigráns részről tehát érthetően történtek Bonnban olyan kisérletek, amelyek arra irányul­tak, hogy az elvirágzott, de még mindig erős „gazdasági csoda” ál­dásaiban részeltessék a magyar munkásokat is, s Nyugatnémetor­szág bocsásson be 100.000 magyar munkást, akik évente legalább két­száz millió márka hazaküldésével javíthatták volna meg a magyaror­szági deviza-gazdálkodást és ami ennél is lényegesebb a magyar csa­ládok életnívóját. Igaz, hogy mind­két részről mutatkoztak bizonyos meggondolások. A nyugatnémetek az EWG szerződést emlegették, A magyarországi munkapiac „el­lentmondásos”, jelentette ki egy Nyugaton tartózkodó magyar köz­­gazdasági szakértő. Hiány van szakmunkásokban, építkezési mun­kásokban és mezőgazdasági mun­kásokban. Ugyanakkor komoly problémát jelent az érettségizet­tek elhelyezése, mert éppen az ad­minisztratív munkakörökben mu­tatkozik legerősebben a „kapunbe­­lüli munkanélküliség”. Ez vonat­kozik bizonyos mértékben a tech­nikai szakképzettséget igénylő ál­lásokra is. Sok mérnök nem végez mérnöki munkát. A lengyelek, a magyarok, a keletnémetek erősen pártolják a munkaerő szabad ván­dorlásának gondolatát a KGST országain belül a Szovjetunió kivé­telével. A keletnémetek elsősor­ban munkást keresve; a lengyelek elsősorban munkást ajánlva, a ma­gyarok munkást keresve és, mint ez az eset mutatja, ajánlva. Ma­gyarország tett néhány lépést a szabad munkásvándorlás érdeké­ben. Keletnémetországba az utób­bi két évben nagyszabású érettsé­gizett és technikumot végzett fia­tal ment ki. A szerződési formula: az NDK-ban 1-3 évig ki tanítják va­lamilyen szakmára, amivel szem­ben a szerződő kötelezettséget vál­lal arra, hogy 3-6 évig kint ma­rad dolgozni az NDK-ban. Ezt a megoldást otthon hivatalos helyen azért pártolják, mert a jelenleg legnehezebben elhelyezhető réteg munkahelyzetét könnyíti meg, ugyanakkor, mikor hosszabb lejá­ratra biztosítja az egyes speciális szakmunkás szük-keresztmetsze­­tek megszüntetését. A fiatalság kö­rében sem egészen népszerűtlen ez a megoldási mód, mert biztosítja egy nyugati nyelv megtanulását, hacsak Keleten is. Végül és nem utolsó sorban a keletnémet bérek a magyar bérekhez képest lényege­sen magasabbak, különösen, ha az ember tartós fogyasztási javakkal számol, ami a mai magyar fiatal­ságnál igen fontos szempont. HA KÍVÁNJA MAGYAR BETŰKKEL! A világhírű német gyártmányú ADLER írógép! Smith Corona, Royal stb. írógépek Irógépjavítás 1 nap alatt Óriási készlet irodabútor és iroda szükségletekben GRUENER OFFICE SUPPLIES, INC. 2635—39 GRAVOIS AVE. PRospect 2-2390 építeni mely szerint csak az Európai Kö­zös piacban résztvevő államok munkásai találhatnak elhelyezke­dést Nyugatnémetországban. — Azonban ez komolytalan érv volt, mert Titó-Szlávia sem EWG tag, mégis 300,000 jugoszláv munkás dol­gozik az EWG államokban, mindkét fél hallgatólagos be­leegyezésével. Budapest különösen örült volna ennek a megoldásnak. Egyfelől mert nehézségei vannak az évi 360 milliós keretű magyar—nyugatné­met kereskedelmi szerződés körül, másfelől mert így könnyen leve­zethette volna a lappangó munka­­nélküliséget, amely az „új gazda­sági mechanizmushoz” címzett ha­landzsa-rendszer után valószínűleg fokozódni fog. A nyugatnémet ipar pedig örülhetett volna, hogy az írástudatlan, görög és szicíliai, a legelemibb szakkifejezésekre meg­­taníthatatlan lumpen-proletariátus helyett intelligens, szakképzett ma­gyar munkásokat kap, akiknek jó­­hímevét megteremtették a weima­­ri és hitleri Német Birodalomban járt magyar vendég-munkások. Midőn úgy látszott, hogy min­den rendbe jön, Moszkva hirtelen meghúzta a vészféket és a buda­pesti komunmisták egyelőre 30 ezer, később 100 ezer magyar mun­kást ajánlottak fel — a kommunis­ta német keleti-zóna főharámbasá­­jának, Ulbricht elvtárnak. Ulbricht a legjobb moszkvai helytartó Kétségtelen, hogy a keleti, kom­munista zónában az utóbbi időben bizonyos gazdasági fellendülés mutatkozik. A berlini fal megépí­tése óta — legalább is kommunis­ta értelemben — a helyzet kon­szolidálódott s valahogy pótolni kell azokat a német százezreket, amelyek az ulbrichti mennyország helyett a haza „nyugati-imperialis­ta!’ felét választották, s a nép ren­dőrség golyózáporában menekül­tek a bolsevista megváltás elöl. Moszkva kedvence ma kétségte­lenül a kecske-szakállas Ulbricht, aki a moszkvai ünnepségek rang­sorában az első helyet kapta az összes csatlós között. Ulbricht, aki húsz szovjet hadosztály szuro­nyain csücsülve használja ki Ke­letnémetország neki maradt nagy természeti kincseit, a legkitűnőbb német munkaerőt, aki a legjobb gyárakat és a legkiválóbb német termelési ágakat örökölte a nyuga­ti esztelenség jóvoltából, ma Moszkva és a COMECON első szá­mú szállítója, sőt azt mondhat­nánk — udvari szállítója! Eltekintve azonban ezektől a szempontoktól, tudni kell azt is, hogy a Kölcsönös Gazdasági Se­gélynek nevezett szovjet intéz­mény a Kölcsönös Gazdasági Se­gély a „davaj csaszi” helyett a le­gálisnak látszó, szerződéses ki­rablást intézményesítette Dél-Ke­­leteurópában, nemcsak zsebtolvaj­lással foglalkozik, hanem russzi­­fikáciőval is. A főcél: nemcsak szovjet-hadoszályokkal, hanem a modern gyarmati imperializmus gazdasági eszközeivel is mindjob­ban Moszkvához csatolni a keleti­tömb államait. REPÜLJÖN BUDAPESTRE VAGY A VILÁGON BÁRHOVA KLM-EL, AZ EDDIGI LEGOLCSÓBB JET-ÁRAKON A pontos és megbízható Holland KLM légitársaság a legalacsonyabbra szállította le a tengerentúli jet-utazás árát Egyetlen más társaság jet-árai sem olcsóbbak KLM repülőjegyet részletre is vásárolhat csekély lefizetéssel, akár 2 éves törlesztésre is, a szokásos bankkamatnál kedvezőbb feltételek mellett. Hozassa ki látogatóba rokonait, barátait a KLM útján, ez a társaság legismertebb specialitása. A KLM budapesti irodája segítségével a leg­gyorsabb és legkényelmesebb közvetlen összeköttetést biztosítja utasainak. A KLM utasának nincsen nyelvi nehézsége sem az utazás alatt, sem pedig az átszállásoknál. A személyzet több nyelven beszél, többen magyarul is. Kérjen részletes felvilágosítást utazási irodájától, vagy az alábbi címen: KLM, Dept. C. 62 E. MONROE STREET CHICAGO, ILLINOIS 60603 III»! BILL THOMPSON MUSIC CO. 64Your Hammond Organ Dealer99 1119 EAST MAIN STREET, BELLEVILLE, ILLINOIS Open Monday and Friday Evenings Kétezerötszáz fiatal magyar munkás Keletnémetországba érkezett \ k I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents