St. Louis és Vidéke, 1955 (43. évfolyam, 1-26. szám)

1955-11-04 / 22. szám

1955 november 4. “ST. L 017 IS t § VIDÉKE’' 3-IK OLDAL ' Az utolsó magyar betyár 133 FOLYTATÁS 134 FOLYTATÁS MEG HIVÓ A Sí. Louisi Szí. István r.k. Templom Oltáregylete szeretettel meghív minden magyart a november hó 20-án, vasárnap a templom összes helyiségeiben, 1041 Chouteau Ave., rendezendő nagyszabású A VAROS SZIVÉBEN, kellemes, fasoros utcában, elsőrendű szomszédságban van a Káldor család szállo­dája, hol átutazók is kaphat­nak kényelmes, tágas, úri kényelemmel berendezett szobákat, — napi $2 árban. És ezek a percek nagyon érdekes tanulsággal szolgáltak a számára. Most ismerte csak meg Dengeleghy András gróf igazi egyéniségét, amelyet eddig gondosan véka alá rejtett. .. Az eddigi rövid találkozások alatt mindig kifogástalan urat látott benne, aki igazi gentleman s éppen ezért nagyon csodál­kozott mindazon, amit cirkuszbeli két kartársától hallott a magyar grófra vonatkozólag. Ez a jelenet azonban, a st. nicolói sziget halászcsárdájá­ban meggyőzte arról, hogy a legények csakugyan igazat mond­tak. Dengeleghy András gróf arcáról az ital letépte az álarcot és megmutatta igazi egyéniségét. Rya most már nem habozott. Lángoló szemekkel, kipirult arccal tért vissza megint arra a helyre, ahonnan Gerson az imént ellökte. — Nem hajlandó a kis húgomat elengedni, gróf ur? A férfi durván rákiáltott: — Takarodj innen, mert ha mégegyszer eltaszitlak innen, akkor átesel Velencébe... Ez az utolsó szavam! — Hát akkor nekem meg ez a válaszom! — kiáltotta Rya s ebben a pillanatban felkapta az asztalon heverő nehéz majoli­kából készült boroskancsót és úgy fejbevágta Dengeleghy grófot, hogy abban a pillanatban lefordult az asztal alá. A vér is elöntötte a homlokát. Lya rémülten felsikoltott, Rya is megijedt, hogy mit csi­nált, de ekkor már ott voltak mellettük a férfiak és ott volt az öreg Jacopo is, aki lengő fehér szakállát simogatva csen­desen csak ennyit mondott: — Haj, a fekete bor ... Néha egészen furcsa következmé­nyei vanak! Rya mind a két kezével eltemette az arcát! — Jóságos Isten, mit csináltam! ... Megöltem ... Istenem mit tettem ... András megfogta a riadt leány kezét: — Rya, kedves — mondta —, nem kell megijedni.. . Nem történt semmi... Ennek az embernek sokkal keményebb a koponyája, mintsem ilyen gyenge ütéstől tönkremenjen' Egy kicsit elszédült, de egészen bizonyos, hogy rövidesen talpraáll! Az öreg Jacopo is igyekezett megnyugtatni Ryát: — Nem kell nyugtalankodni, kisasszony, nem történt en­nek semmi különösebb baja . .. Bízza rám, majd felmossuk és lefektetjük, reggel még egy kicsit sajogni fog a feje, de aztán elfelejti... Térjenek csak nyugodtan haza ... — Ign, ez lesz a legjobb! — mondta András is. — Én majd hazaviszem a két lányt, aztán visszajövök a gondolával és addig talán eszméletre tér... A gondolás mindenesetre itt marad . ..- jf - *. \ ■ ... , * - —­­* Már öltöztette is a két lányt. Rájuk adta a köpenyeket, majd búcsúzott Jánostól: — Maradj itt és vigyázz az emberünkre... Amint át­értünk a tulsópartra, visszatérek ... — Csak siess vissza! És ne aggódj, — a jó madár nem fog elrepülni! András a két lánnyal elhagyta a st. nicolói halászcsárdát. János azonban ott maradt — őrizőül. SZÁZTIZENHARMADIK FEJEZET Laetitia szomorú története A hüs hajnalban Bonyhádi András megindult vissza Ve­lencébe, a két lánnyal. Rya és Lya egyformán rémültek voltak. — Úgy félek — mondta Rya —, hogy valami komoly következménye lesz ennek a kalandnak ... — Miért fél? — igyekezett András megnyugtatni. — Ép­pen azért nem avatkoztunk be a nézeteltérés tisztázásába, mert — nem akartam, hogy a fickó lássa, hogy ismerjük egymást... Akkor rögtön megsejtette volna az összeesküvést, igy azonban egyszerűen az történt, hogy fejbególintották, amiért erősza­koskodott és azt megkapta már más erőszakos szerelmes is... Egyébként pedig, majd kezelésbe vesszük a gróf urat, aki — örülök — hogy maguk előtt is kimutatta a foga fehérét... Legalább láthatták, hogy nem volt túlzás amit róla mondtam! — Nekem is eszembe jutott ez! — mondta Rya. András izmos karja szaporán dolgozott és a gondola sebe­sen -sikolt a Canale Grand vizén. Az első kikötőhelyen partra tette a két lányt és mentegetőzött: — Ne haragudjanak, hogy nem mehetek magukkal, de nekem vissza kell még mennem a gondolával... Innen eltalál­nak a cirkuszba ... Mi alighanem majd csak reggel érünk haza. A két lány elindult a parton, András pedig eltaszitotta a gondolát a kőléplsőktől és kezdte visszafelé megtenni az utat. Nem érzett semmi fáradtságot, kemény, kitartó izmai lázasan dolgoztak, s a gondola úgy repült a vizen, mintha nem is egy ember ereje vitte volna előre, hanem egy gálya evezősgárdája. Sietett, hogy mielőbb visszatérjen a St. Nicolo szigetre, s ahogy megpillantotta a halászfalu körvonalait, az arcán az öröm és a megelégedés kifejezés e tükröződött vissza. Nem tudott a maga számára pillanatnyilag nagyobb bol­dogságot elképzelni, mint azt, ami megadatott: Gerson a kezébe került. Megérkezett St. Nicolo szigetére. Kiugrott a gondolából és futólépésekkel igyekezett Jacopo apó korcsmáj a* felé. Ahogy benyitott az ajtón, az első szava persze a Gerson iránti érdeklődés volt. —Alszik, mint a bunda! — volt János felelete. — Hát akkor induljunk! — És igy vigyük magkunkkal? — Ennél jobb helyzetet el sem lehet képzelni! Simán jön velünk, alszik és nem ellenkezik! János Jacopo apóhoz fordult: — öreg Jacopo, kifizette a vendégünk a számláját? —Hogyne — lelkesedett az öreg —, nagyszerű vendég volt, ezerlirást adott.. . Ilyen vendég még nem is fordult meg a St. Nicolon, látszik, hogy eleven gróf! Most mi történik vele? János megrántotta a vállát: — Mi történjék? Haza visszük és lefektetjük aludni... Csak nekünk lesz bajunk vele, s amellett még holnap, holnap­után járhatunk a pénzünk után ... Az öreg Jacopo gavalléros volt. Az ezer lira olyan feje­delmi ajándékot jelentett a számára, hogy maga is szükségét érezte a gavallériának s — harminc lírát odaadott Jánosnak: — Hagyjátok ezt a derék vendéget! Itt van harminc lira a gondoláért, én megfizetem ... De hozzátok el máskor is... És szerezzetek más ilyen jó vendéget is... Legfeljebb csak arra kell vigyázni, hogy ne igyanak ennyit a fekete borból... De mindjárt megmondtam, hogy baj lesz belőle... Persze, az öreg emberek szavára nem hallgatnak ... Amig András távol volt, Gersont kiemelték az asztal alól és homlokáról, amelyet alaposan megsebzett a széttörött kan­csó, lemosták a vért, elállitották a vérzést s bekötötték a sebet. Egy kis turbánt kapott a fejére, aztán ráfektették az egyik széles padra és azon aludta. mély álmát. Nincs jobb és bizto­sabb altatószer, mint a fekete bor. Az öreg Jacopo meg is jegyezte: — Legjobb volna talán itt hagyni, hadd aludj a ki a má­morát . . . Reggel azután majd hazaszállítjátok ... András azonban ellenkezett: —Sokkal jobb lesz, ha most visszük haza ... Feküdj le, öreg Jacopo, kár itt felfordulást csinálni... Gyerünk cim­bora ... Ez a megszólítás Jánosnak szólt. Ketten megragadták a mélyen alvó embert és elindultak vele. Elhelyezték a gondolában, azután János megragadta az evezőket, de nem Velence felé fordult, hanem St. Nicolo szigt északi része felé irányították a gondolát. András felsóhajtott: —Amit olyan nagyon sóvárogtunk, ime bekövetkezett. Ladányi Gerson a kezeink között van ... — Hála a jóságos Istennek! Nem tudom, nem-e az lenne a legjobb, ha most szépen befordítanánk a vízbe s ezzel a föld­kerekséget megszabadítanánk egyik leggonosszabb emberétől! — Biztos, hogy megérdemelt büntetés lenne a számára — vélekedett András —, de mit érnénk vele? Ezzel a mi ártatlan­ságunk nem derülne ki... Már pedig ez a cél, ez mindennél fontosabb ... És ezt csak egy ember tudja a kezünkbe adni: Gerson! És ne felejtsd el, a lányoknak is megígértük, hogy nem öljük meg.. . Nincs semmi értelme annak^jjjtfgy a kezün­ket beszennyezzük a vérével. • • Akármilyen gonosz ember is, mi nem lehetünk a bírái... Az Isten büntetése előbb-utóbb el fogja érni.. . János helyeslőén bólintotta meg á fejét: — Igazad van... Most csak az a fontos, hogy kivegyük belőle azt a bizonyítékot, amire szükségünk van ... És azt hi­szem, előbb-utóbb sikerülni fog ez a tervünk . .. — Biztonságos az a hely, ahová visszük? Bagyó János büszkén felelt: —Megbízhatsz bennem . , . Tegnap, amikor ideát voltam a szigeten, alaposan szemügyre vettem mindent... Ekkor hal­lottam a fekete borról, Jacopo apó korcsmájáról és barangolá­som közben akadtam rá arra a helyre, amelyet a sziget lakói babonás félelemmel elkerülnek, mert azt mondják, kisértet tanyázik az ócska toronyban.. . Nem tudsz rávenni egyetlen szigetlakot, aki hajlandó lenne a Benevante toronyhoz köze­líteni ... — És te, hogy akadtál rá? — Barangoltam a szigeten és feltűnt az elhagyott, félig rombadőlt torony... Érdeklődtem, miféle épület, mire egyik szigetlakó a másik után rémülten lebeszélt nemcsak arról, hogy oda elmenjek, hanem arról is, hogy a torony iránt érdeklőd­jem . . . No, nekem sem kellett több! Az egyik beszédesnek látszó fehérszemély előtt megcsillantottam néhány lírát, mire úgy megeredt a nyelve, mintha megolajozták volna ... És el­mondta, hogy évszázadokkal ezelőtt egy előkelő velencei urnák állott itt a nyaralója,.. Dorchese márki volt a velencei nemes, aki a kedvese Laetitia Lombrano számára építette a csodála­tos épületet és minden éjszaka átgondolázott a Canale Grande vizén, hogy szerelmesénél töltsön néhány órát... András felnevetett: — Mi az, a St. nicolói szigetlakok talán annyira erkölcsö­sek, hogy e;?n ütköztek meg annyira? — Várj csak sorjára, mert a történet csakugyan nagyon érdekes! Dorchese márki minden elképzelhető földi jóval el­látta szerelmesét, akitől cserébe egyedül a — hűséget kívánta. Laetitia azonban forróvérű, fiatal teremtés volt, aki becsülte ugyan Dorchese márkit szívélyes modoráért, de még inkább temérdek pénzéért, — a szerelmet azonban, más oldalon igye­kezett megszerezni... A szép Laetitiának lovagja akadt egy fiatal velencei személyében, aki olthatatlanul megszeret­te az előkelő és szépséges kurtizánt s nem törődve azzal, hogy Laetitia a hatalmas, nagy befolyású Dorchese már­ki kedvese, — szorgalmasan átjárt a szép kurtizánhoz s édes, boldog órákat töltöttek együtt kettesben, mialatt Dorchese márki Velencében hivatalos, kötelességének élt.. . Mindig tudták pontosan azt az időt, amidőn Dorchese márki át szokott jönni St. Nicolo szigetére, olyankor Bruno Dudelli, a fiatal velencei elvonult, ám alig ült Dorchese márki újra a gon­dolájába, ismét ott volt a kedvesénél. . . így ment ez hosszú időn keresztül, amikor egyszer csak el kezdtek suttogni Laeti­tia furcsa életéről... Elinte csak suttogtak, később már hango­san beszéltek . . . Dorchese »márki még igy sem tudott semmit és jó idő lepergett, amig végül az ő fülébe is eljutott Laetitia hűt­lensége . . . Mondanom sem kell, hogy ekkor már egész Velence tudta a dolgot. (Folytatjuk) szüreti táncmulatságára Mise után finom ebéd lesz felszolgálva A társasjáték kezdete d.u. l/23-kor Délután pontosan 5 órakor díszes műsor Műsor után pompás vacsora jégbehütött italokkal- Vacsora után tánc, melyhez a zenét a Viener Serenaders közkedvelt zenekar szolgáltatja. Belépődíj egész napra cmlc 50 cent Minden St. Louis-i, East. St. Leuis-i, Granite City-i és kör­nyékbeli magyart szeretettel hiv a RENDEZŐSÉG MAGYAR FILMELŐADÁS November hó 27-én DÉLUTÁN 2 ÓRA 30 PERCKOR és ESTE 6 ÓRA 30 PERCKOR lesz bemutatva az Emberek a havason cimü világhírű magyar film, nagyszerű CARTOON kisérő műsorral együtt. Az előadás helye a 12th & Russell Ave. sarkán lévő ST. JOSEPH HORVÁT TEMPLOM ALSÓ TERME Belépőjegy ára: Felnőttek 1 dollár, gyerekek 15 év alatt 50 é A Magyarországon, Romániában és Bulgáriában kisajátított birtokok kártérítésének kifizetése Az Egyesült Államok Elnöke nemrég aláírta a 84. Congress 285. törvényjavaslatát, amely az Egyesült Államok ama pol­gáraira nézve nagyjelentőségű, akiknek birtokait a második világháború után, Magyaror­szágon, Romániában és Bul­gáriában vagy kisajátították, vagy erőszakosan likvidálták, vagy valami más módon vet­ték el. Ez a törvény ugyanis szabályozza az ilyen birto­kokért járó ellenszolgáltatás módozatait. Ugyanez a tör­vény gondoskodik, a felsorolt három állammal kötött béke­­szerződés 24.-27. cikke értelmé­ben, az elveszett birtokok visz­­szajuttatásáról vagy ellenérté­kűk kiutalásáról is, valamint azoknak a tartozásoknak ki­egyenlítéséről, amelyek az 1947- szeptember 15.-ét megelő­ző időszakból származnak és szerződéses vagy más jogcímek alapján állanak fenn. Ezekben az ellenszolgáltatá­sokban részesülhet minden olyan személy, aki az Egyésüit Államok állampolgára volt ab­ban az időben, amikor birtoka veszendőbe ment. Nemcsak egyes személyek, hanem olyan testületek, vagy egyesületek is igényjogosultak, amelyek az Egyesült Államok törvényei szerint vannak bejegyezve, fel­téve, hogy részvényeseik vagy! tagjaik többsége amerikai ál­lampolgár. bi elbírálás céljából az igénye­ket bejelenteni A FOREIGN SERVICES CORPORATION, mely a Dis­trict of Columbiában törvénye­sen bejegyzett amerikai ügy­nökség szívesen áll mindazok rendelkezésére, akik a fentem­­litett igényeket be akarják je­lenteni. E célból máris a leg­illetékesebb jogi tanácsadók­kal van összeköttetésben, akik különösen a fent elsorolt há­rom állam jogi problémáit is­merik szegről-végre. Melegen ajánljuk az igényekre vonat­kozó beadványok mielőbbi be­nyújtását. További felvilágosí­tással szívesen szolgál az érde­kelt feleknek: Legyen Ön is egyik megelégedett magyar ügyfelünk Betétje biztosítva van Hallgassa rádió programunkat a “Polish Polka Hour” programon vasárnap d.u. 1 órakor a WTMV állomáson. PARKIIURST HOTEL 228 NORTH TAYLOR AVE. ST. LOUIS 8, Mo. Telephone: FRanklin 1-8081 A szálloda a város legismer­tebb utcájától, a Lindell Blvd.-tól egy pár lépésnyire van, — egy blocknyira a Cathedrálistól, két blocknyi­ra a Forest Parktól és, a * Lindell Bus az utca sarkán áll meg. Szobák hétszámra már $8.00 árban kaphatók. FOREIGN SERVICES COR­PORATION 1624 Eye Street, N.W. Washington 6, D.C.-----------Sv'----------------A NADRÁG — NYOMTATVÁNY... — A skótok fösvénységéről már nagyon sok vicc kering világ­szerte. Úgy látszik, a viccek­nek némi alapja is van. Legutóbb pl. Robert Peacock, skót ur megjelent Angliában az egyik postahivatalban és egy nadrágot akart feladni, egyszerű papírba csomagolva, amelyre ráírta: “Nyomtat­vány”. így, nyomtatványként ugyanis lényegesen kisebb díj­szabással megy el a külde­mény, mintha csomagként ad­ja fel. A postás azonban kibon­totta a csomagot és nem volt hajlandó felvenni nyomtat­ványként a küldeményt. Erre skót fel ütötte a pos­taszabályzatot a “Nyomtat­vány címszónál és fel olvasta a postatisztviselő előtt a vonat­kozó részt: “Minden, mind két oldalán nyitott tárgyat nyom­tatványként lehet küldeni. Ami igaz, az igaz, szabály a szabály, — a postás kénytelen volt felvenni a nadrágot — nyomtatványként... EGYLETEINKRŐL ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR NŐI SEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja s Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályné (Tel: HU. 1-5126), titkár: Mrs. Stephen Seper, 4219 Chouteau Ave. St. Louis 10, Mo. Tel: FRanklin 1-6543. ST. LOUISI MAGYAR HÄZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Ma­gyar Házban. Elnök: Soltész Pál; titkár: Könnyű László, 3420 Magno­­lin Ave. St. Louis 18, Mo. (Tel.: PRospect 2-2857.) A VERHOVAY ÉLETBIZTOSÍTÓ ÉS BETEGSEGÉLYZŐ GRANITE CITY-I 187-ik OSZTÁLY. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnap­ján délután 2 órakor a Granite City Magyar házban. Elnök: Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek-ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Tel: TRiangle 6-5854. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, es­te 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: Orosz István, titkár: Eck Richard; pénztárnok: Petrás István, gondnok: Kuruz Sándorné. Telefon: TRiangle 6-9529. A teljes összeg, mely az Egyesült Államok kincstárá­ban e célra való szétosztásra rendelkezésre áll, 34 millió dol­lár, amelyből a Romániára, eső rész 25 millió, a Magyar­­országra eső rész 6 millió és a Bulgáriára eső rész 3 millió. Az International Claims Commis­sion (Nemzetközi Igények Bi­zottsága) Washington, D.C.­­ben fogja megfelelő különleges eljárások szerint a visszatéri­­tendő összeg nagyságát, vala­mint az igényjogosultságot megállapítani. Ez a Bizottság a közel jövőben kezdi meg mű­ködését, ennél kell majd továb­=^ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY ssssss St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. *> St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök.............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti címre: Név ....................................................................................... Cím .....................................................'.................................. Város........................................................................

Next

/
Thumbnails
Contents