St. Louis és Vidéke, 1958 (46. évfolyam, 1-26. szám)
1958-01-24 / 2. szám
1958 január 24. “ST. LOUIS ft S VID É R te 3-IK OLDAL ■ l Ax utolsó magyar betyár 247. FOLYTATÁS — Egy fogoly és két kísérő! — nevetett a trieszti börtönőr. — Úgy látszik, erre jobban vigyáznak, hogy meg ne szökjön . . . Elég lenne egy is, de mit csináljak, engem kirendeltek, nem mehetek vissza ... Van még egy pár óránk, most nyolc óra múlt és a vonat Pest felé csak tizenegy órakor indul ... Mit csináljunk ezalatt az idő alatt? Talán a legjobb volna valamelyik terembe bevonulni, lehetőleg valamelyik hivatalos helyiségbe, hogy a fogollyal ne csináljunk túl nagy feltűnést . . . — Én is úgy gondoltam1 mondta Tullio. — De gondoltam még valami mást is . . . — Micsodát? — Hm . . . Nem is tudom, hogy mondjam meg! — No, csak ki vele! — Kedves kartárs, valami szívességről van szó . . . Nem tudom számi Ihatok-e magára? — A legteljesebb mértékben! — sietett kijelenteni a trieszti börtönőr. — Kát megmondom őszintén \ . . — Halljuk! — Én szeretnék egy kis időre beruccanni Triesztbe . . . Tudja, van itt valaki, akit szívesen meglátogatnék . A trieszti börtönőr jóízűen megsodorintotta nagy bajuszát. — Értem, cimbora, értem . . . Azt is sejtem, hogy az illető nem — nadrágban jár . . • — Hát valami ilyesmi! — Nagyon szeretné látni? — Nagyon! — No, akkor csak igyekezzék mielőbb bejutni, hogy minél több időt tölthessen vele! Tullio arca felragyogott: — Igazán? Vigyáz addig a fogolyra? — Természetesen! Hiszen azért rendeltek ki . . . — Boldoggá tesz! Remélem, hogy az utón még majd nyilik alkalmam, hogy megháláljam ezt a szívességét . . . — Nem kell itt meghálálni semmit . . . nevetett a trieszti börtönőr —, jól esik az embernek, ha ilyen apró szívességeket tehet a jó kollégának . . . Hát csak menjen Tullio, csak azt tartsa szem előtt, hogy tizenegy óra előtt néhány perccel itt legyen, mert azt már nem szeretném, ha lekésne a vonatról s egyedül az én vállaimra hárulna minden felelősség . . . — Itt leszek, legkésőbb háromnegyed tizenegykor! — Rendben van! — Hol találkozunk? — Én már intézkedtem, hogy a Pest felé induló vonatban is tartsanak fenn egy fülkét, ahol a foglyot szállítjuk . . . A legjobb lesz, ha egyenesen odajön, én-tnár ott, leszek a fogollyal . . . — Még egyszer köszönöm, Serventi! A viszontlátásra! Barátságosan megrázta a trieszti börtönőr társa kezét, azután rohant boldog szívvel, repeső lélekkel. Lydiájához. Határtalanul boldog volt, hogy igy sikerült megoldani ezt a kérdést. Visszafelé aztán majd még ügyesebben csinálja, talán sikerülni fog teljes egy napot ellopnia és ezt együtt töltheti Lydiával. így, egy pár órára elszabadulni — ez is nagyon jó érzés volt. Nagyon kellemesen fogja eltölteni ézi a pár órát, hissen Lydia bizonyosan ölelő karokkal várja. Ebben a boldog érzésben rohant tova Trieszt utcáin. * 4« * Amikor Tullio eltűnt, a trieszti börtönőr egyszerre megváltozott hangon fordult a foglyához: — Bagyó János! János szédülten hallgatta, ahogy nevét az ismeretlen börtönőr kiejti és — ahogyan kiejti. Kifogástalan magyar hangsúlyozással. A hang is nagyon ismerős volt. Hirtelen visszafordult. Ránézett őrzőjére és ahogy elnézte, hirtelen valami különös boldog érzés szaladt rajta keresztül . . . Kiáltani akart, de a börtönór még idejében leintette: — Egy szót se, János! A fogoly csak suttogni mert: — Nem tudom, hogy ébren vagyok-e vagy álmodom! András, csakugyan te vagy az? A börtönőr a nagy bajusza alatt alig észrevehetően elmosolyodott és barátságos hangon felelt: — Hát persze! — De hiszen ez nagyszerű! — Csak semmi örömujjongás pajtás, . . . Csak semmi hálálkodás! Nem akarok egy hangos szót sem hallani, mert akkor könnyen magunkra irányíthatjuk a figyelmet, akkor pedig könnyen akadhat árulónk ... János még mindig kábultan nézett a kísérőiére: — De hiszen . . . hiszen . . . azt hallattam . . . hogy a tengerbe fulladtál ... Én már meg is sirattalak! — Hát majdnem igy volt! De erről'majd később ... Ne feledd el. hogy egyelőre csak fogoly vagy, én pedig a szigorú őriződ . . Azt kell tenned, amit parancsolok . . . Jánosból mégis feluijongott egy boldog, örömittas kiáltás, amit nem tudott elnyomni-— Van Isten! — Hallgass, János . . . Mondtam már, hogy egy szót se! örülni ráérünk később, amikor nem fenyeget bennünket sem. mi veszedelem, egyelőre csak az legyen a szempont előttünk hogy megmeneküljünk ... Ne félj semmit, én már minden! előkészítettem ... Az első reggeli vonattal jöttem Triesztbe és azóta minden percemet csak azzal töltöttem el, hogy ezt a menekülést minél biztosabb alapokra helyezzem . . . Mos* mindenesetre gyere velem, mert legelőször is élhagyjuk a pálya udvar épületét . . . Itt már nincs keresnivalónk! Menj csa1 előre., azután térj balra és haladj egyenesen az ott nyit utón ... És hogy ne legyen túlságosan feltűnő a derék trí esz tiek előtt, hogy fegyőr kisér egy foglyot, majd segítünk azon is 248. FOLYTATÁS Ahogy kiértek a pályaudvarról, András a trieszti kikötő felé irányította János.lépteit. És amikor meglehetősen elhagyatott helyre értek, ahol nem volt a közeliikben senki, kinyitotta azt a kis kézitáskát, amelyet magával hozott s amelyben a derék Tullio az úti elemózsiát sejthette s abból egy széles köppenyt húzott ki. — így ni! — mondta és ráborította János vállára. — Ez a köpeny addig is. amig megszabóditlak a bilincseidtől, eltakarja az összeláncolt kezedet és ha alalkozunk is valakivel, nem kelt feltűnést. De csak gyere tovább, mindjárt odaérünk a kikötőbe, ahol nyomban megérkezésem után alapos szemlét tartottam és kivételesen alkalmasnak véltem arra, hogy az első tanyánkat itt üssük fel! János még mindig áradozott: — Nahát, ez aztán az igazi meglepetés . . . András, én még mindig nem tértem magamhoz attól a váratlan fordulattól. ami a trieszti pályaudvaron bekövetkezett ... Ha azt mondja valaki, hogy a tengerek kiapadnak, vagy hogy a világ minden szárazföldjét tengerek borítják, hamarabb elhittem volna, minthogy— téged itt talállak . . . András mosolygotj;: — Remélhetőleg azonban, nem haragszol érte? — Boldog vagyok! Olyan boldog, hogy nem is tudom szavakkal kifejezni . . . Áldjon meg az Isten, drága pajtás, hogy nem hagytál cserben és legyen áldott Isten neve, hogy a segítségedre volt . . . — Ha már benne vagy az áldásosztásban — szólalt meg András —, akkor ne feledkezz meg még egy névről . . . Jegyezd meg jól ezt a nevet: Gasparo Nicodemi! Egyszerű st. nicolói halász, de elsősorban neki köszönhetem a megmenekülésemet . . . Vésd az emlékezetedbe a nevét, mert egyszer Isten segítségével talán elkövetkezhetik az idő, amikor beigazolódik majd az irás szava, hegy jótett helyébe jót várj és viszonozhatjuk mindazt, amit Gasparo Nicodemi értünk tett! — Addig is — mondta János nagyon - melegen —, Men áldása kisérje útját . . . Most már lenn jártak a trieszti kikötőben, amely ebben az időpontban már meglehetősen elcsendesedett volt, nem igen akadtak össze emberrel. Nagy hajók pihentek a kikötőben, a parton óriási rakományok vártak elszállításra. És itt, a felhalmozott áruk között talált András olyan helyet, amely nagyon megfelelt arra, hogy — bizalmasan és zavartalan egvüttlétben lehettek. Elvonultak egy csendes helyre és András mindjárt munkához látott. Nagyon felkészült erre a találkozásra, mert volt nála ráspoly, amire most elsősorban szüksége volt. — No — .fordult a régi «»imhnráhrn: — -auyyip hadd szabadítsalak meg ettől a kellemetlen karperectől! János odanyuj tóttá a kezét, és András kezében a ráspoly szaporán dolgozni kezdett. Már el is felejtette azt a borzalmas éjszakát, ami mögötte volt, nem érzett semmi fáradtságot és kimerültséget, most csak az lebegett a szeme előtt, hogy Já-' nosnak segítsen és aztán megszabadulva minden kellemetlen j kölönctől,,folytathassák útjukat, — a menekülés útját a szabadság felé. Jó negyedórái munka volt, amig lehullott az egyik karperec János kezéről. Aztán a másikra került a sor. András minden erejét összeszedve dolgozott. János közben folyton kérdezgetett, de annyira elmerült a munkájában, hogy meg sern hallotta a kérdéseket, nem is válaszolt rájuk. Először legyen vége enne!?, azután majd következhetik a diszkurzus. Elmúlt a másik negyedóra és a másik bilincs is lehullott ; János kezéről. Boldogan nyujtóztatta ki a karjait és örömittasan kiáltott fel: — Most érzem újra a szabadságot! És, drága Andrásom, nem is tudom, hogyan köszönjem meg neked, amit értem tettél. András vállat vont. — Sehogy! Csak nem képzelted egy pillanatig is, hogy cserben hagylak . . . — De mondj el most már apróra mindent, mi történt, hogy történt, mert megöl a kíváncsiság . . . — Hát figyelj ide cimbora! Legelőször annak a drága Ryának a nevét ejtem ki áhítattal és szeretettel ... Ez a drága lány volt az, aki kötelet és reszel őt csempészett a cellámba . . . A reszelővei elintéztem a cellám vasrostélyát, azután a kötéllel menekülni igyekeztem . , . Nem akarok erről most hosszasebban beszélni, elég az hozzá, hogy a kötél rövid volt, mert a cellám túlságosan magasan feküdt, belezuhantam a tengerbe és menthetetlenül ott veszek, ha az a Gasparo Nicodemi nevű derék halász nem jön a segítségemre . . . Áldott legyen a neve és áldás kisérje minden útját, ő mentett meg éppen akkor, amikor már csaknem elmerültem a viharzó tengerben! V jóságos ember még pénzzel is ellátott, hogy nyugodtan tovább menekülhessek és most az első gondolatom mindjárt az volt, hogyan mentselek meg téged ... Ne hidd, hogy pillanatra is megfeledkeztem rólad . . . már akkor, amikor rászántam magam arra, hogy egyedül menekülök el a velencei körönből, az a tudat adott erőt és sarkalt, hogy elsősorban azért menekülök, hogy téged is megmentselek . . . Mikor a halásztól elkerültem, volt pénzem és ez nagyban megkönnyítette a munkámat . . . Szerencsére elértem a reggel induló vonatot, ezzel Velencéből eltávoztam és Triesztnek vettem az utamat, ahová :ora délután érkeztem meg .... — És aztán? — Nagyon jól emlékeztem arra, hogy mit mondott a veencei börtön parancsnoka ... A velencei börtön nem nélküözhet két börtönőrt, ezért levélileg úgy intézkedett, hogy Triesztben várjon ránk egy másik börtönőr is és kettős felügyelet Jatt folytassuk az utunkat a magyar határ felé ... Ez a kielentés érlelte meg bennem a tervet . . . Kijöttem idejében a rieszti pályaudvarra és szerencsém volt, mert a kirendelt örtönér már itt várakozott . . . — És mi történt vele? — kérdezte János. íFolytatiukl ' ■Hízza Tin ezt a hirdetést receptje olcsóbb lesz! BAKER DRUG 1 tí.37 South Broadway Tel.: CEntral 1-2606 St. Louis 4, Mo. Receptkészités itt a legfontosabb! Sok\ száz hasznos betegszoba kellék, stb.-olcsó árban. Alapítva 1884-ben! AND LOAN ASSOCIATION 1827 South 18th. Str. St. Louis 4, Mo. Tel.: PRospect 2-7700 ' Magyar barátaink! Itt pénze $10,000.00-ig biztositva van. A magyar negyedhez-közel,‘mindég szívesen állünk rendelkezésükre JAVÍTANI AKARJA LÁTÁSÁT?! — Keresse fe1 Dr. Elmer J. Diehl, Sr., O. D. és Dr. Elmer J. Diehl, Jr.T O. D. szemész és optikusokat akik tudományos gondossággal és művészi ízléssel késziték a legtökéletesebb szemüveget. - Szemüveg javitását azonnal elintézik. Ingyenes parkolás! — Nyáron léghütés! PHONE PL. 2-9408 4371 GRAVOIS (AT NEOSHO), ST. LOUIS 16, MO. EGYLETEINKRŐL ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR NŐI SEGÉLYEGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja a Magyar ftázban. Elnök: Spitzer Mihájyné (tel. HU. 1-5126), titkár: Seper (Anna) Istvánné, 4219 Chouteau, St. Louis 10, Mo. Phone FR. 1-6543. MAGYAR ÓRÁS, aki most érkezett Magyarországból és évtizedes gyakorlata van francia, svájci, amerikai stb. karórák, úgyszintén faliórák javításában, valamint ékszerek átalakításában és javításában, ■— ajánlja szolgálatait a magyarság szives figyelmébe. HAMILTON ÓRÁK NAGY VÁLASZTÉKBAN , r r 342 Arcade Bldg. ADLER LÁSZLÓ A VÁROS SZIVÉBEN, kellemes, fasoros utcában, elsőrendű szomszédságban van a Káldor család szállodája, hol átutazók is kaphatnak kényelmes, tágas, úri kényelemmel berendezett szobákat, — napi $2 árban és feljebb. PARKIIURST HOTEL 228 NORTH TAYLOR AVE. ST. LOUIS 8, Mo. Telephone: FRanklin 1-8081 A szálloda a város legismertebb utcájától, a Lindell Blvd.-tól egy pár lépésnyire van, — egy blocknyira a Cathedrálistól, két blocknyira a Forest Parktól és, a Lindell Bus az utca sarkán áll meg. Szobák hétszámra már $8.00 árban kaphatók. A Szt. István r. k. Egyházközség hírei Ft. VRABÉLY ISTVÁN, plébános Ft. SIMON LAMBERT, S. O. Cist. 744 South Third Street, St. Louis 2, Missouri. Telefon: CE 1-9062. M i s ék : Vasárnap: 7:30 a. m., 9 a. ni., 10 a. m. (magyar), 11 a.m. Hétköznap: 6:30 a.m., 8:00 a.m. Szentgyónás mindennap mise előtt ST. LOUISI MAGYAR HÁZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Magyar Házban. Elnök: Hauser Antal; titkár: Gaubek Rezső, 3935/a Tholozan, St: Louis 16, Mo. Phone PR. 2-4991. Könyvtár: Minden- hó első és második vasárnapján d. u. 3-5-ig. A WILLIAM PENN (VERHOVAY) 20Ü-es ST. LOUISI FIÓKJA. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján d. u. 3 órakor a St. Louisi Magyar Házban. Elnök: Soltész Pál. Ügykezelő: Hauser Antal, 3613 Ohio, St. Louis 18, Mo. Phone: PR 6-4055. Mindenfajta biztosítás a legelőnyösebb feltételek mellett! A ST. LOUISI MAGYARHÁZ SZABADSÁGHARCOS SZÖVETSÉGE gyűléseit tartja minden hómásodik szombatján este Vá8 órakor a Magyar Házban. Hivatalos órák minden pénteken este 7-9-ig ugyanott. Elnök: Dr. Haraszthy Sándor, helyettese: Zsédő László. Titkár: Wellek Lipót 5362 O’Dell, St. Louis 9, Mo. Phone: PR. (i-0920. Szeretettel kérjük, hogy az uj esztendőben ne feledkezzék el egyházközsége tagdíjának befizetéséről. Az OLTÁREGYLET legutóbbi gyűlésén a köv. tisztviselőket választotta. Elnök: Láng Lajosné, alelnök: Sághy Imréné, pénztárnok: Ocskó Ferencné, jegyző: Dóra Margit, ellenőrök Karácson Jánosné és Coloman Theresia, beteglátogatók: Wheaton Ferencné és Boskó Jánosné; szakácsok: Esztergályos Jánosné, Karácson Jánosné, Epelley Lajosné és Boskó Jánosné. Már most jegyezze elő az Oltáregylet február 9-i FARSANGI BÁLJÁT. Jegyek, kijátszó könyvek kaphatók. Disznótoros ebédet, vacsorát szolgálunk fel. WILLIAM PENN FRATERNAL ' ASSOCIATION, a Verhovay Életbiz| tositó és Betegsegélyző Granite City j 187-ik osztály. Gyűléseit tartja min- i den hó második vasárnapján délután 2 órakor a Granite City Magyar | Házban. Elnök Elek Dezső, 1737 I Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, III- Tel.: TRiangle -6-5854. -Beteg-IátugíAv: ■ferarrta—fiíe’AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK disznóállománya 84,000,000, elsőhelyen áll a disznótenyésztésben. A második helyen Nyugatnémetország van, ahol a tenyésztett disznók száma 18 millió. ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY; ST. LOUIS ÉS VIDÉKE 3420 Magnolia Ave., St. Louis 18, Mo. Mellékelten küldök.............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti címre: Név ...................................................................................... Cim ....................................................................................... Város.....................................................Állam ................... A GRANITE CITY-1 MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, es-J te 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: id. Kozér János, titkár: ifj. Kozér János; pénztárnok: Petrás István; gondnok: Rákóczi István. Telefonja: TRiangle 6-9529. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOKBA 175 millió dollár értékű kül földi gyártmányú autót hoztál be 1956-ban, melyek közül 7í millió dollár értékű “Volks wagens’’. kocsi (német) volt. Spóroljon állandóan: GONDOLJON JÖVŐJÉRE! Legyen ön is egyik megelégedetj magyar ügyfelünk Betétje biztositva van Hallgassa rádió programunkat ; “Polish Polka Hour” programo vasárnap d. u. 12-1 között WAMV állomáson. Ezenkívül hétköznapon 5.45-től 6-ig dé után fenti rádióállomáson (1490 Fwad! Diai) 1
