St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)
1967-09-08 / 18. szám
ST. LOUIS ES VIDÉKÉ Nyíregyházy Pál: Vietnami műszak Kállósemjén ősi község, a Kállay-család birtoka és lakóhelye volt. Levéltári adatok 1471- böl „Oppidum Semyen”-nek nevezik. A nemesi kúria ma is áll, de a kommunizmus mindenütt a régi dicsőségből él, ebből is tanyai diákotthont csinált, melyben száznál több gyermeket helyeztek el. Mikor Kállay Miklóst földmívelésügyi miniszterré nevezték ki, a megyeszékhelyről népes küldöttség autózott ki tiszteletére Kállósemjénbe. Az esti órákban érkeztünk, a tűzoltóság lobogó fáklyákkal állta körül a kúriát, s én voltam az ünnepi szónok. A magyar föld örök tulajdonáról beszéltem s a földmívelésügyi miniszter Ígérte — szavaiban bízott az ország népe —, hogy a modem magyar paraszt mezőgazdaságot irigyelni fogja egész Európa. A szovjet megjelenése azonban elpusztított minden reménységet. 1944. október 20-án, pénteken hajnalban érkezett meg ez a szennyes áradat Kállósemjénbe. Kommunistává vált öreg paraszt így meséli el ezeket a reggeli órákat: — Nagykálló irányából tanklövést hallottam. Csodálkoztam rajta, mert a felszabadító szovjet csapatokat Balkány felöl vártuk. A tanklövés után kimentem az állomásra, ahol három veszteglő tehervonat állt tele menekültekkel. Az egyik kocsiból kihajolt egy magyar százados és azt kérdezte: „Mi újság kint öreg?” „Csak annyi, — feleltem — hogy itt vannak már a szovjet katonák”. De a százados nem hitte: „Szamár kend öreg, nem tudja, hogy mit beszél” — torkolt le hitetlenül. — Aztán a régi vágóhíd táján lódobogást hallottam. Bajúszos szovjet katona volt, azt hiszem, kozák lehetett. Odajött hozzánk, leszállt a lóról és kezet fogott velem. Megkérdezte, hogy merre vannak a németek? „Elmenekültek az éjjel Napkor irányába” — válaszoltam. Kis idő múlva három harckocsi érkezett az utcánkba, melyből 25-30 mosolygóképű fiatalember ugrott le, szinte gyerekeknek néztem őket. — Hamarosan megbarátkoztunk s az én házamban készítettek maguknak ebédet Míg a csirke a fazékban főtt, ők tejet és hagymát ettek kenyérrel. (Persze nem hozták magukkal, ott szedték ed a boldogtalan néptől). Aztán előkerült a pálinkás üveg is, nem akartam megsérteni őket, ezért a kezembe nyomott másfél decis pohár pálinkát lehajtottam. Megreszkedtem belé. 1945 tavaszán megkezdődött a földosztás Kállósemjénben. A község határában 2328 hoki föld került kiosztásra, melyből 1075 hold a Kállay Miklós birtoka volt. Megalapították a földosztó bizottságokat, de ez nem ment könnyen, mert ha valakit megválasztott a nép, az a másik órában már bejelentette, hogy ő semmi körülmények között sem vállalja, mert az öregek visszaemlékeztek a 19-es évekre, amikor az ily megbízatás elvállalása igen szégyenletes és hátrányos volt. Csak a legselejtesebb emberekből lehetett a bizottságot összeállítani. Még nehezebb volt az igényjogosultak összeírása. A kitűzött nyolc nap alatt csupán 520 holdra volt igénylő, s így nem tudták a Kállay-féle nagybirtokot kiosztani. Meghosszabbították a határidőt négy nappal s az eredmény 1080 hold lett. Majd újabb négy napi meghosszabbítás után sikerült gazdát keríteni 1,800 hold földre. Jött az április, szántani-vetni kellene, de csak papíron volt kiosztva a föld. A jegyzéket kifüggesztették a volt csendőrlaktanyán. Egy öreg paraszt így meséli el a földosztást: — Minden tanyára 100-200 karót vitt ki a bizottság, s megbíztak 5-6 embert, hogy mérje ki a földeket. Mikor 2-3 óra múlva a bizottság visszajött, már a határban senkit sem talált. Azt hitték, hogy hamar megcsinálták. Csak később tudta meg a bizottság, hogy nem merték kiosztani, mert olyan hírek voltak, hogy a földosztókat a határban a fákra fogják felakasztani. Min-Kállósem jenben denki meghátrált a félelemtől. Akik még nem tértek haza a katonaságtól vagy a fogságból, azoknak az anyja vagy a felesége nem engedte, hogy fia vagy férje részére földet írjanak. — Később bűnül rótták fel a földosztó bizottságnak, hogy a papoknak, a jegyzőknek és a tanítóknak is osztottak ki 400-400 öl szőlőt, gyümölcsöst. Ezek azonban nagyobbrészt csak első ősszel szüreteltek, mert a kommunista vezetőség rögtön ^vette tőlük. Ma Kállósemjénnek már több mint ötezer lakosa van. Külső arculatában alig különbözik a többi hasonló szabolcsi községtől, legfeljebb abban, hogy nincs járda. A lakosság részben az Új Élet termelőszövetkezetben, — részben pedig termelőszövetkezeti csoportokban dolgozik. Az ott székelő Megyei Növényvédő Állomás tekintélyes számú, főleg férfi munkaerőt foglalkoztat. Ezek napszámosok, a kolhozokban pedig cselédek a parasztok, sokkal rosszabb a helyzet, mint a felszabadulás előtt. Kállay Miklós birtokán példaszerűek voltak a szociális- és munkaviszonyok. Kállósemjénben 60 „értelmiségi dolgozó” lakik. Köztük 42 a pedagógus, 16 agrármérnök és 2 orvos. A pedagógusok között több képesítésnélküli óvónőt és nevelőt, sok egyszakost és egyetemi továbbtanulót találunk. Van közöttük pártalapszervezeti, csúcsvezetőségi titkár, MHS- elnök, Vöröskereszt-elnök, művelődési otthon igazgató, sportköri vezető, KISZ-titkár. Van a községben új pártház televízióval, társalgóval és könyvtárral. Van mozi is, mely egyben művelődési otthon. De ezeket senki sem látogatja. Megpróbáltak értelmiségi klubot létrehozni, tervezték, hogy itt versfelolvasás, legkedvesebb novellám, TV- és könyvviták, kötetlen beszélgetések kerülnek sorra, s legalább havonta egyszer összejönnek. Az első ilyen klubest után azonban a folytatás elmaradt. Mindenki napi elfoglaltságára és családi körülményeire hivatkozott. De leginkább az előítélet tartja vissza őket, mindenki gyanakodva tekint a másikra. Egyetlen faluban sem könnyű értelmiségi életet élni. Senkisem találja meg a módját, hogy falusi körülmények között várost igények szerint rendezkedjenek be. A kommunizmusban inkább a városokban is falusi módon élnek az emberek. A lakosságra ráerőszakolják a vietnami munkanapokat. A legújabb találmány a szolidaritási labdarúgó kupa megrendezése, melyben a megye összes labdarúgó csapatának részt kell venni, a falusi népet valósággal kihajtják a mérkőzésre s annak teljes bevételét a vietnami nép megsegítésére fordítják. A lelkészeket nem számítják az értelmiségi dolgozók közé, ezeknek a megyeszékhelyen kell megjelenni közös gyűléseken s ott a miskolci katolikus kanonok és a debreceni református teológiai professzor előadást tart a szocialista demokratizmusról. Majd határozatilag kimondják, hogy vallásos meggyőződésükre hallgatva továbbra is résztvesznek a vietnami háború megszüntetését célzó törekvésekben. Nem is tudjuk, milyen boldogok vagyunk mi, akiknek szavaira nem durva ÁVO-s legények vigyáznak. A márciusi képviselőválasztásokon Kállósemjénben is elmondták: „Mi magyarok különös büszkeséggel, gondolunk október hadseregére, hazánk felszabadítójára, a Varsói Szerződésben résztvevő partnerünkre. Először a történelem folyamán van egy igaz ügyet védelmező, erős baráti fegyvertársunk. Büszkék vagyunk arra, hogy olyan hadsereg szövetségesei lehetünk, amely megalakulása óta még nem szenvedett vereséget, s mindenütt győzedelmeskedett.” Kállósemjén népe ezelőtt ünneplő ruhában ment vasárnap három templomába, most ehelyett kora hajnalban vietnami műszakra indul. De a kapát, kaszát, kalapácsot titkon a szovjet felé fordítja. EUROPA ELSZUNYOKÁLT (-|-) Nem most először. Történelme során sokszor menekült az álomtalan álom magányosságába. Ilyenkor a nagy kontinensből csak a Földközi tenger partjaihoz tapadó fecskefészkek népei maradtak éhben. A hellének, a rómaiak, Itália városállamai, maga a Vatikán és Spanyolország adták egymás kezébe az élet stafétabotját. Mert az élet legfőbb törvénye a mozgás. Általában azt tartják, hogy a Földközi tenger volt és marad Európa biológiai forrása. Mihelyt ebből a nagy anyaméhből Európa zömébe vezető köldökzsinór elszakad, a kontinentális Európa meghal. Nem hiszem, hogy valaha is nagyobb igazság lett volna ebben az állításban, mint most. A Földközi tenger állandó vérátömlesztését most elfojtással fenyegeti az új keleti népvándorlás, amelyben a hordákat szovjet csatahajók, jet-repülők és hidrogénbombák helyettesítik. Mégis, az öreg kontinens éppen olyan kényelmesen elszunyókált, mint amikor a rómaiak indultak el a meghódítására. Akkor még valamelyes mentségül szolgálhatott, hogy az őserdők sötétjének csöndjében könnyű volt elbóbiskolni és nem észrevenni a veszélyt, ami a Mediterraneum felől közeledett. Ma nincs ilyen mentség. Kontinentális Európa a világ kultúrájának múzeuma lett, és — a francia forradalommal, majd az első ipari forradalommal — századokra megszabta a világ civilizációját. Tele van tehát politikai élményekkel és ezeknek a tapasztalatoknak radarszemei meg kellene hogy lássák az ólálkodó veszélyt. De nem látják meg. Európa emészt és bóbiskol. Furcsa állapot ez. Tulajdonképpen nem alszik, halványan érzi a körülötte mozgó indulatokat, pillanatokra fel is rebben, de azután megint elsüllyed a valóság és az álom közti lebegés kellemes állapotában. Ahhoz eléggé ébren van, hogy termeljen, exportáljon, még többet importáljon, hogy küzködjék a gazdasági ellaposodással, egyszóval, hogy az aranyait számolja és a kokorábbi gazdasági csoda hagyatékát igyekezzék átmenteni a jövőbe. Ez azonban csak a könyvviteli computerek gépies surrogása, kattogása, amiből hiányzik Európa legcsodálatosabb és legirigyeltebb ereje — a lélek. Európa fizikailag talán nem alszik, csak a lelke szunyókál és ez a félelmetes ebben a letargiában. Gazdasági önképzőköreink szorgalmi feladatait kötelességszerűen elvégezte, még ma is végzi, bár egyre elrévedezőbb figyelemmel, de mással mintha nem törődnék. Mintha lelki vazallusává vált volna a másik ipari forradalom lélektelenségének. Mintha csak a pénz számítana és az a bizonyos, szépen induló Monet-szimfónia, az európai közös szellemiség, elhalkult volna a Közös Piac aranyainak csengésétől. Ez a szunyókálás, természetesen, kikapcsolja az önvédelem ösztönét is. Ezért van, hogy észre sem veszi a halálos veszélyt, ami anyaméhe, a Földközi tenger felől kúszik feléje. Nem vitás, hogy Európa ma alig lemérhető, de lényegi belső forradalom játszódik le, amelyet a túliparosodásból következő piachajsza indított el. Minden politikai elvi kérdést alárendelnek a piacszerzésnek, a gazdasági szerződéseknek. Kelet ígéri az új piacokat, tehát Kelet felé fordulnak. Ez azonban morzsákra fasirozza politikai énjüket. Amióta de Gaulle a Szovjetunióhoz állt, Németország a de Gaulle és Amerika közt kifeszített kötélen igyekszik politikai akrobatikát bemutatni. Az a politikai „én”, amit a nagy Adenauer adott a németeknek, ma már elmozdult fényképfelvétellé vált. Nemcsak de Gaulle hatása ez, hanem a nagy koalícióé is. A világnézetileg idegen két nagy párt házasságából csak Micsurin-szerű bastard politika származhatott. így a gazdasági takarékoskodás — az aranyszámlálás — jeligéje alatt csökkenteni kívánják hadseregüket annak a Szent Igének az alapján, amit de Gaulle apostoli hévvel hirdet, hogy a szovjet-veszély nem csak csökkent, hanem úgyszólván meg is szűnt. Lehet, hogy a közvetlen szovjet támadás veszélye Európa belső tömbje ellen erősen lecsökkent, de van más közvetett mód is arra, hogy a soha fel nem adott szovjetszláv kettős cél térdre kényszerítse Európát. Ez a veszély sohasem volt fenyegetőbb, mint most. A Földközi tenger déli — mondjuk így: arab — partjainak szovjet ellenőrzés alá vonása a szemünk előtt bontakozik ki. Ma már világos, hogy az arabok szörnyű összeomlásából a Szovjetunió — és nem Izrael! — került ki győztesként. Az Alexandriában és Port Saidban létesített orosz flottatámaszpontokat további ilyen „vendégeskedések” követik majd, feltehetően elsősorban Algériában. Ezzel a Földközi tenger nagyon könnyen szovjet-medencévé válhat. Ennek egyetlen ellentétele ebben a pillanatban Amerika 6. flottája. De Európa folyton vékonyítani igyekszik a szálakat, amelyek Amerikához fűzik. Vajon gondoltak arra, hogy mi lenne, ha a 6. flotta elhagyná a Földközi tengert? Vagy már akkor is, ha a Szovjetunió legalább akkora flottát vezényelne oda? Ezidö szerint már 46 hadihajója tartózkodik ott, a közép-keleti háború előtt csak 8 volt! Mi lenne, ha a Szovjetunió Tanger-ben, Gibraltárral szemben, katonai és flottabázist építene ki? Európa ezt a veszélyt annyira nem látja, hogy még csak a sajtója sem foglalkozik vele. Egyszerűen nem vesznek róla tudomást. Egyedül a történelem nagy tanítványai, a britek lázonganak ellene, de őket de Gaulle kiközösítette Európából. Valóban azt hiszi Európa, hogy a Szovjetunió feladta a kommunista penetrációt és hogy az oroszok lemondtak a melegtengerekre való kijutásról? El tudják képzelni, hogy egy ilyen folyton dagadó ipari nagyhatalom, mint a Szovjetunió, nem tartja életfontosságúnak a tengeri közlekedés zavartalanságát? Ezt pedig csakis a Földközi tenger feletti hatalma biztosíthatja. Mi az, ami az európai lélek dinamikáját holtpontra állította? Bár én szerintem a történelem sohasem ismétlődik meg, de Európa és Amerika viszonyában mintha mégis ilyen jelek mutatkoznának. A hellén kultúra és a római civilizáció házassága látszik megismétlődni. A túlkultúrált európai hellének átengedik kultúrájukat a keményebb amerikai Rómának és ezzel együtt ráhagyják biztonságukat is. Európa szunyókál, de még nem hibemál. Valakinek, vagy valaminek fel kell riasztania mielőtt végleg elalszik, mert különben a Szovjetunió zsákmánya lesz. Szunyókálása közben meggazdagodhat ugyan, de az aranyait majd kisajátítják a szovjet kohorszai. És ami még ennél is nagyobb katasztrófa lesz: a lelkét, amit aranyra váltott, elpusztítják a modern rabszolgaság hajcsárai. Amerikai állampolgárt tartóztattak le Budapesten Lapzártakor kaptuk a hírt, hogy Budapesten letartóztatták Richerd Goost, az ohioi Hamiltonból származó amerikai állampolgárt. Azzal vádolják, hogy „egy keleteurópai állampolgár Ausztriába való szökését igyekezett elősegíteni”. Mivel „keleteurópai állampolgárról” beszélnek, nyilván nem magyar állampolgárról van szó, tehát idegen kommunista érdekeket is védenek a magyar hatóságok. A védelem alatt azt értjük, hogy nem magyar rendőrhatóságoknak is megengedik a Magyarországon tartózkodó idegenek ellenőrzését. Most sem tehetünk mást, mint fokozottab óvatosságra intünk. Ne menjen senki haza látogatóba, akinek valamilyen elintézetlen ügye van akár az egyik, akár a másik kommunista államban. Ha mégis hazamenne, kerüljön minden érintkezést a „keleteurópai állampolgárokkal”. ipov o'7rr>TFMRpp g. Saving & Loan Association Home Office 14th & Cass Ave. Branch: Grand & Chippewa (Formerly Franklin S.&L. Ass’n) 12 DIFFERENT TYPES OF SAVINGS ACCOUNTS TO MEET YOUR NEEDS 5% on Savings Certificates Min. $5000 414% on Passbook Accounts Accounts Insured by F.S.L.I.C. JEFFERS0NCRAV0IS BANK OF ST. LOUIS 2604 S. Jefferson PR 1-3833 FULL BANKING SERVICE MEMBER F. D. L C. SOUTH SIDE NATIONAL BANK IN ST. LOUIS • Drive-Up bankszolgálat. • Egy megállással minden banki dolgát elintézi. • Keressen fel bennünket minden banki ügyében. 3606 Gravois Ave. (Grand és Gravois sarkán) MEMBER FEDERAL DEPOSIT INSURANCE CORP. Minden betét $15.000 erejéig államilag biztosítva van. North St Louis Trust Company Grand at Florissant GA 1-1070 Olcsó autó kölcsön $4.00 egy évre minden 100 dollár után Safe Deposit Box Teljes bankszolgálat Member F. D. I. C. kamatot fizetünk 12 hónapos Savings Certificate-re minimális betét 1,000 dollár Minden betét államilag biztosítva van $15,000 erejéig. Drive-in banking daily from 8:15 to 6 p.m. WEBSTER GROVES TRUST COMPANY 75 W. LOCKWOOD Webster Groves, Mo. 63119 WO 1-2400 F.D.I.C. A MEGENGEDETT LEGMAGASABB KAMATOT FIZETJÜK BETÉTJÉRE Hat hónaponként küldjük Önnek a kamat csekkeket 152 LEMAY FERRY ROAD (Mindenféle bankügyben) 9001 SO. BROADWAY (Walk-Up és Drive-Up) MElrose 1-5500 Member F.D.I.C. ALAPÍTVA 1884-BAN BOHEMIAN Savings & Loan Association 514% on 6 months savings certificates with a $5.000 minimum deposit 4%% on regular passbook savings Gravois és Morganford St. Louis 16, Mo. - VE 2-6300 BETÉTJE $15,000-IG ÁLLAMILAG BIZTOSÍTVA VAN UNITED SAVINGS and Loan Association (ezelőtt SLOVAN SAVINGS) Betétje $15.000 erejéig államilag biztosítva OSZTALÉK 4V2 SZÁZALÉK 5% On Certificates of Deposit with Minimum of $5.000 Main Office: 470 N. Kirkwood Rd. YO 4-9044 Branch Office: 1809 Gravois Ave. PR 6-8041 NOW EARN 5% on Passbook Savings Missouri Savings Association SOUTH AT 5006 Hampton Ave. VE. 2-6600 IN CLAYTON 10 No. Hanley Rd. VO. 2-3300 5% ANTICIPATED DIVIDEND 4V2% CURRENT DIVIDEND í|$ COUNTY FEDERAL SAVINGS & LOAN ASSOCIATION OF PINE LAWN 6125 Natural Bridge •.-* St. Louis 20, Mo. EV. 5-8072 k ■'-Av ,’V :. • ..Í-" •; •- ' ! V
