St. Louis és Vidéke, 1955 (43. évfolyam, 1-26. szám)

1955-09-23 / 19. szám

2-IK OLDAL “ST. lOÜiS ES VIDÉK E” 1955 szeptember 23. ST. LOUIS ES VIDÉKÉ Published Every Other Friday by the Hungáriái. Publishing Company COLOM AN KALDOR, Editor 228 NORTH TAYLOR AVENUE ST. LOUIS 8, MO. Telephone: FRanklin 1-8081 and FRanklin 1-1923. Subscription rates for one year in the United States .......................... $3.50 Hungary and other Foreign Countries ....................................................... $4.00 ST.. LOUIS ÉS VIDÉKE __________MEGJELENIK MINDEN MÁSODIK PÉNTEKEN KÁLDOR KÁLMÁN, szerkesztő Szerkesztőség és kiadóhivatal: 228 NORTH TAYLOR AVENUE — ST. LOUIS 8. MO. Telephone: FRanklin 1-8081 and FRanklin 1-1923. Előfizetési ára egész évre az Egyesült Államokban ............................... $3.50 Magyarország és más külföldi országra ................................................. $4.00 Entered as Second Class Mail Matter Ap-'l 18, 1313, at the Post Office at St. Louis, Mo., under the Act of March 9, 1897. Megszavazták a Verhovay és Rákóczi Segélyegyletek egybeolvadási szerződését A Verhovay Segély Egylet pittsburghi 23-ik Konvenciójá­nak 4-ik napján, szeptember 15-én, délután 4 óra 30 perckor, a legnagyobb lelkesedéssel, egyhangúlag megszavazták a dele­gátusok a Rákóczi Segélyző Egyesülettel az egybeolvadási szer­ződést. <£ a ' r r Az amerikai es magyar himnusz eléneklésével zárult e történelmi aktus. * * * A MEGVÁLASZTOTT KÖZPONTI TISZTVISELŐK ÉS AZ IGAZGATÓSÁGI TAGOK: Egyhangúlag megválasztott elnök lett: RÉVÉSZ KÁLMÁN ellenőr pedig: SZABÓ JÁNOS; MACKER GYULA alelnök; PHILLIPS RICHARD befektetési manager, CHARLES ELEMÉR pedig szervezési manager. FALUSSY ALAJOS, GYULAY SÁNDOR, DR. KOVÁCS ANDOR, LENÁRT GYULA, RADVÁNYI FERENC, IBOS ALBERT, KÖRÖSSY MIHÁLY, ID. LANG ISTVÁN, VIZI L. LAJOS, VASSY LAJOS, BÁLLÁ B. JÁNOS. A konvenció lefolyásáról tel­jes részleteséggel lapunk jövő számában fogunk beszámolni. * A Rákóczi Egylet részéről a tisztikarba és igazgatóságba a következőket választották: SZTELKOVITS J. ALBERT főtitkár, SOMOGYI GYULA pénztáros, VARGA LAJOS alelnök. IGAZGATÓK: BENCZE ISTVÁN, FISHBEIN LÁSZLÓ, MOLDOVÁNYI SÁNDOR, KÖRMENDY JÓZSEF, FACZAN MIHÁLY, CZERNAI GÁBOR, FEJES ANDRAS. Se fia... se lánya... Biz a szegény Gyuri oda van. Ott fekszik a bundán az esz­­terhaj alatt, már félig a siré. Sápadt arcán kerek piros fol­tok vannak: Szent Mihály lo­vának a kantárkarikái. Az Ínye is akár a rózsa. — Rossz jel! — mondják az ápoló asszonyok, kik ilyenkor tele vannak szóval, tanáccsal. — Itt van ni. Az apák haragja átokká nőtt meg a gyerekek­nek. Szerelem lesz az oka, ha meghal... Hanem valami nagy öröm még tán segíthetne. Az öreg juhász is azt gon­dolja. — Ide hallgass, valamit gon­doltam, Gyuri. .. Megteszem a kedvedért. Nem bánom, meg­teszem. Megalázom magam a fekete major juhásza előtt. Tudhattam-e, hogy olyan na­gyon szereted Boriskát? Gye­üdvczlet sok derék Terre Haute-i magyar vevőinknek. Bármily autójavításra van szüksége, , elvégezzük! Smitty’s Texaco Service 19th & 8th Ave. Terre Haute, Ind. Tel: CRawford 9177 Harrisbtig, III. H-ARRJSIiUiíG és környéke magyar­ságának ajánljuk autójavító műhe­lyünket. Szakszerű autójavítás, festés — Automobil alkatrészek! — Legyen ón is egyik megelégedett magyar ügyfelünk. 1936-1948 kocsikba való u] motorok kaphatók! Saline Motor Co. CHEVROLET DEALERS Telefon: 69 HA KITŰNŐ ÉPÍTKEZÉSI ANYAGOT ÓHAJT, nézzen be üzletünkbe. Festék, szigetelő, tető, stb. Armstrong-Walker Lumber Co. 601 N. 11th St. — Terre Haute, Ind. Tel. C-3367 reknek néztelek, észre sem vet­tem ... nem akartam észreven­ni. No, de most már ne busulj, nem ellenkezem tovább, meg­kérem a kezét. Az aszkóros legény arcán mosoly jelent meg, gyönge, bá­gyadt. Fejét fölemeli S félkö­nyökre dől az ócska bundán. Az is uj volt va’aha és virágos. — Még ma. Ugy^e, még ma, édesapám? — Mihelyt a nyájat kihaj-1 tóm az “Ordas”-ba, ott rábi-j zom addig a bojtárra, mig én: elszaladok a fekete majorba. A beteg hálás szemeket vet az öregre s elmélázva kérdi: — Mikor került kend vissza, apámuram? — Naplemente táján ... va­lamivel előbb, mint egyébkor. T— Nehéz lesz kivárni! — só­hajtott a fiú. — Hanem egyre kérem; van a Boriska apjának négy csengője ... -ösmerem a hangjukat... ha jól végezte a dolgot, ha a leányt ideadják, kérje el a csengőket, kösse a négy vezérürü nyakára, hogy én messziről hallhassam. — Úgy lesz, fiam. — Attól a csengetyü-szótul, érzem, meggyógyulok. — Hallani fogod, édes fiam. A juhász elment. Elment ah­hoz a kegyetlen emberhez, aki­vel örökös ellenség. De hát mi­ért is ellenségek tulajdonké­pen? Eh, bolondság, a közös legelő az oka; két juhász legel­teti egymás elől a fü javát, eb­ből aztán bosszúság lesz, bosz­­szuságból harag, haragból gyü­­lölsiég. 10 órakor zörgetett be a fe­kete major ablakán. — Hallod-e öreg fickó, Mar­ci! Én vagyok itt a veres major juhásza, én, Koppantyu Deme­ter. Egy virágért jöttem. — No hát gyere be, ha már itt vagy! — Adod a lányt? Mi? — Gyere be előbb, hadd lás­sam az ábrázatodat. — Bolond vagy! Nem ma­gamnak kérem. A fiamnak. — Hát nem halt meg? — Hiszen nem is beteg, csak gyenge. — Azt mondják, száraz be­tegségbe esett. — Hazudnak! — mondá Koppantyu Demeter mogor­ván. — Pedig tegnap beszélte itt valaki, hogy haldoklik. A vörös major juhásza fölka­cagott, de bizony erőltetve tette. — Ostoba pletyka! Adod a lányt vagy nem? — Nem adom, mig nem lá­tom az ábrázatodat, te kevély kutya! — Gyere te ki! — Nem megyek. Én nem alázom meg magam. — No hát akkor itt várlak meg. Leült egy kőre az udvaron, hallgatta, mit suttognak az eperfa levelei, mit dongnék - a méhek, mikor azt a sárga hí­met viszik a csápjaikon ... és nézte az Isten tehénkéit, amint kijönnek a rögök alul sütkérez­ni a napra. Mégis csak ezép ez a világ tavaszkor. Hogy nevet, hogy örül a természet! Minden élet élőiről kezdődik benne! Csak az az egy sorvad. i Délben fölugrott indulato­san, az ablakhoz ment s újra megzörgette: — Hát jól van, no! ... beme­gyek hozzád! Megnyomta a pitvar kilin­csét, bement. A fekete major juhásza me­reven az arcába nézett. Bizony össze-vissza volt az karcolva barázdákkal, mintha lerajzol­ják láthatónak azt a szomorú képet bdahaza. Nem volt már azon az arcon semmi kevély­ség, semmi gőg, a veres major juhásza meg volt törve. — Hát jól van no! — mondá a fekete major juhásza. — Odaadom a leányt. Isten neki... legyen a tiétek, ő is bele fog egyezni. — Hogy tudod? — Az ő arcát is láttam teg­nap és ma. Menjünk a kertbe, nézd meg te is, Koppantyu! A kertbe mentek, de Boriska nem volt ott. Apja a nevét ki­áltotta, de a tájék nem adott feleletet, csak az Ipoly tocso­góit bele a némaságba. — Nyilván az Ipoly felé ment virágot szedni... Itt a nyomok a- homokban. Arra tartottak a füzesen át. A téglaégető felől hatalmas süldő nyúl szaladt egyenesen feléjük, s azután, mintha az útjukat szelné keresztül, az öz­vegy Gálné lucernása felé vá­gott rézsut. — Rossz jel! —mondá a ve­res major juhásza. — Nini, a Boris kendője! Bi­zonyosan elaludt a bokor tö­vében. De Borcsa nem votl ott, csak a kendője; az a gallyba akad­hatott meg ... Mégis különös dolog, hogy ott hagyta! Most már a parthoz értek a juhászok. Az ereszkedőnél mintha két óriási tulipán nyílt volna ki a buja fü között, ép­pen úgy piroslott messziről valami. Odamentek. A Boris piros karmazsin csizmája volt... — Miért húzta ez le a csiz­máját? Talán a lábát szorítot­ta, vagy talán ... A vén Koppantyu Demeter kiegészítette a sötét gondola­tot: — Vagy talán nem akarta magával vinni oda ... oda, ahová ment. .. A fekete major juhásza le­hajtotta fejét és nem merte megkérdezni, hova érti. Szót­lanul, megmerevedve néztek a vízbe. Az atya hamarosan megtud­ta, miért húzta, miért húzta le a piros rámás csizmát az a szomorú szép lány. Mert nem volt rá semmi szüksége ... Még nem volt dél, amikor Boriska az Ipolyba ugrott s an­nak csabagó hullámai a halál­ba ringatták. Utolsó gondola­tai Gyuri felé szálltak, mint a vezérürü csengetyüjének i hanjai... Lábujjhegyen járnak a veres] majorban. Gyuri rosszabbul van, benn a szobában fekszik s figyel, hallgatózik: “Jaj, a juhok jönnek!” Hiába magyarázzák neki az öreg asszonyok, hogy még nincsen este, minduntalan ki kell nyitni az ablakot, maga lássa, hogy még teli kézzel szórja a nap a fényét. — De lassan megy az idő! Menjenek, nézzék meg, por­­zik-e már az ut, érkezik-e a nyáj? De hisz még dél sincsen. Nem bánja már ő azt, talán nem is érti. Egyszerre nagyot csuklik, feje erőtlenül hanyat­lik a párnára, szemeit be­hunyja: — Hallom a csengőket... — suttogja — hallom, hallom ... (Talán épp akkor ugrott Bo­riska az Ipolyba.) Édes mosoly pirosítja meg arcát, de csakhamar aztán el­sápad. ... A csengetyük mindig kö­zelebb, közelebb szólnak. Már az érkező birkák robaját is hall­ja. A négy selyem-ürü vígan ugrándozik a nyáj előtt... Behunyt szeme látja Boris­­kát, mintha hívná. — Jövök — suttogja ... és meghal... ‘ ❖ Este megjött a nyáj, szomo­rúan csilingel az egyetlen csengő. A négy vezérürü nya­kán nincsen semmi. — Csakhogy megjöttél, öreg Koppantyu! — Megjöttem, de nem szól­nak a csengők, hogy a hang­juktól a fiam meggyógyuljon. — Gyere be csak! Hallotta az már a szavukat délben s meg halt utána. A két apa haragja igy lett átka gyermekeinek ... Se fia... se lánya nem volt egyiknek sem... # Gyurit és Boriskát közös sírba temették... lelkűk az örökkévalóságban találkozott s az égi Biró adta rájuk áldását. Két erdélyi magyar vezető politikus halála (F.E.P.) Az erdélyi magyar­ság tekintélyes vezetői közül két kiváló férfiú halálának hi­re érkezett ki a szabad Nyugat­ra. Erdélyben meghalt Dr. Szász Pál, az Erdélyi Gazdasági Egy­let egykori elnöke, aki a har­mincas években: példaadó mó­don szervezte meg a magyar kisgazdákat, akiknek szakkép­zettségét a gazdakörökön és szaktanfolyamokon keresztül erősen emelte. Az első világháború előtt a magyar „ parlament legifjabb tagja volt. 1939-ben társelnöke lett a Magyar Párt betiltása után a román kormány által engedélyezett Magyar Népkö­zösségnek. Miként atyja, a ro­mán lakosság előtt rendkívül népszerű alsófehérmegyei is­pán, ő is mindenkor a magyar­román békülés ügyén fárado­zott. A kommunista rezsim depor­tálta, — utoljára Torda kör­nyékén élt a legnagyobb nyo­morúságban. * Vác környékén tengette éle­tét Bánffy Dániel, a Horthy­­rezsim földmivelésügyi minisz­tere, a két világháború közt az erdélyi magyarság vezető tag­ja. Nemrég őt is embertelen szenvedésektől váltotta meg a halál. Deportálásból kiengedve koldussorban tengődött. MEGHÍVÓ A ST. LOUISI MAGYAR EGYLETEK NAGYBIZOTTSÄGA * október 8-án, szombaton este 8 órai kezdettel, fényes ŐSZI BÁLT rendez, a magyar Ház javára, mely a MAGYAR HÁZ összes termeiben, 1921 SOUTH 9th ST. lesz megtartva. Erre a kitűnőnek ígérkező táncmulatságra szives szeretettel meghívja önt és b. családját, barátait, ismerőseit és általában az összmagyarságot A RENDEZŐSÉG. Beléptidij csak 50 cent Zenét a közkedvelt Viennese Serenaders Zenekar szolgáltat Kitűnő harapnivalókról, frissítőkről gondoskodva van. ELTÖRT A FEHÉR KORSÓ... TIZENÖT DOLLÁRÉRT ÖTSZÁZ DOLLÁRT... Bergwedelben egy kispénzű ember kiment az ócskás piacra és egy kopott, öreg kabátot vásárolt magának, 15 dollár­ért. Amikor a kopott kabátot meg akarta javítani, felfejtet­te a bélést, váratlanul 500 dol­lárt talált! A hir hallatára a városka la­kosai valósággal elárasztották az ócskásokat, mindenki ócska kabátot akart vásárolni és az ócska, megkopott öltönyök ára felment. Uj kabátot egyelőre sokkal olcsóbban lehet kapni... ----------------------­A GYERMEKES CSALÁ­DOK ételrendje egészségesebb mint a gyermekteleneké, pedig a jövedelmük átlaga ugyanaz, amiből több embernek kell megélnie. Ingyen adunk MINDENKINEK, AKI BE­JÖN ÜZLETÜNKBE ÉS HI­VATKOZIK A MAGYAR ÚJ­SÁGRA, KELLŐ MENNYISÉ­GŰ, BEFŐTTES ÜVEGRE SZÜKSÉGES GUMI-KARI­KÁT. CÍM: GLOBE DRUGS, 2626 CHEROKEE STREET ÉS 1826 SOUTH BROADWAY. NINCS VÁSÁRLÁSI KÖTELE­ZETTSÉG, CSAK MONDJA MEG, HOGY EZT AZ AJÁNLA­TOT A MAGYAR LAPBAN OL­VASTA. Van is mit dicsekedniük a bodokiaknak a savanyu vizük­kel! Ha megszoktuk az édes vizet, hát isszuk az édes vizet és nem vágyakozunk a sava­nyúra. Viz, víz! Hiába állítat­ták oda határőrző szent Ven­delint a csevicze háta mögé, több galibájuk volt már vele, mint amennyi gyönyörűségük. Igaz, hogy jó erős viz; a ve­rebet, fecskét, ha nem maga­san röpül el fölötte, megkábit­­ja, megfojtja, úgy hogy az hal­va bukdácsol bele a levegőből. Sok apró madárnak lett a te­metője. Mert minek jár alant, ki a magasba termett. Az se utolsó dolog, hogy mi­kor csépelni mentek erre nagy rajokban a brezinai tótok, az egyik, aki megszomjazott közü­lök, széles kalapjával merített belőle s úgy ivott egy nagy kortyot. — Emberek! — mondá hüle­­dezve — bor, vesszek meg, ha ez nem bor! Megizlelték egymás után. Persze, hogy bor, csakhogy na­gyon meg ván keresztelve. Mohón neki estek erre s ab­ban a tudatban, hogy csak­ugyan borban dúskálnak, be­­csiptek a tótok, s olyan tánco­lást, dalolást vittek végbe a kút körül, hogy egész Bodok összeszaladt a csodájára. Hanem aztán volt e miatt a kút miatt “hiba” is. Mikor azt a határigazitási pölt vitték a majornokiak ellenük s meg­nyerték a felső réteket, úgy hogy immár a kút is az ő ha­tárukba esett, a prókátor fel­számította az eddigi haszonél­vezetbe a savanyuvizet is, melynek használata huszonhét esztendő óta naponta egy vál­tó forintnyi jogtalan hasznot eszközölt minden bodoki ember egészségi állapotában, minél­fogva most ezen kártétel egy kerek summában visszatéríten­dő a majornokiaknak. No, ha ezt igy ítéli meg a tekintetes vármegye, nemcsak az egész határ úszik utána a kútnak, de a hajszálaik sem az övék többé. A rétet már nem is sajnál­ták, a szent Vendelinen is se­gítettek, rávésetve, hogy “Ezen Szent Bodok helység költségén emeltetvén, ámbátor most ká­­polnástól, mindenestől a ma­­jornoki határban vagyon, mind azonáltal a bodoki határra ügyel fel”, de bezzeg a kút, vagyis az újonnan támasztott követelés miatt nagy rémület volt a faluban. Nem is tudom, mi lett volna a vége, ha észre nem térnek s nem fogadnak ők is ügyvédet, aki megint visszaperelte a régi határt. De ha elmúlt a veszedelem ez utón, volt még az ördögnek is erre egy gyalogösvénye. Mert tisztesség minden pár­tának, ha fényes, de hiába hi­­meznénk-hámoznánk, ami úgy van, úgy van, a bodoki lány­ból sohse lehet egyéb, mint legfeljebb bodoki menyecske. Más • faluból való legény ide ugyan nem téved kérőbe. Olyan vékony itt a fehérnép erkölcse, mint a suhogó nád, koronája hajló, töve mocsárba vész. S ennek is csak, váltig bizonyítom, az a kút az oka. Színes korsóikkal oda járnak a lányok, arra várják őket a legények. Az a savanyu kút az oka sok édes találkozásnak, sok keserű megbánásnak ... Cifrán kiöltözve, ropogós szoknyában, hegyesen, kacé-. ran, nyíllal a Szemükben úgy húzódnak át, mint a pávák. Az ördögé már az, aki ezt az utat egy-két évig járja. Ott van, hogy ne is említsem Vér Klárát, Péri Juditot... elég abból a szelíd Gál Magda esete. Megt nem úgy volt ám az, ahogy Gálné, az édesanyja, hiszi, meg beszéli... Az ilyen öreg asszonynak már létra van a szivétől az eszéhez! Amilyen pirulós, szégyenlős, hisz gyerek még a Magda, bi­zony csoda esett, hogy úgy egy­szerre rákapott a kúthoz való járásra. Akkor volt az, mikor azok a lókupecek tanyáztak a faluban s itták az áldomásokat a korcs­mában. A leghetykébb köztük, valami Sás Gyuri, ki-kikacsint­­gatott, kijött az ajtó elé is, né­melykor pedig útban találta a kis Magdát. Csinos fiatal ember volt. Minden esztendőben megfor­dult itt egyszer s a legjobb lo­vakat veszi össze. Néha tiz da­rabot, máskor nyolcvanat is. S erről lehetett megtudni, csi­nálnak-e vagy se háborút az idén a királyok? Özvegy Télné mondja, hogy nagyon szemügyre vette azt az éretlen gyereket, a Gál Mag­dát ... Tegnapelőtt este szóbe­szédbe álltak, tegnap már meg is csipkedte. Igaz, hogy Mag­(Folytatás a 4. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents