St. Louis és Vidéke, 1958 (46. évfolyam, 1-26. szám)

1958-12-12 / 25. szám

4 IK OLDAL “ST. LOUIS ÉS VIDÉKE KELLEMES KARÁCSONYT ÉS BOLDOG UJESZTENDŐT KÍVÁNNAK CALVIN F. FEUTZ TEMETKEZÉSI VÁLLALKOZÓK Telefonszáma: EVergreen 3-2787 4821 NATURAL BRIDGE AVENUE Intézze el a sok gondot okozó számlákat Fizesse ki azokat a tőlünk kölcsönzött pénzzel... legyen csak egy számlája a sok helyett! Kölcsönt nyújtunk bármily értékes célra. Alacsony kamat. Pontos, udvarias, figyelmes. Keresse fel a LOAN DEPARTMENT-et! First National Bank In St. Louis BROADWAY — LOCUST — OLIVE — 6th STREET GArfield 1-2000 Kellemes karácsonyi és boldog uj esztendőt kivan magyar barátainak: WEISS LAJOS az IDEAL COOLER CORPORATION elnöke Automatikus jéghütő-szekrények — Fagyasztók. Üveges és sörhütőszekrények gyártói. 2830 MAGAZINE ST. ST. LOUIS, MO. Kellemes Karácsonyi ünnepeket és boldog Uj Évet kíván! KUTZ HARDWARE, INC. 2 üzlet Mindenféle vasáru cikkek. — Villany felszerelési kellékek. Festék, üveg, stb. — Nyergeket javítunk! 4057 Chouteau Ave. (10) Telefon: FRanklin 1-7767 Highway 66 and McKenzie ííd. ” FLanders 2-6284 KELLEMES KARÁCSONYT ÉS BOLDOG UJESZTENDŐT KÍVÁN KUTIS Temetkezési Intézete 2906 GRAVOIS AVENUE Telefon: PRospect 2-3000 KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET ÉS BOLDOG UJ ÉVET KÍVÁN South Side National Bank In St. Louis GRAND AND GRAVOIS Kellemes karácsonyi ünnepeket kíván: SCHAAB STOVE & FURNITURE CO. 2020-22-24 SOUTH BROADWAY Telefon: PRospect 1-0201 Eagle Stampeket adunk és beváltunk. Jöjjön be és nézze meg az uj FRJGIDAIRE villany-jégszekrényeket Kellemes karácsonyi ünnepeket kíván: Beiderwieden Funeral Home, 3020 CHIPPEWA 193f> ST. LOUIS AVE. Tel.: PRospect 2-5885 Tel.: CEntral 1-8686 ST. LOUIS, MO.__________________ ATTILA FÖLDJE Világhódító Attila halála után úgy négyszáz esztendő múlhatott el már, mikor Hu­nor testvérének, Magyarnak maradványai megmozdultak s fölkerekedtek Szittyaországból, hogy visszaszerezzék, Attila földjét. Azt a földet, melyről csudálatos szépeket regélt a visszatért Csaba. A legszebb mindamaz országok között, me­lyeket Attila meghódított. Fe­kete a földje. Édes a vize. Zöld selyemnél is zöldebb s puhább a füve. Megmérhetetlen síksá­gon keresztül két nagy folyam hömpölyög: Duna és Tisza. S köröskörül a végtelen sikságot erdőboritotta hegyek szegik. Tündérek földje nem lehet szebb és ékesebb. — Jertek velem, — mondot­ta Csaba. — Elvezetlek apám földjére. A legszebb föld ez ke­rek e világon. — Hisszük minden szavadat s mondásodat, szóltak az öre­gek. Mennénk is veled, Attila fia, a te apádnak földjére, ha meg nem ölöd vala entestvé­­redet. Ám az a föld most még testvér-vértől piros. Te mondád, hogy két pártra szakadt a hun nemzetség: testvér testvérnek vérét ontotta. Hej, a testvér­vért a föld nem issza be ha­mar! Nem megyünk veled, Csaba. Várjuk az idő múlását. Számon tartjuk apád földjét. Ha mi nem is láthatjuk meg, meglátják majd fiaink, ma­radványaink. A magyarok Istene sok csudálatos dolgot jelentett meg már minékünk, bizunk benne: ő megjelenti ne­künk vagy maradványaink­nak: induljunk-e Attila föld­jére. Nagy, erős bánat nehezedett Csaba királyfi szivére. Bu volt éjjele, bu volt nappala. Minek is jött vissza! Miért hagyta ott azt a három ezer hun vitézt tenger ellenség prédájának! Szittyaország felé jöttében há­romszor fordult vissza: először a földnek indulása, másodszor a vizeknek áradása, harmad­szor a szeleknek zúgása hozta hírül, hogy bajban van a szé­kely! Mind a háromszor győ­zedelmeskedett. Ha ő akkor gondolta volna, hogy a magya.r testvérek nem hallgatnak a szavára: nem hagyja ott azt a maroknyi népet. Elzüllődnek, el! — kesergett magában Csa­ba királyfi. Szegény Csaba! Nem láthat­ta többet apja földjét. Csak egyszer a másvilágról. Oda vit­te hírül a Szaturnusz csillag: bajban van a székely. A fényes menyországból ke­rekedett föl vitézeivel s a csil­lagos ég boltozatján vágtatott vissza Attila földjére, hogy még egyszer megvédje a székelyt. Meg is védte. És fölszállott is­mét a csillagos ég boltozatára, vele a vitézek. Ragyogó fehér ut verődött a paripák lába nyo­mán. Láthatjátok csillagos es­téken: a hadak útja ez. ❖ * ❖ Telt, múlt az idő, esztendőre esztendő terült: nem mozdul­tak a magyarok Szittyaország­ból. De ahogy esztendő eszten­dőre terült, szaporodtak soka­sodtak Hunor és Magyar ma­radványai: minden esztendő­vel szűkült a föld. Tanakodni kezdtek az öregek s meg-meg­­mozdultak a fiatalok. Apáról fiúra szállott Csaba emlékeze­te, az ő sok szép szava, mondá­sa Attila földjéről. — Oda megyünk s vissza­vesszük akárki bírja most! — mondták az ifjabbak egy szív­vel, lélekkel. Felbojdult az egész ország, öreg, fiatal: mind készülődött Attila földjére. Hegyek, völgyek zengtek a lelkes szózatoktól: visszavesszük Attila földjét. Szájról-szájra szállott Csaba mondása az elhagyott hazáról: fekete a földje, édes a vize; zöld selyemnél zöldebb s puhább a füve. Örvendezett minden lé­lek, csak Előd s a felesége: Emes. Előd, Attila másod-uno­kája, Szittyaorszfé'ban az első ember, az elsők óseje- Vitéznek a legvitézebb, belesnek a leg­­bölcsebb, öregnek Is a legöre­gebb. Megmérheti631 bánat ült a lelkén: neh volt gyerme­ke. Abban még megnyugodnék, hogy nem látja) meg Attila földjét, csak az (> véréből való vér vezethetné a magyart az uj hazába. Éjjel-nappal eíen kesergett ő is, a felesége is. — Lám, monita Emes. — a fűben má ,zó b járnak is van gyer'meke, csak él rajtam nem könyörül az Isten Este lefektébeih reggel föl­keltében csak egyért imádko­zott Emes: fiúért* aki fölváltsa az apját. Isten meghallgatta Emes kö­nyörgését. Csudálatos álmot látott egy éjszak^. Látta Attil­­lát és fiait, amint" szárnyas pa­ripákon végig száguldanak Szittyaország föltfjén. Nyomuk­ban a hun vitéze^- Attila kezé­ben lengő lobogó.lA lobogón tu­rul madár, szárnyát csattog­tatja s egyszerre csak leröppen a lobogóról és szái1 egyenest az ő ölébe, keblére '-íjtja a fejét s ottan elszenderi . És im hall­játok a csudálato:'Almot: Emes kebele megnyílik s kebele nyí­lásán patak vize csörgedez elé. Aztán a patak nő, nő, nagy fo­­lyommá dagad, elterül Szittya­ország földjén, áttör erdőkön, hegyeken, át az ország határán s úgy folyik tovább az egész vi­lágon ... Ez igazán , sudálatos álom volt. Vájjon Tf;fh-e halandó em­­| bér, aki megfejtse, magyaráz­za? Egyszeribe hivatták a tál­tosokat: magyarázzák meg. Egybegyűltek a táltosok, hét nap és hét éjjel folyton tana­kodtak és mondának olyan jö­vendőt, melytől felvidult a szive Elődnek is, Emesének is s ame­lyet nagy szivbeli örömmel vet­tek hírül öregek, fiatalok, min­den render^évnlp:, í — A te álmodnak magyará­zatja, — mondá a táltosok else­je, — nagy öröm minékünk. Azt jelenti az az álom, hogy Isten egy fiúgyermekkel áld meg, aki megnövekedvén, elve­­zérli a magyart Attila földjére. Azt emberi szó ki nem túdja beszélni, mely nagy volt az öröme Emesénoit ós az ő urá­nak. De nagy volt öröme a né­peknek is mind közönségesen. Hát még amikor be is betelj e­­sedék a táltosok jövendőmon­dása s Emesét egy szép, erős fiúgyermekkel áldotta meg az Isten! Még aznap egybehivatá a nép bölcseit Előd, hogy adná­nak nevet az ő fiának. — Álom jelentette meg a születését, legyen Álmos a ne­ve, — mondták a bölcsek." Tetszett ez a név Elődnek is, Emesének is. És nevelék nagy gonddal, szeretettel Álmost. És teltek, múltak az évek, dali szép vitézzé serdült Álmos, nagyra nőtt észben, erőben. Eszének, vitézségének hire ment messze földön. A csügge­­teg, aggoskodó lelküek is meg­bátorodtak s Álmos indító sza­vára elindulának mind: öregek, ifjak, asszonyok, gyermekek. Ám minekelőtte elindult vol­na a magyar nép honszerző út­jára, a hét főnemzetség vezé­rei hűséget esküdtek Álmos­nak. Vérrel pecsételték meg es­küjüket. Vért eresztettek mind a karjukból egy edénybe; ebbe a vérbe mind a heten belemár­tották kardjukat s úgy esküd­KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁN: Ziegenhein Bros. Livery & Undertaking Co., Inc. temetkezők 1901 óta vagyunk üzletben 6409 GRAVOIS AVENUE ST. LOUIS MO. Telefon: FLanders 2-1000 (3 blocknyira East-nek a Kings­­highway-tól 1958 december 12. ■IK" mi ■■■■I«*» tek meg, hogy valameddig csak Álmos nemzetségéből lesz egy fiuivadék, más nemzetségbeli nem lehet a magyarnak vezére. De vért eresztett Álmos is a kanjából s megesküdött, hogy a hét vezér és maradványai minden időben megmaradnak az elsőségben. — Aki esküjét megszegi, igy folyjon a vére! — kiáltott föl Álmos, midőn piros vére kicsor­dult. — így folyjon, igy! — kiál­tottak a vezérek mind. Rengett a föld, a fák hajla­doztak amerre a magyarok vo­nultak. A férfiak lóháton és gyalogszerrel, az asszonyok, a gyermekek ökrös szekereken. Erdőből pusztaságba, puszta­ságból erdőbe, hegyeken-völ­­gyeken át, járatlan utakon hompölygött elébb, elébb a honszerző magyarok áradat ja; mindent sepert magával,' ha ki nem tért utjából: embert, álla­tot. Közbe-közbe tenger nép ve­rődött össze ellenük, hogy visz­­szaszoritsák, de meg is lakottak keservesen. Ott, hol feltartot­ták honszerző utjokban: kő kö­vön nem maradt. Hanem esztendő múlt esz­tendő után s csak nem tudtak rátalálni Attila földjére. Há­nyán haltak meg idegen föl­dön, Istenem! Messze Szittya­országtól, az édes anyaföldtől s messze, ki tudja, milyen messze a földtől, hová töreked-, tek! Fiatalon, virágjában in­dult el Álmos is s im már le­öregedett, legyengült. Sokszor mondotta fiának, Árpádnak, ki a hosszú vándorlásban serdült dali vitézzé: örömmel szállanék koporsóba, fiam, csak bár meg­pillanthatnám Attila földjét! Csak odavezethetném az én né­pemet! Egyszer találtak is olyan földre, mely hasonlatos volt Attila földjéhez. Fekete volt a föld, édes a viz, zöld selyemhez hasonlatos a fü. Végtelen nagy mezőség, azon nagy folyamok 3 köröskörül erdős hegyek. Már azon is voltak, hogy itt letele­pedjenek. De mikor éppen sá­torverésnek láttak, egyszerre tenger sok keselyű csapott le a levegőből, hogy ég s föld elfe­ketedett. Rászállottak a legelő barmokra, vágták, csipkedték s éktelenül vijjogtak, kárrogtak, mintha mondták volna: to­vább, tovább, nincs itt helye­tek! Az is volt a vijjogásuk értel­me. így magyarázták azok a táltosok, kik értették a mada­rak beszédét. Tovább! Tovább! Nem ez az Attila földje! És fölkgrekedtek újra s men­tek, mendegéltek, erdőkön, me­zőkön, folyóvizeken által, sokat sanyarogva, de sohasem csüg­gedve. Velük volt az Isten. S im, midőn azt hitték, hogy nagyon messze vannak még Attila földjétől, valami csudá­latos sejtelem szállotta meg az öreg Álmost. Szólt Árpádnak: — Gyüjtsétek egybe a nem­zet véreit, fiam. Érzem, hogy a föld, melyen állok, Attila föld­je. Nézz csak körül, amit én sejtek, te látodis bizonnyal. Ameddig a szem ellát, sik ró­­naság s körülszegik ezt erdők és hegyek. Mintha látnám azt a két folyamot is, melyről eleinknek Csaba oly sokszor beszélt. Ez az a föld, ez! E közben összegyűltek a vezé­rek s a nép bölcsei mind s ör­vendező és busongó szívvel hall­gatták Álmos szavait. Örvende­zett a szivük, hogy im megér­­kezének Attila földjére s nehéz bánat ült rá, látván a szeméből Álmosnak, hogy utolszor hall­ják szózatát. — Kövessétek őt! — muta­tott Álmos a fiára s holtan ha­nyatlott a vezérek karjai közé. *—■—---------------------­RAY SPENCER 60 éves mé­száros szalonnát szeletelt fel, közben a kés megcsúszott s megvágta a gyomrát. Azonnal kórházba szállították, de egy hónap múlva meghalt vérfer­tőzésben. Szomorú évforduló November 19-én volt 25 éve annak, hogy az Egyesült Álla­mok diplomáciai összeköttetés­be lépett a szovjettel. A szov­jet azt Ígérte, hogy teljesen fel­hagy Amerikában a kommu­nista aknamunkával s békében kiván élni az Egyesült Álla­mokkal. ígéretét természetesen nem tartotta be, sőt éppen kö­­vetségi tisztviselői egész kém­­hálózatot irányítottak hazánk területén s a diplomáciai ösz­­szeköttetés elősegítette a szov­jet aknamunkáját.

Next

/
Thumbnails
Contents