St. Louis és Vidéke, 1954 (42. évfolyam, 2-26. szám)
1954-07-30 / 16. szám
1954 julius 30. *ST. LOUIS VIÍ) ÉKE” 3-IK OLDAL (Folytatás.) És ugyanabban a pillanatban hangos csörömpölés következett be, olyan lármával, hogy szinte megrémítette a vendégsereget. Zsuzsika kezéből kihullott a feketekávés csészékkel megrakott tálca és a sok apró csésze darabokra törött széjjel, összezuzódott a kávésedény is, s mint valami fekete folyó kígyózott a kiömlött feketekávé a drága perzsaszönyegeken. Általános döbbenet lett úrrá. Zsuzsika kiáltani akart, de nem jött ki szó a torkán. Csak elfehéredett s aztán, mint egy darab fa végigesett a földön. v KILENCVENÖTÖDIK FEJEZET A pontos adós Sampierdarena Pietro nagyon boldog volt, amikor a halálból visszatért gróffal való találkozás után nyugovóra tért a szobájába. — Ez az ostoba — gondolta magában —, nemcsak nem sejti, hogy nekem valami részem van a lezuhanásában, hanem még továbbra is tartja a barátságot és még egyszer ki akar jönni a Semmeringre... Hát csak jöjjön, ez a második kirándulás aztán majd jobban fog sikerülni — az én szempontomból. .. És gúnyos mosollyal kisérte ezeket a gondolatokat. A barátság tényleg csorbittatlan maradt Dengeleghy gróf és Sampierdarena báró között. Újra együtt jártak, Dengeleghy gróf megint rábízta magát olasz barátjára, hogy minél kellemesebb napokat szerezzen, minél jobban elszórakoztassa Bécs hires városában. — Most különösen vágyom a szórakozásra — mondotta Dengeleghy András gróf —, el akarom felejteni azt a borzalmas napot, amit a Semmeringen töltöttem . . . És Pietro ki is választotta a remek helyeket, ahol jó pénzért olyan vidám órákat töltöttek, hogy Dengeleghy Andrásnak igazán nem volt ideje arra, hogy a semmeringi kirándulásra gondoljon. A mulatozás mellett nem feledkeztek meg a kártyázásról sem. Amikor második alkalommal ültek le, Sampierdarena báró ügyesen úgy intézte a lapok járását, hogy újra játszótársa nyerjen, ezúttal azonban csak egész csekély összegre engedte nőni a veszteségét. Éppen csak azért, hogy amikor felálltak, mondhassa: — Gratulálok, kedves gróf ur. . . ön igazán szerencsés ember! Kétszer egymásután nyer tőlem, közben leesik a Semmering legmagasabb csúcsáról és nem történik semmi baja. . . Szeretném megtudni, hogy milyen csillagzat alatt született, mert ha újra szülétek én is azt a csillagzatot választom majd születésem időpontjául. . . Jót nevetett a saját mondásán. — No — felelte erre Dengeleghy András gróf ugyancsak tréfásan —, higyje el a szerencsés emberek azért nem irigylésremltók . . . Mert ismeri azt a szólásmódot, hogy akinek szerencséje van a játékban, annak. . . . — Tudom, mit akar mondani gróf ur! — vágott közbe Pietro. — Hogy annak nincs szerencséje a szerelemben ... De ha egy kicsit jobban meggondolom a dolgot és visszaemlékszem, hogy tegnap este a grinzingi mulatóban milyen nagy szemekkel nézett önre és milyen közel simult önhöz az a kékszemü, szőkehaju kis bécsi angyal, akkor azt kell mondanom, hogy tévedett az, aki ezt a mondást először használta . . . Dengeleghy András gróf fölényesen legyintett: — Ugyan, az ilyen könnyű sikereknek nem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani . . . A legközelebbi kártyapartinál Pietro már nem volt kímélettel a gróffal szemben. Visszanyerte az eddigi veszteségeit, még hozzá még egy kis kamatot is, összesen több, mint kétezer forintot. Gerson úgy viselkedett, ahogy egy igazi Dengeleghy gróf viselkedhetik. Zsebébe nyúlt és mosolyogva fizetett. A következő estét az operában töltötték megint, akárcsak az elsőt, s utána megint együtt vacsoráztak. — Éppen azon gondolkozom — mondta az Ízletes vacsora után, két pohár bor között Dengeleghy András gróf ,— hogy talán elég is volt már a bécsi tartózkodásból . . . Kissé már kezdem unni magam, mert akármilyen kedélyes város is, mégis csak egyforma! Most már más tájakra vágyom, csak azon gondolkozom, melyik nagyváros legyen a legközelebbi állomásom! Pietro mindjárt rávágta: — Jöjjön az azúr olasz ég alá . . . Olyan szép várost úgyse talál sehol a világon, mint amilyen Velence . . . Vagy érdemes megnézni Nápolyt, a kék tengeröblöt, a füstölgő Vezuvet és az öböl közelében a capri-i kék barlangot, amelyről bizonyosan sokat hallott már. Ha Olaszországot válassza, akkor szívesen leszek a kalauza és azt hiszem nagyon felejthetetlen élményekkel fogom gazdagítani az életét... — De remélem, nem olyanokkal, mint amilyen a semmeringi kirándulás volt? — kérdezte Dengeleghy András gróf tréfás mosollyal. — Isten őrizz! — kiáltott fel Pietro is mosolyogva. — Ne is emlegesse folyton azt a semmeringi kalandot, mert újra meg újra megfagy a vér az ereimben, ha arra gondolok, milyen szédítő magasságból zuhant le . . . Brr! Rágondolni is rossz! — Jól van, nem emlegetem, de addig nem hagyom el Bécset, amig még egyszer ki nem rándultam a Semmeringre . . . Már a múltkor megmondtam önnek, kedves báró, hogy szeretnem megvizsgálni, hogyan zuhantam le . . . Velem tart? — Szívesen! Már csak azért is, hogy másodszor jobban vigyázzak önre . . . —No, most már elővigyázatosabb leszek! Tel iát, ha öszsze tudja egyeztetni úgy a programját, menjünk ki holnapután a Semmeringre, két nappal később pedig együtt utazunk Olaszország felé . . . Megyünk az ön hazájába! Rendben lesz! — örülök, hogy igy szabta meg az útirányát! Dengeleghy András gróf újra teletöltötte a poharakat és koccintottak. — Igyunk — mondta Gerson — a további barátságunkra! Mindketten fenékig ürítették a poharat. De — vájjon mire gondoltak, * Pietronak őszintén megvallva, nem volt sok kedve a semmeringi kiránduláshoz. Amikor utitársa első alkalommal szólt erről, akkor önkéntelenül is arra gondolt, hogy valamilyen módon, de mindenesetre ügyesebben, mint az első alkalommal, megismétli a merénylettervet Dengeleghy András gróf ellen, amikor azonban újból erősen átgondolta a lehetőségeket, rájött arra, hogy ez a terv nem jó és egyetlen okos, amit tehet, ha — sürgősen elveti. “"Nem szabad kétszer ugyanazzal az eszközzel harcolni és ha történetesen megint azzal a hírrel térne vissza a semmeringi útról, hogy Dengeleghy gróf újra valami szakadékba zuhant, akkor egész bizonyosan gyarjiussá tenné magát, az emberek elkezdenének gondolkodni: mé<ps csak különös, hogy ez a Dengeleghy gróf mindig pont ak. or zuhan le, amikor ez a Sampierdarena báró mellette van. Egész bizonyosan vizsgálat indulna, amely tál; ín kellemetlen adatokat is kiderítene. Végérvényesen elvetette ezt a tervet! És a következő pillanatban már uj terv fog amzott meg benne. Amint Dengeleghy gróf kijelentette, hogy Bé csből Olaszország felé az útját, akkor — Pietro már tudt i, hogy mit fog csinálni! Akár Velencében, akár Nápolyban ott van a tenger . . . Olyan egyszerű a terv, nem kell hozzá semmi körmönfóntság, semmi alaposabb előkészület . . . Eg;r szép,^ holdfényes estén egy kis csónakázásra kell csak mc gin vitázni a grófot . . . Könnyen kap rajta, hiszen tudja ő is, hogy holdfényes estén legszebb a tenger és leggyönyörűbb izórakozás a csónakázás és — erről az éjszakai kirándulásról a :sónak majd csak egy utassal fog visszatérni ... És a tenger még biztosabb is, mint a szakadok! A szakadékban megtalálhatják a lezuhant testet, nyomozás indul és a nyomozásban sohasem lehet tudni, nem derülJe ki valami az igazságból ... i Ezzel szemben a tenger mély és titoktartó. ^ |............... Igen, _ez a gondolat most már elhatározássá érlelődött Pietroban. Emellett marad feltétlenül. A Semmer ngre elmegy a gróffal, nehogy a távolmaradásával gyanút keltsen, de igazán csak azért megy, hogy — vigyázzon ra . . . Megőrizze addig az időpontig, amikor majd — végezni fog vele! Az elhatározás, a terv megvolt, most már csak az nyugtalanította, hogy a Semmeringről hazatérve sie ;ett megírni Dengeleghy Zénó grófnak a nagyszerű hirt, hogy végzett András gróffal. A válasz éppen aznap érkezett meg és PietiO most bontotta fel, hogy elolvassa. 1 Csak pár sor állt a levélben, ennyi: 1 Kedves Pietro! A leveledben közöltek nagy örömet szereztek. Nagyon megelégedett vagyok a munkáddal és a juta'lmad nem is fog elmaradni. Sokkal jobban megjutalmazlak!, mint ahogy gondolnád. Addig is, csak éld a világodat nyugodtan, azzal, amit tettél igazán rászolgáltál arra, hogy legyen pár gondtalan és boldog heted. Még egyszer gratulálok. Üdvözlettel: D. Pietro, ahogy elolvasta a levelet, megvakarta a feje búbját: — Hej — gondolta magában —, ha tudná a gróf ur, hogy szeretett unokaöccse most is vígan éli világát, akkor bizonyosan nem irt volna ilyen kedves levelet . . . Most mit csináljak? Ha megírom az igazságot, akkor a gróf ur megbízhatatlan embernek fog tartani, sőt, ami még jobban fájna: ügyetlennek is ... A legjobb lesz — határozott magában —, hogy egyelőre egy szót sem irok arról, hogy az unokaöccse visszasétált a biztos halálból, várok addig, amig az olaszországi kirándulás majd eredményt hoz és akkor — megírom a történteket úgy, ahogy valójában lezajlott . . . Addig azonban egy szót sem . . . Dengeleghy Zénó .gróf levelét mindenesetre eltetíte és örült, hogy a tervét sikerült ilyen szépen kidolgoznia. És nagyott kacagott. ♦ Elmúlt a következő nap is egy kis kártyacsatával és grinzingi kirándulással és a következő hajnalra már oda volt rendelve a szán, hogy újra kirepitse a Linz városához címzett szálloda két előkelő vendégét. S akárcsak a múltkor, most is kora hajnalban indultak. — Azért meg kell vallani — mondta útközben Pietro —, hogy furcsa ötletei vannak önnek kedves gróf ur! Mondja már, hogy megállapítja melyik fánál csuszoa félre a szánkója, mi haszna van belőle? Gerson nevetett: — Igaza van, kedves báró ... De mit csináljak, néha vannak ilyen ötleteim és van ráérő időm is, hogy az ötleteimet} megvalósítsam . . .Semmire nem megyek vele, tökéletesen igaza van, de az ember mégis olyan furcsa teremtmény, hogyha van valami kívánsága, akkor azt szereti kielégíteni . . . Most hagyjam ,hogy ez a kíváncsiság elharapózzék bennem és nyugtalanítson? Minek? Inkább kiszánkózom oda, megnézem, no, mondom, ez volt az a hely, ahol majdnem kitörted a nyakadat Dengeleghy András és máris fordulok vissza . . . Eltöltöttcm a napot, végre veszedelem nélkül gyönyörködtem a szép Semmeringben, bizonyosan eszünk egy jó ebédet is, kielégítettem, a kíváncsiságomat, szóval minden tekintetben megelégedetten térhetek vissza erről az útról . . . Ezt tagadjam meg magamtól? íFolvtatiuk) MAGYARORSZÁGI HÍREK ÜGYES ASSZONY — Az én feleségem igazán nagyon ügyes asszony. — Csakugyan? — Tavaly őszkor egy pár harisnyát kötött nekem egy öreg fürdőruhából s most meg egy fürdőruhát kötött egy fél harisnyából. ASSZONYOK — Azt beszélik, hogy a te férjed sokat kártyázik, — mondja egyik asszony. Miért engeded meg. Én a férjemnek megtiltottam. — Én nem bánom, hogy kártyázik, mert olyan ügyesen játszik, hogy mindig nyer. MI A MAGYAR NÉP LEGHŐBB VÁGYA? (FEP) Az, hogyha Magyarországon gyémántot dobálnának le repülőgépről, alig okozna nagyobb érdeklődést. Csak egy érdekli őket: mikor nyerik vissza szabadságukat? Minden sóhaj, mondat, sőt tekintet is ide összpontosul. A nélkülöző és rongyokban járó magyar nép egyetlen, vágya, hogy ismét szabad lehessen és maga formálhassa életét.--------•-» § £ fe-’-------SPORTHÍREK MAGYAROKRÓL (FEP) Julius 3-4-én rendezték meg Budapesten a magyar-csehszlovák férfi és női atlétikai viadalt. Magyarország férficsapata 110:101, a női csapat 62:44 arányban legyőzte a csehszlovákokat. A verseny során Csermák József 61.39 méteres kalapácsvető erdeményével túlszárnyalta az érvényben lévő világcsúcsot, Klics Ferenc pedig 55.79 méteres diszkoszvetésével Európa-rekordot javított. A magyar uszóválogatott Párisban 133-85 arányú fölényes győzelmet aratott a francia válogatott felett. A vizilabdamérkőzés során Magyarország 12:2 arányban győzte le Franciaország válogatottját. A római tornász világbajnokság során Keleti Ágnes világbajnokságot nyert a felemás korláton és Magyarország női csapata első helyen végzett a' kéziszertornábani. A férfiak versenyében a magyarok helyezetlenek voltak. Magyarország: Holla India 110:72 (Uszóverseny Arnheimben, julius 11-én) Magyarorság: Hollandia 8:2 (4:0), “nemhivatalos” vizilabdamérkőzés ugyanott. Magyarország-Románia 3:0 (Férfi röplabdamérkőzés Budapest, jul. 11-én).--------------------------AKI 1950 ÓTA VÁRJA A GÁZRESÓT (FEP) “Még 1950 március 10.-én beadtam igénylésemet” — írja egy panaszos levél a budapesti Nők Lapjá-ban — “egy butángáz resóra. Mire rám került volna a sor, megszüntették a kiadást. Végre 1952 junius 2.-án ismét elfogadták kérésemet, amelyhez csatoltam az erzsébeti óragyár igazolását arról, hogy férjem többszörös ujitó, két gyermeke van és jó munkájáért javasolják a gázresó kiadását. Nekem a Közért adott ürást arról, hogy váltott műszakban dolgozom, s igy éjjel, mikor hazatérek, szükségem) volna egy kis meleg ételre és mosdóvizre. Most, május 10.-én körülbelül 30 darab gáztűzhely érkezett az elosztóba, de érdeklődésemre rezsó helyett csupán azt a választ kaptam: várjak, mivel férjem nem sztahanovista és nincs sok gyermekem ... Vájjon hány gyermek és hány sztahanovista oklevél kell ahhoz, hogy gáztűzhelyhez jussak? Szabó Sándorné”. ----------------------VASVILLÁVAL VERTÉK KI A BEGYŰJTÉSI ELLENŐRT (FEP) Nagy az elkeseredés odahaza. Torkig vannak a rendszerrel és nem egyszer már nem bírják fegyelmezni magukat. A Kossuth rádió julius 14-iki adásában közli, hogy “Birkás Imre kölesdi kulák, amikor megjelent nála Stieg János, hogy elvigye az államnak járó részt, vasvillával rontott neki és kiverte a házából. Birkás Imrét és családtagjait gyorsított eljárással többévi börtönre Ítélték.” Eddig a hir. Ami mögötte van, azt tudjuk. A rendszer édes szavakat hullatott a gazdák felé, hogy aztán elvegye tőlük az egész termésüket és ismét kenyértelenné tegye őkte. A gazdák már többször áldozatai voltak a kormány csalárd politikájának. Most a maguk módján küzdenek, hogy a vetőmagot és betevő falatjukat megvédjék. ----------------------VALLÁSZABADSÁG? (FEP) 1954 májusában menekült ki egy fiatal traktoros, aki faluja napi életéből többek között a következőket mondja: “ A helyi tanácselnök megtiltotta, hogy egyházközségi adót fizessünk a faluban, de ennek ellenére mindenki pontosan megfizette. Nagy tiszteletben áll a falu öreg plébánosa . . . Vasárnaponként a templom mindig megtelt hívekkel . . . 1953 nyarán láttam egy határvadászt a vasárnapi szent misén gyónni és áldozni. Mindenki kellemesen meg volt lepődve, de szegény mint később megtudtuk, tiznapi szigorított fogságot kapott ezért a “kihágásért” . . . 1953 karácsonyán még 5 határvadászt láttam az éjféli misén, de arra kértek bennünket, hogy ne áruljuk el, hogy megjelentek a misén, mert azt1 mondták a parancsnokságon, hogy kocsmába mennek . . . Az 1954-es feltámadási körmeneten az egész falu ott volt. Határvadászt nem láttam ekkor. Mondták is a falumbeliek, hogy a határvadászok csak éjjel jöhetnek templomba, nap--------=«§£&>—-----— SIKERTELEN MENEKÜLÉSI KÍSÉRLET (FEP) Bajáról nemrég szabadföldre menekült munkás hozta hírét a legszenzációsabb menekülési kísérletnek, mely —sajnos — balul ütött ki a két boldogtalan budapesti mérnök számára, akik saját gyártmányú dunai “tengeralattjárón” próbáltak kiszökni a vörös paradicsomból. A két mérnök aluminiumlemezekből épített magának egy viz alatt járó készüléket, melyet lábpedállal hajtottak. De a levegőt szolgáltató csövet, mely mint egy periszkóp állt ki a készülékből, a bajai motorosőrség észrevette, s a menekülőket elfogta. További sorsukról nincs hir. Jobban járt egy bajai fiatalember, aki felfújt kerékpártömlőkbe kapaszkodva úszott át a Dunán jugoszláv területre. Az ő vállalkozása sikerült.---------««§£»>---------MIT JELENTETT AZ AMNESZTIA MAGYARORSZÁGON (FEP) A deportáltakat szélnek eresztették. Legtöbbjük vissza sem tudott menni eredeti lakóhelyére és űzötten kóborog egyik helyről a másikra. De talán egy eset jól megvilágítja a kommunista amnesztiát. Egy asszony négy éve nem tudta, hogy hol van a férje. Sejtette, hogy valamelyik kényszermunka, vagy internáló táborban van, de semmi életjelt nem tudott fellelni. Az ammesztia rendelet’ után hirt kapott férjéről. Meg is látogathatta. Két hét múlva viszont közölték vele, hogy a kényszermunkatáborba kiszállt az Olti-tanács és 8 évi börtönre ítélték férjét. Ez volt az amnesztia.” EISENHOWER ELNÖK aláírta azt a törvényt, mely megengedi, hogy három-nyolcados busheles kosarakban hozhassanak forgalomba főzelék és gyümölcsféléket.---------««§£&»---------SZENT LÁSZLÓ korában lovat tilos volt kivinni az országból, ami katonai óvóintézkedés lehetett. EGYLETEINKRŐL ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR NŐI SEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja a Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályné (Tel: HU. 1-5126), titkár: Mrs. Stephen Seper, 4219 Chouteau Ave. St. Louis 10, Mo. Tel: FRanklin 1-6543. ST. LOUISI MAGYAR EGYLETEK NAGYBIZOTTSÁGA. — Gyűléseit minden hó első péntekjén, este 8 órakor tartja a Magyar Házban, 1921 South 9th Street, St. Louis, Mo. Telefon: CEntral 2493. Elnök: Tóth József, titkár-. Ferber István, 1921 S. 9th St., St. Louis 4, Mo.; gondnok: Domahidy István. Telefon: CEntral 1-2493. ST. LOUISI MAGYAR HÁZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Magyar Házban. Elnök: Soltész Pál; titkár: Könnyű László, 3420 Magnóim Ave. St. Louis 18, Mo. (Tel.: PRospect 2-2857.) A VERHOVAY ÉLETBIZTOSÍTÓ ÉS BETEGSEGÉLYZŐ GRANITE CITY-I 187-ik OSZTÁLY. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnapján délután 2 órakor a Granite City Magyar házban. Elnök: Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek-ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Tel; TRiangle 6-5854. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, este 7 órakor a Magyar Házban. Elnök: Orosz István, titkár: Mrs. Elizabeth Mertz, pénztárnok. Veres József, 1801 Spruce St., Granite City. 111. Gondnok: Kovách Károly. Telefon: TRiangle 6-9529. HÁZJAVITÁSI Garázst, porcsot, konyhaszekrényeket és polcokat, és egyéb épül etmunkát, szekrényeket, bútorokat javítok vagy építek. 30 éves gyakorlat. Jutányos árak. írjon az alanti címre, vagy telefonáljon EVergreen 3-9226 és hagyja ott nevét 'és cimét. ANDREW LANG 4492 BIRCHER BLVD. St. Louis 15, Mo. TELEFONSZAMOK amikre szükség lehet. Vágja ki és őrizze meg! ST. LOUIS ÉS VIDÉKE: Franklin 1-8081 és FR. 1-1923 SZT. ISTVÁN R. K. TEMPLOM: CEntral 1-7388 ST. LOUISI MAGYAR HÁZ: CEntral 1-2493 GRANITE CITY MAGYAR HÁZ: TRriangle 6-9529 Rendelje meg GÁSPÁR GÉZA kitűnő újságírónak szenzációs könyvét! Tudomány, Öntudat és Isten A könyv azokra a kérdésekre válaszol, amiket a modern emberek feltesznek. — Ára $1.25 HELICON BOOKS 333 East 18th St. New York, N. Y. "—ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY ^=s== St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti címre: Név ...................................................................................... Cim ......................................................................................... Város................-...................................................................... Ugyancsak kérem az 1954. évre szóló NAPTÁR megküldését is, melyért mellékelek egy dollárt.
