St. Louis és Vidéke, 1956 (44. évfolyam, 1-26. szám)

1956-04-06 / 7. szám

1956 április 6. “ST. LOUIS ÄS VIDÉKE” 3-IK OLDAL J& ■ I i, Ax utolsó magyar betyár 155. FOLYTATÁS — Igazgató ur, ne haragudjon rám, ne Ítéljen el, meg­lévőd tem, ember vagyok . . . Megszéditett a pénz . .. — Jól van — telelte Miklós —, őszintén elmondott min­dent ... Az őszinte vallomás, higyje el, teljes megbánást je­lent ... Nem feszegetem tovább ezt az ügyet, elmehet... * A levél nem volt eredménytelen. Kornády Miklós nyomozó munkájában mega,1 lapította, amit pedig nem mert elhinni, hogy a második rosszullét alkal­mával is Ladányi Gerson játszotta a főszerepet. Elismerésre­­méltó ravaszsággal és ügyességgel iopózott be az Elme-Kórház épületébe, kijátszotta a felügyelőék ravaszságát és — elérte a Most még csak egy nyitott kérdés volt: mi történt a ve­lencei virágünnepélyen? Ki emelte ott Zsuzsika szájához az őrület borzalmát ma­gában hordozó üvegcsét? Vagy talán már ez sem volt nyitott kérdés? Kornády Miklós, azok után, hogy Ladányi Gerson az Elme Kórház szigorú ellenőrzését is ki tudta játszahi és pokoli ravaszsággal be tudott lopózni az épületbe, — képesnek tar­totta arra is, hogy ott legyen Velencében ... A ködfoltok minden téren tíinedezőben voltak. .. SZÁZTIZENKILENCEDIK FEJEZET 7 '■ * Harc az igazságért A Kranz-cirkusz következő előadása is a legnagyobb siker jegyében zajlott le Velencében. A megnyitó díszelőadás sike­rének hire széles körben elterjedt és a második előadás iránt olyan érdeklődés nyilvánult meg, hogy nagyon sokan kényte­lenek voltak eltávozni a pénztártól, mert nem kaptak jegyet. Kranz Hermann, amikor feleségétől, a direktornétól, aki a pénztárkezelést végezte, megkapta a jelentést a napi bevétel­ről, elégedetten dörzsölte meg a kezeit. — Nem akarom elkiabálni — mondotta —, de amióta ez a két magyar legény a cirkuszhoz szerződött, azóta úgy megy az üzlet, hogy jobban már nem mehet... ügy látszik, ma­gukkal hozták a szerencsét... __ ügyesek, fiam! — magyarázta a direktorné. — Ennyi az egész ... És ügyes reklámmal dolgozunk ... Az a titokzatos főúri lovas olyan gondolat volt, hogy megérdemelnéd aranyba öntselek érte ... Kranz direktor elégedetten nevetett: — Hiszen, ha sokáig igv megy, nem is lesz lehetetlenség, amit mondtál, Arabella... Annyi aranyunk lesz, hogy kitelik majd belőle a szobrom ... " =~Jol'^an — feleltfe Arabella —, csak nefnagyon dicse­kedj, ne lásd túlságosan rózsaszínben a világot, mert a villám­­csapás is néha a legderültebb égből sújt le ... * ' '* Véget ért az előadás, amelyben János mint Cyklop óriás de különösen András, mint a titokzatos fekete lovas újra óriás sikert aratott. A lovasprodukció és a rejtelmes lovas kiléte egyformán lázbahozta egész Velence közönségét. A lagúnák városában, ahol lovat látni a legnagyobb rit­kaságszámba ment és az egész városban nem akadt talán tiz ember sein, akire rá lehetett fogni, hogy tud lovagolni — ujdonságszámba ment, hogy valaki ilyen művésze legyen a lovaglásnak. És ez a valaki éppen — egy fiatal olasz főúri ifjú legyen! Már régen vége volt az előadásnak, a közönség oszla­­dozóba volt, de még mindig azt találgatták, hogy ki rejtőz hetik az álarc alatt. András ekkor már levetette a cirkuszi öltö­zékét, az elegáns frakkot, visszaöltözött rendes ruhájába és igy szólt Jánoshoz: — Mondok valamit! Elég korán végeztünk az előadás­sal, nem volna kedved egy kis csónakkirándulásra? — St. Nicolo szigetére? — Eltaláltad! — Szívesen, pajtás! — Azt hiszem, nem árt, ha emberünknél most majd az éjféli órában teszünk látogatást! Hátha több sikerrel járunk, mint nappal... — Megpróbálni sohasem árt! Már el is indultak, rövid idő múlva lenn voltak a parton, azután pedig a Canale Grande csendes vizén sikolt csónak­juk St. Nicolo szigete felé. * Még nem is teljesen huszonnégy órája tartott Ladányi Gerson fogsága az elhagyott, ódon toronyszobában, de az egyedüllét és a bizonytalanság érzése máris kegyetlenül meg­feküdte a lelkét. Különösen azóta volt nyugtalan és rémült, amióta meg­tudta, hogy kik azok, akik foglyul ejtették. A hosszú egyedül­lét ideje alatt elég alkalma volt gondolkozni, de hiába feszi tette meg az agyát, csak nem tudott rájönni arra, hogyan kerülhetett ez a két rápolti legény Velencébe. Ezen, meg a szabaduláson gondolkozott, amelynek tervét egy pillanatra sem adta fel, sőt. .. Egyre hevesebben nőtt benne a szabadulás utáni vágy .. Eltökélte: ki kell szabadulnia, hogy bosszút álljon ezen a két legényen, a“kik olyan rutul 'tőrbecsalták. És vájjon mi lenne édesebb és gyönyörűbb bosszú, mint értesíteni a velen­cei csendőrséget, hogy fülelje le ezt a két fickót, akit a ma­gyar csendőrség régóta szorgalmasan keres. Nagyszerűnek Ígérkezett ez a visszavágás, egyelőre azon­ban az volt a helvzet, hogv az ódon, elhagyott toronyszobá­nak — Ladányi Gerson volt a lakója és szabadulásról csak álmodozott, de semmi komoly a'ap nem támasztotta alá szépen elgondolt és nagyon várt terveit. Most már mindenképpen kellemetlenül érezte magát, mert a fogság keserű érzése mellé hozzájárult az éhség érzése is. A két legény, amikor meglátogatta, hozott ugyan ennivalót, de csak — egy darab kenyeret, ez pedig édeskevés volt ahhaz, hogy Gerson éhségét csillapítsa. | Vájjon meddig fog ez a fogság tartani? Löß. FOLYTATÁS Arról, hogy a kívánt nyilatkozatot megadja a iét legény­nek, szó sem lehet. Hogyisne! Hogy még egy írásos bizonyítékot szolgáltas­son maga ellen. Elég volt egyet megírni, — még azt sem sike­rült visszaszereznie. Amikor a sors pártfogása és a maga ügyessége jóvoltából Dengeleghy András gróffá változott, azt hitte, hogy Ladányi Gerson múltját a nevével együtt levetette. Az volt a szándéka, hogy éveket külföldön tölt, ezalatt az idő alatt külsőben is annyira megváltozik, hogy senki nem fogja felismerni benne a régi Ladányi Gersont és akkor nyugodtan előkerülhet az a levél is, amelyet Zsuzsikának adott... Most ezt a tervét is a felborulás veszélye fenyegette! Hiszen ez a két rápolti legény máris tudta, hogy Denge­leghy András gróf azonos a régi Ladányi Gersonnal... Keze ökölbeszorult tehetetlen dühéban. Most látta csak, hogy nincs rosszabb, emésztőbb és ke gyetlenebb érzésf mint a tehetetlenség érzése. Tervezgethet itt akármit, nem ér semmit, hiszen csak üres tervezgetés marad és nem jut el a megvalósuláshoz sohasem. Gondolataiban megint a menekülésre tért vissza. És ahogy újból szemlét tartott a börtöne felett, meg kellett állapítania hogy ebből az elátkozott toronyszobából csak egyetlenegy módon szabadulhat ki: ha akad valaki, aki kiszabadítja. A saját erejéből nem tud kijutni, hiszen először nincs semmiféle eszköze, másodszor pedig az ajtó kemény fából ké­szült, a zárja kitűnő, ebből kitörni nem tud. Ravaszsággal is nehéz lenne túljárni* a két elszánt fickó eszén, marad tehát egy, sőt az egyetlen megoldás: valakinek a figyelmét ráirányítani a fogságára. Csakis ebben az esetben remélheti, hogy kiszabadul. De kérdés —• valóra válik-e ez a remény? Hogyan irányítsa magára a figyelmet, amikor teljesen elzárták a külvilágtól. Az egyetlen, ami a külvilággal összeköti, az a kis szellőz­tető nvilás, amely olyan kicsiny, hogy ablaknak nem is nevez­hető. De ki tudja, talán ez is elég lesz. Amennyire meg tudta állapítani, St. Nicolo szigetén volt élet, hiszen egész csomó halásznak itt volt az otthona, viskója, foglalkozása, idegenek is gyakran megfordultak, kell, tehát, hogy erre is vetődjön ember, bizonyosan vannak kiváncsiak, akik elvetődnek az elhagyott torony közelébe, talán szerelme­sek járnak erre, mert itt nem zavarja meg őket senki, vagy talán komoly tudósok, akik böngészni akarnak a régi kövek­ben, ki tudja? Valaki mindenesetre erre vetődik! És Gerson most megállt pontosan a szellőztető nyílással szemben. Tudta, hogy éjszaka van, de éppen azért kezdte meg most a terve végrehajtását, mert tudta azt is, hogy az éjszaka csendjében jobban hallatszik a hang és nagyobb területre eljut. j i ■): *?}* Megállt és felkiáltott: Három-négy perces időközönkint elismételte a kiáltását és remélte, hogy előbb-utóbb meghallja valaki. Ha nem ma. akkor holnap! Ha nem holnap, akkor holnap­után. Ismételni fogja nemcsak éjszaka, hanem nappal is, a nap minden szakában, amíg csak be nem reked, vagy meg nem hallja valaki. — Segítség! Segítség! — hangzott a st. nicoloi éjszaká­ban és Ladányi Gerson jól sejtett. A st. nicolói szerelmesek csakugyan szívesen látogattak el Laetitia egykori villájának romjaihoz, mert itt senki nem zavarta meg szerelmes együttlétüket. A romok között most is ott tanyázott két szerelmes: Beppo, a fiatal halászlegény és Beatrice, az öreg Jacopo apó másik unokája. Boldogan enyelegtek a holdvilágos estében és színesen tervezgették a jövendőt. — Hej, Beatrice, — mondta a halászlegény — csak legyen jó az idei halászat, akkor nem teketóriázok sokat, hanem el­veszlek feleségül... Beatrice halkan suttogta: — De tudod, nagyapó nem akarja, hogy hozzád menjek ... — Nem akarja! — mondta a legény. — Mindig ezt hal­lom? Megmondta nekem is, megfogadtam a tanácsát és nem járok a házatokhoz, rólad azonban nem mondok le, semmi áron... Nagvapád mióta megszedte magát, olyan gőgös lett, hogy szóba sem áll olyan szegény legénnyel, mint amilyen én vagyok. — Sajnos, igy van! — sóhajtott fel a lány. — De ha sikerül a halászat, akkor minden egész más­képpen lesz! Találtam egy halásztársat, aki velem együtt vál­lalkozott arra, hogy nem adja oda olcsó pénzért a zsákmá­nyát . . . Magunk látunk majd hozzá, hogy besózzuk és meg­­füstöljük a halat, sőt van egy kis megtakarított pénzünk is, amelyet szintén befektetünk ebbe az üzletbe és, amit eddig Jacopo apó csinált, azt csináljuk majd mi is, összevásároljuk a többiektől is a halat és eladjuk egy nagy trieszti cégnek... Versenytársai leszünk Jacopo apónak és úgy érzem, hogy ez a vállalkozásunk, amelyet annyi reménységgel kezdünk meg, sikerülni is fog... — Bár úgy lenne! — sóhajtott fel a lány. A leaény átölelte a szép leányt. — Addig is, drága Beatricem, adj -egy csókot és mondd, hogy szeretsz ... — Nagvon szeretlek' A két fiatal szerelmes hosszú csókban forrott össze, örül­tek a fiatalságuknak, a boldogságuknak, amely csak itt, a St. Nicolo-sziget legelhagyatottabb részén s a legnagyobb titokban virágozhatott ki. . Az első csókot még egy követte . .. Aztán e^vszerre csak mind a ketten dermedten rebbentek széjjel, mint két szerelmes madár, ha kődobás bolygatja meg együtt'étiiket. Az éjszakában elnyújtott, panaszos kiáltás hal­latszott: j — Seeátség! Hallották mind a ketten és mégsem hittek a fülüknek. Beatrice a halászlegényhez fordult: —Valaki kiáltott! (Folytatjuk) A Bevándorlási Hivatal betekinthet a társadalombiztosító titkos irataiba Uj kormányrendelet jelent meg, amely a Társadalombiz­tosító Hivatal eddigi szabályza­tát megváltoztatva, felhatal­mazza az igazságügyminisz­tert, hogy a Nyug’dijbiztositó Hivatal titkos irataiba bete­kinthessen. Az uj rendeletet 1955. december 20,-é.h adták ki és az a célja, hogy a Beván­dorlási Hivatal könnyebben nyomozhassa ki az országban törvénytelenül t a i* t ó zkodók címadatait. Amikor 1935-ben a Társa­dalombiztosító Hivatalt felállí­tották, a Hivatal igazgatója ki­jelentette, hogy a törvénynek megfelelően, a nyugdíjbizto­sításra vonatkozó iratokat- bi­zalmasan fogják kezelni. 1952- ben azonban a kongresszus el­fogadta a McCarran-Walter törvényt — Truman elnök vé­­tója ellenére — és ez a törvény megszüntette az iratok titkos­ságát az igazságügyminiszter­rel szemben. A Bevándorlási Törvény megköveteli ugyanis, hogy a Társadalombiztosító igazgatója figyelmeztesse az igazságügyminisztert, vala­hányszor külföldi állampolgár részére uj kártyát állít ki. Ezen felül a Biztositó Hivatal köteles az igazságügyminiszter­rel az illető idegen személya­zonossági és lakóhelyére vonat­kozó adatokat is közölni. Az American Council of Voluntary Agencies for Foreign Service, amelyben a Common Council for American Unity is képviselve van, nyilvánosan fejtette ki aggályait a titkos informá ciók bevezetésével szemben, mire a Bevándorlási Hivátal főnöke, J. M. Swing tá­bornok, azt válaszolta, hogy “az Egyesült Államok polgá­rainak és az országban tör­vényesen tartózkodó külföldiek­nek csak a javára szolgál, ha a törvénytelenül ittartózkodó külföldinek az az igénye, hogy adatait a Társadalombiztisitó Hivatal bizalmasan kézelje, az általános érdekkel szemben csorbát szenved.” A Társadalombiztosító Hiva­tal igazgatója, » Charles I. Schottland, hivatkozva arra az 1935. i fogadalomra, hogy az adatokat bizalmasan fogják kezelni, ezzel szemben úgy nyilatkozott, hogy “minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a fogadalomhoz hívek marad­iunk és a legvégsőbb határo­kig kitartunk amellett, hogy a I Társadalombiztosító Hivatal ; adatait csak a Hivatal vagy az­zal szorosan kapcsolatos in- I tézmények használhassák, má­sok pedig csak akkor, ha nem­zetünk biztonsága forog koc­kán.” ■•■Z'.y. s--­Kis epizódok . . . (Folytatás a 2. oldalról.) mindenkinek magával kellett hoznia. Forgolódtak, sündörögtek a kiszolgáló polgártársnők. Ket­ten hordoztak egy fazekat, melynek fenekéről a részemre is jutott egy jó merőkanál ká­posztaleves, meg két kis darab­ka hús. Akkurátosan akkorák, mint a kiszolgáló leányzó reám nevető két szeme. A leves is le­hetett volna kevesebb és a ká­poszta több. Vigasztalt a tu­dat, hogy estére, az esküvői estebéden talán még kalács is lesz a tea mellé. Megeresztettem a nadrág­­szíjam, hogy a sok lé el is fér­jen a gyomromban. Szürcsög­­tek, csámcsogtak, köhögtek, köpködtek, röhögtek. Valaki fejbekólintott. Theó volt. Siettetett. Kifelé menet, a kedves kiszolgálás viszonzásául még jó nagyot ütöttem a szép leányzó még szebb ülepére. És félóra múlva már vért iz­zadtam, az amerikai kézi fúró­gép mellett, a Zavod Obscsij Trudban. “Szegény gazdagok.” ¥ Igaz-e az, hogy aki Ameri­kában gazdag, az nagyon gaz­dag s aki szegény, az nagyon szegény? — Sokán kérdezik ezt a külföldön, mert ellensé­geink ezt a hírt költik rólunk már sok év óta. Ez az állítás azonban egyszerűen nem igaz. Az utolsó évtizedekben óriási HA KÖLTÖZKÖDIK, jelentse ezt azonnal lapunknak. A posta nem továbbítja az újságot, de visszaküldi a kiadóba. Ha város­ban lakik, Írja oda a zónaszámot is. Képek berámázást jutányos áron vállalom Nicholas J. Kaldor 228 N. TAYLOR AVE. FRanklin 1-8081 Betétje biztosítva van Hallgassa rádió programunkat a “Polish Polka Hour” programon vasárnap d. u. 12-1 között a WTMV állomáson. . A VÁROS SZIVÉBEN, kellemes, fasoros utcában, elsőrendű szomszédságban van a Káldor család szállo­dája, hol átutazók is kaphat­nak kényelmes, tágas, úri kényelemmel berendezett szobákat, — napi $2 árban. PARKHURST HOTEL 228 NORTH TAYLOR AVE. ST. LOUIS 8, Mo. Telephone: FRanklin 1-8081 A szálloda a város legismer­tebb utcájától, a Lindell Blvd.-tól egy pár lépésnyire van, — egy biocknyira a Cathedrálistól, két biocknyi­ra a 'Forest Parktól és, a Lindell Bus az utca sarkán áll meg. Szobák hétszámra már $8.00 árban kaphatók. középosztály épült ki Ameriká­ban, amelyhez úgy szólvánvala­­mennyien hozzátartozunk. A középosztálynak azonban Ame­rikában csak közgazdasági je­lentősége van, mert társadalmi kasztrendszer* nincsen Ameri­kában. A második világháború előtti viszonyokkal összehasonlítva, azok, akik a két kezük munká­jával keresik meg a kenyerü­ket, megháromszorozták a jö­vedelmüket, a “fehérgalléro­sok” megduplázták, a magas adók pedig a nagy jövedelmeket nyirbálták meg ugyanazon idő alatt. A középosztály tehát fe­lülről is, alulról is, rengeteg uj taggal szaporodott. A több mint 165 miliő lelket számláló országban csak 3 millió olyan ember akad, aki­nek a jövedelme 1000 dolláron alul maradt. Ezek közt azon­ban sok olyan fiatal ember akad, aki a tanulmányainak el­végzéséhez szükséges összeget kívánja csak megkeresni és so­kan, akik csak részidőket akar­nak dolgozni. A középosztály kibővülését a szakértők “a történelem nagy társadalmi átalakulásának” te­kintik. Az American Telephone and Telegraph Company egy részvénye 180 dollárba kerül, mégis több mint egy millió amerikai polgárnak van leg­alább egy darab ilyen részvé­nye és igy van ez más vállala­tok birtokával is. Az igazság az, hogy az ameri­kai vagyon szaporodik ugyan, de egyre több és több ember között oszlik meg. Az amerikai milliomosok sorai megritkul­tak és csökkent a nyomorgók száma is. IRÁN ELFOGTA a szovjet katonai követségi titkárát, aki Iránban az orosz kémkedést irányította. HÁZ JAVÍTÁSI Garázst, porcsot, konyhaszek­rényeket és polcokat, és egyéb épül etmunkát, szekrényeket, bútorokat javítok vagy épitek. '30 éves gyakorlat. Jutányos árak. írjon az alanti cimre, vagy telefonáljon EVergreen 3-922(5 és hagyja ott nevét és cimét. ANDREW LANG 4492 BIRCIIER BLVD. St. Louis 15, Mo. EGYLETEINKRŐL ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR NŐI SEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja a Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályné (Tel: HU. 1-5120), titkár: Mrs. Stephen Seper, 4219 Chouteau Ave. St. Louis 10, Mo. Tel: FRanklin 1-6543. ST. LOUISI MAGYAR HAZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Ma­gyar Házban. Elnök: Labanics M.; titkár: Gaubek Rezső, 228 N. Taylor Ave., St. Louis 8, Moo. WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION, a Verhovay Életbiz­tosító és Betegsegélyző Granite City 187-ik osztály. Gyűléseit tartja min­den hó második vasárnapján délután 2 órakor a Granite City Magyar Házban. Elnök Elek Dezső, 1737 Sprue? St., Granite City, 111., ügyke­zelő és gyermek ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madi­son, 111. Tel: TRianjfle 6-5854. Petrás István beteglátogató, 1628 Maple Ave., Granite City. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, es­te 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: Orosz István, titkár: Eck Richard; pénztárnok: Petrás István, gondnok: Kuruz Sándorhé. Telefon: TRiangle 6-9529. ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti cimre: • -Név ....................................................................................... Cim ....................................................................................... Város....................................................................................

Next

/
Thumbnails
Contents