St. Louis és Vidéke, 1957 (45. évfolyam, 5-25. szám)
1957-11-29 / 24. szám
1957 november 29. “ST. LOUIS ft S VI D ft K E 3-IK OLDAL Az utolsó magyar betyár 239.- FOLYTATÁS Percről percre lankadtabbnak, fáradtabbnak érezte magát. A fáradtság mellett még a hideg is gyötörte, kissé korai volt még az idő a fürdésre, különösen az ilyen hosszúlejáratú fürdésre. Csak legalább egy szál deszka, vagy gerenda kerülne a kezei közé, akkor biztosabban tartaná magát, egy kissé meg is pihenhetne, igy azonban két karjával állandóan dolgozni kellett, nehogy elmerüljön. Csak az életösztön dolgozott benne. Az életösztön unszolta minduntalan újabb és újabb erőfeszítésre, hogy ne adja meg magát a sors akaratának, kísérelje meg a lehetetlent is. Sejtelme sem volt arról, hogy mennyi idő múlhatott el azóta, hogy a menekülését megkezdte, teljesen érzéketlen volt az idővel szemben. A part lámpásai már egészen eltűntek a szemei elől, olyan messzire sodorták a hullámok, ezzel szemben az ég alja lassan világosodni kezdett. A hajnal közeledett. András felsóhajtott. Az émberek ugv örülnek mindig a hajnalnak, amely az uj nap jöttét jelzi, de miért örüljön ő . . . Életének ez az utolsó hajnala, amely élete utolsó napjának beköszöntője . ■. . Lassan-lassan mintha alább hagyott volna a vihar ereje. A szél már nem fújt olyan élesen, a hullámok nem csapódtak házmagasnyira, az eső féktelen zuhogása is alábbhagyott, mindez azonban csak akkor jelentett volna némi könnyebbséget a hulámok kedvére-kényére bízott szerencsétlen ember számára, ha az eddigi rettenetes küzdelemben nem fecsérelte volna el az erejét. A hajnal pírja már a reggel világosságába szökött, a tenger lassan-lassan lecsendesült, hullámai elsimultak, mint ahogy a haragos ember arcán elsimulnak a ráncok, ha, megenyhül a haragja. András szinte már alig élt. Ereje teljesen fogytán volt, ismételten le-lemerült a viz alá és valósággal isteni csoda volt, hogy újra meg újra fel tudott bukkanni. Már nem is öntudatos, hanem inkább öntudatlan mozdulattokkal paskolta a vizet és ha történetesen még most is tartott volna a tenger vad hullámzása, menthetetlenül elmerült volna. így is — talán már csak percek választották el az egyik legkínosabb, legszörnyübb haláltól: a megfulladástól. Érezte, hogy a karjaiból elszállt minden erő és öntudata utolsó foszlányaival szinte már maga is kívánta, hogy legyen vége mindennek . . . Észre sem vette, hogy egy halászcsónak jár a közelében. A közeli partvidék halásza, ahogy elcsendesült a tenger, nagy hálóját bedobta a csónakjába és elhatározta, hogy kimegy a tengerre. A halászok, nem hiába a tenger mellett születtek és nőttek fel, nagyon ismerték a tengert. Tudták, hogy a vihart hogyan váltja fel a csendesség, amely a halászok legpompásabb barátja, mert a .vihar által felkavart halakat törnegszámban juttatta a kivetett hálókba. Gasparo Nicodemi, a fiatal halászlegény nagy reménységekkel az elsők között indult útnak. Vidáman fütyörészett egy dallamos olasz nótát és árra gondolt, hogy milyen pompás zsákmánnyal tér majd haza. A halacskákra gondolt, amelyek a hálójába fognak kerülni és ekkor — egy embert pillantott meg, ahogy a hulá mokkái küzködött. Magányos ember a végtelen tengeren. Gasparo Nicodemi derék ember volt. Pillanatig sem habozott és megszokott halászóhelye helyett egyenesen arra vette útját. Látta, igy messziről is, hogy a hullámokkal küzködő ember már a végét járja, nagyon kell hát sietnie, ha meg akarja menteni. Megfeszítette minden erejét, az evezőlapátok szorgalmasan dolgoztak két izmos kezében és örvendezéssel látta, hogy a tenger elcsendesült tükrén mind közelebb ér a szerencsétlen emberhez. Még igy is látszott azonban, hogy későn érkezik, mert ismételten látta, hogy a fuldokló lebukik a viz alá. Valahogy azért újra meg újra a felszínre vergődik, de amikor közvetlenül mellette volt már a csónak, megint lebukott. Gasparo nem habozott. Megfeszitette magát a csónakban, azután izmos kezével kinyúlt, üstökön ragadta a fuldoklót és ereje teljes megfeszítésével, egy kis küzdelem árán sikerült beemelnie a csónakjába. A megmentett férfi eszméletlenül terült el a csónak fenekén. Gasparo megvakarta a füle tövét: — No — állapította meg magában —, én ugyan jó vásárt csináltam! Ennek az embernek feltétlenül ápolásra van szüksége, a partra kell tehát vinnem! Igen ám, de ha a partra viszem, akkor elesem a vihar utáni halászat nagyszerű eredményétől ... Ha nem igy cselekszem, hanem itt hagyom ezt a szerencsétlen flótást a csónakomban és nyugodtan elmegyek halászni, akkor egész bizonyos, hogy ez az ember meghal és egész életemben lelkiismeretfurdalásaim lesznek, hogy megmentettem ugyan egy embert, de aztán meggondolatlanul mégis én voltam az oka a halálának ... Ki okosodhatik itt ki? így töprengett magában a derék Gasparo Nicodemi. A töprengés azonban nem tartott sokáig. Gasparo Nicodemiben győzött az olasz halászlegények becsületessége és bármennyire sajnálta is azt a nagyszerű halászzsákmányt, amit most ott kell hagynia, megfordította a csónakját és ahogy csak tudott, igyekezett mielőbb kievezni a partra. A csuromvizes embert hálóval, pokróccal meg a saját kabátjával és mellényével beborította, hogy össze ne fázzék és jó félóra megfeszített evezés után sikerült kiérnie a partra, a st. nicolói sziget egyik kis halászkunyhójához, amelyben már évek óta lakott. A még mindig eszméletlen, megmentett embert kiemelte, becipelte a kunyhójába s bár most még lett volna ideje ahhoz, hogy visszatérjen a halászáshoz, a becsületessége megint nem engedte el, hanem ott tartotta a szerencsétlen megmentett' mellett. A kis halászkunyhóban akadt egy jófajta pálinkával telt bütykös, amelyet odaerőszakolt a szája elé és belédiktált néhány kortyot. « 240. FOLYTATÁS I — Ha ettől sem tér magához — dörmögte Gasparo —, akkor már csak a másvilágon ébred fel! A pálinkának azonban megmutatkozott a hatása. A tüzes ital csakhamar életet varázsolt az eddig mozdulatlanul, eszméletlenül heverő emberbe. Gasparo a biztató jelre újra elővette a pálinkás bütyköst és megint odatartotta a megmentett szájához: — Csak igyál cimbora, ez segít! — dörmögte közben. András ugyan nem hallotta a biztató szavakat, de azért — ivott. Olyan volt a pálinka, mintha forró tüzfolvam járta volna át agyonfázott testét, meggémberedett tagjait. Lassan kinyitotta a szemeit. Tétován körülnézett, azután halkan, alig hallhatóan megszólalt: — .Hol vagyok? — Itt nálam, cimbora, jó helyen! András most lassan felemelte az egyik kezét ,is és végigsimitotta a homlokát, amelybe belelógott a csapzott haja. — Istenem . . . Hogy menekültem meg? — Hát a^t bizony csakugyan a jó Istentől kérdezheted meg, aki éppen akkor kormányozta oda az én csónakomat, amikor már el akartál merülni ... De hogyan kerültél, pajtás, ilyenkor a tengerbe . . . Talán te is halász vagy? — Nem! . . . — Hát akkor mi az ördögöt keresel a tengeren*? — Én meg . . . Hirtelen elharapta azt, amit mondani akart. Gasparo Nicodemi előtt azonban hirtelen megvilágosodott minden. Most már sejtette, hogy ki lehet ez az ember. Ránézett, azután csendesen beszélni kezdett: — Hajnali három órakor — mondta lassan, jól megnyomva miden szót — három ágyulövés dördült el a velencei börtön tetejéről . . . Tudod mit jelent ez, pajtás? — Honnan tudjam? — ősidők óta igy jelzik azt, ha egy fogoly megszökött a börtönépületből . . . András összerázkódott. —v Már nagyon régen dördült meg ágyulövés a velencei bástyán, ami érthető is, mert ember- legyen az, aki meg tud szökni ebből a jól őrzött börtönből ... András most fáradtan megszólalt: — Én megszöktem! — Tudom, pajtás, tudom . . . Másban pem lett volna meg az a testi és lelki erő, hogy kibüja ezt a viharos, szörnyű éjszakát a tengeren, csak egy szökött fogolyban, akmek kétszeresen becses az élete . . . Azt is tudom, hogy a kora reggeli órákban már az egész környéket felforgatták a szökevény után ... és ilyenkor jutalmat szoktak adni annak, aki -- a hatóság kezére szolgáltatja a megszökött foglyot . i<: . András fáradtan mosolygott: — Pajtás, akkor jelentkezhetsz a jutalomért, mert — valóban én vagyok a szökött fogoly . . . Köszönöm, hogy megmentetted az életemet, de pillanatig se gondolkodj azon, hogy a jutalom ellenében feladj a velencei csendőrségnél . . Én sajnos, nem tudok semmi jutalmat adni, csak a köszönő, hálás szavaimat és ki tudja, — egyszer talán eljön az idő, am-ikor [ másképpen is kifejezhetem a köszönetemet, ez az ígéret azonban nagyon kevés ... Ne habozz egy pillanatig sem, jó munkát J végeztél azzal, hogy kihalásztál a tengerből, de még jobb mun- 1 kát, hogy — éppen egy szökött foglyot halásztál ki , . . Gasparo Nicodemi arcán nemes harag lobbant fel: — Mit képzelsz? Hogy én feladjalak, pajtás*? Még mit nem! Inkább éhen döglök, de nem kell az a pénz, amit ilyen Judás cselekedetért olvasnának le a markomba . . . Valamelyik dédnagyapám, Ludovico Nicodemi réges-régen, amikor Velencében még a dozsék uralkodtak, éppen ilyen kalandos' módon szökött meg a börtönből, ahová ártatlanul, egy haragosa feljelentésére került . . . Most ez a régi történet villant fel előttem ... * András ünnepélyesen emelte a kezét esküre: — Esküszöm, hogy én is ártatlanul és egy haragosom feljelentésére kerültem fogságba! Gasparo arcán az öröm villant fel: — No lám — mondotta —, egy okkal több, hogy hallgassak ... Ki tudja, talán a dédnagyapámat is egy halász mentette meg . . . Isten rendeltetése van abban, hogy azt a szolgálatot, amit egyik ősömnek tett egy halász, most én visszafizessem másnak . . . Csak maradj nyugodtan, pajtás, tőlem ne tarts semmit, mert én örülök, hogy sikerült az életedet megmentenem és szivesen a segítségedre leszek abban is, hogy tovább menekülhess . . . András kinyújtotta a kezét és meghatottan szorított kezet a derék, egyszerű halásszal. — Az Isten áldjon meg a jóságodért! — Ne hálálkodj pajtás, inkább arra felelj, hogyan érzed magad? t — Azokhoz az órákhoz hasonlítva, amelyeket a tengerben töltöttem, nem is tudom szavakkal kifejezni, hogy most milyen isteni kényelemben érzem magam! Csak a ruháimnak kellene rnegszáradniok . . . — Ezen is lehet segiteni! Csak vesd le magadról a ruhákat a többiről majd én gondoskodom! András eleget tett a kívánságnak. A halász közben tüzet rakott és a tűzhely fölé ki aggatta száradni a teljesen átnedvesedett ruhákat. Addig jó meleg takaróról gondoskodott a számára és a felmelegedett tűzhelyet felhasználta arra is, hogy jó forró keménymagos levest főzzön a megmentett embernek. Ügyes, serény és nagyon jó ember volt a st. nicolói halász, nem tudta, hogy mit csináljon előbb a megmentett ember érdekében. (Folytatjuk) GEORGE OFIFER, North Little Roak-i, Ark. lakos, rózsaszínűre festette az autója számtábláját, hogy olyan legyen a színe, mint az autója. $13.45-re büntették meg az állami engedélytábla megrongálása miatt. Alapítva 1884-ben! &adewctut Savmfó AND LOAN ASSOCIATION 1827 South 18th str. St. Louis 4, Mo. Tel.: PRospect 2-7700 Magyar barátaink! Itt pénze $10,000.00-ig biztosítva van. A magyar negyedhez közei, mindég szívesen állünk rendelkezésükre MAGYAR ÓRÁS, aki most érkezett Magyarországból és évtizedes gyakorlata van francia, svájci, amerikai stb. karórák, úgyszintén faliórák javításában, valamint ékszerek átalakításában és javításában, — ajánlja szolgálatait a magyarság szives figyelmébe. HAMILTON ÓRÁK NAGY VÁLASZTÉKBAN ÁDLER LÁSZLÓ 342 Arcade Bldg. St. Louis -1, Mo. Tel. GA. 1-1003 A VÁROS SZIVÉBEN, kellemes, fasoros utcában, elsőrendű szomszédságban van a Káldor család szállodája, hol átutazók is kaphatnak kényelmes, tágas, úri kényelemmel berendezett szobákat, — napi $2 árban és feljebb. PARKHURST HOTEL 228 NORTH TAYLOR AVE. ST. LOUIS 8, Mo. Telephone: FRanklin 1-8081 A szálloda a város legismertebb utcájától, a Lindell Blvd.-tól egy pár lépésnyire van, — égy b’ocknyira a Cathedrálistól, két blocknyira a Forest Parktól és, a Lindell Bus az utca sarkán áll meg. Szobák hétszámra már $8.00 árban kaphatók. I TELEFONSZAMOK amikre szükség lehet. Vágja ki és őrizze meg! ST. LOUIS ÉS VIDÉKE: PRospect 2-2857 SZT. ISTVÁN R. K. TEMPLOM: CEntral 1-9062 ST. LOUISI MAGYAR HÁZ: CEntral 1-2493 GRANITE CITY MAGYAR HÁZ: TRriangle 6-9529 EGYLETEINKRŐ1 ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR Nő. SEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor | tartja a Magyar Házban. Elnök; ! Spitzer Mihályné (Tel: HU. 1-5126), i titkár: Mrs. Ben Balogh, 702 E. Gar- j den, Webster Groves, Mo. Telefon: ! WO 1-0119. ST. LOUISI MAGYAR HÁZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Magyar Házban. Elnök: Karácsony J ; titkár: Gaubek Rezső, 3935/a Tholozan, St. Louis 18, Mo. WILLIAM PENN FRATERNA1 ASSOCIATION, a Verhovay Életbiztosító és Betegsegélyző Granite City 187-ik osztály. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján délután 2 órakor a Granite City Magyar Házban. Elnök Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Tel: TRiangle 6-5854. Petrás István beteglátogató, 1628 Mapl( A ve., Granite City. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, este 7 órakor a Magyar Házban. Elnök id. Kozér János, titkár: ifj. Kozér János; pnéztárnok: Petrás István; gondnok: Rákóczi István. Telefonja: TRiangle 6-9529. "ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY ST. LOUIS ÉS VIDÉKE 3420 Magnolia Ave., St. Louis 18, Mo. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti címre: Név ......................................................................................... Cím ......................................................................................... Város...................................................... Állam ................... A Szt. István r. k. Egyházközség hírei Ft. VRABÉLY ISTVÁN, plébános Ft. SIMON LAMBERT, S. O. Cist. 744 South Third Street, St. Louis 2, Missouri. Telefon: CE 1-9062. Misék: Vasárnap: 7:30 a. m., 9 a. m., 10 a. m. (magyar), 11 a. ni. Hétköznap: 6:30 a. m., 8:00 a. m. Szentgyónás mindennap mise előtt Az Egyesült Államok püspöki kara, a november hó 24-től 30-ig tartó hét alatt rendezi meg ismét a THANKSGIVING CLOTHING COLLECTION-t. Mint az előző évi gyűjtés, az idei gyűjtés nagyrésze is, az Európa különböző táboraiban sínylődő magyar menekülteknek nehéz, keserves sorsán fog enyhíteni. Akinek a hívek közül használható karban lévő ruházata van, amit nélkülözni tud, kérjük hozza el a plébániára. Mi ezekből a Jugoszláviából érkező menekülteknek fogjuk a legszükségesebb darabokat átadni, mig a megmaradó részt az egyházi szerveken keresztül juttatjuk el a megfelelő helyre, ahol azt valláskülönbséget nem nézve fogják kiosztani a nélkülözők között. A plébánián gyönyörű karácsonyi kártyák és borítékok kaphatók angol és magyar feliratokkal. Egy doboz ára $1.-------<<s-5 ------Ki idejekorán int hibáidra — az az igaz barátod.-------«4-5 §»>■-------* Az élet üt, mely Istenhez vezet. Aki szép magyar longplaying lemezeket akar, írjon a következő címre a legújabb árjegyzékért: Szappanos Recordings, 3046 East 123rd St. CLEVELAND 20, Ohio A MAGYAR HANGLEMEZEK LEGNAGYOBB LERAKAT^! Háztulajdonosok, Figyelem! Minden házalakitási, javitási; ács, asztalos és festőmunkát mérsékelt áron, garancia mellett vállal honfitársunk! írjon a köv.. címre: ANDREW LANG 4351 SHREVE Vagy hívja a köv. telefoht: EVergreen 3-9260 ST. LOUIS 15, MO. JAVÍTANI akarja LÁTÁSÁT?! Keresse fel DR. ELMER J. DIEHL, SR„ O. D. és DR. ELMER J. DIEHL, JR., O. D. szemészeket, akik tudományos gondossággal és művészi Ízléssel rendelik a legtökéletesebb szemüveget. Ingyenes parkolás! Nyáron léghűtés! Phone FL. 2-9408 4571 Gravois (at Neosho), St. Louis 16, Mo. KOVÁCS NÁNDOR MEN EKÜLT TESTVÉRÜNK, veit budapesti szobafestő és mázoló mérsékelt árak mellett vállal minden BELSŐ ÉS KÜLSŐ FESTÉST, PAPIROZÁST! Ha megbízható, szép munkát akar, írjon a következő cimre: KOVÁCS NÁNDOR SZOBAFESTŐ APT. 315, 1204 HICKORY, ST. LOUIS 4, MISSOURI
