St. Louis és Vidéke, 1958 (46. évfolyam, 1-26. szám)

1958-12-12 / 25. szám

1958 december 12. ST. LOUIS ÉS VIDÉKE 3-IK OLDAL I ÜNNEPI jókívánság MERCANTILE -tói Serving more St. Louisians than any other Bank KELLEMES ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG UJ ESZTENDŐT KÍVÁNUNK A MAGYARSÁGNAK Óriási készletben vannak üzletünkben bútorok, rádiók, mosógépek, refrigeratorok stb. 5400 Gravois Ave. St. Louis, Mo. Tel. HU. 1-5586 “Satisfaction is guaranteed” A “St. Louis És Vidéke” utján küldjük üdvözletünket és jókivánatainkat a magyarságnak! INDUSTRIAL SAVINGS & LOAN ASSOCIATION 412 Missouri Avenue East St. Louis, 111. Tel.: UPton 5-0840 BOLDOG KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK A MAGYARSÁGNAK! Alapítva 1888-ban! Jó tej — jó egészség! Berlinger Dairy 2023 CHEROKEE (Cor. Illinois) Tel.: PRospect 3-2393 5 Tej, tejfel, túró, savanyu tejfel, vaj stb. — jobbat pénzért nem vásárolhat! Szép karácsony szép zöld fája Nyolcéves voltam, a harma­dik elemibe jártam és először léptem a közszereplés terére. A közszereplés tere az öregtem­plomunk volt. Úri divatot kezd­tek a városunkban, karácsony­fát állítottak föl a szentélyben, az oltár mellett s kerestek va­lami kis rongyost, aki a meny­­nyei fenyőt felköszöntse. No, szegény gyereket akkor se kel­lett Pélegyházának Szegedtől kölcsönkérni, futott a kisku­noknak a maguk emberségéből. De a bibliai példázat szerint sokan voltak a hivatalosak, ke­vesen a kiválaszthatók. Az egyik selypített, á másikat na­gyon kamaszollötták, a harma­dikat csak segédlettel lehetett volna a karácsonyfa alá' állíta­ni. Tudniillik olyan körültekin­tő személlyel, aki az orrocská­ját rendben tartsa, ami azon­ban mégsem szokás ilyen ün­nepi alkalommal. A legtöbbnél meg az volt a baj, hogy az ijedtségtől elállt a szavuk, ami ugyan bajuszosabb ünnepi szó­nokkal is megesik, de azok nem fakadnak sirva, hanem köhö­géssel segítenek magukon. Utoljára bennem összpontosult a közbizalom. Elég rongyosnak találtak, sápadt kis arcom volt és fésűt nem álló vad-fekete hajam s csengett a hangom, mint valami úri kisasszonyé. — Aztán nem félsz majd, kisfiú? — emelte fel az állam valamelyik tanító ur. — Nem félek én, csak ku­tyáktól — mondtam önérzete­sen, s kicsit halkabbra vettem a szót, — meg a bakteroktól. Megnyugtattak, hogy ezeket nem eresztik a templomba s ke­zembe adták a köszöntő verset, amit Fehér tanitó ur irt, Isten nyugtassa haló porában. Szép | hosszú vers volt, a két első so­­| rát még akkor is el tudom mondani, ha majd odafönt a. — Mora Fereic elbeszelese — nagy vizsgán alálkozom a ta­nító úrral. Szép karácson "szép zöld fája, Mondsza csak, honnan jövel? Sok ilyen seise hallott fur­csa szó volt lenne, mint a mondsza, meg-1 jövel s ezekkel rikattam meg legjobban a Da­ru utcai nemzetet a próbasza­valásokon. Akljor tapasztaltam először, hogy j szónok mindig akkor éri el a legnagyobb ha­tást, ha olyant'mond, amit ma­ga sem ért méh Minden iíogram szerint ment, még az i lő is előírásosan viselte magát. Karácsony böjt­je reggelén al kora jégcsapok lógtak a tetőnlről, hogy a fel­dobott sapkánjmal le bírtam törni a hegyüket. Azóta se szo­pogattam jégcÁpban olyan jó­­izüt. Olyan rothadt zsindely­­zamatu volt, asiilyent semmi­féle cukrász nein tud produkál­ni. Amellett a torkot is edzette és nagy önbiz ilmat csepegte­tett belém. Kesdő szónokoknak nagyon ajánlhatom, a jégcsap­­szopogatástól llmulik minden lámpaláz. i| Azt nem vettem észre az utón, hogy fáanék, mert sze­gény édesanyám rám adta a nagykendőjét, csomóra kötve hátul a derekamon. Csak azért hullott a könnyem, mert az or­romat meg az államat harap­­dosta a hideg. De hát ez nem szúrt szemet senkinek, télen minden rendes orr cinegét fog. A tanítóké, tanítónőké is azt fogott, akik az iskola sarkán topogva várakoztak rám. Egé­szen másért akadt meg rajtam a Horthy Berta kisasszony ál­dott szeme. — Attól félek, — mosolyodott el, mikor meglátott, — hogy ez a kis gyerek egy kicsit túlzottá a rongyosságot. Mégis csak kel­lene rá valami kabátot adni. . Mmdenfri^i, . pt Jfclptt neki, ‘SILENT NIGHT...’ Magya rok Betlehem ben.. .Jászol-trónusodnál, bájos égi Gyermek Bilincsbe vert, koldus magyarok térdelnek. Mária országa, árva magyar népe Zokogva borul le jászolod elébe. Megtört szivét hozza ajándékul Neked, Sirva zeng az ajka üdvözlő' éneket, Glóriás éneket... Dicsőség legyen a mennyben az Istennek! Zengi koldus, király, öreg, ifjú, gyermek. Emberek közt legyen, itt e földön, béke, Önző kapzsiságnak — ó add — legyen vége. Rablókezek azt ne maracangolják széjjel, Amit megszereztünk, könnyel, jajjal, vérrel, Számtalan veszéllyel. Add, hogy a szivünkbe balzsam cseppje hulljon. Mindenütt megértés, szeretet viruljon. Bérces Kárpát ormán magyar ima csengjen, Erdélyben, Adrián magyar himnusz zengjen. Boldog béke jöjjön annyi tenger bajra. Mosolyogjál, kérünk, a szegény magyarra, Üldözött magyarra .. .! de hát hol vegyenek most egy gazdátlan kabátot? Az volt a terve, hogy az ünnep után majd Szente tanító ur elvisz a Stross szomszéd boltjába és ott fölru­háznak a Jézus nevében, de Szerencsére az iskolaszolga ott ment el mellettünk, sietett a templomba, perzsa-galléros ün­neplőben. Nagyon mogorva, öreg férifiu volt, de azért most beharmatozták az égi magasok a lelkét. — Én odaadhatnám a gyer­kőcének addig a bekecsemet — mondta egy kicsit vontatva, mintha csudálná önmagát. — No, ezt megfizeti az Isten, Károly bácsi — repkedett Ber­­:a kisasszony s mindjárt neki­fogott kigombolni a jó embert a bekecsből. — Jaj, kérem, én nem ezt gondoltam — hőkölt vissza ijedten az öregember —, ha­nem a hétköznaplót. Már ho­zom is kérem. . Hát nem lehet mondani, hogy nem hozta volna, mert csakugyan kihozta a hétköz­naplót. Azt, amiben söpreni, fűteni, lámpát pucolni szokott. Rám is adták és bizonyosan nagyon jól is állhatott, mert mindenki mosolygott rám, aki megütött benne. Csakugyan egészen eltakarta a rongyos­ságomat, alul csak a csizmács­­kám hegye látszott ki belőle, a kezem pedig egyáltalán ki sem látszott, a kezem feje a könyö­kéig érhetett. Arra is emlék­szem, hogy nagyon finom pet­róleum szaga volt az első uri­­kabátnak amit viseltem, egé­szen más, mint az otthoni pet­róleumé — ma is mindig ér­zem azt a finom szagot, vala­hányszor diszmagyart látok. A zsúfolt templomot se felej­tem el soha, ahová alig tud­tunk utat törni: elül az úri rendek, aztán a subás, ködmö­­nös kiskunok, a berliner-kendős öregasszonyok, a sötét oltáro­kon csillogó viaszgyertyák sza­ga összekeveredve a karácsonyi früstökével, a mézes-foghagy­­máéval — olyan nagy volt min­den és olyan kicsike! Igen, ez Oszka tanító urnák is szöget ütött a fejébe, mikorra bevias­­kodtuk magunkat a szentélybe és közölte aggodalmát Agócs főtisztelendő úrral. — Székre kellene állítani ezt a hüvelykmatyit, hiszen igy egészen elvész! Szólították is a harangozót, de az vállvonogatással felelt a sekrestyeajtóból. Emberhalál lesz abból, ha ő megpróbálja székkel törni át ezt a tömeget. — Föl kell tenni a kőpadkára a gyereket! — mondta valaki s már akkor föl is nyalábolt valaki és ráállitott a márvány­korlátra, ami a szentélyt elvá­lasztja a hajótól. Egyszerre mindenkinél magasabb lettem egy fejjel — ó, nem leszek én soha többé olyan nagy, mint akkor voltam a félegyházi öreg­templomban! Egy magasság­ban volt a fejem a pirosruhás Máriácskával, aki a legsötétebb oltáron lakott üvegházban és mégis oda sütött rám a mosoly­gása és mégis rásimitotta a ke­zét a szivemre, amely nyugta­­tanult vert ebben a szédülős magasban és azóta is ott tart­ja nehéz órákban és tudom, hogy el se veszi onnan a halá­los órák párnájáig. Sokáig, nagyon sokáig áll­tam ott, mert meg kellett vár­ni, amig a polgármester ur megjön, a karácsonyi gyer­­fyácskák meggyújtása is nehe­zen ment, mert Fekete haran­gozó sohase próbált még ilyent életében és olyan fohászokat mondott közben, amiket talán nem is találtak illendőeknek a kerubinok és én már kezdtem álomba zsibbadni a márvány­padkán. De végre minden gyertyán kinyílt a lángvirág és Szente tanító ur megrántotta rajtma az úri kabátot: — Csak bátran, Fercsikém! (Folytatása a 6-ik oldalon.) GYORSABB, TISZTÁBB, HŰVÖSEBB A FŐZÉS. Nem kell várnia a Gáz-ra — csak ráfordítja és főz! Sem a S szakács, sem a konyha nem lesz átmelegi.tve. És a Gáz-főző­­kályhát igen könnyen lehet tisztítani! m ÖNMŰKÖDŐ KONTROL VESZI ÁT A MUNKÁT! | önműködő láng utján az étel nem fog odaégni. Hús thermo­­j® meter “vigyáz” a sültre; a rotisserie meg az “öntözkedést” is önmüködő-en végzi. A főzés könnyebb, biztosabb, gyorsabb a Gáz-zal. J I I'ÉNZT TAKARÍT MEG ÁLTALA EGÉSZ ÉVEN ÁT | 6j! A számlája kevesebb lesz és gyors, önműködő Gáz egy I? pillanatot sem ég hiaba. Nem lesz költséges “külön dolgok beszerelése” mielőtt főzni kezd önműködő Gáz-kályháján — & minden gyorsan, simán fog menni! S 1 Laclede Gas Company | 1 for the tops in TV entertainment watch “Playhouse 90” CBS-TV | ü‘3!asiS'.S)&&S!3n»ía>i>!SiSí>is>!S»!&SíaS!»sj>i&i<2j»j»tS:aa<S)3ia-sj»iS!Sjsi2taf3»§-aA'iSise)Si-A I KARÁCSONY alkalmából a “St. Louis És Vidéke” utján küldjük üdvözletünket § Terre Haute magyarságának: Terre Haute First National Bank | H TERRE HAUTE, INDIANA | Tel: Crawford 2371 | A Federal Insurance Corporation tagja %3:3lSl3<3<Si3i3>9>>)Bl3i3.3)3i3l»i9t3l9)3l»)S«9l»)>)3«3ii3)3)3)3-i3»)2-.3lMN9«9ai»%>%9t»a!3)-3t2:K.<S Kívánunk a “ST. LOUIS ÉS VIDÉKE” utján kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog uj esztendőt a magyarságnak! “Banking in the Sky” STATE BANK“ OF WELLSTON 6313 EASTON AVE. • ST. LOUIS 14, MO. EVergreen 2-1111 Member Federal Deposit Insurance Corporation A “St. Louis és Vidéke” utján küldjük a magyarságnak jókivánatainkat az ünnepek alkalmával Magyar üzletemberek! Specializálunk üzleteknek hűtése,- légfűtése munkáiban. Meg lesz elégedve! AIR CONDITIONING • HEATING © PIPING Rex C. Denkmann, President 3248 GRAVOIS AVE. * TEL.: PRospect 6-4332 “SLOW DOWN AND LIVE!” “LASSAN HAJTS, TOVÁBB ÉLSZ!” i ♦

Next

/
Thumbnails
Contents