St. Louis és Vidéke, 1954 (42. évfolyam, 2-26. szám)
1954-09-24 / 20. szám
1954 szeptember 24. ‘ST. LOUIS its VIDÉKE” 3 IK OLDAL z utolsó magyar betyár (Folytatás) Lehajolt áldozatához, felgombolta a kabátját és a belső zsebéből előhúzta azt a nagy bőrtárcát, amelyet ismételten látott Sampierdarena Pietrónál, amikor még mindketten jó barátságban, vidáman hódoltak Bécs örömeinek. Felnyitotta a tárcát, néhány nagy bankjegyet és írásokat látott benne. Legfölül volt az a pár ezres, amit Pietro az elmúlt napok kártyacsatái alkalmával nyert el Gersontól. A pénztárcát a zsebébe sülyesztette, azután pedig Sampierdarena Pietro véres testét lehajitotta a szakadékba. Nagy ívben repült a szerencsétlen félhalott és — Gerson gúnyosan még utánakiáltott: — Ha úgy visszakerülsz, mint én, akkor elhiszem, hogy ügyes ember vagy... Aztán a jól végzett munka megelégedett tudatával tért vissza a szánjához és visszahajtatott a bécsi szállodába. KILENCVENNYOLCADIK FEJEZET A baj nem jár egyedül A két bujdosó együtt volt. Mindketten a legmelegebb szavakkal beszéltek Zsuzsikáról, aki olyan fontos értesüléseket hozott a számukra — Gersonról. És ezek az értesülések nemcsak örömet keltettek bennük azért, hogy most talán sikerül a nyomába kerülniük, — de el is csodálkoztatták a két legényt. Gersonból — Dengeleghy gróf lett volna ? Olyan hihetetlenül hangzott az egész és mégis az okszerű felépítés, amely Zsuzsika értesüléseiből alakult ki, mégis ezt mutatta valószínűnek. A nagy csodálkozást Bagyó János vágta ketté a megjegyzésével: — Én tőlem lehet Dengeleghy gróf, vagy akár Montecuccoli herceg is, mégis csak előkeritem a föld alól is, a szemébe nézek és majd megkérdezem, hogy — ki ölte meg Katona Gábort meg Kerényi doktort... Mert, pajtás, bennem rendületlenül él a gyanakvás, hogy ennek a minden ravaszsággal és gonoszsággal felruházott embernek nemcsak Katona Gábor, hanem Kerényi doktor meggyilkolásához is köze van. — Csak kerüljön a kezünkbe, kiderítjük! — Jól van, Andriskám, jól van! Úgy azonban hiába várjuk, hogy a kezünkbe kerüljön, ha itt ülünk Pesten ölhetett kezekkel... — Én kész vagyok, hogy akár ma Bécsnek vegyük az utunkat! Csak pénzzel lennénk egy kicsit jobban megáldva... Hej, ha a két lovat, meg a szánt, amivel feljöttünk Pestre, nem kellett volna visszajuttatni, akkor nem fájna a fejem, mert vonat helyett egyszerűen a lovas szánnal tettük volna meg az ntat Bécs városáig... De igy? Csak a vonat áll rendelkezésünkre, ami elég drága, aztán meg a bécsi életre is pénzt kell számítani, nem maradhatunk ott egy krajcár nélkül, amikor még — vissza is kell jönnünk... így van, pajtás? Bagyó János megvakarta a fületövét: — Sajnos, igy Nekünk is aza bajunk, mint a legtöbb embernek: lyukas a zsebünk... Bonyhádi András tanácstalanul rótta a szobát. — Mitévők legyünk? Mitévők legyünk? — ismételgette szüntelen. Bagyó János hosszú, nagy csendesség után egyszer csak megszólalt: — Megállj csak, pajtás! Valami felderengett a fejemben... Eszembe jutott, hogy él Pesten egy régi cimborám... Elég jó emberem ahhoz, hogy felkereshessem és ne féljek attól, ogy esetleg elárul, de még abban is bizhatom, hogy kisegít a zavarunkból és néhány száz forinttal a segítségünkre siet... András arca egyszerre felragygott. — Hej, ha igy ienne, akkor egyszeribe nem fájna a fejem... De, Jánoskám, most ne gondolkozz sokáig, hanem szedd máris a nyakad közé a lábad és keresd fel minél előbb... Szerezd meg a pénzt és h a megyan, én a legszívesebben még ma elindulok... János már öltözködött is, pár perc múlva pedig már a Váci ut felé ballagott, hogy régi cimboráját, Gajáry Istvánt, akivel valamikor sok vidám napot töltött együtt, felkeresse. Régen járt erre, a kis házat, amelyben Gajáry István lakott, mégis elég hamar megtalálta. Bekopogtatott, meglepetésére azonban nem a régi cimbora és nem is valami hozzá- i tartozója jött elé, hanem egy fiatal asszony. — Adjon Isten, jó napot! — köszönt Bagyó János illedelmesen. — Jó napot kívánok! Mi járatban tetszik lenni? — Gajáry Istvánt keresném, a régi cimborámat! A fiatalasszony felkiáltott: — Gajáry István már régen nem lakik it... A házat mi vettük meg tőle... — És mi lett a cimborámmal? — Lement valahová Szeged mellé, ahol az apósától örökölt pénzen, egy kis földet vett és azon gazdálkodik... Azt hiszem, negyedik éve, hogy elhagyta Pestet... János elsápadt. Erre igazán nem iszámitott. El is keserítette ez a kellemetlen meglepetés. Amikor a házat meglátta, már olyan boldog volt és bizonyosra vette, hogy rövidesen a keze között lesz a pénz, ami az utazáshoz szükséges, most azután — ez a reménység is szertefoszlott. Megköszönte a felvilágosítást és kitámolygott az uccára. A kellemetlen meglepetés után úgy érezte magát, mintha fejbekólintották volna. Bosszantotta nagyon a dolog, hiszen Andrást is egészen elbolonditotta, szinte bizonyosra ígérte a pénz megszerzését. Lassan és gondolkozva rótta a pesti uccákat, mintha csak ' azt várta volna, hogy az eszébe jusson valami mentő gondolat. Milyen fájdalmas lesz majd a meglepetés... Milyen nagy város ez a Pest! Mennyi ember lakik benne! Mennyi pénz foroghat falai között és — neki itt kell ténferegnie üres zsebbel, ami máskor talán nem is lenne fájdalmas, most azonban arról van szó, hogy azért kéll a pénz, hogy a becsületüket visszaszerezzék... Már a Kisstáció ucca környékén járt, de sjzándékosan lassította a lépteit, hogy minél később kelljen tudatnia a reménykedve váró Andrással a rossz hirt. De akármilyen lassan lépkedett is, egyszer mégis csak ott volt a kisstációuccai ház előtt. j Elfogódottan lépett be. És odabenn Bonyhádi András izgatottan, ínegrendült arckifejezéssel fogadta. — János! Bagyó János megérezte, hogy valami baj' történhetett a távollétében. — Mi az? Talán csak nem történt valami baj? András felkapta az előtte heverő újságot. 1 — A háziasszonyunk újságja — mondta. -L Mint minden nap, ma is beadták, unalmamban olvasgatni kezdtem és nézd... nézz ide... a szemem mindjárt itt akadt meg..., Egy hirdetésre mutatott, amely a lap utölsó oldalán feltűnő betűkkel szedve, bekeretezve jelent meg.j Szövege a következő volt: SZAKÁCSNŐ, aki a főzés minden ágazatában tökéletes jártassággal bir és alkalmas nagy háztartás vezetésére, sürgősen felvztetik Dengeleghy Zénó gróf palotájában, Tatár ucca 12. Csak teljesen megbízható személyek jelentkezzenek és olyanok, akik jó bizonyítványokkal rendelkeznek. Jelentkezés: reggel nyolc órától kilenc óráig. I Bagyó János is kitágult szemekkel, csodálkozva és meglepetten futotta át a hirdetés szövegét. — Nem értem... Nem értem... — Én is itt tűnődök már percek óta... Mi történhetett Zsuzsikával... Ez a szöveg pontosan ugyanaz, amit annak idején mi olvastunk, amikor én bizonyítványt is Írtam báró Komoróczy Géza nevében és Tóth Zsuzsánna nevére... — Én is pontosan emlékszem a szövegre! — Ha most ez a hirdetés újból megjelent a Pesti Újságban, világos, hogy — uj szakácsnőt keresnek... De miért? Mi van Zsuzsikával? Talán rájöttek valamire? Vagy valami baja történt? Nem értem az egész dolgot, már az első pillanatban elhatároztam, hogy odarohanok a Dengeleghypalotába, de aztán gondoltam, hogy rövidesen meg kell jönnöd s ezért inkább megvártalak, hogy együtt határozzunk és együtt cselekedjünk... — Itt, pajtás, csak egy teendő van! —• jegyezte meg János. Elmenni a Dengeleghy-palotába és megtudni, — mi történt Zsuzsikával... Vedd a kabátodi~-^«iapod, pajtás, menjünk Andrásnak az uccán jutott eszébe, hogy érdeklődjék: — Hát te milyen eredménnyel végezted az utadat? — Hát te milyen eredménnyel végezted az utadat? A nagy izgalomban elfelejtettünk róla beszélni... — Jobb is, hogy nem beszéltünk! — Mi történt? Megtagadta a kérésed teljesítését? — Nem, hanem az a baj, hogy nem találkozhattam vele... Évekkel ezelőtt elköltözött Pestről... András keserűen legyintett: — Látod, mennyire igaza van a mondásnak: a baj sohasem jár egyedül... Egyszerre kettő is zudult a nyakunkba. . . De ezzel a másodikkal törődöm most a legkevesebbet... A fontos az, hogy Zsuzsikának ne legyen semmi baja, a többi dolgot majd csak eligazítjuk valahogy... Ha kell, még arra is vállalkozom, hogy gyalog menjek el Bécsig, vagy hogy valahol munkába álljak és igy szerezzem meg a pénzt, amire az igazságunk kiderítésére van szükségünk... — Én pedig — mondta János — mindenben veled tartok! Most megosztozunk a rosszban, de meglátod, Andriskám, eljön még az idő, amikor a jóban fogunk megosztozni... Ott jártak már a Tatár ucca közelében, messziről már fel is tűnt a Dengeleghy-palota. János megszólalt: — Nézd, András, nagyon vigyáznunk kell arra, hogy valaki fel ne ismerjen bennüket... Neked több vesztenivalód van mindenesetre, éppen ezért azt ajánlom, hogy majd én megyek be a palotába, te pedig addig várj meg valahol... — De amikor már úgy szeretném tudni, hogy mi van Zsuzsikával! Minden perc kínoz és csak fokozza a bizonytalanságomat... — Most már csak rövid időről van szó! Nézd, itt van egy kis vendéglő, térj be ide és én, amint megtudtam valamit, nyomban betérek... András beadta a derekát: — Legyen úgy, ahogy akarod! Bonyhády András bement a Bagolyhoz címzett vendéglőbe, amely a Tatár ucca sarkán volt, Bagyó János pedig tovább lépegetett, majd megállt a Dengeleghy-palota előtt és becsengetett. * Abban a pillanatban, amikor megnyomta a csengőt, tulajdonképpen még nem is tudta, hogyan fog hozzá a titok kiderítéséhez: mi történt Zsuzsikával, amikor azonban megjelent a portás, valami az eszébe jutott. — Mi tetszik? — hallotta a kérdést. És Bagyó János habozás nélkül rávágta: — A hirdetett állás ügyében jöttem! — De, kérem, szakácsnőt hirdettek, nem szakácsot keresnek! —Tudom... Nem is rólam van szó, hanem — a feleségemről... De ő nem jöhetett el... (Folytatjuk) A legelférjédtébb amerikai sportág: “Magad uram, ha nincs szolgád!” Mindjobban elteíjed az a szokás, hogy az amerikai pionírok példájára, magunk végezzük el azt a munkát, amit1 azelőtt az asztalosra, a szerelőre, a kőművesre bíztunk. Elszántan és átszellemülve, ahogy azelőtt csak tenniszpályához vagy kuglizóhoz közeledtünk, nekifogunk a vízvezeték csapjának a megszorításához, de még motoros csónakok összekalapálásához is. A “Végezzük el magunk” magába foglalja az “Építsük fel magunk”, “Varrjuk fel magunk” és “Igazítsuk ki magunk” sportokat is. Két gazdasági oka is van az uj sportágak elterjedésének. Az első: a szakmunkások magas órabére. “Én csak két dollárt keresek óránként, miért fizessek a szerelőnek három és felet olyasmiért, amit magam is elvégezhetek szombat délután?” A másik ok inkább lélektani. A legtöbb ember, különösen a fehérgalléros polgár, ritkán teremthet valami kézzel foghatót, amire büszke lehet. De most már milliók gyönyörködhetnek a tapétában, amit minden gyűrődés nélkül, a saját kezükkel ragasztottak fel, a megreparált karosszékben, amiben minden félelem nélkül elterpeszkedhetnek. Építőipari- és szerszámgyárak hamar megszimatolták a meginduló uj amerikai konjunktúrát. Olyan készleteket hoztak forgalomba, melyeket a műkedvelő lakásdíszítő, asztalos és szerelő, előképzettség nélkül, erőlködések nélkül is azonnal használatba vehet. Szerszámok a srófhuzótól a villamos szivattyúig a közönség rendelkezésére állanak. A “Magad uram, ha nincs szolgád” elvének követői az utolsó évben eladott festékek 75%-át, a tapéták 60%-át, a csempék 50 %át vásárolták meg. Vannak természetesen kockázatok és akadályok, amelyeket a műkedvelő “handyman”hek át kell hidalnia. Milliószámra kellett karcolásokat behegeszteni és izomlázakat kiheverni. Sok előszobában sántítanak a lőcslábu székek és sok pincéből hangzik fel az (elkeseredett kiáltás: “Feladom a harcot, hívjátok ki a szerelőt!” Sok feleség képtelen felismerni a férjét a villamos fűrésszel való kitartó ülésezés után. Arról is hallottunk, hogy Seattleben két úri “hajóács” nagy fáradsgágal összeeszkábálta a tökéletes yachtot ésl gyönyörűen kifestette. Csak amikor az alagsori műhelyből az utcára akarták vinni derült) ki, hogy kicsi a kapu és nagy a yacht. A gyakori tévedések, kockázatok és sikertelenségek ellenére is, “Csináld meg magad” mozgalom állandónak igérke. zik. Sok millió dollárra rúg az összeg, amit évente szerszámokra és felszerelésekre költenek Amerikában. Akinek háza van, deszkapadot, fúrógépet, gyorsfürészt is vesz hozzá, Akik eddig azt képzelték magukról, hogy fizikai munkára alkalmatlanok, rájönnek arra, hogy nemcsak hogy el tudják végezni az egyszerűbb javításokat, hanem örömük is telik' benne. Lehet, hogy a “Magad uram, ha nincs szolgád!” sportja múló divat lesz, mint a miniatűr golf, az aranyhal tenyésztési vagy a kanaszta, de az elmeorvosok máskép vélekednek. Azt állítják, hogy az emberek ősz. tönösen fejlesztik azt a tehetségüket, hogy veszély esetén egymagukban is megállják a helyüket. Mások szerint a mozgalom tudatalatti lázadás a tulságba vitt munkamegosztás rendszere ellen. Bárhogy is áll a dolog, annyi bizonyos, hogy szombatonként a könyvszakértők szobafestőkké, az orvosok kertészekké, az ügyvédek szerelőkké vedlenek. Az uj amerikai szokás térhódítása bizonyára érdekli a külföldet is. Az ott elterjedt vélemény, hogy az általános amerikai szabad idejét éjjeli mulatóhelyeken, a lóverseny téren, vág legjobb esetben szabadtéri! moziban tölti el, önmagától megcáfolódik, ha az uj divatról beszámolunk. Ki fog derülni, hogy az átlagos amerikai abban leli az örömét, ha bebizonyíthatja, hogy egymagában is meg tud állni a lábán s hogy1 bajbajutott embertársain a saját keze munkájával segíthet. --------««§ £ -------EZ AMERIKA NICKEL-ZÁPOR EGY CSINOS ARCÚ ASSZONYNAK Charles Deibel és felesége Margaret, Mt. Pleasant, michigani lakósok New Yorkban voltak vakáción. Kíváncsiságból felmentek a Columbia Broadcasting Stúdió televíziós' leadó állomására, ahol egy Garry Moore nevű komédiás éppen előadást tartott a közönség bevonásával. Mrs. Deibel az előadás során kérdést intézett Moorehoz, aki felhívta a dobogóra azzal, hogy bemutassa a televízión a “csinos arcú” asszonyt a közönségnek. Majd megkérdezte az aszszonytól gazdag-e? Mikor az aszony azt felelte, hogy nem, de meg van mindene, ami kell, Moore a televízión át a közönséghez fordult, hogy már régen vágyott valakit gazdaggá tenni s most itt az alkalom, küldjön mindenki egy nick élt az asszonynak. Mire Diebelék hazaérkeztek Mt. Pleasantba 20,000 levél várta őket nicklikkel bélelve. Pár nap alatt 102,000 levelet kapott s a levelek egyre jönnek, úgy hogy alig győzik felbontani azokat. A leveleket a börtönbe helyezték és őrizet alatt vannak ott. Az aszony kijelentette, hogy a szerencséjük nem fogja megváltoztatni életüket. Férje tovább fog dolgozni a Consumer Power Co. nál, ahol “salesman” s vesznek egy házat, pénzt adnak templomuknak, a Sacred Heart templomnak s a többi pénzt gyermekeik iskoláztatására bankba teszik és szükség esetére tartalékban szintén bankban tartják. Az ajándék nickelek adómentesek, mert minden nickel külön ajándéknak számit s a törvény szerint csak olyan ajándék után jár adó, melynek összege egyenkint 3000 dollárt meghalad. Eddig 54,000 levelet bontottak fel s azokban összesen több mint 3,500 dollár volt nickelekben.--------------------------MAI FIATALSÁG A szobában ül az Ifjú és leány. Egyszerre megszólal az ifjú: — Mariska, bántja a szememet a villanylámpa. Lecsavarhatom? Jó? — Jobb.-■scyó*>FURCSA KIIFOGÁS Egy férfi találkozik az utcán, a szabójával, s haragosan ráförmed: — Teremtette sok fuser szabója! Ön csak tegnap küldte haza az uj nadrágomat, s ma leszakadt a gomb a kabátomról! i ---— ----— MEGHATÁROZÁS — Miért gondolod, hogy az alkoholtól elromlik a férfiak látása? — A nők után ítélve, akit a férfiak alkoholos állapotban megkérnek feleségül. EGYLETEINKRŐL ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR NŐI SEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja a Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályné (Tel: HU. 1-5126), titkár: Mrs. Stephen Seper, 4219 Chouteau Ave. St. Louis 10, Mo. Tel: FRanklin 1-6543. ST. LOUISI MAGYAR EGYLETEK NAGYBIZOTTSÁGA. — Gyűléseit minden hó első péntekjén, este 8 órakor tartja a Magyar Házban, 1921 South 9th Street, St. Louis, Mo. Telefon: CEntral 2493. Elnök: Tóth József, titkár-. Ferber István, 1921 S. 9th St., St. Louis 4, Mo.; gondnok: Domahidy Jstván. Telefon: CEntral 1-2493. ST. LOUISI MAGYAR HÁZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Magyar Házban. Elnök: Soltész Pál; titkár: Könnyű László, 3420 Magnóim Ave. St. Louis 18, Mo. (Tel.: PRospeet 2-2857.) A VERHOVAY ÉLETBIZTOSÍTÓ ÉS BETEGSEGÉLYZŐ GRANITE CITY-I 187-ik OSZTÁLY. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján délután 2 órakor a Granite City Magyar házban. Elnök: Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek-ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Tel: TRiangle 6-5854. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, este 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: Orosz István, titkár: Mrs. Elizabeth Mertz, pénztárnok. Veres József, 1801 Spruce St., Granite City. 111. Gondnok: Kovách Károly. Telefon: TRiangle 6-9529. HÁZJAVITÁSI Garázst, porcsot, konyhaszekrényeket és polcokat, és egyéb épül etmunkát, szekrényeket, bútorokat javítok vagy épitek. 30 éves gyakorlat. Jutányos árak. írjon az alanti cimre, vagy telefonáljon EVergreen 3-9226 és hagyja ott nevét és címét. ANDREW LANG 4492 BIRCHER BLVD. St. Louis 15, Mo. TELEFONSZAMOK amikre szükség lehet. Vágja ki és őrizze meg! ST. LOUIS ÉS VIDÉKE: Franklin 1-8081 és FR. 1-1923 SZT. ISTVÁN R. K. TEMPLOM: CEntral 1-7388 ST. LOUISI MAGYAR HÁZ: CEntral 1-2493 GRANITE CITY MAGYAR HÁZ: TRriangle 6-9529 Rendelje meg GÁSPÁR GÉZA kitűnő újságírónak szenzációs könyvét! Tudomány, Öntudat és Isten A könyv azokra a kérdésekre válaszol, amiket a modern emberek feltesznek. — Ára $1.25 HELICON BOOKS 333 East 18th St. New York, N. Y. —ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY ^=== St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti cimre: Név ......................................................................................... Cim ......................................................................................... Város................-...................................................................... Ugyancsak kérem az 1954. évre szóló NAPTÁR megküldését is, melyért mellékelek egy dollárt. MÉÉUhMMüM mm mmm
