St. Louis és Vidéke, 1953 (41. évfolyam, 4-26. szám)

1953-03-13 / 6. szám

1953. március 13. ‘ST. LOUIS ÉS VIDÉKE’ 3-IK OLDAL utolsó magyar betyár (Folytatás.) Kapy Gáspár máj- a* délután folyamán megkezdte a mun­kásságát. Jobbra-balrar intézkedett, nagyszabású tervet dol­gozott ki, hogy a szökevényeket kézrekeritse Az a feltevése, hogy a tiszavári bíróságról megszöktetett két fogoly Rápolt közelében rejtőzködik, megerősítést kapott abban a megfigye­lésében. amelyet az előző éjszaka személyesen vitt végbe, és a következő napon minden ügyességét odairányitotta, hogy értékes eredményt mutasson fel. Tudta, hogy nem lesz könnyű dolga: de vállalta a nehéz feladatot is. A tiszavári vizsgálóbíró előtt újra meg akarta mutatni a képességeit. Még a délelőtt folyamán intézkedett, hogy Tisza­­várról megfelelő segítséget kapjon, mert feltevése szerint a rendelkezésre álló csendőrlegénység nem látszott elegendőnek arra, hogy a tervét végrehajthassa. A segítséget megkapta és a tiszavári csendőrség által ki­küldött legénység pontosan a megbeszélt helyen várakozott arra, hogy a rápolti csendőrséghez csatlakozzék. Kapy Gáspár okosan még arra is gondolt, hogy a dél után folyamán azt a látszatot keltse, mintha a rápolti csend­őrség egy része is máshová menne. A kijelölt emberek el is hagyták a falut, de a falun kívül egy megadott helyen meg­húzódtak és várták az értesítést, mikor szólítja őket is tevé­kenységre parancsnokuk szava. Kapy Gáspár azután, akár­csak az‘ előző éjszaka, lesbe állt Most már könnyű dolga volt. Az előbbi éjszakán csak találomra igyekezett kifürkészni a titkot, amelyről semmi bizonyosságot nem tudott, csupán sejtésekre alapította egész elgondolását. Most azonban már biztosat tudott, tudta, hogy kikre kell ügyelni, kik lesznek, azok, akik elhagyják majd a falut, hogy a szökevényekhez menjenek. ^ Mikor azután észrevette a mozgolódást és látta, hogy a, falübeli legények két szánon indulnak el, akkor utánuk eredt. A lovát a közelben helyezte el, egyik megbizható embere ud­varán, mindjárt elővezette paripáját, aztán potosan a szánok nyomában vágtatott. Nem olyan közel hozzájuk, hogy észrevehessék, de nem olyan távol, hogy elveszítse a nyomukat. Közben pedig még arr’a is szakított időt, hogy a különböző pontokon elhelyezett embereit értesítse. Az előző éjszakai meg­­íigyelséből nagyjából tudta, hogy mely irányban mehetnek a ázánok, ezt az útvonalat rakta meg tehát az embereivel. És amikor az ellenőrzésre került a sor, ezek is megerősi tették, hogy jó útvonalon figyeltek. . — Most már tudjuk, hogy merre mennek, — állapította meg' Kapy Gáspár — ezután csak az a fontos, hogy ne tévesz­­szük el a nyomukat... Ti — fordult a legényekhez — értesít­sétek a többieket is és lassan gyertek utánam ... Az összekötte­tést azonban fel kell tartanunk, ezért az üldöző csapatnak lápcszerüen kell a legények nyomába szegődni. . . Elől megyek én, utánam pár száz méterrel egy másik, aztán egy harmadik, mindaddig meg kell lenni ennek a láncszerű kapcsolatnak, | amig valamennyi emberünket értesítettük. .. A kidolgozott tervet pontosan végrehajtották. Kapy Gáspár végig észrevétlenül megmaradt a két szán nyomában. Meglepetten látta, hogy a szánok a rápolti erdőbe kanyarodnak be, egy olyan keskeny és elhagyott utón, amelyet maga se nagyon ismert, pedig egyébként alaposan ismerte Rápoltot és környékét. Ment utánuk, ügyesen és észerevétlenül, de kissé nagyon elmaradt, amióta az erdőben jártak, mert mire megérkezett j arra a tisztásra, ahol a korhadt fa állott, a legények már mind eltűntek, csupán a két szán bizonyította, hogy itt vannak va­lahol a közelben. Kapy Gáspár is leugrott a lováról és az állatot bevezette az erdő sűrűjébe, nehogy véletlenül árulója legyen. Aztán j nemsokára megérkeztek a csendőrei. Gáspár, ahogy meghal­lotta a lódobogást, eléjük sietett és figyelmeztette az érkező csapatot: — Csendesen! Itt eltűntek valahol, most lesbe kell áll­nunk . . . Szánjatok le a lovakról, két ember maradjon az álla­tok-mellett, a többiek pedig jöjjenek velem ... Most az embereivel együtt tért vissza a tisztásra, amely­nek valamelyik pontján tűntek el olyan titokzatosan az üldö­zöttek. A csendőrök halkan, elővigyázatosan lépkedtek Kapy Gáspár nyomában, aki időként megállt és különböző pontokon helyezett el az embereiből, hogy ha akárhonnan bukkannak is fel a rápoltiak, mindjárt kéznél legyenek. t Nehezen múlt az idő. A türelmetlen várakozás ideje alatt Kapy Gáspár mind­untalan arról magyarázott a körülötte levőkőnek, hogy az üldözöttek egész érthetetlen körülmények között tűntek el. Várakoztak tovább, ami a tél hidegében nem a legkelleme­sebb volt. Pipaszó mellett melegedtek és topogtak ide-oda a vastag havon, amely egyre szaporodott, mert olyan sűrű volt a hóesés, amilyenre nem igen emlékeztek. Valóságos fehér függöny ereszkedett le az égből a földre «és ez a függöny szinte átláthatatlan volt. Eléggé bosszantotta is Kapy Gáspárt, mert igy különös éberséggel kellett figyelni. És az a sürü hóesés volt az oka annak, hoggy a legéberebb figyelés mellett is egyszer csak azt vette észre, hogy a tisztás távolanbbi részén alakok mozoknak. Honnan jöttek, merről? Nem tudta megállapítani! Csak azt látta, hogy — ott vannak. .. Halk hangon nyomban kiadta a parancsot: — Előre! És félkörben megindult a csfendőrgyűrű, hogy kézrekeritse a rápolti erdő éjszakai látogatóit. így kerültek fogságba a rápolti legények. ¥ Mikor aztán vizsgálódni kezdett a rápolti csendőrparancs­nok azon a helyen, ahol a legényeket foglyul ejtették, megálla­pította, hogy a lábnyomok csak a korhadt fatörzsig vezetnek. Ekkor jött arra a gondolatra, hogy felgyujtatja a fa­törzset, hátha ez hoz majd valami megoldást! A tűz már el­! hamvasztotta a hatalmas fatörzs ódon korhadt belsejét és ekkor néhány izmos csendőr lépett a zsarátnokos fatörzshöz és kezdték döngetni puskaaggyal. Egyszer csak az egyik csendőr, a kövér Balassa ütése nyomán nagyot csöngött a fatörzs. — Megálljatok csak! — kiáltott fel a csendőr. — Mi az ördög ez? A többiek megálltak a munkában, a kövér Balassa pedig megint ugyanarra a helyre csapott le, mint az előbb. Újra kongó hang hallatszott. Kapy Gáspár ujjongó örömmel kiáltott fel. az öröm tük­röződött vissza az arcán is: — Megvannak! És ugyanebben a pillanatban néhány méterrel arréb, a szánoknál Miklós és a társai megrémült arccal néztek előre ési mindegyik rápolti legényen keresztülfutott a fájdalmas valóság: — Elvesztek! Az egyik tábor ujjongott, hogy felfedezték a rejtekhelyét, a másiknak szivét tépte a fájdalom. Kapy Gáspár most már mind serényebb munkára szólí­totta az embereit: — Rajta , siessetek. . . Most már egészen bizonyos, hogy itt rejtőzködnek, de azt hiszem, hogy már csak percek kérdése, hogy a kezeink közé kerüljenek . . . Érdekes, hogy a tiszavári bíróság vizsgálóbírójának megfogadtam, hogy ha a föld alól is, de előkeritem őket... És milyen furcsa: tényleg a föld alól kerülnek elő . . .• Egyre nagyobb lendülettel dolgoztak a csendőrök és csak­hamar sikerült minden zsarátnokot szétvernni a korhadt fa­törzs belsejében ... A kövér Balassa, bár nehezére esett, leha­­hojt és vizsgálódni kezdett. És a lehajlástól kipirosodott arcát néhány pillanat múlva elégedetten felemelte s boldodgan új­ságolta: — Jó helyen járunk, itt valami ajtóféle van ... — Akkor rajta fiuk, —kiáltotta Kapy Gáspár — verjétek be azt az at jót.. . Ahová nem engednek be barátsággal ben­nünket, ott erőszakkal nyitunk utat... De legyetek óvatosak, mert könnyen lehet, sőt valószínű, hogy odalenn fegyveres ellenállásra találunk. .. Az a két fickó, aki lenn rejtőzik, sok mindennel tartozik a törvénynek, azt hiszem nehezen adják majd meg magukat. — Majd kézrekeritjük őket — dörmögték a csendőrök és a kemény puskaagyak most már a titkos leiárat ajtaján dübörögtek. Egyik ütés a másik után zúgott és a szánra rakott rápolti legények úgy érezték, mintha mindegyik puskaütés a szivükre sújtana. ^ JjjjL De nem szóltak. , Összeszoritott fogakkal hallgattak és amikcr Kapy Gás­pár néhány percre odajött hozzájuk és fölényeken f megállt előttük, akkor sem volt szavuk. f — No, — mondta a csendőrparancsnok — hját mégis elő­kerülnek a bujdosó madárkák . . . Kicsit kellemetlen lehet tél idején a föld alatt tartózkodni, most majd kellemesebb hely­ről gondoskodunk a madárkák számára, kalitkát kapnak, rácsos kalitkát. .. A rápolti legények nem szóltak, csak izzott és forrt bennük az elkeseredés. — Nincs egy szavatok se a dologhoz? — folytatta Kapy Gáspár, majd amikor megint nem kapott feleletet, megfordult és visszatért a csendőrökhöz. Az egyik csendőr ütése alatt éppen akkor szakadt be az ajtó egyik deszkája. Recsegett, ropogott már az egész alkot­mány, pillanatok kérdése volt, hogy az egész ajtó beszakad. És tényleg, pár perc múlva erre is sor került. Már olyan rés tátongott a rejtekhely bejáratán, hogy egy ember kényel­mesen befért, feltéve, ha nem volt olyan terjedelmes testalkatú, mint a kövér Balassa, aki elsőnek akadt rá a korhadt fatörzs titkára. Világosságot gyújtottak, a gyufa azonban hamar ellobbant. Ezen tudtak segíteni. Fenyőfaágakból fáklyákat csináltak és most már fáklyafény mellett folytatták a rejtekhely feltárását. A világosság mellett azután uj felfedezést tettek: — Lépcsők vezetnek le! Kapy Gáspár megcsóválta a fejét: — Micsoda adapos rejtekhely... Hogyan építhették ezt meg, ez igazán meglepő... . Néhány csendőr már indult lefelé, de Kapy Gáspár utánuk szólt: — Csak kellő elővigyázatossággal .. . De azért maga is léfelé indult A fáklyafények jól bevilá­gították a földalatti részt is, mindjárt látták, hogy a kis folyosórészen nincs senki. Ez a folyosó meglehetősen alacsony volt, csak lehajtott fejjel lehetett járni benne és mindössze öten-hatan fértek el benne. Most azután felfedezték a második ajtót is, amely a földalatti terembe vezetett. Kapy Gáspár lépett legelőre, megpróbálta kinyitni az ajtót, de a kilincset hiába nyomta: a zár nem engedett. Nem sokat teketóriázott. — Elő a puskákkal! És a puskaagyak megint dolgozni kezdtek. Egyik ütés a másik után dongott, ez az ajtó azonban erősebbnek bizonyult, mint az előbbi, meg aztán a szűk helyen nem is lehetett nagy lendületet venni az ütésekhez, igy iránylag elég hosszú ideig kellett dolgozni, amig az első deszka szétrepedt. A többi azután már könnyebben ment. Sikerült betörini ez az ajtót is, de — ezzel még nem értek célhoz. ' Az ajtón túl hatalmas torlasz emelkedett. Asztal, szekrény, székek, fahasábok tornyosultak egymás hátán, ami csak talál­ható volt a földalatti teremben, azt mind idehordták, hogy megnehezítsék a betörő csendőrség munkáját. Vagy tiz percet megint- elvesztegettek amikor a feltornyo­sult akadályokat végre sikerült annyirar szétszórni, hogy a betört ajtón keresztül egymásután beléphettek. Mindegyik csendőr lövésre emelt puskával lépett be, Kapy Gáspár revolverét emelte magasra. Kétoldalt egy-egy csendőr fáklyát' tartott, hogy megvilágítsa az utat. (Folytatjuk' A KEDVES AMERIKAI SZANATÓRIUMOK Amerikai szanatóriumokban la gyógyuló betegek türelmet­lenségét az ápolók egyéni ügyessége és kedvessége mel­lett a rádió, a televízió, a könyvtár és több más szórako­zási lehetőség csillapítja. Az újabb szanatóriumokban már nem számozzák többbé az egyes betegszobákat, mint ed­dig tették. A betegek a “gyöngyvirághoz”, vagy a “fü­lemüléhez” címzett, rajzolt, vagy festett szobákban gvó- I gyulnak.-•«a DETROITBAN február hó­napban rekord alacsony meny­­nyiségü hó esett, héttized inch; a legrégibb rekord alacsony hó­esés 1895-ben volt, 1 és fél inch. A RÉSZVÉNYTÁRSASÁGOK osztaléka idén januárban át­lagban 8 százalékkal több, mint tavaly januárban. Journeyman Machinists (Géplakatosakat) keresünk, éjjeli shifta: $2.25 órán­ként; ezenkívül külön éjszakai bo­nusz. Biztosítás és kórházi kedvez­mény. Fizetéses vakáció és nyug­díj. Nagyszerű munkaviszonyok; uj equipment; igen tiszta munka­hely. Cafeteria a telepen van. Csakis journeymanek jelentkezzenek. Keresse Mr. Nequin-t Continental Can Co 7140 North Broadway Rendelje meg GÁSPÁR GÉZA kitűnő újságíró­nak szenzációs könyvét! Tudomány, Öntudat és Isten A könyv azokra a kérdésekre vá­laszol, amiket a modern emberek feltesznek. — Ára $1.25 HELICON BOOKS 333 East 18th St. New York, N. Y. HARCOLJUNK EGY JOBB ÉS NAGYOBB ST. LOUIS ÉRDEKÉBEN SZAVAZZON Mark D. Eagleton DEMOCRATIC CANDIDATE FOR MAYOR ELŐVÁLASZTÁSOK PÉNTEKEN, MÁRCIUS 13-AN Küldje gyermekeit hozzánk! i Tanítunk bármily hangszeren j Johnson’s Music Shop 1922 EDISON AVENUE GRANITE CITY, ILL. A hires PANCORDION, CRUCI­­ANELLI, DALLAPE, SCANDAL- ( LI accordion képviselete. j Tel.: TR. 6-3080. !-•-a 3 §-»-•-Magyar férfiakat keresünk acélmegmunkáló telepünkre; 42M> óra hetenként; ezenkívül overtime. $1.25 órabér teljesen gyakorlatlan embereknek; több azoknak, kiknek gyakorlatuk van • Gázzal fütött telepünk van — kitűnő munkaviszonyok • Jó alkalom, hogy egy nagyszerű trade-t kitanuljon • Fizetéses ünnepnapok és vakációk, sok más kedvezményekkel • Biztos állása lesz — nem lesz letéve HOOTER CORP. 1333 S. 2nd Street Telefonszám: MA. 6000 EGYLETEINKRŐL ST. LOUISI ELSŐ MAGYAR NŐI óEGÉLY EGYLET. — Gyűléseit a hó első vasárnapján délután 3 órakor tartja p Magyar Házban. Elnök; Spitzer Mihályne (Telefon: HU 5126), titkár: Mrs. George Gyorog, ST. LOUISI MAGYAR EGYLE­TEK NAGYBIZOTTSÁGA. — Gyű­léseit minden hó első péntekjén, es­té 8 órakor tartja a Magyar Házban, 1921 South 9th Street, St. Louis, Mo. Telefon: CEntral 2493. Elnök: Tóth József, titkár: Ferber István, 1921 S. 9th St., St. Louis 4, Mo.; gondnok: Domahidy István. Telefon: CEntral 2493. ST. LOUISI MAGYAR HÁZ EGYESÜLET. — Gyűléseit tartja minden hó első vasárnapján a Ma­gyar Házban. Elnök: Soltész Pál; /titkár; Könnyű László, 3420 Magnó­im Ave. St. Louis 18. H. P. (Tel.: LAclede 2857) A VERHOVAY ÉLETBIZTOSÍTÓ ÉS BETEGSEGÉLYZŐ GRANITE CITY-1 187-ik OSZTÁLY. Gyűléseit tartja minden hó második vasárnap­ján délután.2 órakor a Granite City Magyar házban. Elnök: Elek Dezső, 1737 Spruce St., Granite City, 111., ügykezelő és gyermek-ügykezelő: Csömör Mózes, 1025 Washington St., Madison, 111. Telefon: Tri-City 6-5854. A GRANITE CITY-I MAGYAR HÁZ BIZOTTSÁG. Gyűléseit tartja minden hó harmadik vasárnapján, d. u. 2 órakor a Magyar Házban. Elnök: ifj. Kákócki István, titkár: Mrs. Eli­zabeth Mertz, pénztárnok. Veres Jó­zsef, 1801 Spruce St., Granite City. 111. Gondnok: Kovách Károly. Tele­fon: Tri City 6-9529. A pénteki, március 13-iki st. louisi polgármester választás alkalmával Mr. Ray Tucker vá­laszolt Mr. Mark D. Eagleton nyilt levelére, ki a demokraták másik jelöltje, a felelősségtel­jes állásra. Mr. Tucker vála­szában kifejtette, hogy ő szin­tén a város forgalmának gyors lebonyolitása érdekét tartja legfontosabb problémáinak és ugyanakkor a villamos és om­­nibusj egyek leszállítása is szük­séges. Egyesített közlekedé­si szisztéma fogja ezt a fontos kérdést megoldani; de sok rész­letkérdést kell letárgyalni mig ez keresztülvihető lesz. St. Louis városa érintkezésben van a Roberts Organization-al New Yorkban a st. louisi villamos­közlekedésnek a város részére való átvétele ügyében. Ez a new yorki cég specializál vá­rosok közlekedési ügyeinek megoldásában. Most tanulmá­nyozzák ezt a fontos kérdést. A forgalom és a villamosköz­lekedés lebonyolitása egyértel­mű. Azok kiknek felelősségére lesz bízva, hogy a villamosköz­lekedés a közönség érdekeinek megóvása mellett menjen, vég­be, kell hogy az általános vá­rosi forgalom ügyét is szemük előtt tartsák. Gyors villamos és omnibus közlekedést kell te­remteni leszállított viteldijjal; ugyanakkor jobb forgalmi le­hetőséget adni azoknak, kik automobiljukat használják. ^^ELŐFIZETÉSI SZELVÉNY — St. Louis és Vidéke 228 North Taylor Ave. St. Louis 8, Mo. Mellékelten küldök..............Dollárt a ST. LOUIS ÉS VIDÉKE előfizetésére és kérem azt pontosan küldeni (megindítani) az alanti címre: Név ........................................................................................ Cim .'........................................................................................ Város...................................................................................... Ugyancsak kérem az 1953. évre szóló NAPTÁR meg­küldését is, melyért mellékelek egy dollárt. Hirdessen Lapunkban

Next

/
Thumbnails
Contents