St. Louis és Vidéke, 1956 (44. évfolyam, 1-26. szám)
1956-03-23 / 6. szám
1956 március 23. *^T. LOUIS ÄS VIDÉK# 5-IK OLDAL A z utolsó magyar betyár 153. FOLYTATÁS — Nem, nem! Akkor talán nem tudtam volna megmondani, hogy ki volt a támadóm, most azonban már tiszta az agyam, emlékszem a múltra és kétségbevonhatatlan határozottsággal merem mondani, hogy — igenis Gerson volt, Ladányi Gerson, a férjem . . . — Megismerte? — Sajnos, megismertem! Miklós zavartan vallotta be: — Nem értem az egészet! — Most, ahogy visszagondolok — folytatta Zsuzsika — valami furcsa ruha volt akkor a férjemen . . . Szokátlan öltözék, amilyenben azelőtt sohasem láttam . . . —. Hát akkor próbáljon talán visszagondolni arra, hogy milyen volt ez az öltözék. — Festékes, egyszerű munkásruha! Miklós gépszerüen ismételte: — Festékes, egyszerű munkásruha-Aztán megállt. Gondolkozni kezdett. — Várjunk csak — mondtá halkan, inkább csak magának —, mikor is történt ez a második rosszullét? Az ujjain kezdte számolni a hónapokat. Egyiket a másik után, aztán egyszer csak a meglepetés kifejezése villant át az arcán. — Igen, éppen akkor történt, amikor a kórházat ujrafestették! Nagyon érdekes . . . — Nos — kérdezte Zsuzsika —, megállapított valamit? — Igen, azt hiszem megtaláltam azt a nyomot, amelyen továbbhaladva érdekes felfedezést tehetek! Ezt azonban csak később tudom megállapítani! Inkább magától szeretnék még felvilágosítást kapni . . . Hogyan találkozott akkor a férjével? Milyen körülmények között? Bizonyos, hogy erre is emlékezni fog! — Emlékszem is' Volt itt akkor az intézetben egy beteg, aki marslakónak nevezte magát . . . — Emlékszem! — Ez a beteg tulajdonképpen nem volt őrült! — Mit mond? — A valóságot! Úgy látszik nagyon ügyes ember volt, hogy még önt is megtévesztette ... Ez az ember jóbarátja volt annak a Bonyhádi Andrásnak, akit a férjem gyilkosságáért ítéltek halálra s azért záratta be magát az Elme-Kórházba, hogy a közelembe kerülhessen és megtudjon valamit, amivel az ártatlanul halálraítélt barátja ártatlanságát bebizonyíthatja . . . — És maga tudott ilyen adattal szolgálni? — Hogyne! Elmondtam azt a levelet, amelyben a férjem bevallotta a bűnösségét és megjelöltem azt a helyet is, ahová annak idején ezt a levelet elrejtettem . . . — Érdekes, Zsuzsika, amit mond! És mi történt azután? — A marslakó eltávozott a szobámból és akkor már magam sem tudom honnan, az ágy alól, vagy az egyik szekrényből hirtelen előbukkant a férjem . . . Megriadtam, megrémültem, de sikoltani sem volt időm, a kis üvegcsét a szájamra szorította és aztán . . . aztán . . . nem emlékszem semmire, ami velem történt . . . Kornády Miklós hallatlan eredménynek tekintette már azt is, amit eddig hallott. És ami a legfontosabb volt, — borzasztóan örült, hogy Zsuzsika mindezt nyugodtan, minden megerőltetés és izgalom nélkül, szinte csevegésszerüen mondja el. Tisztázódott az utolsó két rosszullét eredete. Most még a harmadikat akarta megtudni, — sorrendben az elsőt! — És mondja csak, Zsuzsika — kérdezte a fiatal aszszonyt —, vissza tud emlékezni arra is, hogy eredetileg mi okozta azt a betegséget, amellyel tulajdonképpen idekerült . Akkor is ilyen üvegcse játszotta a főszerepet a betegség kialakulásában? A fiatal asszony gondolkadás nélkül felelt: —Igen . . . — Erről is tudna valamit mondani? — Most, hogy visszagondolok, erre is emlékszem! Az úgy volt, hogy Rápolton hosszú betegség után magamhoz tértem és emlékszem arra a véres éjszakára, amikor Katona Gábort meggyilkolták és emlékeztem, hogy Katona Gábor élete utolsó pillanatában a férjemet nevezte meg gyilkosának. Ezt szemére vetettem Gersonnak, kierőszakoltam tőle azt a levelet, amelyben beismerte a gyilkosságot ... A levelet gondosan elrejtettem, azután lefeküdtem, előbb azonban minden ajtót bezártam . . . Még ma is megfoghatatlan előttem, hogyan kerülhetett be a férjem a szobámba ... Csak arra eszmél tem, hogy fölém hajol, valamit az ajkamhoz szőrit... Az üvegcse veit... Akkor éreztem először azt a fanyar, furcsa, bóditó izt, amely azóta kétszer is a szájamba került és akkor veszítettem el először az emlékezőtehetségemet . . . Kornády Miklós most már eleget tudott. Nem akarta to vább fárasztani az asszonyt, bár Zsuzsika a hosszú beszélgetés után is változatlanul frissnek és jókedvűnek mutatkozott. Meg is jegyezte: — Érdekes, hogy most hirtelen sok olyan dologra emlékszem vissza, amelyet azelőtt, hiába erőltettem meg az agya mat, nem jutott az emlékezetembe . . . — Az a fontos, kedves Zsuzsika, hogy most emlékszik! — mondta az orvos. — És adjon hálát az Istennek és egy — öreg asszonynak . . . — Egy öreg asszonynak? — csodálkozott Zsuzsika. — Kit ért azalatt az öreg asszony alatt? — Emlékszik arra az asszonyra, akit Rápolton a hegyi boszorkánynak neveztek . . . — Hogyne emlékeznék! csillant fel Zsuzsika szeme. — Van vagy százéves is . . . 154. FOLYTATÁS — Ez az öregasszony adta a férje kezébe azt a szert, amely magát ismételten megfosztotta az emlékezőtehetségé tői, az öntudatától és súlyos betegségbe döntötte ... Az aszszony igazsága érdekében meg kell mondanom, hogy néni tudta — magát akarják tönkretenni ezzel a szerrel . . . Amikor megtudta, hogy mi történt Kály Zsuzsikával, akkor ez a derék öregasszony hajlott korában is vállalkozott arra, hogy felutazik Pestre és felfedjen előttem mindent . . . így is tör tént ... Itt volt nálam s átadott nekem egy kis üvegcsét, ellenszerét annak a szernek, amely annak idején Ladányi Gerson kezébe került . . . Tegnap délután abból a szerből adtam be magának és ez a szer csodát müveit . . . Visszaadta, Zsuzsika, a maga emlékezőtehetségét . . . Legyen érte áldott a jó Isten neve és kérem, hogy aranyozza be annak a derék öregasszonynak utolsó napjait . . . Hála és melegség ragyogott a fiatal asszony szeméből. — Azért mégis magának köszönhetem a legtöbbet, Miklós! — mondta meghatottam — Ha maga nincs mellettem, akkar... akkor .. . nem tudom, hogy mi történt volna velem! Miklós jóságosán megsimogatta Zsuzsika kezét: — Jól van, Zsuzsika. .. Túlzott jelentőséget tulajdonit az én működésemnek... Én csak a kötelességemet téliesítettem ... Azután elbúcsúzott a fiatal asszonytól. Nyugalomra intette és kilátásba helyezte, hogy délután viszontlátja a kislányát. Zsuzsika határtalanul boldog volt. * Kornády Miklós visszavonult a dolgozószobájába. Gyorsan megirt egy levelet, berendelte az egyik szolgát és átadta: — Ezt a levelet — mondotta — azonnal elviszi Madaras Lászlóhoz, ahhoz a festőmesterhez, aki annak idején a korház tatarozási munkálatait vállalta és végezte! A szolga meghajolt és távozott. Kornády Miklós maga is csodálattal adózott annak a szernek, amelyet a rápolti százesztendős öregasszony hozott. Kissé bizalmatlanul adta be Zsuzsikának, az eredmény azon ban meggyőzte arról, hogy az öregasszony tényleg igazat mon dott, amikor makacsul ragaszkodott ahhoz, hogy ez a szer hozza meg a fiatalasszony állapotában a határozott gyógyulást. A ködfoltok eltűntek Zsuzsika lelkivilágából és ez a teljes gyógyulást jelentette. De azért Kornády Miklós nem elégedett meg ennyivel. Tisztázni akarta a betegség minden részletét és a betegséggel összefüggő körülményeket. Ezért irta meg s küldte el az imént azt a levelet is. Úgy érezte magát, mint a titkos rendőr, akire egy rejtelmes eset kibogozását bízták. Fel akarta deítÜWri ZsűSfeika be tegségének minden részletét. Tüi’elmetlenül várta, mi következik a levelére és elmúlt jó másfél óra is, amikor a szolga visszatért és jelentette: — A festő velem jött! Néhány pillanattal később szemben álltak egymással: Karnády Miklós és a festőmester. — Ugye — kezdte Miklós —, néhány hónappal ezelőtt maga végezte a kórház tatarozási és festési munkálatait... — Szolgálatára, igazgató ur! És remélem, hogy megelégedései végeztem! — Szó sincs róla, a munkával nagyon meg vagyok elégedve! De mondja csak. mester. Madaras mester, kikkel dolgozott annak idején a kórházban? — A megszokott munkásaimmal! — Nem volt közöttük idegen? A festőmester kissé zavartan felelt: — Neem ... — Érdekes! — Mire gondol, igazgató ur? — Arra — felelte Kornády Miklós és jól szemébe nézett az iparosnak —, hogy maga, Madaras mester most nem mond igazat... A festőmester felpattant: — Hogy tetszik ezt feltételezni rólam? — Megvan rá az okom! Még hozzá az alapos okom ... — Nem értem! — Nem értem! Ezt könyü kimondani! Hát ha nem ért, akkor majd az emlékezetébe idézek valamit... Egy nevet! Nem volt az emberei között egy Ladányi Gerson nevezetű ember? — Esküszöm, nem' — Lehet! De akkor ez az ember, ez a Ladányi Gerson bizonyosan más név alatt jelentkezett magánál... Máskép formálom hát a kérdésemet! Meg mer esküdni arra is, hogy nem volt a munkásai között olyan ember, aki — azzal a kéréssel fordult magához, hogy a festés ürügye alatt csempéssze be az Elme-Kórház épületébe? A kérdés talált. Madaras László hallgatött. A zavara nyilvánvaló volt. Tagadni nem mert, de nem merte bevallani az igazat sem. A harmadik megoldást választotta: hallgatott. — Nos, miért hallgat? A festőmester egyre zavartabban forgatta a kalapját a kezében. -Derék, becsületes, tisztességes iparos volt. Nehezére esett kiejteni minden olyan szót, ami ellenkezett az igazsággal. —Most, ugye, nem mer esküdni? — kérdezte Kornády Miklós kissé gúnyosan. Ez a hang megtette a hatását. Madaras Lászlóból kitört a vallomás: — Igazgató ur — kezdte —, é nelmondok őszintén mindent. kérem előre is, hogy bocsásson meg érte .. . És most megeredt belőle a szó. Elmondta a titokzatos Morteüi doktor látogtását, elmondta az ajánlatát, amely megszéditette, beleegyezett, megnyerte a munkát és — bec.semoészte Mortelli doktort a munkásai közé. És amikor a végére ért az elbeszélésének, újra megismételte a kérését: (Folytatjuk) Alleltifa Illatos virágok a mezőn a réten, Tarka lepke táncol meleg napsütésben. A fák, bokrok ága teli van virággal, Virágos lak között csattog a madárdal. Kéklik az ibolya árnyas bokor alatt, Tavaszi éneket Suttog a kis patak. Sűrű erdő mélyén őzikék suhannak, Aranyos bogarak örülnek a napnak. Föltámadást hirdet minden a világon, A hosszú havas tél eltűnt, mint az álom. Alleluja ének fölhangzik az égig, Kis angyalok kara felel vissza nékik. Itt van a szép husvét, örvend a föld és ég; Iláladalt Istennek Zeng a nagy mindenség,--------------------------TRUMAN volt elnök és felesége március 12-én, hétfőn jelentette, hogy leányukat Margitot eljegyezte Clifton Dániel, Jr., a New York Times külföldi hírrovatának vezetője. Képek berámázást jutányos áron vállalom Nicholas J. Kaldor 228 N. TAYLOR AVE. FRanklin 1-8081 ELADÓ Uj és használt autók és truckok. Veszünk, cserélünk és financirozunk uj és használt autókat. BUSZNAK LAJOS R-S Autó Sales 6621 W. Florissant ave., St. Louis Telefon: COlfax 1-2742. One Pinl of Life The blood you give is as vital in the operating room as it is on the battlefield to combat deadly shock and replace blood loss in surgery patients. Forty per cent of the total quantity of blood used in U. S. hospitals is furnished by the American Red Cross for patients like the one shown above. HA KÖLTÖZKÖDIK, jelentse ezt azonnal lapunknak. A posta nem továbbítja az újságot, de visszaküldi a kiadóba. Ha városban lakik, Írja oda a zónaszámot is. A VÁROS SZIVÉBEN, kellemes, fasoros utcában, elsőrendű szomszédságban van a Káldor család szállodája, hol átutazók is kaphatnak kényelmes, tágas, úri kényelemmel berendezett szobákat, — napi $2 árban. PARKHURST HOTEL 228 NORTH TAYLOR AVE. ST. LOUIS 8, Mo. Telephone: FRanklin 1-8081 A szálloda a város legismertebb utcájától, a Lindell Blvd.-tól egy pár lépésnyire van, — egy b'ocknyira a Cathedrálistól, két blocknyira a Forest Parktól és, a Lindell Bus az utca sarkán áll meg. Szobák bélszámra már $8.00 árban kaphatók. KANADÁBA az elmúlt évben 109,946 bevándorló érkezett. DEARBORNBAN helicopter állomást létesítenek. HAZJAVITASI Garázst, porcsot, konyhaszekrényeket és polcokat, és egyéb épül etmunkát, szekrényeket, bútorokat, javítok vagy épitek. 30 éves gyakorlat. Jutányos árak. írjon az alanti címre, vagy telefonáljon EVergreen 3-9220 és hagyja ott nevét és címét. ANDREW LANG 4492 BIRCIIER BLVD. St. Louis 15, Mo. EGYLETEINKRŐL ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR NŐI SEGÉLY EGYLET. — Ovüléseit a hó első^ vasárnapján délután 3 órakor tartja » Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályné (Tel: HU. 1-5126), titkár: Mrs. Stephen Seper, 4219 Chouteau Ave. St. Louis 10, Mo., Tel: FRanklin 1-6542. ST. LOUISI MAGYAR HAZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Magyar Házban.. Elnök: Labanics M.; titkár: Gaubek Rezső, 228 N. Taylor Ave., St. Louis 8, Moo. WILLIAM PENN FRATERNAL ASSOCIATION, a Verhovay Életbiztosító és Betegsegélyző Granite City 187-ik osztály. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján délután 2 órakor a Granite City Magyar Házban. Elnök Elek Dezső, 1737 Spruce St., Gránité City, 111., ügykezelő és gyermek ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Tel: TRiangle 6-5854. Petrás István beteglátogató, 1628 Maple Ave., Granite City. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, este 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: Orosz István, titkár: Eck Richard; pénztárnok: Petrás István, gondnok: Kuruz Sándorné. Telefon: TRiangle 6-9529. Betétje biztosítva van Hallgassa rádió programunkat a “Polish Polka Hour” programon vasárnap d. u. 12-i között a WTMV állomáson. ^“^ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY —== St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti címre: Név ........................................................................................ Cim ................................................................................. Város............................................................... PERCENTAGE OF HEART-DISEASE DEATHS BY MONTHS A
