St. Louis és Vidéke, 1955 (43. évfolyam, 1-26. szám)

1955-09-23 / 19. szám

1955 szeptember 23, “ST. LOUIS ES VIDÉKE” 3 IK OLDAL Áx utolsó magyar betyár 127 FOLYTATÁS Megindult előre, mutatta az utat a nehéz vörös szőnyeg­gel borított hotelhallon, lépcsőkön, folyosókon keresztül, végül egy csodálatos nagy fehér szárnyas ajtóhoz érkeztek, amelyet aranycirádák díszítettek. A hctelpincér megállt előttük, és ügyes mozdulattal, egyszerre tárta ki a hatalmas ajtó két szár­nyát. Benn még csodálatosabb látvány fogadta a két fiatal leányt. Citromsárga selyemben ragyogott az egész szoba. A falak citromsárga tapétával voltak borítva és ugyanilyen szinti se­lyemből készült a bútorok huzata is. Középen Ízlésesen meg­térített kis asztal volt amely körül három sárgaselyem fotel várta, hogy beléjük üljön valaki. \ A terítés is három személyre szólt, de — amit Rya és Lya még nem láttak, arany evőkészletek csillogtak és a legdrágább kristályok és porcellánok voltak az asztalon. Igazi főúri vacsora kínálkozott. Amikor kinyílt az ajtó, Dengeleghy András gróf ott állt az egyik ablaknál és kifelé nézett a Canale Grande csili ámló fényekkel teletűzdelt vizére. A zajra azonban megfordult és szívélyes udvariassággal sietett a vendégei elé. Kifogástalan frakk, vakító csipkés ing, selyemből készült kravátli és lakkcipő volt az öltözéke. Előbb Ryának csókolt kezet, majd a kis Lya kezét emelte­­ajkához és hódolattal megcsókolta. — üdvözlöm önöket, szép hölgyeim s engedjék meg, hogy forró köszönetemet fejezzem ki, amiért voltak szívesek elfogad­ni a meghívásomat... Igazán nagyon megtiszteltnek érzem magamat, hogy a kedves és nagyszerű Mya Robelli éppen olyan kedveö és nagyszerű testvéreit láthatom vendégemül... — Mi vagyunk boldogok — szólt Rya —, hogy a gróf ur meghívott magához ... Gerson most tapsolt a pincér felé: — Kezdhetik a vacsora felszolgálását! Gerson ezután jobbkarját Ryának balkarját Lvának nyúj­totta és az asztalhoz indult velük: — Parancsoljanak az asztalhoz fáradni. Azután pedig Dengeleghy András gróf invitálására helyet foglaltak az asz­talnál. Csodálatos érzés volt, ilyen dúsan terített asztal mel­lett, ilyen gyönyörű teremben ülni. De dicséretére legyen mondva a két ifjú hölgynek — illet­tek a környezethez. Szépségük csak ebben a környezetben bontakozott ki iga­zán. Valami hallatlan lágyság és kecsesség volt mindkettőjük alakjában, a megjelenésük pedig tele volt finomsággal. Ahogy ültek, ahogy mozogtak, ahogy beszéltek, nem — cirkuszi ar­tistanőkre vallott, hanem igazi úri dámákra, akik egész életü­ket a legjobb környezetben töltötték. És bár itt csupa csillo­­• gás, drága arany, brokát, velencei tükör vette körül őket, — a ruhájuk is nagyon hatásosnak bizonyult... A mályvaszin és a rózsaszín ruha a citromsárga háttér előtt festőién hatott és Dengeleghy Andrásból igazán nem az udvariasság, hanem az őszinte érzés szólalt meg, amikor igy kiáltott fel: — Szent Márkusra, — hogy divatos szenttel éljek —, höl­gyeim, önök igazán nagyon ragyogóak, ellenállhatatlanul szé­pek ... Ha el kellenne döntenem a vitát, hogy melyikük szebb, csinosabb, elegánsabb, igazán — nem tudnék határozni... Mindketten egyformán ragyogóak! De hozták már a vacsorát. Egymásután tálalták fel a remeknél remekebb ételeket. A legizesebb fogások követték egymást s olyan rendkívül ele­delek, amelyek elsősorban — Ladányi Gersont ejtették ámu­latba és — kellemetlen helyzetbe. Mert volt olyan étel, amely­ről azt sem tudta, micsoda, eszik-e vagy iszák, s a tengeri pó­kok, rákok, különféle halak nem nagyon illettek a rápolti töl­tött káposztához szokott gyomornak. Amikor ilyen tengeri pók­kal megtelt tányért eléje tettek, meg is borzongott s úgy érezte, nyomban meghal, ha ebből egy falatot is kell ennie. De ugyanakkor Lya lelkesen felkiáltott: — Nézd csak, Rya... Sapiola pók,.. A kedvencünk... És milyen régen nem ettünk ... A két olasz lánynak persze megszokott eledel volt a sok­féle tengeri hal. És már boldogan, jóízűen láttak neki a furcsa pók elfo­gyasztásához. Rya meg is kérdezte: — Ugye ez a gróf urnák is kedvence? — Oh, igen én is nagyon szeretem! — nyögte ki Gerson s utána világfájdalmas arccal kezdett neki a póknak. De ahogy kezébe vette a villát és beleakarta az ételbe mélyíteni, meg­borzongott. ^ Pókot egyen? Inkább soha nem eszik egy falatot sem! Ez a fellángolás azonban csak egy pillanatig tartott. A lányok nem győzték eléggé dicsérni. , — Milyen finom! — Csakugyan ilyen nagyszerű ételt régen ettem... Bor­zasztó Ízletesen csinálták meg ... Ez a dicséret újra figyelmeztette Gersont, hogy — az elő­kelő urak nagyon szeretik a Sapiola pókot. Hát legyen, aminek lennie kell! Ha együtt jár az előkelőséggel, hogy az embernek pókot kell enni, akkor — megadja magát a sornak. A következő pillanatban behunyta a szemét, kitátotta a száját s aztán egyszerre gyömöszölte be az egész pókot. Hogyan nyelte le, arra nem emlékezett, de utána felhaj­tott egy jó pohár bort, ez se nagyon használt, mert prüszkölt, krákogott és nagyon kellemetlenül érezte magát. — Mi az, gróf ur — kérdezte Rya —, talán nem ízlelt a Sapiola pók? — Dehogynem ... Nagyon kitűnő volt... Csak azt hiszem a pókhálót is lenyeltem vele ... — De gróf ur — kiáltott közbe az eleven kis Lya —, ez nem olyan pók, amely a falon mászik és pókhálót ereszt, ha­nem olyan, amely a tenger mélységében él... 128 FOLYTATÁS — Hát akkor azt a hálót adták vele, amelyben kifogták! — mondta Gerson s ezen mindhárman jót nevettek. Szerencsére a Sapiola pók után olyan étel következett, ami Gersonnak is nagyon Ízlett. Ezzel azután jóízűen be is lakott és elfelejtette azt a kellemetlenséget/ami a pókkal kapcsolat­ban érte. Lassan pergett a vacsora, mert a Danieli konyhája ki fogyhatatlan volt a jobbnál jobb ételek felszolgálásában. Volt itt minden, ami szem és száj ingere. Vagy tízféle halat és nyolc különböző más húsételt szolgáltak fel, utána álombéli tortákat, jégbehütött gyümölcsöket és közöttük a legfinomabb déligyümölcsöket, amelyeknek Olaszország déli része az igazi hazája. A hangulat is lassan-lassan fokozódott, mert nemcsak ételek kerültek az asztalra, hanem italok is, pompás borok, az aranysárga Lacrima Christi és a kesernyés, kissé fanyar, de rendkívül zamatos Chianti. — Mondhatom, hölgyeim — szólalt meg Gerson vacsora után egy nagy szivarra gyújtva —, ez a mai este igazán kelle­mes estém volt. . . Eddig feltétlenül a legkellmesebb velencen est... Először a cirkuszban szórakoztam s különösen nagyon tetszett az önök mutatványa ... — Ugyan gróf ur — mondta Rya —, nem olyan nagy dolog az egész! — Magácska — folytatta Gerson —, ott a szédítő magas­ban olyan biztonsággal táncolt a kötélen, hogy nem győztem eleget csodálkozni... És magácska, kis Lya, azt a táncszámot, amelyet előadott, nagyon szépen és kecsesen lejtette ... Nem­hiába mindketten húgai Mya Robellinek .. . — És, hogy tetszett egyébként a cirkusz előadás? — ér­deklődött a Kis Lya. — Csak jót mondhatok Minden szám szórakoztató és kitűnő ... Az a lovas, az a Mister X . .. mondhatom igazán ki­tűnő ... Mifelénk, magyar földön igazán bővében vannak a jó lovasok, de nem hinném, hogy köztük akadna egy olyan is, aki meg tudhá csinálni azokat a bravúrokat, amelyeket az a Mister X hajtott végre... Bennem a legnagyobb csodálatot keltette és nagyon szeretném tudni, hogy ki rejtőzik az álarca alatt.. . Maguk, kedves hölgyeim, bizonyosan tudják, és meg­mondják majd nekem is ... — Szívesen megmondanánk, ha tudnók! — mondta a kis Lya. — Sajnos azonban az igazi nevét velünk sem közölte a direkció ... A nagyszerű vacsora után jól esett egy kis mozgás. Ger­son a hölgyek engedelmével asztalt bontott’és megkérdezte: — Lenn a Danieli nagy éttermében tánc folyik ... Nem parancsolnak a hölgyek lefáradni? ,bJ ✓ — Oh, nem, nem! — válaszolt Lya. — Azt'hiszem, hogy itt fenn sokkal kellemesebb ... Odalépett a széles ablakhoz, amely előtt tündéri szépség­ben terült el a Canale Grande. — Nézze! Nézze! — kiáltott fel Lya lelkesen. — Milyen gyönyörű! Én már sokszor voltam Velencében, de ezzel a lát­vánnyal sohasem tudok betelni. .. Olyan mint az álomkép, amelyet egy jóságos tündér varázsolt az ember szemei elé ... Rya felsóhajtott: — És nincs szebb, mint éjszaka gondolázni a lagúnákon, a Canale Granden ... Most megint Lya szólalt meg: — Nézze gróf ur, a sok apró gondola milyen sötéten ring a Canale Granden ... Csak egy van ott, amelynek zöld lám­pása vari ... Milyen szelíden- szépen terül el a vizen a zöld fény... Vájjon, mit jelenthet ez a zöld szin? — A reménységet! — csattant fel Ladányi Gerson szava. — A reménységet, hogy minden' ember eléri az életben a cél­ját és a boldogsága nem múlik el soha ... — Úgy legyen! — sóhajtott fel Lya. — Akkor ezt a kívánságot meg is kell pecsételni! — kiál­tott Gerson s az asztalhoz ugrott, a nehéz Lacrima Christi­­ből újra töltött a pompás, metszett velencei poharakba. Magasra emelte a poharát.­— Igyunk a világ legjobb borából a soha el nem múló boldogságunkra! És lehajtotta fenékig a hatalmas pohár tartalmát. — Most pedig, hölgyeim — fordult a két lányhoz —, meg­invitálom önöket egy kis éjszakai gondolázásra... Rya az imént azt mondta, hogy nincs ennél szebb ... Hát győződjünk meg róla, jöjjenek velem, egy kicsit bolyongunk a Canale Grande vizén ... A két leány leplezetlen örömmel fogadta a tervet: — Nagyszerű! — Igazán nagyon kedves a gróf űrtől, hogy még erre is gondol... És tudja hová megyünk? — Mindenesetre oda, ahol valami jó bort kapni! — neve­tett Gerson. — Csak bízzanak rám mindent, drága hölgyeim, én majd mindent szépen elintézek és meglátják, hogy az est további folymán is nagyon jól fogják érezni magukat. Rásegítette a bársonyköpenyt a két fiatal lányra, azután maga is kabátot öltött magára, cilindert tett a fejére és a két hölgy kíséretében elhagyta a Danieli szállodát. Ahogy leértek megcsapta őket a hűvös márciusi levegő fuvallata. És jólesett, különösen Gersonnak a sok elfogyasztott bor után. Széles sétány volt itt a parton és a vizén a gondolák sokasága. A legtöbb gazdátlanul, egy-kettőnek volt csak ott a gondolása. — Hö1 gyeim — szólalt meg Geerson —, válasszanak, melyik gondolába üljünk ... Én a magam részéről azt ajánlom, hogy abba üljünk, amelyen az a zöld lámpás világit... Rya és Lya egymásra nézett. Hiszen éppen ezt akarták ajánlani. —Jó lesz, nagyon jó lesz! Egyenesen odatartottak és a gondolás, amikor meglátta a feléjük közeledő úri társaságot, kiugrott, lekapta a sapkáját és széles gesztussal megdobálta, majd pedig harsogva köszöntötte vendégeit: (Folytatjuk) Munkások haszonrészesedése az amerikai vállalatokban Az amerikai munkásság egy­re nagyobb számban részesedik az iparvállalatok hasznában. Körülbelül 1,875,000 munkás van, aki a vállalatok nyeresé­gében közvetlenül is osztozik. A pénzügyminisztérium ma 8,000 olyan szerződésről tud, amelyek szerint munkások a részvénytársaságok nyereségé­ből külön osztalékot kapnak. 1953-ban még csak 6,000 ilyen megállapodás volt érvényben, tiz évvel ezelőtt pedig csak 549. A Wall Street Journal, a pénz­ügyi napilap a következő érde­kes példákról emlékezik meg: A “De Luxe Printers of Chi­cago” vállalatnak a legköze­lebbi 10 éven belül visszavonu­ló munkásai magasabb nyug­dijat fognak huzni haszonré­szesedés címén, mint amilyen bért kaptak, amig dolgoztak. Az E. G. Shineí & Company­­nak, e középnyugati husáru­­üzletnek számos fiókja ©lyan magas haszonrészesedést bizto­sított munkásainak, hogy azok 1953-ban megvásárolták a cé­get maguknak. A Reader’s Digest kiadóvál­lalat a tavalyi év végén 1,290 alkalmazottnak 1,200,000 dol­lár készpénzajándékot folyósí­tott, ami alkalmazottanként 548 és 25,000 dollár között vál­tozott. Sears, Roebuck & Co., az általánosan ismert áruház, 1916 óta több mint 500 millió dollárt fizetett ki csak haszon­részesedés címén 120,000 alkal­mazottjának. Egyébként a haszonrészese­dési rendszer annak a szellem­nek a megnyilvánulása, mely szerint az amerikai vállalkozó­nak nemcsak a részvényeseivel szemben vannak kötelezettsé­gei, hanem alkalmazottaival, vévőközönségével és az ameri­kai társadalommal szemben is. ----------------------­MRS. MARY FREEMAN fia­talasszony, Oak Park, Michi­ganban, 2 hónapos gyermekét a konyhában a kályha közelé­ben a bölcsőben tartotta, hogy majd megfürdeti, a forró vízért ment, mikor rálépett a kony­hán keresztülfutó macskára, megcsúszott s a forró viz a cse­csemőt súlyosan összeégette. ----------------------­INDIA 50,000 tonna acélt vá­sárol a szovjettől közel 6 mil­lió dollárért. A VAROS SZIVÉBEN, kellemes, fasoros utcában, elsőrendű szomszédságban van a Káldor család szállo­dája, hol átutazók is kaphat­nak kényelmes, tágas, úri kényelemmel berendezett szobákat, — napi $2 árban. PARKHURST HOTEL 228 NORTH TAYLOR AVE. ST. LOUIS 8, Mo. Telephone: FRanklin 1-8081 A szálloda a város legismer­tebb utcájától, a Lindeil Blvd.-tól egy pár lépésnyire van, — egy blocknyira a Cathedrálistól, két blocknyi­ra a Forest Parktól és, a Lindeil Bus az utca sarkán áll meg. Szobák hétszámra már $8.00 árban kaphatók. A munkások helyzete Marokkóban A szabadság állítólagos zász­lóvivői, mindeddig teljesen el­nyomták a marokkói benszü­­löttek szervezkedését. Mostaná­ig csak a franciák és más eu­rópai származásúak léphettek be unionokba s csak möst a zavargások során kezdik meg­fontolni a franciák, hogy eset­leg megengedik a benszülöttek­­szervezkedését. Idén márciusban a franciák ellenére megalakították a Uni­on Marocaine du Traveil nevű szervezetet, azonban nincsen törvényesen elismerve s a szer­vezet irodájának nem engedé­lyeztek telefont. A bennszülött városi munkás legmagasabb fizetése 16 cent egy órára. A gazdasági munká­sok napi fizetése 65 cent kész­pénzben s valami kevés termé­nyekben. Ily körülmények között nem csoda, hogy Marokkóban az elégedetlenség a franciák ellen lázadásban tört ki. A rendszernek sokféle for­mája van. A kiosztott összegek a vállalati nyereség 5-től 50 %­­ára rúgnak, a részvények al­kalmazottanként 5-től 100%-át teszi ki az évi fizetésnek. Az át­lagos arány 10-12%. A kiosz­tás módja is különböző. Egye­sek készpénzben fizetnek, má­sok letétszámlára helyezik el a nyereségrészesedéseket, ame­lyek az alkalmazott visszavo­nulása vagy kilépése idején, Vagy bizonyos előre meghatá­rozott időpontban válnak ese­dékessé. Vannak vállalatok, amelyek készpénzt és takarék­­betétet adnak. A vállalatok, amelyek a rend­szert bevezették, dicsérik an­nak hatását az alkalmazottak munkakedvére és termelőké- I pességére és megállapítják, hogy az ilyen alkalmazott ne­hezebben válik meg állásától. Úgy érzi, hogy főnökének vál­lalkozó társa; jobban ügyel a felszerelésekre, elkerüli az anyagpazarlást és uj eljáráso­kat javasol, amelyek a terme­lést fokozzák és a költségeket csökkentik. Más vállalkozók ellenzik a rendszert, mert ez csupán a nyereségben való osztozkodást biztosítja a munkásoknak, de nem intézkedik az esetre, ha a vállalatot veszteség éri. Arra is rámutatnak, hogy miután aj munkások általában véve egy­formán részesednek a haszon­ban, az ügyes és szorgalmas munkás sem kap többet, mint a tehetségtelen és hanyag. A szakszervezetek eleinte maguk sem pártolták a ha­szonrészesedési megállapodáso­kat, mert azoknak nyilvánva­lóan az volt a céljuk, hogy a szervezkedés iramát letompit­­sák; arra is gyanakodtak, hogy a magasabb bérek kialakulását kedvezőtlenül fogják befolyá­solni. Újabban azonban az ál­láspontjuk megváltozott, mert több és több kollektiv szerző­dés tartalmaz idevágó kiköté­seket. A haszonrészesedési terveze­tek elszaporodásának egyik oka az adótörvényben is keres­hető. A haszonrészesedés cí­men kiutalt összegek ugyanis levonhatók a nyereségből, ha az elosztás az adóhivatal fel­ügyelete alatt történt és bizo­nyos követelmények figyelem­­bevételével. Mindszenty bíboros nem nyerte vissza szabadságát (FEP) A budapesti kommu­nista lapok julius 17-i számá­ban az alábbi hir jelent meg. “Az igazság ügyminiszter Mindszenty Józsefn'ek, tekin­tettel saját és a római kato­likus püspöki kar kérelmére, valamint korára és egészségi állapotára, börtön büntetése AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK statisztikai hivatala szerint 1954-ben 2,528 millió volt a világ lakosainak száma, 35 mil­lióval szaporodott a népesség egy év alatt.--------•-*3:-^'-------­megszakítását engedélyezte. Tartózkodási helyéül a püspöki kar által rendelkezésére bocsá­tott egyházi épületet jelölte ki.” Tehát szó sincs a hátralévő “büntetés” elengedéséről, de még feltételes szabadlábra he­lyezéséről sem, hanem csupán arról, hogy Mindszenty bíboros tartózkodási helyét, a börtönt, egy elviselhetőbb épülettel cse­rélték fel. Nincs szó arról, hogy akár Esztergomba visszatérhet­ne, akár pedig, hogy egyházi hivatalát elláthatná. EGYLETEINKRŐL A CIVIL SERVICE COMMIS­SION, Washingtonban bejelen­tette, hogy 70 éven felüli egyé­neket is felvesznek rendes szö­vetségi munkába. Legyen Ön is egyik megelégedett magyar ügyfelünk Betétje biztosítva van Hallgassa rádió programunkát a “Polish Polka... Hour” pi-ogramon vasárnap d.u. 1 órakor a WTMV állomáson. ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR NŐI SEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja a Magvar Házban. Elnök; Spitzer Mihályné (Tel: HU. 1-5126), titkár: Mrs. Stephen Seper, 4219 Chouteau Ave. St. Louis 10, Mo. Tel; FRanklin 1-6543. ST. LOUISI MAGYAR HÄZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Ma­gyar Házban. Elnök: Soltész Pál; titkár: Könnyű László, 3420 Magnó­im Ave. St. Louis 18, Mo. (Tel.: PRospect 2-2857.) A VERHOVAY ÉLETBIZTOSITŐ ÉS BETEGSEC-ÉLYZŐ GRANITE CITY-I 187-ik OSZTÁLY. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnap­ján délután 2 órakor a Granite City Magyar házban. Elnök: Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek-ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Tel: TRiangle 6-5854. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, es­te 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: Orosz István, titkár: Eck Richard; pénztárnok: Petrás István, gondnok: Kuruz Sándorné. Telefon: TRiangle 6-9529. —^ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY =====» *• II St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni I (megindítani) az alanti címre: Név ..................................................................................<..... Cim ....................................................................................

Next

/
Thumbnails
Contents