St. Louis és Vidéke, 1955 (43. évfolyam, 1-26. szám)
1955-07-29 / 15. szám
1955 julius 29. •=äT. LOUIS ÉS VIDÉKE’’ 3-IK OLDAL Ai utolsó magyar betyár 119 FOLYTATÁS Semmi felelet! Az asszony állapota ugyanolyan volt, mint amikor először látta, az Elme Kórház orvosi szobájában. Kornády Miklóst tépte, marcangolta a fájdalom. Nagy müve: ennek az asszonynak a meggyógyitása, pillanatok alatt semmibe veszett. Az alatt a pár pillanat alatt, amig könnyelműen magára hagyta. Mi történt? — nem tudta, csak érezte, hogy megint valami nagy lelki megpróbáltatás vehette elő Zsuzsikat, es az sújtotta le annyira, hogy visszaesett a régi betegségébe, amelyből hónapok kínzó, fáradtságos és odaadó munkájával gyógyított ki. És most minden megsemmisült! Kornády Miklós elkeseredésében és fájdalmában sírni szeretett 'volna. És amig lehajolt s vizsgálgatta, Bartolomeo Roggi felkiáltott: — Hogy került ide a virágkirálynő? Hiszen amikor utoljára láttuk, a tömegben táncolt! — Igen! Mi is láttuk! — mondták körülötte. — Kivel táncolt utoljára? — Egy tiroli paraszt lárvájával álcázott emberrel! — TJgy van — szólalt meg most a közeben egy fekete selyemlárváju álarcos —, én is láttam, egy tiroli maszkba öltözött emberrel táncolt... Ladányi Gerson volt. Még arra is merészkedett, hogy ott, legyen Zsuzsika közelében. Meg akarta tudni, hogy ki a kísérője és — most megtudta. Az első pillantásra felismerte Kornády Miklós doktort. Tehát az orvosa! — gondolta magában megelégedetten, mert ez megnyugvás volt a számára azzal a képzelődéssel szemben,, hogy Bonyhádi Andrást fogja a velencei Szent Márkus téren találni, — legalább egy ideig most megint elvesződhetik a gyógyítással... Kornády Miklós közben befejezte a vizsgálatot. Az árkádok alatt megtartott felületes vizsgálat is meggyőzte arról, hogy Zsuzsikát csakugyan a régi betegsége fogta el megint. Nem ismerte a kisérő körülményeket, amelyek a betegség kiujulását kiváltották, de tudta, bogy most sokkal súlyosabb lesz a helyzet, mint eddig volt. És vége szakad a szép útnak is, amelyet terveztek. A hat hónapnak már az első napjaiban ilyen borzalmas, rettentő meglepetés érte. Zsuzsika újra beteg lett, betegebb, mint valaha! Bartolomeo Roggihoz fordult segítségért és az olasz ifjú mindjárt intézkedett, hogy valahonnan hordagyat kerítsenek. Erre fektették az eszméletlen Zsuzsikát, igy vitték le a gondolához, amely azután a szállásukra sikott vele. Odahaza Kornády Miklós mindent elkövetett, ho'Ä eszméletre térítse, de minden kísérlete kudarcot----------— lt> , . Az orvosi tudomány is véges. Nem tud csodákat művelni, nem tudja talpraállitani azt, akinek meggyógyulásához esetleg hónapok szükségesek. A virágünnepély vig mulatságának vége volt. A mulatozók sorában valóságos pánik tört ki arra a hírre, hogy a virágkirálynőt tragikus szerencsétlenség érte. Az emberek lassan-lassan szétoszlottak és a tömegen keserű hangulat lett úrrá. Soha nem indult olyan jól a virágünnepély, mint ezen az estén és soha nem végződött olyan rosszul... Kornády Miklósra nem lehetett ráismerni, az utóbbi órák eseményei annyira megviselték. Már'odahaza volt a szállodában, mindent elkövetett, hogy Zsuzsikát magához térítse, de minden kísérlete kudarcot vallott. És most nemcsak az orvost bántotta a sikertelenség, hanem az embert is gyötörte a fájdalom. S talán ez az utóbbi keserűbb, kellemetlenebb volt. Az egész éjszakát ott virrasztotta át Zsuzsika ágya mellett, íts fájó szívvel kellett tapasztalni, hogy a fiatal asszony állapota még sokkal rosszabb, mint amikor annakidején a pesti Elme Kórházba behozták. Két vagy három órája volt már mellette, amikor Zsuzsikából újra kitört a roham. Vadul kiáltozott: — Engedjenek haza ... Meg kell csinálnom, hogy napraforgó ne forduljon a nap irányában és el kel] oszlatnom a fekete fellegeket ... Ne akadáyozzanak meg, mert minden akadáyon keresztül átgázolok és a napraforgók csak úgy fognak virítani, ahogy én akarom ... Kornády Miklós csüggedten ült mellette. Látta a heyzetet: újra élőiről kell kezdeni mindent. Más orvos talán megtorpant volna, eszébe jutott vona az a sok kínlódás, amellyel az első gyógyítás járt, de Kornády Miklós nemcsak orvos volt, hanem szerelmes férfi, aki nemcsak orvosi bravúrból akarta meggyógyítani Zsuzsikát, hanem azért is, hogy vele megtalálja a boldogságát, és ez a gondolat csak tovább fokozta az akaratát ... A szerelmes férfi ösztökélte a férfit: meg kell gyógyítanod .. . Átvirrasztotta az egész éjszakát, de Zsuzsika állapota reggelre sem javult. Kornády Miklós látta, hogy itt hiába minden. Elől ről kell kezdeni a hosszadalmas, lelkiismeretes kezelést és ehhez nem hosszú utazás kell, hanem a pesti Elme Kórház nyugodt világa. Most már nem törődött azzal, amit annak idején a polgármesternek mondott ,nem törődött a hat hónapi szabadságidővel sem, hanem elhatározta, hogy az első vonattal visszatér Pestre és viszi magával Zsuzsikát is, hogy meggyógyítsa ... Az elhatározást tett követte. A virágünnepélyt követő délben a Pestre induló vonattal elutazott Kornády Miklós is, aki a gondtalan jókedvű mulatozásból viszszaváltozott az Elmo Kórház komor orvosává és vitte magával Zsuzsikát, aki ebben a pillanatban újra nem Zsuzsika a hóditó, gyönyörű asszony volt, hanem aki régen Kornády Miklós kis betege ... I 120 FOLTATAS SZAZTJZEDIK FEJEZET A Cirkusz Kranz díszelőadása A Cirkusz Kranz megérkezett első olaszországi vendégszereplési helyére: Velencébe. Egyetlen nagy térség volt, a Mestre és Velence közötti Galilei tér. Itt ütötték fel a tanyájukat és a kellemes időjárásra való tekintettel ezúttal már nem falemezből építették meg a cirkuszt, hanem ponyvasátort húztak. Ez még gyorsabban és egyszerűbben elkészült, mint a fabódá. Pár óra alatt készen állt és a cirkusz bohócai, amint ilyenkor szokásos, bejárták a várost és hangos zeneszó mellett invitálták a közönséget a nem mindenapi attrakció megtekintésére. Bécstől Velencéig tartó hosszú ut folyamán János meg András, illetve Rya és Lya Robelli között még meghittebbé vált a baráti viszony. A jó pajtásságot egyformán ápolták mind a négyen és a Robelli lányok nem feledkeztek meg arról, sem, amit a nővérük: Mya bizott rájuk, hogy Velencébe érve keressék fel Dengeleghy András grófot, aki Mya nagy tisztelője volt Becsben . . . De nemcsak a Robbeli lányok gondoltak erre, hanem András és János is szem előtt tartotta. És alig értek Velencébe, András meg is sürgette: — Azt hiszem — mondotta, — jó lesz, he eleget tesznek Mya kívánságának, felkeresik a grófot és meghívják a díszelőadásunkra . . . — Még ma felkeresem s felkérem, hogy este legyen ott a díszelőadásunkon ... — mondotta Lya. A diszeőadást Kranz Hermann nagy reménységekkel hirdette. — Nagyon fontos — mondotta —, hogy az első előadásunk jól sikerüljön, mert akkor nyert ügyünk van Olaszországban . . . És meg is tett mindent a siker érdekében. Nem elégedett meg azzal, hogy a szokásos cirkuszi menetet végigjáratta a városban . . . hanem készíttetett nagy plakátokat is, amelyeket minden uccasarkon kiragasztatott. Nagyon ügyes kezek helyezték cl ezeket a plakátokat, mert Velencében amerre ment az ember, mindenütt ott látta. És a mister X ügyes beharangozása ezúttal sem tévesztett hatást. Az emberek mindenfelé lázasan érdeklődtek: — Ki lehet ez a Mister X? A kétkedésre és a találgatásra csak egy válasz lehetett: elmenni az előadásra, hátha felismerik! Az első nap délelőttjét a cirkuszban a próbák foglalták le, délután azonban a cirkusz minden tagja szabadon mozoghatott. Rya és Lya ezt az alkalmat használták fel arra, hogy felkeressék a Myától megadott címet: Dengeleghy András grófot, az előkelő Danieli szállodában . . . — Két fiatal hölgy keresi a gróf urat! — jelentették Gersonnak. A következő percben már előtte s volt a két hölgy.: Lya és Rya. Gerson csettintett a nyelvével, amikor a két gyönyörű látogatóját meglátta: — Szép hölgyeim mivel szolgálhatni^ *'■'l'" \A*;éier/ftlr..Ko Gerson elégedetten bólintott: ^ — Lya és Rya! Gyönyörű nevek és emlékeztetnek engem egy nagyon kedves névre: Myára! — Nemde, Mya Robellire, a bécsi Opera első táncsönőjére? — kérdezte Rya. — Úgy van! — felelte Gerso m.neglepetten. — De honnan tudják ilyen jól, hölgyeim ? — Oh, nagyon egyszerű a dolog! jfi Mya Robelli húgai vagyunk s ő figyelmeztetett bennünket arra, hogy a gróf urat okvetlenül keressük fel. ' ■ : I . I ' . ( . J ; \j , j Gerson a homlokára ütött. — Milyen ostoba is vagyok! Hiszen, ha alaposabban szén? ügyre veszem önöket, kedves látogatóim, akkor rá kellett volna jönnöm, hogy rokonai Myának . . . Ugyanazok a kedves, Csillogó szemek, ugyanolyan színű haj és az alakjuk is szinte mértani pontossággal egyezik . . . Mya Robellinak nagy tisztelője vagyok és örülök, hogy a húgaival is megismerkedhettem . Részünkről a szerencse gróf ur! Mya, általunk a legszivélyesebb üdvözletét küldi önnek! — Hogyan kerültek Velencébe? — Ma este kezdődik meg a vendégszereplésünk! — Szintén táncosnők? Nem épppen! Mi a Cirkusz Kranzban lépünk fel, amelynek érkezeséről a gróf ur bizonyosan hallott már . . . Nos, a Cirkusz Kranz szerényebb attrakciói közé számítunk mi is . . . De minket nem áldott meg az Isten olyan különleges tehetséggel, mint Myát, vagy legaább is ez a tehetség még nem bontakozott ki bennünk, de ha a gróf ur kellemes szórakozásra vágyik, akkor az a kérésünk, hogy a mai megnyitó díszelőadáson okvetlenül jelenjen meg . . . Gerson bodog volt, hogy két szép fiatal leány ilyen kéréssel járul eléje és mindjárt kész is volt a felelettel: : — A legnagyobb örömei szép hölgyeim! Myának igazán nagy fisztelője voltam, ameddig Bécsben tartózkodtam, minden olyan este megjelentem az opera nézőterén, amikor őt táncolni láttam, ezekután kiváncsi vagyok a hires táncosnő húgainak produkciójára is . . . A Robelli lányok megelégedetten távoztak-a gróf lakosztályából s lenn a Campanille tövében már várt rájuk András és János. A lányok arca már messziről mosolygott. — Találkoztak vele? — kérdezte János. — Mostanáig nála voltunk . . . Nagyon kedvesen fogadott, nagyon megörült, hogy megismerhetett bennünket ős megígérte, hogy estére feltétlenül ott lesz a megnyitó díszelőadáson! — Milyen ember? — érdeklődött András. Rya válaszolt: —! Igazán, csak jót lehet rá mondani . . Nagyon kellemes, nagyon finom, nagyon udvarias . . . András kétkedve nézett Jánosra. A tekintete mintha azt mondta volna: ez nem illik Ladányi Gersonra! — És, hogy néz ki’/ — ■ fordult azután újra Ryához, aki kedves szolgálatkészséggel aduit további felvilágosítást: — Nagyon vonzó külsejű ember . . . Rendkívül elegánsan öltözött, látszott a ruháján, hogy nem sajnálta élte a pénzt . . . Fekete ápolt körszakálla van, amely egybe olvad a bajusszal . . . Bizonyos, hogy szakáll és bajusz nélkül sokkal fiatalosabb lenne az arca, igy azonban határozottan érdekes . . Ez ovan komollyá teszi . . . Igazán nagyon k.-’lemes ember, igen jól éreztük magunkat nála. (Folytatjuk) RÉGI TÖRVÉNYGYAKORLAT Nem hiszem, hogy akadna ember,akinek érdekesebb életpályája volna, mint nekem. Ez a pálya úgy kezdődött, hogy szinleg semmit sem Ígért. Örököltem egy kis házat Budán s bevonultam abba két kutyával és négy macskával, melyeket hosszú fáradozás után sikerült jóbarátokká nevelnem. Ugyanis akkor célom volt az állatvilág ellenséges fajait egymással kibékíteni, csúfjára az emberiségnek, mely örökösen verekszik. Ebben a kis hegyi házacskában nem tettem egyebet, mint a törvényt tiszteltem és aszerint éltem. E mellett ráértem esténkint kijárni a Dunapartra és katonazenét hallgatni. Nem vétettem a világon senkinek és nekem se vétett senki. Azt hittem, hogy biztos révpartba érkeztem s azt hittem, hogy én hozzám képest a rengetegbe lakó remete viharos életet folytat. Egy este az a szerencsétlenség ért, hogy szemtanúja voltam egy katonatiszt utcai garázdálkodásának. A rendőr följegyezte a tisztet is, meg a szemtanút is. Harmadnapra rendőr jelent meg a lakásomon s a bíróságra idézett. Át kellett jönnöm Pestre, ott is a Ferencváros legvégére. Persze nem végeztünk semmit s a tárgyalást elhalasztották. Nemsokára újra megjelent a r'endőr az idézéssel. Ekkor lakóim már suttogni kezdtek s egy pincelakó, aki örökké adós volt a házbérrel, nem habozott este a kapu előtt ama nézetének kifejezést adni, hogy port akasztottak a vén uzsorás nyakába. Ez a vén uzsorás én voltam. A második tárgyalásra nem jelentem meg. Újra rendőr látogatott el hozzám s minden lakómnak elmondta, hogy “különbeni elővezetés” terhe mellett int a megjelenésre. Én azt hiszem, hogy a hatóságnak jobban meg kellene l^csülnie egy tanút. No, de a harmadik tárgyaláson már reggel nyolc órakor ott voltam a Ferencvárosban. Meg is esküdtem rá, hogy a katonatiszt garázdálkodott. A dolgok menetében az a változás állt be, hogy a rendőr helyett egy baka látogatott el hozzám fenyegető levelekkel, melyek utján a katonai bíróság citált maga elé. A tiszt ugyanis mindenáron tisztázni akarta magát s folytatta az eljárást saját hatósága előtt. Majdnem az lett a vége, hogy besoroztak katonának. Pincében lakó adósom ezúttal azt beszélte, hogy szökött katona vagyok s a lakosságot annyira demoralizálta, hogy ketten fölmondták. Tudom Istenem, hogy én többet katonatisztet garázdálkodni nem látok. Valahányszor Budán verekedés, népcsődület, ablakból való lezuhanási szerelmi dráma, vagy dinnyehéjon kitört láb előfordult, én voltam az első, aki a helyszínén megjelentem s könyörögtem az embereknek, hogy hunyják be a szemüket, vagy távozzanak minél gyorsabban. Ebből azt hitték, hogy titkos rendőr vagyok. Pedig csak emberbarát voltam s a tanuzás kellemetlen következményeitől akartam őket megmenteni. A törvény szigorúan sújtja azokat, akik valamilyen leendő bűnügynél való szives jelenlétükkel szolgálják az igazságszolgáltatás érdekeit. Ezt tudva, szinte megörültem, mikor legközelebbi bűneseteimben mint tettes s nem mint tanú szerepeltem. Egy téli éjszakán barátaimmal egy pesti kocsmában iddogáltunk s úgy tizenegy óra tájban rászántuk magunkat a hazamenetelre. A kocsma ajtaja előtt egy hatalmas feekte kutya várakozott, s mikor társaságunkat meglátta, engedelmesen hozzánk szegődött. Hiába kergettük, nem tágitott. Végre elhatároztuk, hogy holnap jelentést teszünk a rendőrségnél, addig pedig én veszem az állatot pártfogásomba. Azonnal zsineget kötöttem a nyakára s cimboráimtól elbúcsúzva, elindultam Budára. De a kutya annyira megbicsakolta magát a lánchidnál, hogy a rendőrnek azonnal feltűnt. — Kié ez a kutya? — Az enyém. — Hát miért nem akar átmenni? — A Margithidhoz van szokva. — Szólítsa a nevén. Erre oly óriási zavarba jöttem, hogy a rendőr azonnal, habozás nélkül letrtóztatott s én kárörömmel láttam, hogy egy mitsem sejtő jegyszedőt is fölirt tanúnak. Bekísért a kapitányságra. A kutyám anynyira megtetszett az inspekciós rendőrnek, hogy vacsorát hozatott neki. Nekem nem. Én nem tetszettem meg neki. Mivelhogy a lánchidi rendőr szerint a kutyát loptam, betettek a tolvaj-osztályba, ahol a többi tolvajok nagyságos uraztak. Vagy nagy toljavt, vagy ártatlan embert sejtettek bennem. Másnap üzentem barátaimnak, akik eljöttek tanúskodni, hogy becsületes szándékból cipeltem a kutyát. A kutyatulajdonos is előkerült, örömében tiz forintot adott az állatvédőegyesületnek. Kivételesen az eljárást meggyorsították s már harmadnapra szabadlábamon mentem haza Budára, hol ezalatt a fűszeres, borkereskedő fölmondta a hitelt s a mészáros se adott többet könyvre. Erkölcsileg teljesen lehanyatlottam a budaiak előtt. Lakóim nem köszöntek s a házmester tőlem is követelt kapupénzt. Két hónap múlva kaptam egy főkapitányi végzést, mely a kutyaügy miatt ötven forint jjgnzbirságot rótt rám. Ebből sejtettem Hogy ’milyen kokat fizethe- az ember olyankor, mikor nem alaptalanul nézik kutyatolvajnak. Volt még egy harmadik bűnesetem is a törvénnyel, mely rpiatt nem csekély aggodalmat állottam ki. Egy előkelő országgyűlési képviselőt (bevallom, mámoros állapotban) úgy vágtam a kávéházi márványasztalhoz, hogy nem a képviselő, hanem az asztal ment kétfelé. A rendőrök f ölj egyezték a nevünket. Meg voltam győződve, hogy ezzel a képA VÁROS SZIVÉBEN, kellemes, fasoros utcában, elsőrendű szomszédságban van a Káldor család szállodája, hol átutazók is kaphatnak kényelmes, tágas, úri kényelemmel berendezett szobákat, — napi $2 árban. PARKHURST HOTEL 228 NORTH TAYLOR AVE. ST. LOUIS 8, Mo. Telephone: FRanklin 1-8081 A szálloda a város legismertebb utcájától, a Lindell Blvd.-tól egy pár lépésnyire van, — egy blocknyira a Cathedrálistól, két blocknyira a Forest Parktól és, a Lindell Bus az utca sarkán áll meg. Szobák hétszámra már $8.00 árban kaphatók. viselői sérthetetlenség ellen vétettem s biztosra vettem két esztendei fogságot. Huzamos idő telt el és a rendőrök nem jöttek el engem elhurcolni. Azt hittem nem akadtak rám s önként jelentkeztem a Rendőrségnél. Kinevettek s azt mondták, hogy álmodom. Hiába hivatkoztam az összeabroncsolt márványasztalra mely még látható volt a kávéházban. Akkor aztán a rendőrtiszt félrehivott és igy szólt: — Önt vágták az asztalhoz? — Nem. Én vágtam mást. — Akkor hallgasson és örüljön, hogy egy olyan hires emberrel cselekedte, aki nem teheti ki a nevét nyilvános botránynak. Iszonyú gyorsasággal robogtam haza s azóta gondolkozom afölött, hogy hát tulajdonkép mi is az a törvény? Mint tanút megkínzott, mint ártatlant elitéit, mint bűnöst békén hagyott. Csodálatos egy találmány! LAWRENCE D. BELL repülőgépgyáros, Buffalo, New Yorkban kijelentette, hogy rövidesen 7,000-től 14,000 mérföldet fognak megtenni a repülőgépek. Betétje biztosítva van Hallgassa rádió programunkat a “Polish Polka Hour” programon vasárnap d.u. 1 órakor a WTMV állomáson. EGYLETEINKRŐL ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR NŐI SEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja a Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályné (Tel: HU. 1-5126), titkár: Mrs. Stephen Seper, 4219 Chouteau Ave. St. Louis 10, Mo. Tel: FRanklin 1-6543. ST. LOUISI MAGYAR HÄZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Magyar Házban. Elnök: Soltész Pál; titkár: Könnyű László, 3420 Magnóim Ave. St. Louis 18, Mo. (Tel.: PRospect 2-2857.) A VERHOVAY ÉLETBIZTOSÍTÓ ÉS BETEGSEGÉLYZŐ GRANITE CITY-I 187-ik OSZTÁLY. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján délután 2 órakor a Granite City Magyar házban. Elnök: Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, HL, ügykezelő és gyermek-ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Tel: TRiangle 6-5854. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, este 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: Orosz István, titkár: Kozér János, pénztárnok. Veres József, 1801 Spruce St., Granite City, 111. Gondnok: Kurucz Sándorné. Telefon: TRiangle 6-9529. ^^ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti címre: Név ......................................................................................... Cim ......................................................................................... Város................-...................................................................... Ugyancsak kérem az 1954. évre szóló NAPTÁR megküldését is, melyért mellékelek egy dollárt.
