St. Louis és Vidéke, 1956 (44. évfolyam, 1-26. szám)
1956-04-06 / 7. szám
1956 április 6. “ST. LOUIS ÄS VIDÉKE” 3-IK OLDAL J& ■ I i, Ax utolsó magyar betyár 155. FOLYTATÁS — Igazgató ur, ne haragudjon rám, ne Ítéljen el, meglévőd tem, ember vagyok . . . Megszéditett a pénz . .. — Jól van — telelte Miklós —, őszintén elmondott mindent ... Az őszinte vallomás, higyje el, teljes megbánást jelent ... Nem feszegetem tovább ezt az ügyet, elmehet... * A levél nem volt eredménytelen. Kornády Miklós nyomozó munkájában mega,1 lapította, amit pedig nem mert elhinni, hogy a második rosszullét alkalmával is Ladányi Gerson játszotta a főszerepet. Elismerésreméltó ravaszsággal és ügyességgel iopózott be az Elme-Kórház épületébe, kijátszotta a felügyelőék ravaszságát és — elérte a Most még csak egy nyitott kérdés volt: mi történt a velencei virágünnepélyen? Ki emelte ott Zsuzsika szájához az őrület borzalmát magában hordozó üvegcsét? Vagy talán már ez sem volt nyitott kérdés? Kornády Miklós, azok után, hogy Ladányi Gerson az Elme Kórház szigorú ellenőrzését is ki tudta játszahi és pokoli ravaszsággal be tudott lopózni az épületbe, — képesnek tartotta arra is, hogy ott legyen Velencében ... A ködfoltok minden téren tíinedezőben voltak. .. SZÁZTIZENKILENCEDIK FEJEZET 7 '■ * Harc az igazságért A Kranz-cirkusz következő előadása is a legnagyobb siker jegyében zajlott le Velencében. A megnyitó díszelőadás sikerének hire széles körben elterjedt és a második előadás iránt olyan érdeklődés nyilvánult meg, hogy nagyon sokan kénytelenek voltak eltávozni a pénztártól, mert nem kaptak jegyet. Kranz Hermann, amikor feleségétől, a direktornétól, aki a pénztárkezelést végezte, megkapta a jelentést a napi bevételről, elégedetten dörzsölte meg a kezeit. — Nem akarom elkiabálni — mondotta —, de amióta ez a két magyar legény a cirkuszhoz szerződött, azóta úgy megy az üzlet, hogy jobban már nem mehet... ügy látszik, magukkal hozták a szerencsét... __ ügyesek, fiam! — magyarázta a direktorné. — Ennyi az egész ... És ügyes reklámmal dolgozunk ... Az a titokzatos főúri lovas olyan gondolat volt, hogy megérdemelnéd aranyba öntselek érte ... Kranz direktor elégedetten nevetett: — Hiszen, ha sokáig igv megy, nem is lesz lehetetlenség, amit mondtál, Arabella... Annyi aranyunk lesz, hogy kitelik majd belőle a szobrom ... " =~Jol'^an — feleltfe Arabella —, csak nefnagyon dicsekedj, ne lásd túlságosan rózsaszínben a világot, mert a villámcsapás is néha a legderültebb égből sújt le ... * ' '* Véget ért az előadás, amelyben János mint Cyklop óriás de különösen András, mint a titokzatos fekete lovas újra óriás sikert aratott. A lovasprodukció és a rejtelmes lovas kiléte egyformán lázbahozta egész Velence közönségét. A lagúnák városában, ahol lovat látni a legnagyobb ritkaságszámba ment és az egész városban nem akadt talán tiz ember sein, akire rá lehetett fogni, hogy tud lovagolni — ujdonságszámba ment, hogy valaki ilyen művésze legyen a lovaglásnak. És ez a valaki éppen — egy fiatal olasz főúri ifjú legyen! Már régen vége volt az előadásnak, a közönség oszladozóba volt, de még mindig azt találgatták, hogy ki rejtőz hetik az álarc alatt. András ekkor már levetette a cirkuszi öltözékét, az elegáns frakkot, visszaöltözött rendes ruhájába és igy szólt Jánoshoz: — Mondok valamit! Elég korán végeztünk az előadással, nem volna kedved egy kis csónakkirándulásra? — St. Nicolo szigetére? — Eltaláltad! — Szívesen, pajtás! — Azt hiszem, nem árt, ha emberünknél most majd az éjféli órában teszünk látogatást! Hátha több sikerrel járunk, mint nappal... — Megpróbálni sohasem árt! Már el is indultak, rövid idő múlva lenn voltak a parton, azután pedig a Canale Grande csendes vizén sikolt csónakjuk St. Nicolo szigete felé. * Még nem is teljesen huszonnégy órája tartott Ladányi Gerson fogsága az elhagyott, ódon toronyszobában, de az egyedüllét és a bizonytalanság érzése máris kegyetlenül megfeküdte a lelkét. Különösen azóta volt nyugtalan és rémült, amióta megtudta, hogy kik azok, akik foglyul ejtették. A hosszú egyedüllét ideje alatt elég alkalma volt gondolkozni, de hiába feszi tette meg az agyát, csak nem tudott rájönni arra, hogyan kerülhetett ez a két rápolti legény Velencébe. Ezen, meg a szabaduláson gondolkozott, amelynek tervét egy pillanatra sem adta fel, sőt. .. Egyre hevesebben nőtt benne a szabadulás utáni vágy .. Eltökélte: ki kell szabadulnia, hogy bosszút álljon ezen a két legényen, a“kik olyan rutul 'tőrbecsalták. És vájjon mi lenne édesebb és gyönyörűbb bosszú, mint értesíteni a velencei csendőrséget, hogy fülelje le ezt a két fickót, akit a magyar csendőrség régóta szorgalmasan keres. Nagyszerűnek Ígérkezett ez a visszavágás, egyelőre azonban az volt a helvzet, hogv az ódon, elhagyott toronyszobának — Ladányi Gerson volt a lakója és szabadulásról csak álmodozott, de semmi komoly a'ap nem támasztotta alá szépen elgondolt és nagyon várt terveit. Most már mindenképpen kellemetlenül érezte magát, mert a fogság keserű érzése mellé hozzájárult az éhség érzése is. A két legény, amikor meglátogatta, hozott ugyan ennivalót, de csak — egy darab kenyeret, ez pedig édeskevés volt ahhaz, hogy Gerson éhségét csillapítsa. | Vájjon meddig fog ez a fogság tartani? Löß. FOLYTATÁS Arról, hogy a kívánt nyilatkozatot megadja a iét legénynek, szó sem lehet. Hogyisne! Hogy még egy írásos bizonyítékot szolgáltasson maga ellen. Elég volt egyet megírni, — még azt sem sikerült visszaszereznie. Amikor a sors pártfogása és a maga ügyessége jóvoltából Dengeleghy András gróffá változott, azt hitte, hogy Ladányi Gerson múltját a nevével együtt levetette. Az volt a szándéka, hogy éveket külföldön tölt, ezalatt az idő alatt külsőben is annyira megváltozik, hogy senki nem fogja felismerni benne a régi Ladányi Gersont és akkor nyugodtan előkerülhet az a levél is, amelyet Zsuzsikának adott... Most ezt a tervét is a felborulás veszélye fenyegette! Hiszen ez a két rápolti legény máris tudta, hogy Dengeleghy András gróf azonos a régi Ladányi Gersonnal... Keze ökölbeszorult tehetetlen dühéban. Most látta csak, hogy nincs rosszabb, emésztőbb és ke gyetlenebb érzésf mint a tehetetlenség érzése. Tervezgethet itt akármit, nem ér semmit, hiszen csak üres tervezgetés marad és nem jut el a megvalósuláshoz sohasem. Gondolataiban megint a menekülésre tért vissza. És ahogy újból szemlét tartott a börtöne felett, meg kellett állapítania hogy ebből az elátkozott toronyszobából csak egyetlenegy módon szabadulhat ki: ha akad valaki, aki kiszabadítja. A saját erejéből nem tud kijutni, hiszen először nincs semmiféle eszköze, másodszor pedig az ajtó kemény fából készült, a zárja kitűnő, ebből kitörni nem tud. Ravaszsággal is nehéz lenne túljárni* a két elszánt fickó eszén, marad tehát egy, sőt az egyetlen megoldás: valakinek a figyelmét ráirányítani a fogságára. Csakis ebben az esetben remélheti, hogy kiszabadul. De kérdés —• valóra válik-e ez a remény? Hogyan irányítsa magára a figyelmet, amikor teljesen elzárták a külvilágtól. Az egyetlen, ami a külvilággal összeköti, az a kis szellőztető nvilás, amely olyan kicsiny, hogy ablaknak nem is nevezhető. De ki tudja, talán ez is elég lesz. Amennyire meg tudta állapítani, St. Nicolo szigetén volt élet, hiszen egész csomó halásznak itt volt az otthona, viskója, foglalkozása, idegenek is gyakran megfordultak, kell, tehát, hogy erre is vetődjön ember, bizonyosan vannak kiváncsiak, akik elvetődnek az elhagyott torony közelébe, talán szerelmesek járnak erre, mert itt nem zavarja meg őket senki, vagy talán komoly tudósok, akik böngészni akarnak a régi kövekben, ki tudja? Valaki mindenesetre erre vetődik! És Gerson most megállt pontosan a szellőztető nyílással szemben. Tudta, hogy éjszaka van, de éppen azért kezdte meg most a terve végrehajtását, mert tudta azt is, hogy az éjszaka csendjében jobban hallatszik a hang és nagyobb területre eljut. j i ■): *?}* Megállt és felkiáltott: Három-négy perces időközönkint elismételte a kiáltását és remélte, hogy előbb-utóbb meghallja valaki. Ha nem ma. akkor holnap! Ha nem holnap, akkor holnapután. Ismételni fogja nemcsak éjszaka, hanem nappal is, a nap minden szakában, amíg csak be nem reked, vagy meg nem hallja valaki. — Segítség! Segítség! — hangzott a st. nicoloi éjszakában és Ladányi Gerson jól sejtett. A st. nicolói szerelmesek csakugyan szívesen látogattak el Laetitia egykori villájának romjaihoz, mert itt senki nem zavarta meg szerelmes együttlétüket. A romok között most is ott tanyázott két szerelmes: Beppo, a fiatal halászlegény és Beatrice, az öreg Jacopo apó másik unokája. Boldogan enyelegtek a holdvilágos estében és színesen tervezgették a jövendőt. — Hej, Beatrice, — mondta a halászlegény — csak legyen jó az idei halászat, akkor nem teketóriázok sokat, hanem elveszlek feleségül... Beatrice halkan suttogta: — De tudod, nagyapó nem akarja, hogy hozzád menjek ... — Nem akarja! — mondta a legény. — Mindig ezt hallom? Megmondta nekem is, megfogadtam a tanácsát és nem járok a házatokhoz, rólad azonban nem mondok le, semmi áron... Nagvapád mióta megszedte magát, olyan gőgös lett, hogy szóba sem áll olyan szegény legénnyel, mint amilyen én vagyok. — Sajnos, igy van! — sóhajtott fel a lány. — De ha sikerül a halászat, akkor minden egész másképpen lesz! Találtam egy halásztársat, aki velem együtt vállalkozott arra, hogy nem adja oda olcsó pénzért a zsákmányát . . . Magunk látunk majd hozzá, hogy besózzuk és megfüstöljük a halat, sőt van egy kis megtakarított pénzünk is, amelyet szintén befektetünk ebbe az üzletbe és, amit eddig Jacopo apó csinált, azt csináljuk majd mi is, összevásároljuk a többiektől is a halat és eladjuk egy nagy trieszti cégnek... Versenytársai leszünk Jacopo apónak és úgy érzem, hogy ez a vállalkozásunk, amelyet annyi reménységgel kezdünk meg, sikerülni is fog... — Bár úgy lenne! — sóhajtott fel a lány. A leaény átölelte a szép leányt. — Addig is, drága Beatricem, adj -egy csókot és mondd, hogy szeretsz ... — Nagvon szeretlek' A két fiatal szerelmes hosszú csókban forrott össze, örültek a fiatalságuknak, a boldogságuknak, amely csak itt, a St. Nicolo-sziget legelhagyatottabb részén s a legnagyobb titokban virágozhatott ki. . Az első csókot még egy követte . .. Aztán e^vszerre csak mind a ketten dermedten rebbentek széjjel, mint két szerelmes madár, ha kődobás bolygatja meg együtt'étiiket. Az éjszakában elnyújtott, panaszos kiáltás hallatszott: j — Seeátség! Hallották mind a ketten és mégsem hittek a fülüknek. Beatrice a halászlegényhez fordult: —Valaki kiáltott! (Folytatjuk) A Bevándorlási Hivatal betekinthet a társadalombiztosító titkos irataiba Uj kormányrendelet jelent meg, amely a Társadalombiztosító Hivatal eddigi szabályzatát megváltoztatva, felhatalmazza az igazságügyminisztert, hogy a Nyug’dijbiztositó Hivatal titkos irataiba betekinthessen. Az uj rendeletet 1955. december 20,-é.h adták ki és az a célja, hogy a Bevándorlási Hivatal könnyebben nyomozhassa ki az országban törvénytelenül t a i* t ó zkodók címadatait. Amikor 1935-ben a Társadalombiztosító Hivatalt felállították, a Hivatal igazgatója kijelentette, hogy a törvénynek megfelelően, a nyugdíjbiztosításra vonatkozó iratokat- bizalmasan fogják kezelni. 1952- ben azonban a kongresszus elfogadta a McCarran-Walter törvényt — Truman elnök vétója ellenére — és ez a törvény megszüntette az iratok titkosságát az igazságügyminiszterrel szemben. A Bevándorlási Törvény megköveteli ugyanis, hogy a Társadalombiztosító igazgatója figyelmeztesse az igazságügyminisztert, valahányszor külföldi állampolgár részére uj kártyát állít ki. Ezen felül a Biztositó Hivatal köteles az igazságügyminiszterrel az illető idegen személyazonossági és lakóhelyére vonatkozó adatokat is közölni. Az American Council of Voluntary Agencies for Foreign Service, amelyben a Common Council for American Unity is képviselve van, nyilvánosan fejtette ki aggályait a titkos informá ciók bevezetésével szemben, mire a Bevándorlási Hivátal főnöke, J. M. Swing tábornok, azt válaszolta, hogy “az Egyesült Államok polgárainak és az országban törvényesen tartózkodó külföldieknek csak a javára szolgál, ha a törvénytelenül ittartózkodó külföldinek az az igénye, hogy adatait a Társadalombiztisitó Hivatal bizalmasan kézelje, az általános érdekkel szemben csorbát szenved.” A Társadalombiztosító Hivatal igazgatója, » Charles I. Schottland, hivatkozva arra az 1935. i fogadalomra, hogy az adatokat bizalmasan fogják kezelni, ezzel szemben úgy nyilatkozott, hogy “minden erőnkkel arra törekszünk, hogy a fogadalomhoz hívek maradiunk és a legvégsőbb határokig kitartunk amellett, hogy a I Társadalombiztosító Hivatal ; adatait csak a Hivatal vagy azzal szorosan kapcsolatos in- I tézmények használhassák, mások pedig csak akkor, ha nemzetünk biztonsága forog kockán.” ■•■Z'.y. s--Kis epizódok . . . (Folytatás a 2. oldalról.) mindenkinek magával kellett hoznia. Forgolódtak, sündörögtek a kiszolgáló polgártársnők. Ketten hordoztak egy fazekat, melynek fenekéről a részemre is jutott egy jó merőkanál káposztaleves, meg két kis darabka hús. Akkurátosan akkorák, mint a kiszolgáló leányzó reám nevető két szeme. A leves is lehetett volna kevesebb és a káposzta több. Vigasztalt a tudat, hogy estére, az esküvői estebéden talán még kalács is lesz a tea mellé. Megeresztettem a nadrágszíjam, hogy a sok lé el is férjen a gyomromban. Szürcsögtek, csámcsogtak, köhögtek, köpködtek, röhögtek. Valaki fejbekólintott. Theó volt. Siettetett. Kifelé menet, a kedves kiszolgálás viszonzásául még jó nagyot ütöttem a szép leányzó még szebb ülepére. És félóra múlva már vért izzadtam, az amerikai kézi fúrógép mellett, a Zavod Obscsij Trudban. “Szegény gazdagok.” ¥ Igaz-e az, hogy aki Amerikában gazdag, az nagyon gazdag s aki szegény, az nagyon szegény? — Sokán kérdezik ezt a külföldön, mert ellenségeink ezt a hírt költik rólunk már sok év óta. Ez az állítás azonban egyszerűen nem igaz. Az utolsó évtizedekben óriási HA KÖLTÖZKÖDIK, jelentse ezt azonnal lapunknak. A posta nem továbbítja az újságot, de visszaküldi a kiadóba. Ha városban lakik, Írja oda a zónaszámot is. Képek berámázást jutányos áron vállalom Nicholas J. Kaldor 228 N. TAYLOR AVE. FRanklin 1-8081 Betétje biztosítva van Hallgassa rádió programunkat a “Polish Polka Hour” programon vasárnap d. u. 12-1 között a WTMV állomáson. . A VÁROS SZIVÉBEN, kellemes, fasoros utcában, elsőrendű szomszédságban van a Káldor család szállodája, hol átutazók is kaphatnak kényelmes, tágas, úri kényelemmel berendezett szobákat, — napi $2 árban. PARKHURST HOTEL 228 NORTH TAYLOR AVE. ST. LOUIS 8, Mo. Telephone: FRanklin 1-8081 A szálloda a város legismertebb utcájától, a Lindell Blvd.-tól egy pár lépésnyire van, — egy biocknyira a Cathedrálistól, két biocknyira a 'Forest Parktól és, a Lindell Bus az utca sarkán áll meg. Szobák hétszámra már $8.00 árban kaphatók. középosztály épült ki Amerikában, amelyhez úgy szólvánvalamennyien hozzátartozunk. A középosztálynak azonban Amerikában csak közgazdasági jelentősége van, mert társadalmi kasztrendszer* nincsen Amerikában. A második világháború előtti viszonyokkal összehasonlítva, azok, akik a két kezük munkájával keresik meg a kenyerüket, megháromszorozták a jövedelmüket, a “fehérgallérosok” megduplázták, a magas adók pedig a nagy jövedelmeket nyirbálták meg ugyanazon idő alatt. A középosztály tehát felülről is, alulról is, rengeteg uj taggal szaporodott. A több mint 165 miliő lelket számláló országban csak 3 millió olyan ember akad, akinek a jövedelme 1000 dolláron alul maradt. Ezek közt azonban sok olyan fiatal ember akad, aki a tanulmányainak elvégzéséhez szükséges összeget kívánja csak megkeresni és sokan, akik csak részidőket akarnak dolgozni. A középosztály kibővülését a szakértők “a történelem nagy társadalmi átalakulásának” tekintik. Az American Telephone and Telegraph Company egy részvénye 180 dollárba kerül, mégis több mint egy millió amerikai polgárnak van legalább egy darab ilyen részvénye és igy van ez más vállalatok birtokával is. Az igazság az, hogy az amerikai vagyon szaporodik ugyan, de egyre több és több ember között oszlik meg. Az amerikai milliomosok sorai megritkultak és csökkent a nyomorgók száma is. IRÁN ELFOGTA a szovjet katonai követségi titkárát, aki Iránban az orosz kémkedést irányította. HÁZ JAVÍTÁSI Garázst, porcsot, konyhaszekrényeket és polcokat, és egyéb épül etmunkát, szekrényeket, bútorokat javítok vagy épitek. '30 éves gyakorlat. Jutányos árak. írjon az alanti cimre, vagy telefonáljon EVergreen 3-922(5 és hagyja ott nevét és cimét. ANDREW LANG 4492 BIRCIIER BLVD. St. Louis 15, Mo. EGYLETEINKRŐL ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR NŐI SEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja a Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályné (Tel: HU. 1-5120), titkár: Mrs. Stephen Seper, 4219 Chouteau Ave. St. Louis 10, Mo. Tel: FRanklin 1-6543. ST. LOUISI MAGYAR HAZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Magyar Házban. Elnök: Labanics M.; titkár: Gaubek Rezső, 228 N. Taylor Ave., St. Louis 8, Moo. WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION, a Verhovay Életbiztosító és Betegsegélyző Granite City 187-ik osztály. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján délután 2 órakor a Granite City Magyar Házban. Elnök Elek Dezső, 1737 Sprue? St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Tel: TRianjfle 6-5854. Petrás István beteglátogató, 1628 Maple Ave., Granite City. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, este 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: Orosz István, titkár: Eck Richard; pénztárnok: Petrás István, gondnok: Kuruz Sándorhé. Telefon: TRiangle 6-9529. ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti cimre: • -Név ....................................................................................... Cim ....................................................................................... Város....................................................................................
