St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)

1967-09-08 / 18. szám

4 ST. LOUIS ÉS VIDÉKE 19«? SZEPTEMBER 8. Hova menekülnek Mao és társai ? A kínai belső hatalmi harcról na­gyon sok hírt kapunk, mégsem tu­dunk róla semmi biztosat. Legtöbb­jük a Hong Kong-i kommunista-el­lenes sajtó vágyálma, vagy mene­kültek és utasok meséje. De azért ezeknek a híreknek az összességé­ből, a hivatalos kínai megnyilatko­zásokból és diplomáciai források­ból tudjuk, hogy Kína ma már a polgárháború küszöbén áll. A helyzet akkor mérgesedett el, amikor a hadsereg — nem avatko­zott be. Mao sokáig várt, amíg a hadsereghez fordult segítségért, mert tudta, hogy nem megbízható. Nem is az. Egy sereg öreg generá­list, akik a nép szemében a forra­dalom hősei voltak, Lin Piao had­ügyminiszter, Mao utódjelöltje, ki­gyomlált, nem egyet a nyilvános­ság előtt is megszégyenített. Ez gondolkodóba ejtette a többi gene­rálist és amikor Mao segítségül hívta a hadsereget, egyik-másik nem engedelmeskedett, sőt Mao ellen fordult. Ezek a példák jár­vány szerűen terjedtek és ma már legalább a hadsereg fele vagy nyíl­tan ellene van Maonak, vagy kö­zömbösen nézi, hogy a lázadó mun­kások és parasztok halomra gyil­kolják Mao híveit és a vörös gár­distákat. Ez már a kettészakadás, a pol­gárháború előjátéka. így azután egyre sűrűbben me­rül fel diplomáciai körökben a kér­dés, hogy mi lesz, ha Maonak vé­gű lis menekülnie kell? A kérdésre részben brit, részben nemzeti kínai hírszerzők válaszol­nak. Ebből a két különböző forrás­ból ugyanazt a választ kapjuk. Eszerint tíz óriási repülőgép ál­landóan készen van a repülésre, hogy Maot és közvetlen barátait elszállítsa Kínából, ha Liu Sao Csi párthívei végülis felülkerekedné­nek. Hogy hova menekülnének Mao­­ék, erről egyelőre nem sok szó esik. Csak találgatják, hogy eset­leg a kis Albánia lenne az első me­nedék, ahonnan talán Kubába, vagy akár egy kapitalista országba me­nekülnének. Általában nem ez a lényegi kér­dés, hanem az, hogy miből élné­nek a száműzetésben? Bukott nagyságokat nem szívesen tarta­nak el volt hódolóik. Ez azonban nem probléma — je­lentik a hírszerzők. Mao és társai sok százmillió dollárt helyeztek el Mao Ce-tung svájci bankokban, számozott — te­hát nem névre szóló — bankszám­lákon. Legutóbb Csu En Lai mi­niszterelnökről jelentették, hogy egy genfi bankba utalt át vagy öt­ven millió dollárt. A britek és a nemzeti kínaiak ál­lítólag tudják a bankok nevét és a számlák számait is. A forrás, ahonnan mindezt merítették, telje­sen megbízható. Egy gazdag Hong Kong-i kínai kereskedő volt a köz­vetítő, aki azóta nemzeti Kínába menekült. Hong Kongban mint fa­natikus kommunista szerepelt Egyik legutóbbi zavargás alkalmá­val a britek le is tartóztatták, de a kormányzó, aki tudta róla, hogy a brit kémszolgálat beépített embere volt, titokban nemzeti Kínába se­gítette át. Így hát még véletlenül se aggód­junk, mert lesz mit a tejbe apríta­niuk a kommunista élgárdistáknak, ha netán el kell menekülniük a süllyedő hajóról. Egy magyar család golyózáporban menekült Ausztriába A felvidéki származású Sindár Károly és héttagú családja az el­múlt héten Morvából Ausztriába menekült. A felsőausztriai Gmünd városnál gyalog lépték át a határt. A csehszlovák határőrség az utol­só pillanatban észrevette a mene­külőket és tüzet nyitott rájuk. A héttagú család öt tagja könnyeb­ben megsebesült, köztük a legki­sebb gyermek, egy kétéves leány­ka is. Kórházba szállították őket. Menekülés közben a legnagyobb Budapest (AHIR) — Megbíz­hatónak hitt, de más oldalról meg nem erősített értesülés sze­rint Kodály Zoltán végrendele­te a rendszernek, mely Kodályt külföldi küldetésekkel, a leg­magasabb kitüntetésekkel, ho­noráriumokkal és egyéb kivéte­les kedvezményekkel halmozta el, igen kínos meglepetést oko­zott. Erre vezethető vissza, hogy az elhunyt nagy zeneszer­ző végrendeletét mindmáig nem fiú, a tizenkét esztendős Tibor va­lahogy elmaradt a családja tagjai­tól. Öt elfogták a határőrök és így csak hatan érkeztek meg Auszt­riába. A menekülök után zúdított go­lyózápor osztrák területen csapó­dott be. Az osztrák határőrség barakkját is több lövés érte. A me­nekülésnek és a lövöldözésnek sok szemtanúja volt. Az osztrák kormány a felelőtlen és az osztrákoknak is kárt okozó hozták nyilvánosságra. Kodály ugyanis nagy vagyo­nát és külföldi tantiemjeit, ki­véve természetesen a rendkívü­li fiatal feleségének juttatott részt, a katholikus egyházra hagyta. Amennyiben a hír igaz­nak bizonyul és nyilvánosságra jut, az otthoni rendszer számá­ra súlyos erkölcsi csapást jelent az elhunyt mester végakarata, mely körül egyéb bonyodalmak is kitörhetnek. lövöldözés miatt élesen tiltakozott Prágában. Hogy Sindár Károlyt és család­ját mi késztette a menekülésre, még nem derült ki a nyomozás adataiból. Sindárék az Egyesült Államok­ba, vagy Kanadába szeretnének ki­vándorolni és remélik, hogy idővel az elfogott Tibor fiúkat is utánuk engedik. Ebben az irányban máris megtették a szükséges lépéseket. AZ ÚJ MAGYAR PÜSPÖKÖKRŐL Msgr. Bongianino vatikáni dip­lomatát a Vatikán azzal bízta meg, puhatolja ki, hogyan lehet­ne a megüresedett magyar püspök­ségekbe új egyházi vezetőket he­lyezni. Amikor az első listáját a kormány egyházhivatalának be­mutatta, kiderült, hogy a nevek többségét az állam hivatalos szer­vei nem fogadják el. Vatikáni hírek szerint még számos akadályt kell leküzdeni, hogy Magyarországon a megüresedett püspöki székeket be­tölthessék. Kodály Zoltán öröksége HAZAI FIGYELŐ Magyar a család sorsa bolsevizmus alatt te atofeó m, kir. korooaügyész, ár. Leventeujváry Nándor hadbíró vezérőrnagy, 1967 július 14-én, 81 éves korában, hosszas szenvedés »tán Esztergomban elhunyt. A második világháború alatt többször képviselte a vádat haza­­áruló kommunisták ellen, akik kö­zül néhányat halálra ítéltek. Ezért a kommunistává vedlett s a halá­­kos ítéletek százait gyártó volt alantasa: Major hadbíró százados kezdeményezésére az akkori népi­­demokratikus kormány kiadatását kérte az amerikaiaktól, s 1945 no­vember végén Salzburgból Buda­pestre szállították. Budapest (AHIR) — Kazincbar­cika iparváros 1954-ben létesült Borsod megyében, nem messze Miskolctól, a magyar nehézipar központjától. Alapításakor mint a „modem szocialista város új típu­sát” ünnepelték. 1960-ig a lakos­ság száma elérte a 15.290-et. Máig több mint megháromszorozódott a lakosság száma a magyar robba­nóanyag, lőszer- és műtrágyaipar e fellegvárában. A beruházási program megvaló­sult Kazincbarcikán, csak az egyes dolgozó mondott csődöt, ami a szakszervezeti vezetőségnek is ko­moly gondot okoz. A „Népszava”, amely a szakszervezetek lapja, így foglalta össze a helyzetet: „Ma Ka­zincbarcika, ahol az átlagos élet­kor 26 esztendő, az iszákosok vá­rosa”. Nemrégiben a pesti rádió is meg­kongatta a vészharangot e „min­tavárosból” és felhívta a figyelmet a helyzet megjavítására. Többek között az okoz gondot, hogy „a tervezők elfelejtettek kielégítő be­vásárlási lehetőségekről és szóra­kozó üzemekről gondoskodni.” En­nek az a következménye, hogy fő­leg a fiatalabb munkások a bárok­ba menekülnek, hogy agyonüssék szabad idejüket, miközben pénzü­ket elisszák. Hivatalos becslés sze­rint egyetlen év alatt nem keve­sebb, mint 10 millió forintot adtak ki a kazincbarcikai munkások ital­ra! Ebben azonban még nem fog­laltatik benne az a tekintélyes mennyiségű alkohol, amelyet üz­letekben vásároltak és baráti tár­saságban, vagy zugivók módjára egydül elittak. Ehhez járul az a fel nem becsülhető bormennyiség, A népbíróság budapesti tanácsa háborús és népellenes bűncselek­mények miatt 7 évi fegyházra ítél­te, elvették klotildligeti villáját, ér­tékes festménygyűjteményét és minden ingóságát. Felesége, Köves­­ligethy Klára mindenes szakácsnő­takarítónő lett, hogy egy cseléd­szobányi hajlékhoz juthasson. Mérnök fiuk a Csepeli Vasművek­nél dolgozott, 1956-ban részt vett az ellenállási harcban, majd Svédországba emigrált, ahol elbo­­rultan öngyilkos lett. Leventeujváry volt koronaügyész szabadlábrahelyezése után felesé­ge piliscsabai cselédszobájában hú­zódott meg s onnan járt be napon­ként egy budapesti nagyüzemben mely batyuzva kerül a szőlőter­melő rokonságtól Kazincbarciká­ra. Különösen a szénbányászok tűn­tek ki alkoholfogyasztási normáik túlteljesítése terén ahelyett, hogy a széntermelésben remekeltek vol­na. Azt várták pár évvel ezelőtt, hogy Kazincbarcika „egy minta­szerű ipari központtá fog fejlőd­ni”, egyelőre azonban csak a „ré-Budapest (AHIR) — A Magyar Rádió és Televízió Közvélemény­kutatási Osztálya az elmúlt hetek­ben felmérte a közönség vélemé­nyét egyes műsorokkal kapcso­latban. Mintegy 8,000 személy vá-' laszát értékelték ki. Elöljáróban megjegyzendő, hogy a legnagyobb karriert az elmúlt években a kis tranzisztoros rádió csinálta. Ma már több, mint 800 ezer személy rendelkezik zseb- és táskarádióval. A rádióelőfizetők egyharmada a konyhában is ren­delkezik készülékkel; így egyálta­lán nem közömbös a háziasszonyok befolyásolása. A megkérdezettek 85.4%-a rendelkezik valamilyen rádiókészülékkel, de 50%-nak még nincsen ultrarövid-hullámos készüléke. A vasárnapi rádióhall­gatók száma meghaladja a 4 mil­liót. A helyi adók közül a győri a legnépszerűbb. Vasárnap 2.5 mil­lió néző ül a TV előtt. A nézők 10%-a „tunkol”, azaz vendégség­ben nézi a TV műsorát viselt éjjeliőri állásába. Mélységes keresztény hite és anekdotáző ke­délye felesége halála után is átse­gítette minden lelki válságon. A hadbírói szolgálatban eltöltött 36 évét nem számították be nyug­díjába s ezért 1954-től éjjeli őrként kezdte gyűjtögetni nyugdíjra jogo­sító szolgálati éveit. De amikor volt hivatásos tiszttársai a kom­munista népbírőságok előtt „haza­­árulási perek” áldozatai lettek, még éjjeli őri állásából is kidobták. Üldöztetését mindhalálig derűs lélekkel viselte. Végül hosszas szenvedés után, július 14-én Esz­tergomban bevonult a magyar vér­tanuk pantheonjába, a többi kivég­zett cellatársai mellé. szegesek városa” címet viseli. Ha ennek az állapotnak véget akarnak vetni, — hangoztatják a bírálók — akkor elengedhetetlen, hogy sürgősen új üzleteket nyissa­nak és a munkások számára illő, kultúrális szórakozási lehetősé­gekről gondoskodjanak. Egyéb­ként lehetetlen lesz a veszélyesen terjedő alkoholizmusnak gátat emelni és ami súlyosabb a rend­szer szempontjából, a gazdasági termelési terveket a kívánt mér­tékben megvalósítani. A válaszokból kiderült, ami egyébként hű tükre a valóságnak, hogy a közönség a Kossuth-adót tekinti a föadónak. Valóban, a Pe­­tőfi-adó sokkal gyengébb műsort sugároz. Az egész napi híradásban leg­népszerűbb az Esti Krónika, de fel­törőben van a Reggeli Krónika is. Hétfőn nincsen TV adás. Még min­dig a könnyűzene a legnépszerűbb műfaj. A prózai programok között vezet a „Szabó család”, amely eny­he bírálattal kíséri a belföldi na­pi eseményeket. A könnyűzenei adások közt is vezet a „Csak fia­taloknak” című visszatérő műsor. A „Vasárnap délelőtt” c. rendsze­resen ismétlődő magazin nagy hall­gatóságnak örvend. A TV minden népszerűsége és fokozódó elterje­dése ellenére a rádió megtartotta vezetöhelyzetét a zene- és hírhall­gatás terén. A TV esti főmüsora idején azonban a rádió nem tud versenyezni vele. Egy gyenge Kazincbarcika — az iszákosság fellegvára A Magyar Rádió és Televízió közvéleménykutatása ? olasz filmet pl. egy vasárnap este 2,700,000 néző figyelte, míg ugyan­akkor a különben népszerű „Slá­gerről slágerre” c. adást a Kos­­suth-rádióban alig félmillió fiatal hallgatta. A rendszeresen visszatérő távol­balátó adások közül a legnépsze­rűbbek „Esti Krónika” és „TV-Hír­­adó”, amelyeket vasárnaponként legalább két millió személy vár. Átütő sikerük van a helyszíni szín­házi átviteleknek is. Több, mint két millió személy tekintette meg pl. a „Karrier” c. vígjátékot Oszt­­rovszkijtól. Az ifjúsági adások kö­zül a felnőttek között is nagy si­tiazai csendélet Nevelem Bonyolult ellenszolgáltatások és különféle szívességek kilátásba he­lyezésének árán végre szert tet­tem egy bejárónőre. Ritka szeren­cse! — Kezicsókolom .. — köszön amikor belép. A hideg ráz, ha valaki az anyám lehetne és meg akarja csókolni a kezemet. — Mondja csak — kérdem sze­líden, hogy a helyes magatartásra rávezessem —, hány éves maga? — Hatvan múltam az ősszel. — Hát engem mennyire taksál? Gyanakodva néz a szemembe. Nem tudja, mit akarok. Bizonyta­lanul szólal meg: — Ugyan már, kezicsókolom. .. — Nyolcvannak! Mondja csak ki bátran! Erős vagyok. Még furcsábban néz. Végre meg­szólal: — Tessék mondani. . . Mossunk, vagy . .. — Ne terelje el a szót — vágok közbe —, ha kezicsókolommal kö­szönt, akkor azt gondolja, hogy az anyja lehetnék . . . — Ugyan már, ne tessék tréfál­ni ... Nem tetszik többnek kinéz­ni, mint mondjuk . .. — Ki ne mondja! (Jó ég, azt hi­szi, hogy hízelegnie kell. Már me­gint félreértett.) — Rapid van? — kérdi türelmet­lenül. Lassan ideges leszek. Nem ért meg, hiába minden. — Amit akar, van minden. Lati­nul is. Vim, Ultra, Rapid. Csak kézcsók nincs. Megértjük egymást? — Hol találom a vikszelökefét, kezicsókolom? PESTI HUMOR Két rendőrfeleség beszél­get. Az egyik éppen új la­kásba költözött és büsz­kén mondja: — Képzeld, drágám, az előszobánk tele van Picas­­soval. Mire a másik: — És mivel irtjátok? kere volt a „Tüskevár” c. folyta­tásos adásnak, amelyet általában 1,200,000 néző várt és tekintett meg. Idevágó hímek számít a Kos­­suth-adó korszerűsítéséről szóló jelentés is. A budapesti Elektro­mechanikai Vállalat elkészítette a Kossuth Rádió új, 300 kw-os adó­­berendezését. A korszerűsítés so­rán felemelik a 30 éves, 400 tonna súlyú adótornyot és új alapszige­telést helyeznek el. Helikopteres térerősség vizsgálattal ellenőrzik az adótorony vörösréz földrend­szerét is. A Petőfi rádió adását is felerősítik. az asszonyt — Jóasszony! — fohászkodom neki a felvilágosító munkának új­fent. Véletlenül az órámra pillan­tok. Miközben nevelem, óra-bér­ben telik az ideje. Meg is kérdem sietve: — Mennyit kér óránként? — Tíz és a koszt, kezicsókolom. Reménytelen eset. No, majd las­san, lassacskán szoktatom le a csö­­kevényeiröl. Egy-két órácskát rá­szánhatok. — Mivel kezdhetek, kezicsóko­lom? — rezzent fel álmodozásom­ból. — Hát... Talán a nagyszőnye­get kiporolhatná.., — Az nem fog menni, kezicsó­kolom. Az már nehéz nekem, — Hát akkor hozzon fel egy kis fát, befűteni. Lift van, — Nem bírja aztat az én beteg derekam. — Akkor talán megmoshatná asz ablakot. — Ha nem lennék szédüÉös. Tetszik tudni, tériszonyom van. A földszinten lakom. De min­degy. Kezdjük talán célratörőb­ben: — Tudja, mit? Mondja el, mi megy, mi nem megy, aztán majd csak megállapodunk. Jó? — Jó. — És énekelve rakezdB, mint a stréber jótanulő, aki álmá­ból felriasztva is fújja a leckét: — Egy mai takarítónő nem kötelez­hető a következőkre, úgymint: kályha kiszedése, bárminek a be­rakása, tüzelő aprítása, nagymo­sás, és pépesnél sűrűbb hulladék eltakarítása. Alig tudok hová lenni a bámu­lattól. De hiszen e derék asszony­nak csak a modora régies! A tu­data ízig-vérig mai! Ilyen nagy el­térést forma és tartalom között még a legvadabb absztrakt művé­szet sem produkálhat! „Kezicsóko­lom” — minden mennyiségben. Ablakmosás, tüzelőhordás — se­mennyiben sem. És még én akar­tam mai szemléletre nevelni! nx_K P n il rerCB «/aiHiciiSi „önkéntes” ifjúsági munkatáborok Budapest (AHIR) — A magyar tanuló ifjúság rendszeres nyári foglalkoztatása u. n. „Önkéntes If­júsági Építőtáborok”-ban 1958 nyarán vette kezdetét, amikor is ingyenes ifjúsági tömegmunkával — az. „önkéntességről” külön le­hetne vitatkozni — megkezdődött a nyugatdunántuli hansági mocsa­rak lecsapolása. Szakmérnökök tervei szerint indult az egyetemis­ták nagyszabású csatornaépítő munkája. A cél, amelyet maradék­talanul máig sem sikerült elérni, az volt, hogy az ifjúság felesleges energiájának lekötése és túlsók szabadidejének igénybevétele mel­lett a kolektivizált mezőgazdaság számára egy nagy elmocsaraso­­dott, de gazdagnak Ígérkező szűz területet bekapcsoljon a rendsze­res termelésbe. A burkolt ifjúsági kényszermunka bölcsője így lett a Hanság. Jóllehet a fiatalságra való rész­vételi nyomás az elmúlt 9 eszten­dőben enyhült, mégis nagyszabá­sú tömegakcióvá fejlődött e kezde­ményezés, amelyet a rendszer toll­nokái „imponáló”, „lenyűgöző”, stb. jelzőkkel szoktak említeni. Ami a számokat illeti, e jelzők használata nem indokolatlan. Ki­lenc év alatt nem kevesebb, mint 200,000 főiskolás dolgozott a han­sági mocsarak lecsapolásán. Az if­júság lelkesedése és munkakedve azonban a beat-muzsika, a virágos tarka ing és vállra csüngő haj ro­hamos terjedésével fordított arány­ban fejlődött. A rendszer statisz­tikusai különféle érdekes összeha­sonlításokkal, számadatokkal igye­keznek felcsigázni a magyar ifjak érdeklődését és munkakedvét. Ki­számították többek között, hogy a nem egészen tíz év alatt a magyar ifjak több munkaidőt töltöttek ilyen „önkéntes” táborokban, mint amennyi idő a kalandozások óta eltelt... A megmozgatásra került földdel az épülő budapesti föld­alatti vasútnál négyszer nagyobb kiterjedésű földalatti vasúti háló­zatot lehetett volna építem ... Ha egy végbe sodornák a szőlőkbe sodort kötözőanyagot, az Buda­pestet összekötné Havannával ., A leszedett zöldségből és gyü­mölcsből Pécs egész lakossága t<ft»h mint másfél évig vígan megélhet­ne. De függetlenül pihentagyú sta­tisztikusok számolgatásától és anyagi értékektől, az ifjúság ne­velői magasra értékelik a munka­­táborok „erkölcsi értékét”. A munkatáborok július és augusztus hónapokban vannak nyitva. Az idén 9 fiú és 21 leány munkatáfoor nyílt meg. Két helyen vasútépítés­nél vannak a fiatalok bevetve, egy helyütt útépítésnél. Csatornaépí­tés ifjúsági munkaerővel két he­lyen folyik. Növénypótló, zöldség- és gyümölcsszedő-táborok 29 he­lyen létesültek. Egyetemet és kol­légiumot hét helyen segítenek épí­teni. Ezekhez járul még két nem­zetközi ifjúsági tábor Balatonah* gán illetve Badacsonyban. v

Next

/
Thumbnails
Contents