St. Louis és Vidéke, 1967 (55. évfolyam, 1-26. szám)
1967-08-25 / 17. szám
F T \ De Gaulle emberi arca Szabó Dezső mondta egyszer: „A géniusz a faj kiáltó szája!” Ebből következik, hogy maga a géniusz lehet emberileg nagyon magányos, elszigetelt, mindenek fölött és mindenek között álló óriás. Mégis, így is — a fajt, a kollektívumot képviseli. Nem is képviseli: ő maga ez a kollektívum. Nem tehetek róla, de amikor Charles de Gaulle felrobbantotta legutóbbi diplomáciai atombombáját Kanadában — ez jutott eszembe. Nem akarom védeni de Gaullet, de elítélni sem. Ezt majd a történelem végzi el, amibe — minden kétséget kizáróan — belenőtt. Csupán a kollektív emberi arcát szeretném megrajzolni, azt a portrét, amit mi gyakran karikatúrának látunk, csak azért, mert nem értjük meg megdöbbentő politikai cikk-cakkjait. XIV. Lajos azt mondta magáról, „L’état c’est moi!” — az állam én vagyak. Az is volt, ez nem kétséges. De az államfőt szimbolizálni nem annyi, mint magát az élő nemzetet megtestesíteni. És de Gaulle ezt teszi. Vagy három évszázaddal a Napkirály dölyfös kijelentése után legalább akkora dölyffel ezt mondta magáról: „La France c’est moi!” — Franciaország én vagyok. A mi erősen racionális amerikai gondolkodásunk szerint ez nevetséges megalomániának hangzik. A mi demokráciánk ugyanis nem tűri el az egyetlen, messzefénylö világítótornyot, hanem csak a sok milliónyi apró mécseket. Nem értjük és nem is érthetjük az egységes fajtából kinövő egyetemes képleteket. Amerika még nem nemzet, csak nép. Nem a mi hibánk ez, hanem a történelem lassú kémiájáé. Két évszázad nem elég ahhoz, hogy népkeverékből nemzetté vegyülhessen az a rengeteg idegen faj, kultúra és tradíció, amit a betelepülők egyetlen vagyonúkként magukkal hoztak vámmentes biológiai bugyraikban. Talán ezek a még mindig külön m gének, talán a véglegesen csak negyed évszázada feladott izoláció, talán a mechanikus beolvadás a szerves eggyéolvadás helyett — mindegy, hogy mi, de valami megakadályozta eddig, hogy Amerika polgárai jó szomszédokból vérszerinti testvérekké váljanak. Féllábbal a rohanó amerikai civilizáció, féllábbal az otthonhagyott ősi kultúra talaján állva, nem értjük meg már azokat a nemzeteket sem, amelyekből kiszakadtunk. Különösen nem értjük meg Európa külön lelkét, ami — mozaik-nacionalizmusa ellenére is — homogénebb, mint a mi itteni emberi demokráciánk. Még kevésbé értjük meg Ázsiát, Afrikát, sőt még Délamerikát sem. Tele vagyunk jóindulattal, az emberi összefogás őszinte vágyával és mégis elválasztanak másoktól — mindenkitől! — a hajózhatatlan lelki óceánok. Ezért nem értjük meg de Gaulle-t sem. De Gaulle tiszta gall géniusz és így a francia faj kiáltó szája. Amit elkiált, amiért harcol, amiről álmodik, az tipikusan francia. Mondhatnám így is: önzőén francia. Emlékszünk még rá„ hogy milyen ragyogóan kezdett? Hogy milyen ámuló eltikkadással néztünk fel erre a géniuszra, aki hirtelen kiemelkedett a francia káoszból és szinte csodatevő erővel szilárdította meg a cseppfolyós francia politikát? Emlékszünk arra az elszántságra, amivel felszámolta az algériai háborút és megmentette hazáját a polgárháborútól, ami már egyik lábával a küszöbön állt? Emlékszünk a bátor közgazdasági műtétre, amivel megállította az inflációt, stabilizálta a frankot, meglódította a termelést és szorosan felzárkózott Európa elsőszámú közgazdasági csodagyermeke, Németország mellé. Mindezt önfeledten ünnepeltük, mert — nekünk is ez volt az érdekünk. De abban a pillanatban elkezdtük ráncolni a homlokunkat, amikor a rend és fegyelem helyreállításával, elindult a maga külön francia küldetésének magányos útján. Ettől kezdve az egyik hibát a másik után követte el — a mi kiértékelésünk szerint. Pedig nem csinált mást, mint amiről úgy érezte, hogy hozzátartozik ehhez a küldetéshez. De Gaulle egyénisége két ellentmondó alapelemből áll. A francia sovinisztából és a francia világpolgárból. Tipikusan gall tulajdonságok ezek. Ha nem ilyen volna, nem gyakorolhatta volna azt a mágikus hatást nemzetére és nem tudta volna a francia gloire álmát világpolitikai skálán megkomponálni. Ezek az alapvető tulajdonságok önzők, de azzal válnak szimpatikussá, hogy nem önmagának, hanem a már-már elhanyatlott nemzetének akar új életcélt adni. Sajnos azonban, olyan történelmi lélek dolgozik benne, amit szükségképpen ketté hasított az idő. De Gaulle koránál, neveltségénél és hivatástudatának gyökereinél fogva a múltba tartozik. Amit viszont tennie kell, az egy megváltozott jelen, sőt egy folyton változó jelen feltételeitől függ. A kettő nem egyeztethető. A múltból nem lehet jövőt varázsolni igazi, tényleges erő nélkül. Ez az erő azonban hiányzik. Franciaország már csak egy folt Európa térképén. Még mindig ragyogó folt, de nem világhatalom többé. Így a szuperhatalmak kialakulásának korában nem lehet más, csak fájdalmasan csendülő visszhangja a régmúlt dicsőségnek. A hibák, amiket de Gaulle elkövetett és még el fog követni, érthetetlenek, sőt értelmetlenek volnának, ha nem tudnánk, hogy ezek a hibák a francia nép hibái. A franciák hálátlanok, önzők, kapzsik és önteltek, de — ragyogóan tehetségesek. Ilyen de Gaulle is, a franciák élő szobra. Amit tett, a nemzetéért tette. Mindegy, hogy ártott-e azzal szövetségeseinek, vagy éppen barátainak. Nála első a francia nagyság álma és minden más nem ez után, hanem csak utolsóként következik. Amit Kanadában mondott, az elképesztően brutális és tapintatlan volt, de már ezt is a saját szobrának talapzatáról mondta. „Vive le Quebec libre!” — éljen a szabad Quebec — neki ez a francia lélek természetes aspirációja volt, Kanadának azonban lázadásra való felbújtás. Hogy súlyos és jóvátehetetlen sértés volt a vendéglátó nemzettel szemben, az nem vitás. De tévedés lenne azt hinni, hogy elragadta a hév, az együtt-ünneplés mámora! Még nagyobb ostobaság arra gondolni, hogy a tábornok ítélőképességét kikezdte a szenilitás. Ugyanebben a helyzetben ugyanazt kiáltotta volna, ha hetvenhat helyett negyvenhat éves volna. A destinée francaise, a francia sors, a francia rendeltetés dolgozik benne. Ez a misztikus, de mégis könyörtelenül reális erő határozza meg egész lényét, még a személyi hiúságait is. Nem tesz fel szemüveget, ha tömeg előtt áll, bár egy méterre is alig lát. De a szemüveg égyszeriben esendően emberivé fokozná le a tökéletes hőst. Nem a maga dicsőségéért játsza meg ezt a hőst, hanem Franciaország dicsőségéért. Ö mintha nem is léteznék, hanem az életre kelt gall jövő lenne, akinek a kétezeréves francia történelem diktálja a tennivalóit. Mégis, ha tipikusan francia is, a görög sorstragédiák megmásíthatatlan, végzetszerű ítélete lebeg fölötte. Igazi tragédiája az, hogy egy századdal elkésett. Elkésett, mert a századvég mozdulatlan tespedésében fogant, onnan kapta gyökereit és most ezekkel a vékony szálakkal kell a második ipari forradalom irtózatos orkánjában megkapaszkodnia. Elkésett, mert Franciaországot anynyira összezsugorította a szuperhatalmak kialakulása, hogy csak statiszta lehet a világpolitika színpadán. Franciaország nagyhatalom volt, de soha többé nem lesz az. Pontosan úgy levedletté birodalmát, mint a britek. Csakhogy a britek a kétszáz milliós Amerikára, az angol Kanadára, Ausztráliára, Üj Zélandra támaszkodhatnak és a feladott kontinenseken legalább ötszáz millió ember nyelvén élnek tovább. Franciaország azonban magára maradt. Egyedül van az elidegenült és elidegenedett világban. Nem Charles de Gaulle felelős ezért, hanem a történelem, ami — sajnos — sohasem ismétli meg önmagát. Hogy mégis harcol, sért, sebeket ejt, ez az örök Donkihoték harca az örök szélmalmok ellen. Tragikus hős, mert emberi nagysága kétségtelenül túlnőtt a leszűkült francia kereteken. De ma már nem a világítótornyok fényével tájékozódnak a népek hajói, hanem radar útján. És de Gaulle — ez a világítótorony — bentragadt a gőzgép forradalmának századában. Végtelenül nagy kár érte, mert végtelenül nagy államférfi volt. De csak — volt. A tegnapra mindig más ma és a mára mindig más holnap következik. (B. B.GLUBB PASA SZERINT: A Szóvj etúnió verette meg az arabokat Pa arab-izraeli háború kitörésében volt valami furcsa, szinte megmagyarázhatatlan elem. A világ diplomáciája nem értette, hogy miért feszítette a húrt Nasser odáig, amíg az végülis elszakadt. Azok a harsány frázisok ugyanis, amelyeket tőle és a többi arab vezérektől hallottunk, máskor is és legalább ilyen harciasán elhangzottak, de mégsem követte azokat háború. A fordulópontot Nassernek az a kívánsága képezte, hogy U Thant vonja vissza az ENSZ békefenntartó csapatait. Ezt sem értették a világpolitika tapasztalt rókái, mert tudták, hogy Nasser tökéletesen tisztában van azzal, hogy hadserege még nem érti a modern fegyverek hatásos kezelését, nincs tapasztalata a mozgó tank-háborúban és főleg tudta, hogy semmi egységes haditerv sem volt, de még csak előzetes katonai megbeszélés sem történt a többi arab államokkal, amelyek így legtöbbször csak a rádióból értesültek arról, hogy mi történik. Most Glubb pasa, eredeti nevén Sir John Glubb brit tábornok, válaszolt ezekre az izgató kérdésekre, a villámháború után villámgyorsan megírt tanulmányában. Glubb pasáról tudnunk kell, hogy ő az arab világ legkiválóbb szakértője és az arab hadseregek értékét még talán azok katonai vezetőinél is pontosabban ismeri. Glubb pasa alapította meg a híres Arab Légiót és építette fel ezt a főleg beduinokból — tehát kiváló harcosokból — álló mintegy 30.000 főnyi haderőt. Tizenhét éven át vezette ezt az elit-hadsereget, amíg a jelenlegi Hussein király — akkor még úgyszólván gyermekfejjel — váratlanul el nem bocsátotta. Sir John Glubb tábornok azt állítja, hogy Nassernek esze ágában sem volt háborút kezdeni. Egyrészt lavírozni akart a Szovjet és Amerika között, hogy mindegyiktől annyit csikarjon ki, amennyit csak lehet. Másrészt jól ismerte az izraeli hadsereg felkészültségét, kitűnő technikai felszerelését és az 1956-os szuezi háborúban is tapasztalt elsőrendű felső vezetését. Az ENSZ békefenntartó csapatait meg éppen nem akarta eltávolítani, mert még legalább négy-öt évre becsülte az időt, amíg az ő hadserege felkészülhet a háborúra. De ekkor közbelépett Vinyovgradov kairói szovjet nagykövet, akit helyettes külügyminiszteri állásából küldtek erre a fontos pontra. Vinyovgradov azt tanácsolta Nassernek, hogy távolíttassa el az ENSZ-csapatokat és szállja meg a Gaza-övet, valamint a Tiran szoros szigeteit, amivel megfojthatja Izrael életfontosságú hajózását. Nasser a leghatározottabban ellenezte ezt és csak akkor egyezett bele a tervbe, amikor Vinyovgradov kifejezetten biztosította arról, hogy — ha a háború netán rosszul ütne ki — a Szovjet nehézbombázókkal, hadihajókkal és esetleg más módon is beleavatkozik Nasser oldalán. Amikor Nasser erre Amerika beavatkozására hivatkozott, a szovjet nagykövet biztosította arról, hogy ettől nem kell tartani, mert Amerika nem nyithat egy másik frontot Vietnam mellett. Nasser csak ekkor egyezett bele az ENSZ-csapatok visszarendelésébe. Nem tudta, hogy ekkor már meg volt a Szovjet és Amerika közt a megegyezés, hogy egyikőjük sem avatkozik bele az esetleges háborúba. Glubb pasa szerint a Szovjet, beavatkozási ígéreteivel egyenesen becsapta Nassert és hogy az Egyesült Államok ezért viselkedett bizonyos érthetetlen közönnyel Izraellel szemben, tudva azt, hogy az izraeli hadsereg le tudja győzni az arabokat, ha azok nem kapnak szovjet támogatást. Miért játszotta a Szovjet ezt a látszólag saját érdekei elleni játékot? Glubb pasa erre a kérdésre is válaszol. Azért, mert a Szovjetnek az volt az érdeke, hogy az arabok katonailag összeomoljanak és ezt kővetően gazdasági csődbe kerüljenek és így befolyását korlátlanná tegye Középkeleten. A Szovjet tudta, hogy ezt a nagy katasztrófát rövid arab kiábrándulás követi majd, de azt is tudta, hogy az arabok nem fordulhatnak máshoz, csak hozzájuk. A Szovjet két okból akarta tönkretenni az arabokat. Az egyik, hogy teljesen kolonizálhassa őket, flottatámaszpontokat kaphasson tőlük és a Földközi tenger térségét arab országok hosszú láncával bekerítse és ezzel európai politikájához külön erőt nyerhessen. A kérdés csak az, hogy Amerika nem látta előre ezeket a következményeket? A válasz az, hogy látta, de együtt ment a Szovjettel, részben a megígért vietnami békeközvetítés miatt, részben a másik ok miatt, ami a Szovjetet erre a tervre késztette. Ez Kína küszöbön álló közbelépése volt. Kína felajánlotta ugyanis Nassernek a teljes felfegyverzést és gazdasági támogatást is. Kína kirekesztése a Középkeletröl nagyobb érdeke volt Amerikának, mint a szovjet flottabázis megszerzése, ami ma már csak mérsékelt katonai jelentőséggel bír. Glubb pasa szerint tehát a Szovjet készakarva verette tönkre az arabokat, hogy rájuk tehesse kezét és távoltarthassa Vörös Kínát déli határaitól. Hogy mi a tény és mi az egyéni spekuláció ebben a szenzációs magyarázatban, nehéz lenne eldönteni. De Glubb pasa nagy tekintélye mindenesetre komoly hátteret ad a valóban meglepő, sőt megdöbbentő következtetéseknek. • • Ot magyar menedékjogot kért Ausztriában Augusztus 9-én két 19 éves magyar fiatalember a Vasfüggönyön át Gyanafalvánál szerencsésen átlépte az osztrák határt. Ugyanaznap három másik magyar fiatalember Nickelsdorfnál menekült osztrák területre. Ök 19, 21 és 27 évesek. Mind az öten menedékjogot kértek és kaptak. Nincsen már Vasfüggöny? Takeo Miki japán külügyminiszter Moszkvából, Varsóból és Prágából jövet Budapestre is ellátogatott és a sajtókonferencián utalt arra, hogy a Vasfüggöny fogalmát Winston Churchill találta ki. Hogy jogosan-e, vagy jogtalanul, nem vitatja, de annyit megállapíthat, hogy ez a fogalom már a múlté. „Mély benyomást tett rám az a szabad atmoszféra és öntudat, amely ma a keleteurópai államokat jellemzi”, — mondotta végül Takeo Miki, aki úgylátszik egy kicsit rövidlátó, mint a japánok általában, mert a Vasfüggöny nemcsak a keleteurópai államok nyugati határán van meg a kezdetinél kissé szerényebb „műszaki zár” minőségben, hanem a „baráti államokat” elválasztó szegesdrőtokat is észrevette volna, ha egy kissé jobban odanéz. ST. LOUIS ES VIDÉKE lö^T AUGUSZTUS 25. * Saving & Loan Association Home Office 14th & Cass Ave. Branch: Grand & Chippewa (Formerly Franklin S.&L. Ass’n) 12 DIFFERENT TYPES OF SAVINGS ACCOUNTS TO MEET YOUR NEEDS 5% on Savings Certificates Min. $5000 4i/2% on Passbook Accounts Accounts Insured by F.S.L.I.C. JEFFERS0NGRAV0IS BANK OF ST. LOUIS 2604 S. Jefferson PR 1-8833 FULL BANKING SERVICE MEMBER F. D. I. C. SOUTH SIDE NATIONAL BANK IN ST. LOUIS • Drive-Up bankszolgálat. • Egy megállással minden banki dolgát elintézi. • Keressen fel bennünket minden banki ügyében. 3606 Gravois Ave. (Grand és Gravois sarkán) MEMBER FEDERAL DEPOSIT INSURANCE CORP. Minden betét $15.000 erejéig államilag biztosítva van. North St. Louis Trust Company Grand at Florissant GA 1-4070 Olcsó autó kölcsön $4.00 egy évre minden 100 dollár után Safe Deposit Box Teljes bankszolgálat Member F. D. I. C. 5>/, kamatot fizetünk 12 hónapos Savings Certificate-re minimális betét 1,000 dollár Minden betét államilag biztosítva van $15,000 erejéig. Drive-in banking daily from 8:15 to 6 p.m. WEBSTER GROVES TRUST COMPANY 75 W. LOCKWOOD Webster Groves, Mo. 63119 WO 1-2400 F.D.I.C. A MEGENGEDETT LEGMAGASABB KAMATOT FIZETJÜK BETÉTJÉRE Hat hónaponként küldjük Önnek a kamat csekkeket 152 LEMAY FERRY ROAD (Mindenféle bankügyben) 9001 SO. BROADWAY (Walk-Up és Drive-Up) MElrose 1-5500 Member F.D.I.C. ALAPÍTVA 1884-BAN BOHEMIAN Savings & Loan Association 514% on 6 months savings certificates with a $5.000 minimum deposit 4%% on regular passbook savings Gravois és Morganford St. Louis 16, Mo. - VE 2-6300 BETÉTJE $15,000-IG ÁLLAMILAG BIZTOSÍTVA VAN UNITED SAVINGS and Loan Association (ezelőtt SLOVAN SAVINGS) Betétje $15.000 erejéig államilag biztosítva OSZTALÉK 4lÁ SZÁZALÉK 5% On Certificates of Deposit with Minimum of $5.000 Main Office: Branch Office: 470 N. Kirkwood Rd. 1809 Gravois Ave. YO 4-9044 PR 6-8041 i 4 )
