St. Louis és Vidéke, 1966 (54. évfolyam, 1-26. szám)

1966-10-21 / 21. szám

6-IK OLDAL “ST. LOUIS ÉS VIDÉK E” 1966 október 21-----AZ ELÁTKOZOTT----­CSALÁD Irta----------------------------------JÓKAI MÓR-----------------------------------­(7-IK FOLYTATÁS) — Voltunk a tanácsbelieknél, voltunk a főtisztelendő urak­nál, — szólt a derék atyamester, — felőlük akár a Sión hegyét ide építhetik kegyelmetek: hanem még hátra van a tekintetes alispán ur. Már oda édes atyámfiai küldjenek kegyelmetek va­lakit mást, mert oda ember kell, a kinek esze és bátorsága va­gyon; nekem pedig mind a kettő mértékkel vagyon és az a te­kintetes ur előtt nem lészen elegendő. A jámbor atyafiak egymásra néztek, mintha keresnék ma­guk között, hogy ki légyen Mózses, és ki légyen Áron! S nagy aggodalom kezdett arczaikon mutatkozni. Ez valóban nehéz kő volt, igen nehéz kő. Egy hang inditványozá nemzetes Beő Sándor uramat, a ki deszkakereskedő, és igy honoratior, de a becsületes úriember azzal menté ki magát, hogy neki a neve ugyan Beő, de a beszé­de épen nem bő; ott fogy el, a hol legjobban kellene. Másik hang nemes Szabó Ferencz földbirtokos urat kiván­­ta deputatióba küldetni; a ki viszont biztositá a gyülekezetét, hogy ő nem rég kelt föl negyednapos váltólázból; ha az alispán elé kell mennie, kétségtelenül recidivázik. Ilyenformán minden candidált személynek volt valami nagy organicus baja, mely miatt küldetését el nem vállalhatá. Végre Mészáros János, a megköpönyegtelenitett hajósle­gény, ott állván a középen, elkiáltá magát: — Micsoda? Hát nincsen-e itt nemes Bajcsy András uram, a ki czéhmester és diákul is beszél? Tud ő kegyelme úgy beszél­ni, mint akár egy prókátor s nem ijed meg senki személyétől. — Úgy van, úgy van! — kiálták rá egyszerre mindnyájan, s körül kezdék fogni Bajcsy uramat. “Jó lesz, nagyon jó lesz: jobbat nem is lehetne küldeni.” S most már az elébb megkínál­tak is mindnyájan ajánlkoztak, hogy ők is vele mennek, nem fájt senkinek sem keze, sem lába, ha Bajcsy uram fog szóno­kolni. Az érdemes férfiú azon nyugodt komolysággal fogadá az ajánlatot, mely a megbízatás nagy fontosságának saját önér­zetéveli összevetéséből származhatott. Pár perczig nagy megfon­tolással gondolkozók magában, akkor fölveté szemeit az égre és áhitatosan mondá: — Fiat voluntas tua. Légyen meg a te akaratod. Okosabb emberek kivántak időt engedni az érdemes férfiú­nak, hogy beszédre, szép oratióra készülhessen, azt otthon előre betanulván; hanem ő fölöslegesnek tartá ez ajánlatot; az, a ki az ő küldötteit idegen nyelveken beszélni tanitá, majd neki se­gítségére leend. Csupán annyi haladékot kért, a mig haza megy és kardját felköti, mert kard nélkül nemes embernek küldött­ségbe menni nem illik; a hová őt azután a küldöttség többi tag­jai is elkísérték: biztatván ügyfeleiket, hogy a mig visszatérnek, addig csak maradjanak szépen egy rakáson. Malárdy Ferencznek hitták az első alispánt. Hivatalos oki­ratokon igy látjuk aláirva nevét: Dárdai és Czoborhegyi Ma­­lárdi Malárdy Xaver Ferencz. Minden rendű praedicatumaira oly szabályszerű igényt tart az alispán, hogy ha bármely hiva­talos benyujtványon, vagy magánlevélben a czimzetből vala­melyik hiányzik, hidegen nyújtja vissza az átadónak, azt mond­va: “nem ismerem ezt az urat”. A Malárdy család igen régi eredetű. A legelső ős Zotmund még Álmossal ivott egy kürtből, ő tűzte le dárdáját a Beszkidek legelső hegyormára a honkeresők közt; azt a hegyet most is Dárdahegynek nevezik: — az ellenkezőt bebizonyítani nehéz,— később ő volt az, ki saját úri kezeivel felköté a gonosz nyakra­­valót Czobor vezérnek a róla elnevezett hegyen: innen a Dár­dai és Czoborhegyi előnevek. Tulajdon nevét pedig egy későbbi ős nyerte szent László alatt a cserhalmi ütközetben, a midőn a csata kezdetén azt mondá a királynak: “ma ládd uram, hogy mint fogok dolgozni”, innen a Malárdy név. Ezt a hirneves csa­lád minden tisztelőjének tudni kell és tisztában lenni a felől, hogy a három részre osztott czimerpaizson mit jelent a két far­kú oroszlán a véres emberfővel, meg a zászlós halom és a zöld élőfa? valamint arról is meg kell győződve lenni mindenkinek, hogy a Malárdy-családnak ős idők óta egy férfi tagja sem volt, a ki valami nevezetes dolgot ne követett volna el! valamennyi­en mind magas hivatalokat viseltek sőt a mostani alispán nagyatyja nádor ispánságra is volt candidálva. Arról a végrendeletről pedig épen tényleges tudomással kel­lett birni mindenkinek, melyben a család hatalmas alapitója sajátságos büszkeségből akként intézkedett utódaira nézve, hogy azok mindig büszkék legyenek ősi eredetükre és annál nagyobbra vágyódással őseiket meg ne alázzák: tudniillik grófi, bárói avagy herczegi czimeket se el — se fel — se meg ne ve­gyenek: hanem a mint valaki közülök grófságra vágyódnék, vagyoni része mindjárt a nemesnek maradott atyafiak közt osz­tassák fel, hogy az elődök ne legyenek kénytelenek pirulni az utódok előtt. És hogy az törvényczikkelybe is volt iktatva, mindaddig, mig az ónodi gyűlésen a kuruczok a dokumentumo­kat meg nem égették. Ugyanazon ónodi gyűlésen ontatott ki Thurócz vármegye követeinek vére, kik közöl az egyik vérsze­rinti rokonság volt a Malárdy családdal. A Malárdyak tehát régen lehetnének bárók, és grófok is, ré­gen viselhetnének hát usque kilencz ágú koronát czimerükön, de nem kell nekik, — nem kérik és nem fogadják el. — Azt azonban büszkén említhetik, hogy a köznemesek között az ő családjuk a legelső, s e részben igazat adnak Caesarnak, ki a Malárdy családot, — a véletlen kedvezménye által, — jellemé­vel megelőzte: “inkább első ur egy faluban, mint második con­sul Rómában”. Malárdy Ferencz bizton elmondhatja magáról, hogy jelen­leg ő az első ur egy megyében. Grófok, herczegek, a kik ott birtokosok, a várkormányzok és a generálisok, mind nem parancsolnak ott nála nélkül; tőle függ előremenetel és megállapodás; az ő szemöldei igazgatják a szónaklatokat a megy egy ülésen; az ő “favora” és “fastusa” el­döntő indok a bírák ítéletében; az ő akarata a törvény. És az ő akaratát meg nem ingatja semmi. Semmi? Még ez a rengő föld sem? — Az sem. Majd mind­járt elmondok róla egy pár adatot. A rémület legelső órájában, midőn mindenki el veszté lélek­jelenlétét, midőn futott az anya gyermeke bölcsőjétől, a kato­na őrhelyéről: Malárdynak első gondja az volt, hogy a megye­ház folyosóit végig járta, megnézni, ha az őrök helyeiken ma­radtak-e? Nem találta őket ott. Hol az őrmester? Az is elfutott. Egyetlen hajdú állt a folyosón, a kiijedtében nem találta a ki­járást. Azt megragadta: “mától fogva te vagy a hajdúk őrmes­tere, és tudtul adod minden drabantnak, hogy a ki helyét el merészeli hagyni, hivatalából el van bocsátva.” A reszkető ember nem bátorkodott ellenvetést tenni s ott maradt. Még a földrengésnél is jobban félt az ő haragjától. A legveszélyesebb órákban maga mellé rendelé a megyei jegy­zőket, ügyészeket és esküdteket s sorról-sorra járva a megyeház termeit, vizsgálatot tartott azok felett: mit állhatnak ki, med­dig tartanak még? A levéltár padmalja egészen keresztbe volt már nyílva, és a szegletfalak elváltak egymástól, hogy a padlás gerendái közé lehetett látni. A nagy, ódon szekrények úgy rázkódtak, úgy dörömböztek magukban, mintha félelmes lakóik ki akarnának törni záros ajtóikon; az asztalok és székek tánczoltak előre-hátra, és min­den, a mi az asztalokon volt, tintatartók, tollak, kések,' futni készültek valamerre. Malárdy pedig kényszerűé hivatalnokait leülni a reszkető aztalok mellé, e tánczoló székekre, előszedeget­ni a dörömböző almáriumok csomagait, mártogatni reszkető tol­iakkal, reszkető kalamárisokba s Írni reszkető papírra reszkető kezekkel, reszkető sorokat. A kemény ember. A levéltárt a földszinti szobákba kelle áthelyezni, melyek­nek vastag, tömör falai nem látszottak szenvedni a földrengés alatt. Az emberek azt mondták, hogy ez Istenkisértés: — az alispán nem kérdezte tőlük, hogy mit mondanak? ő maga ott állt az egész munka alatt egy alcovenszerü bolt­hajtás mögött, onnan intézte a működést. Valaki észrevette, hogy az a bolthajtás is ketté nyílt a te­tején s e nyílás miatt a zárkő nehány ujjnyival alábbcsuszott: csak még egy taszítás kell neki, hogy kiváljon, s akkor az egész boltozat összeomlik. A jelenvolt hivatalnokok mind látták e veszélyt, de senki sem szólt az alispánnak; lehet, hogy féltek hozzá szólni, az is lehet, hogy nem bánták volna . . . Végre egy fiatal esküdt, kinek lelke még fogékonyabb volt az emberszeretet, mint az illem és törvényes kötelesség paran­csai iránt, bátorságot vett magának Malárdyt figyelmeztetni: —' Tekintetes alispán ur, az a kő mindjárt leesik. Malárdy előbb tetőtől-talpig nézte a hívatlan megszólamlót, azután nyugodtan pillanta fel a boltozatra, s azzal a legtisztább csengésű teljes érczhangon válaszolt a hivatalnoknak: — Csak folytassa esküdt ur a maga hivatalos kötelességét. — Azután még egyszer feltekinte a fenyegető zárkőre. — Egy ostoba kő nem üthet agyon egy Malárdyt! És azután is ott maradt és többször nem nézett fel a kőre. Úgy állt ott, mint egy márványszobor. És valóban illett volna szobornak. Soha szebb férfi-arczot nem gondoltak ki a szobrá­szok: olyan domború homlok, erős, izgékony szemöldökkel, to­­j ásdad arcz, egyenes orr, nagy, messze fölnyilt szemek és az a hallgatva is parancsoló száj, mely ahhoz van;szokva, hogy sza­vait előbb találgassák, mint azok ki vannk mondva. A föld rángásai mindig hevesebbek lőnek, egy poros szek­rény mindenestül kidült a szoba közepére, kitálalva egyszerre alkerülhetlen retardatumait. A zárkő ismét nehány ujjnyival' alábbcsuszott s a kőpor hullani kezde a papírra, melyre írtak. Malárdy még sem moz­dult meg helyéről. Végre az utolsó percsomag is el volt takarítva; mindenki sietett ki a veszélyes teremből; Malárdy volt az utolsó, a ki el­hagyta helyét; midőn az ajtóhoz ért, valami nagy robajjal om­lott össze a háta mögött, talán épen a bolthajtás? Hátra sem te­kintett, hogy megnézze: mi volt az? Mit törődik egy Malárdy a feje fölött függő kövekkel? Családja számos tagból állt. Szép delnő neje volt; felnőtt fiai, kik mellett nevelőt tartott, a kit régi római aristocrat né­ven praefectusnak czimeztek és egy kis leánya, a ki még babák­kal játszott ... és ez egész családból egy léleknek sem volt sza­bad elhagyni a várost. Ne mondja senki, hogy egy Malárdy fél és elfut a veszélyből. Pedig a delnő idegzetes volt és a gyermekek babonákban hittek; még sem volt szabad a megyeház udvarát sem elhagy­­niok. ' -■ i Egy nagy faépület, azelőtt kocsiszín, volt lakhelyül el­készítve az úri családnak. Annak a gerendái is egyre ropogtak, recsegtek; a kemény szarufák néha úgy pattogtak magukban, hogy rémület volt alattuk elaludni és rémület az álomból fel­rettenni; — de panaszkodni nem volt szabad. Az alispán maga a hajdúk szobáját választá lakásául, an­nak a falain is látszottak vékony repedések, s az ablakok felül és valahol egy bolthajtás volt a falban, mind lehullott róla a vakolat, de az mégis hihető volt, hogy ez a szoba be nem omlik. Néha ugyan a magasabbról aláhulló omladék elzárta az ajtót, hanem azt koronkint el lehetett onnan hordani. Ezen szoba alatt volt a börtön. És ezen börtönben most is lánczcsörgés volt hallható. A várnagy elkékült ajakkal jött mondani az alispánnak: hogy a szegény rabok félnek; a föld még a halottakat is ki akarja hányni, úgy háborog és ők mélyen e haragos föld gyom­rában hallgatják az alvilági fellegek moraját, a boszuálló föld mennydörgését, hallják, mint rázkódik fölöttük az egész nagy épület, mint omlanak egyenkint kémények, falak a földre s el­temetik szűk ablakaikat. A szerencsétlenek az Isten irgalmára könyörögnek az alispán urnák, bocsássa ki őket börtönükből, lánczoltassa oda a Szentháromság-korlát lánczaihoz; ők meg nem fognak mozdulni onnan, hanem éjjel-nappal térden állva fognak imádkozni. Ha meg nem hallgatja kérésüket az alispán ur, félő, hogy erőszakkal rohanják meg börtönük ajtaját; és a kétségbeesés erős. Az alispán megindulás nélkül hallgatta meg a kérelmet és a fenyegetést. (Folytatjuk) KÁDÁR JÁNOS MEGBUKOTT? Miként a Kanadai Magyar­ság cimü ismert magyar új­ságból olvastuk a Reuter hír­ügynökség budapesti jelentése szerint Kádár János, a kom­munista párt főtitkára, nyug­díjba vonul és utódjáról a no­vemberi pártkongresszus gon­doskodik. Kádár utolsó hiva­talos aktusa az volt, amikor a Ferihegyi repülőtéren fogadta a Jugoszláviából hazatérőben levő szovjet párt-főtitkárt, Brezsnyevet. ISMERT MAGYAR SZÍNÉSZ HALÁLA Budapesten 56 éves korában elhunyt Gáti Pál ismert és szeretett magyar színész, aki a miskolci Nemzeti Színház­ban kezdte művészi pályafu­tását és aki oly sokszor hozott kacajt és vidámságot a nézők számára. LÉGI KATASZTRÓFA PORTLAND, Ore. — A West Cort Airline DC-9, kétmotoros jet-repülője az itteni repülő­térre érkezése előtt 10 perccel egy erdős hegyoldalba ütkö­zött és mind a 18 személy akik benne tartózkodtak életüket vesztették. Statement required by the Act of August 24, 1912, as amended by the Acts of March 3, 1933 and July 2, 1946 and June 11, 1960 (74 Stat. 208.) showing the ownership, ma­nagement, and circulation of St. Louis És Vidéke published every second Friday at St. Louis, Missouri. 1. The names and addresses of the pub­lisher, editor, managing editor, and business managers are; Publisher: Mrs. Katherine A. Denes, 1016 Moorland Dr., St. Louis 17. Mo. Editor: Dr. Louis Bela Denes, 1016 Moor­lands Drive, St. Louis 17. Mo. Managing Editor: Mrs. Katherine A. De­nes, 1016 Moorlands Dr., St. Louis 17, Mo. Business manager: Mrs. Katherine A. Denes, 101'6 Moorland Drive, St. Louis 17. Mo. 2. The owner is: (If owned by a corpora­tion, its name and address must be stated and also immediately thereunder the names and addresses of stockholders owning *or holding 1 percent or more of total amount of stock. If not owned by a corporation, the names and addresses of the individual owners Í must be given. If,owned by a partnership or other unincorporated firm, its name and address, as well as that of each individual member must be given.) Dr. Louis Bela Denes, and Mrs. Katherine Ann Denes, 1016 Moorlands Drive, St. Louis 17, Mo. 3. The known bondholders, mortgagees, and other security holders owning or holding 1 percent or more of total amount of bonds, mortgages, or other securities are: (If there are none, so state). None 4. Paragraphs 2 and 3 include, in cases where the stockholder or security holder ap­pears upon the books of the company as trustee or in any other fiduciary relation, the name of the person or corporation for whom such trustee is acting; also the state­ments in the two paragraphs show the af­fiant’s full knowledge and belief as to the circumstances an$ conditions under which stockholders and security holders who do not appear upon the books of the company as trustees, hold stock and securities in a ca­pacity other than that of a bona fide owner. 5. The average number of copies of each issue of this publication sold or distributed, through the mails or otherwise, to paid sub­scribers during the 12 months preceding the date shown above was: (This information is required by the act of June 11, 1960 to be included in all statements regardless of frequency of issue.) 1 certify that the statements made by me iibove are correct. Dr. LOUIS BELA DENES, Editor Amerikaszerte ismert márkás, órák, ékszerek, nyakékek. SIMON JEWELERS 2619'/z CHEROKEE ST. PR 3-7746 Alacsony üzleti költségek folytán áraink legolcsóbbak. Ha szép ajándéktárgyakat keres, jöjjön hozzánk. Sok pénzt takarít meg. Garantált óra és ékszerjavitás. North St. Louis Trust Company Grand at Florissant GA 1-4070 Olcsó auto kölcsön $4.00 egy évre minden 1 dollár után Safe Deposit Box Teljes bankszolgálat Member F.D.I.C. HA KÍVÁN JA-MAGYAR BETŰKKEL! A világhírű, német gyártmányú ADLER írógép! Smith - Coro­na, Royal stb. Írógépek. i Irógépjavitás 1 nap alatt. i Óriási készlet irodabútor és iroda szükségletekben. G R U E N E R OFFICE SUPPLIES, INC. 2635-39 Gravois Ave. PRospect 2-2390 Buy U. S. Bonds TODAY! ELŐFIZETÉSI DIJAKAT, lapunk részére szóló HIRDETÉSEKET átvesz MRS. VORDTRIEDE, újságunk és a Magyar Rádió állandó munkatársa. Cime: 6017 SOUTHLAND AVE. Telefonszáma: FLanders 1-7217. A MEGENGEDETT LEGMAGASABB KAMATOT FIZETJÜK BETÉTJÉRE Hat hónaponként küldjük Önnek a kamat csekkeket. 152 Lemay Ferry Road (Mindenféle bankügyben) 9001 So. Broadway (Walk-Up és Drive-Upj MElrose 1-5500 — Member F.D.I.C. — i SOUTH SIDE NATIONAL BANK IN S T. LOUIS © Drive-Up bankszolgálat. • Egy megállással minden banki dolgát elintézi. • Keressen f e 1 bennünket minden banki ügyében. 3606 Gravois Ave. (Grand és Gravois sarkán) MEMBER FEDERAL DEPOSIT INSURANCE CORP. Minden betét $10,000 erejéig államilag biztosítva van. TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓK KALAUZA: KRIEGSHAUSER'S MORTUARY FUNERAL HOMES BEAUTIFUL WEST, 9450 OLIVE BLVD. WY 4-3321 I SOUTH, 4228 So. KINGSHIGHWAY BLVD. FL. 1-4320 ST. LOUIS, MO. j Wm. C. Moydell FUNERAL HOME — TEMETKEZÉSI INTÉZET GEORGE J. SVOBODA, tulajdonos 1 1926 ALLEN AVENUE ST. LOUIS 4, MO. Phone: PRospect 2-0401 _________________ ■■■in......... '—I ii ............ am»»«;TM»» Mindenre kiterjedő lelkiismeretes kiszolgálás. KUTIS Fu.ieral Home, Inc. Modern és léghűtéses. Nagy parkoló hely. Ambulance Service 2906 Gravois (at Nebraska) Tel: PRospect 2-3000 M^nnwiTnMBrrit^TanrT'.’aifm/r ,ii i '■& r.iri..Tir I Emil (Búd) Wacker III, President— Mrs. Frank E. Frederick, Sec’y gl Emil Wacker, Jr., Vice Pres. — Clarence Wacker, Treas. || WACKER-HELDERLE 1 FUNERAL HOME Szép modern léghűtéses termek 3634 GRAVOIS AVE. ST. LOUIS 16, MO. 1 Telefon PRospect 2-3634 MATH HERMANN & SON, INC. FUNERAL DIRECTORS — TEMETKEZÉSI INTÉZET 100 éves lelkiismeretes kiszolgálás (1863-1963) 2161 E. FAIR Fair and West Florissanl Avenues. St. Louis 15, Mo. Telefon EVergreen 1-4880 I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents